Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 19. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2019&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2019&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A szánalmas állapotában is fenséges Isten. Miután Pilátus megkorbácsolta Jézust kivitte a nép elé, és arra számított, hogy meg fogják szánni és nem fogják halálát kívánni. El sem tudjuk képzelni, hogy nézhetett ki Jézus a megkorbácsolás után. Népe mégsem mutatott iránta semmilyen szánalmat. Pilátus pogány helytartó létére meglátta benne a királyt, és szánta Őt. Azt mondta, hogy semmi bűnt nem talál benne. Ő, aki annyi embert érzéketlenül kivégzett, most azt olvassuk róla, hogy egyre nagyobb félelem szállta meg. Pilátus meglátta a megostorozott Jézusban a királyt, a zsidók csak egy veszélyes ellenfelet láttak Benne, akitől meg akartak szabadulni, a római katonák pedig egy kivégzésre váró bűnözőt láttak Benne, akit királyként csúfoltak és gúnyoltak. Pedig Ő volt a királyok Királya és uraknak Ura.
2. Isten a nagybetűs EMBER. Pilátus nem is sejtette, hogy milyen nagy igazságot mond, amikor azt mondta, hogy „Íme az Ember.” Ő volt a nagybetűs ember, aki emberként is megállta a helyét. Soha nem vetkőzött ki emberségéből. Megmutatta, hogy milyen igazi embernek lenni az embertelenség tengerében is.
3. Istennek hatalma van az emberen. Pilátus, a kisbetűs ember azt állította, hogy van hatalma Jézuson. Amikor Jézus szembesítette emberi vagy inkább embertelen mivoltával, amikor megtudta, hogy olyan Valaki áll előtte, Akinek hatalma van fölötte, nagyon megrémült.
4. A ruháitól megfosztott Isten. Amikor Ádám elveszítette bűntelen ártatlanságát, amikor meztelen mivolta miatt szégyenkezett, Jézus ruhát adott neki. Betakarta meztelenségét, hogy ne kelljen szégyenkeznie. Most megfordult a helyzet: a bűnbesüllyedt ember lerántja Jézusról a ruháját, hogy meztelenül szégyenkezzen. Az Ő szégyenével senki sem törődött. Aki ruhát adott az embernek, Annak az ember veszi el a ruháját.
5. A szomjazó Isten. Jézus magához hívta az embereket és azt mondta, hogy mindenki, aki szomjazik, jöjjön hozzá és Ő élő vizet ad nekik. Az az Isten, Aki minden szomjazót betölt ingyen, most szomjazik. Az az Isten, Aki életet ad mindenkinek, most elhagyatottan meghal egy durva kereszten.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek töviskoronát adnak, pedig Ő arany koronát akar adni
b. akire gúnyköntöst adnak, pedig Ő dicsőség ruháját adja az embernek
c. aki gonosztevők között hal meg
d. aki másokról gondoskodik haláltusája közben is
e. akit általszegeznek és átszúrnak
f. akit egy hideg sírba fektetnek
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy elfogadja Tőled a ruhát, amely befedi minden bűnét és alkalmassá teszi a mennyei örökségre, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 72. fejezet
72. fejezet – „AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE” (6. rész)
Az úrvacsorai istentisztelet Krisztus második eljövetelére mutat. Krisztus ezt arra szánta, hogy elevenen megtartsa ezt a reménységet a tanítványok elméjében. Valahányszor összejöttek, hogy megemlékezzenek Uruk haláláról, mindig beszámoltak arról, hogy Jézus miként "vévén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. Mondom pedig nektek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában" (Mt 26:27-29). Megpróbáltatásaik közben mindig vigasztalást találtak Uruk visszatérésének a reménységében. Kibeszélhetetlenül értékes, drága volt számukra ez a gondolat: " Valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend" (lKor 11:26).
Vannak olyan dolgok, amelyeket sohase szabad elfelejtenünk. Krisztus szeretetét kényszerítő erejével mindig frissen kell tartanunk emlékezetünkben. Krisztus azért szerezte ezt az úrvacsorai istentiszteletet, hogy ez beszélhessen nékünk Isten szeretetének az értelméről, amelyet Krisztus irántunk tanúsított. Lelkünknek nem lehet egysége, egyesülése Istennel csak Krisztus által. Az egységet és a szeretetet testvér és testvér között Jézus szeretetének kell örökre megszilárdítani és nyújtani. Nem kevesebb, mint Krisztus halála tudta csak Isten szeretetét hatásossá tenni számunkra. Egyedül csak Krisztus halála miatt van az, hogy örömmel tekinthetünk az ő második eljövetele felé. Krisztus áldozata a mi reménységünk középpontja. Ehhez kell rögzítenünk hitünket.
Az úrvacsorai szertartások előírásait, amelyek Urunk megaláztatására és szenvedésére mutatnak, nagyon sokszor csak a formális előírásoknak tekintik, Krisztus azonban ezeket az előírásokat határozott szándékkal adta. Értelmünket meg kell élesítenünk, hogy megragadhassuk az Istenség titkát. Mindegyikünknek kiváltsága, hogy felfogjuk, sokkal nagyobb mértékben, mint tesszük, Krisztus engesztelő szenvedéseinek a jelentését. "Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:14-15).
Tekintetünket a Golgota keresztjére kell irányítanunk, amely a haldokló Megváltót tartotta és emelte a magasba. Örökkévaló érdekünk azt követeli meg tőlünk, hogy mutassuk meg Krisztusban való hitünket. Urunk mondta: "Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek [...] az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital" (Jn 6:53-55). Ez igaz testi létünkkel kapcsolatban is. Krisztus halálának köszönhetjük még ezt a földi életünket is. Az a kenyér, amelyet megeszünk, az ő megtört testének a hozama. Azt a vizet, amit megiszunk, kiontott vérével vásároltuk meg. Egyetlen ember: sem szent, sem bűnös, nem eszi úgy meg mindennapi ételét, hogy ne Krisztus testével és vérével táplálkozna. A Golgota keresztjét minden falat kenyérre, amit megeszünk, rányomták. Ez a kereszt tükröződik vissza minden csepp vízben, amelyet megiszunk. Mindezt Krisztus az ő nagy áldozata jelképeiben tanította meg nékünk. Az a világosság, amely a felház helyiségében megtartott úrvacsorai istentiszteletből ragyog ki, szenteli meg a mindennapi életünk fenntartásához szükséges élelmiszereket. Családi ebédlőasztalunk az Úr asztalává válik, és minden étkezésünk szentséggé.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés