Higgyetek az Ő prófétáinak - október 24 - CSÜTÖRTÖK - János evangéliuma 18

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 18. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2018&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2018&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    A kergetett Isten. Jézust úgy kergették, mint egy űzött vadat. Az éj leple alatt, a sötétben, egy kertben, csapattal, botokkal, fegyverekkel. Üldözői nem is sejtették, hogy Mindenható Teremtő és Megváltó Istent kergetik és üldözik. A teremtmény a Teremtőjét üldözi. Jézus azonban nem menekült. Hagyta az üldözőinek, hogy elfogják és megkötözzék. Jézusnak lett volna hatalma megszabadítani magát, de nem tette. Éretted nem tette, hogy megválthasson.                     

2.    Isten megvédi az Övéit. Jézus engedte, hogy elfogják és megkötözzék Őt, viszont azt kérte, hogy a tanítványait engedjék szabadon. Ezzel is bizonyította, hogy megvédi, nem hagyja cserben Övéit.

3.    Istennek nincs rejtegetni valója. A főpap vallomásra akarta bírni Jézust. Jézus viszont azt mondta, hogy sok szem és fültanúja volt annak, amit hirdetett és tanított, kérdezze meg őket. Jézusnak nem kellett attól tartani, hogy valamit elrontott, és most napvilágra kerül, nem kellett attól tartani, hogy véletlenül vagy szándékosan valami rosszat tett, amit takargatni kell. Isten tettei teljesen nyilvánosak a világ előtt. Nincs és soha nem is lesz rejtegetni valója.

4.    Isten a Király. Pilátus megkérdezte Jézust, hogy király vagy-e? Mi mást mondhatott volna neki Jézus, mint az igazságot. Király, de nem olyan, akire Pilátus gondol. Mennyei Király, mennyei országgal. Bár vádlott rabként állt Pilátus előtt, Pilátus mégis meglátta benne a Királyt. Ezért mondta, hogy semmi vétket nem talál Benne.    

5.    Isten az Igazság. Pilátus megkérdezte Jézust, hogy akkor micsoda az igazság? Bár Jézus válaszát nem találjuk, de megjelenésével és viselkedésével jelezte, hogy az igazság nem micsoda, hanem Kicsoda? Jézus maga az Igazság. Az Igazság nem elhangzott, hanem ott állt Pilátus előtt meggyötörve, de teljes méltóságában.              

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki támadóit és árulóját is szereti

b.    aki a nagy VAGYOK – amikor Jézus azt mondta, hogy „Én vagyok”, a támadói földre estek előtte

c.    aki senkit sem hagy elveszni az Övéi közül

d.    aki nem karddal akar igazságot szolgáltatni magának

e.    aki eltűri, hogy teremtménye arcul üsse

f.      aki eltűri, hogy teremtménye halálos ítéletet mondjon felette

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy meglássa benned a Királyt, aki érette uralkodik, hogy megadja neki mindazt, amit senki más nem tud megadni, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 72. fejezet

72. fejezet – „AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE” (5. rész)

Senki se zárja ki magát az úrvacsorából csak azért, mert valaki, aki nem méltó arra, hogy éljen az úrvacsorával, szintén jelen van. Krisztus minden egyes tanítványát nyilvánosan felszólítja, hogy vegyen részt az úrvacsorai istentiszteleten, és ezzel is tegyen tanúbizonyságot arról, hogy elfogadja Őt személyes Megváltójának. Krisztus ezeken az általa rendelt alkalmakon találkozik népével, és jelenlétével megerősíti őket. Előfordulhat, hogy méltatlan szívek és kezek készítik elő és osztják ki a szent jegyeket, de Krisztus is ott van, hogy szolgáljon gyermekeinek. Isten mindazokat gazdagon megáldja, akik Krisztusba vetett hitükkel járulnak az Úr asztalához. Mindazok, akik mellőzik az isteni kiváltságnak ezeket az alkalmait, nagy veszteséget szenvednek.

Azzal, hogy Krisztus tanítványaival együtt vett részt a kenyér és a bor elfogyasztásában, elpecsételte magát a számukra Megváltójukként. Rájuk bízta az új szövetséget, amelynek az útján mindazok, akik elfogadják Őt Isten gyermekeivé lesznek, és közös örökösök Krisztussal. Ezzel a szövetséggel minden áldás, amit a menny az élet számára csak adományozhat, sőt az eljövendő élet is már az övék. A szövetség okmányát Krisztus vérével kellett ratifikálni, megerősíteni. A szent úrvacsora vételekor a tanítványok tartsák szemük előtt azt a végtelen áldozatot, amit Krisztus mindegyikünkért személy szerint meghozott, annak az áldozatnak egy részeként, amit az egész emberi nemzetségért hozott.

Az úrvacsorai istentisztelet azonban nem lehetett a szomorkodás ideje. Nem ez volt a célja. Mikor az Úr tanítványai az ő asztala köré gyülekeznek, akkor nem hiányaikról kell megemlékezniük, és nem azokon kell siránkozniuk. Ne időzzenek régi vallásos tapasztalataiknál, akár felemelők, akár lehangolóak voltak ezek a tapasztalatok! Ne említsék meg azokat a különbségeket, amelyek közöttük és embertársaik között vannak. Mindezek az előkészítő szolgálathoz tartoznak. Az önvizsgálatot, a bűnvallást, a viszályok megszüntetését már előbb gyakorolni kell. Most azért jönnek, hogy Krisztussal találkozzanak. Nem állhatnak meg a kereszt árnyékában, hanem annak megmentő világosságába kell jönniük. Meg kell nyitniuk a szívüket és lelküket az Igazságosság Napjának ragyogó napsugarai előtt. Krisztus legdrágább vérével megtisztított szívvel, Krisztus jelenlétének teljes tudatában, - aki ámbár láthatatlan kell meghallgatniuk Krisztus szavait: "Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek; nem úgy, adom én nektek, amint a világ adja" (Jn 14:27).

Urunk azt mondja nekünk, mikor a bűn ítélete alatt vagytok, emlékezzetek meg arról, hogy én meghaltam érettetek. Mikor elnyomnak, üldöznek és bántanak benneteket érettem és az evangéliumért, emlékezzetek meg az én szeretetemről, amely olyan nagy volt irántatok, hogy életemet adtam érettetek. Mikor kötelességeitek túl keményeknek és könyörtelennek látszanak és terheitek túl súlyosaknak látszanak ahhoz, hogy el tudjátok azokat hordozni, emlékezzetek meg arról, hogy én mit hordoztam, tűrtem el érettetek a kereszten, semmit sem törődve a szégyenemmel. Mikor a szívetek összeszorul a súlyos megpróbáltatástól, emlékezzetek meg arról, hogy a ti Megváltótok azért él, hogy közben járjon érettetek.