Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 20. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2020&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2020&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A meglepetések Istene. Ez a fejezet tele van meglepetésekkel: 1) a kő el van hengerítve a sírról; 2) Jézus nincs a sírban; 3) a leplek szépen össze vannak hajtogatva; 4) angyalok a sírbolt előtt; 5) Mária azt hiszi Jézusról, hogy a kertész; 6) Jézus a zárt ajtók ellenére megjelenik közöttük; 7) nyolc nap múlva ismét megjelenik közöttük a zárt ajtók mögött; 8) Tamás meggyőződik Jézus valódiságáról. Ezek a meglepetések mind kellemes meglepetések voltak. Isten tudja, hogy a meglepetés növeli az örömöt, ezért szervezte úgy, hogy Jézus feltámadásának a napja a meglepetések napja legyen.
2. Isten Úr a halál felett. Jézus feltámadása és az üres sír arról tanúskodnak, hogy Isten Úr a halál fölött. Arról tanúskodnak, hogy az Élet győzött a halál fölött.
3. Isten letörli a könnyeket. Jézus észrevette Mária könnyeit és tett róla, hogy sírása örömre változzon. Képzeljük el, mit jelentett a síró Máriának, amikor Jézus a szemébe nézett és nevén szólította Őt! Isten megígérte, hogy mindnyájunk könnyeit örömre fogja fordítani, ha nem most, akkor a feltámadás dicsőséges reggelén.
4. Isten a békesség Istene. Ebben a fejezetben Jézus többször is így köszön tanítványaira: „Békesség néktek!” Szükségük is volt erre a békességre mindazok után, amit az előző napokban átéltek. Lelkük háborgott a sok durvaságtól, bántástól, gyűlölettől, haragtól. De mindez már a múlté. Szívükbe békesség és nyugalom költözhet.
5. Isten eloszlatja a kételyeinket. Jézus nem haragudott Tamásra kételyei miatt, hanem segítette abban, hogy túltegye magát azokon. Milyen boldogan kiálthatott fel Tamás: „Én Uram és én Istenem!” Te el tudod mondani ezt Jézusról ma? Én Uram és én Istenem.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki az üres sírral üzen
b. aki boldog csodálattal tölt el bennünket
c. aki úgy intézte, hogy a tanítványok sorra találkozzanak a feltámadt Jézussal
d. aki fölötte áll a fizika törvényeinek
e. aki nemcsak hív Magához, hanem el is küld a Róla szóló örömüzenettel
f. aki Szentleleket ad nekünk
g. aki bűnbocsánatban akar részesíteni bennünket
h. aki hittel és örök élettel akar megajándékozni bennünket
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ő is találkozzon Veled, miként a tanítványok azon a reggelen. Add, hogy neki is része legyen abban a kellemes meglepetésben, amiben Jézus követői részesültek, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 72. fejezet
72. fejezet – „AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE” (7. rész)
Krisztus szavai azonban mennyivel nagyobb mértékben bizonyulnak igaznak lelki életünkkel kapcsolatban! Krisztus kijelenti: "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak" (Jn 6:54). A Golgota keresztjén érettünk kiöntött élet elfogadásával tudunk csak szent, istenfélő életet élni. Ezt az életet pedig csak Krisztus szavainak megvallása útján kapjuk meg, és az által, ha azokat a dolgokat cselekedjük, amelyeket Krisztus parancsolt meg nékünk. Így válunk eggyé vele. "Aki eszi az én testemet mondja Jézus és issza az én véremet, az énbennem lakozik és évis abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek, akként az is, aki engem eszik, él énáltalam" (Jn 6:56-57). A szent úrvacsorára ez az íráshely különleges értelemben vonatkozik. Mikor hittel Urunk nagy áldozatáról elmélkedünk, akkor Krisztus életével kerülünk szoros kapcsolatba, és minden úrvacsorából új és nagyobb erőt merítünk. Az istentiszteleti formák olyan élő kapcsolatot teremtenek, amely összeköt minket, hívőket Krisztussal, és így összeköt minket az Atyával is.
Mikor elfogadjuk a kenyeret és a bort, amelyek számunkra Krisztus megtört testét és kiontott vérét jelképezik, akkor képzeletünkben bekapcsolódunk abba az úrvacsorai jelenetbe, amely ott a felházban játszódott le. Gondolatban átmegyünk azon a kerten, amelyet annak a Jézusnak a kínszenvedése szentelt meg, aki elhordozta a világ bűneit. Tanúi leszünk annak a küzdelemnek, amellyel Jézus elnyerte Istennel való megbékéltetésünket. Krisztus úgy mutatkozik meg lelki szemeink előtt, mint akit éppen most és közöttünk feszítettek keresztre.
A megfeszített Megváltóra tekintve még teljesebben fogjuk fel annak az áldozatnak a nagyságát és értelmét, amelyet a mennyei Fenség hozott a világért. Az üdvözítés terve előttünk dicsőül meg, és a Golgota gondolata eleven és szent érzelmeket ébreszt fel szívünkben. Szívünkben és az ajkunkon Istennek és a Báránynak szóló dicséret zendül. Igen, mert gőg és önimádat nem burjánozhat többé a lelkünkben, ha frissen tartjuk meg abban a Golgotán lejátszódó események emlékét.
Akik Üdvözítőnk összehasonlíthatatlan szeretetére tekintenek, azoknak gondolataik megnemesednek, szívük megtisztul és jellemük átalakul. Elindulnak, hogy világosság legyenek a világ számára, és hogy bizonyos mértékben visszatükrözzék Istennek ezt az irántunk való titokzatos szeretetét. Minél többet elmélkedünk Krisztus keresztjéről, annál teljesebben elfogadjuk majd az apostol beszédét, mikor azt mondja: "Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ és én is a világnak" (Gal 6:14).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés