Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 2. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%202&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%202&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten ünnepélyesen indítja útjára alakuló egyházát. Ez a fejezet beszámol a keresztény egyház születéséről és elindításáról. Isten ezt nem titokban teszi, hanem ünnepélyes keretek között, természeti jelenségek kíséretében. Van egy összegyűlt tömeg, zúgás, szélroham tölti el a házat, lángnyelvek jelennek meg, a tanítványok általuk nem tanult, új nyelveken tudnak beszélni. Van döbbenet, csodálat, tanácstalanság. Péter bátor és erőteljes prédikációt mond, és erőteljes növekedéssel indul a keresztény közösség: 120-ról egyből 3000-re növekszik az egykori kis csapat.
2. Isten Bábelt pünkösdé változtatja. Egykoron Bábelnél összezavarodtak a nyelvek, és többé már nem értették meg egymást. Most ez a folyamat pünkösddel megfordul. Azok az emberek, akik eddig nem értették egymást, most értik. Akik nem ismerték a Szentírás üzenetét, most megvilágosodik előttük. Amit a bűn és gonoszság összezavart, most kitisztul és kiegyenesedik.
3. Isten előtt nincs akadály. A tanítványok megkapják azt a feladatot, hogy elvigyék az evangéliumot az egész világra. Emberileg ez sok akadályba ütközik. Az egyik ilyen akadály a nyelvi akadály. Isten ezt pünkösddel megoldja, de a többi akadályt is, mint például a tanítványok félénksége, az anyagi nehézségek, a távolság, az üldözés stb. Ezekre Istennek mindre megvan a megoldása. Ma sem ütközhet népe olyan akadályokba, amelyeket Isten nem tudna megoldani.
4. Isten kezelni tudja félelmeinket. Eddig a napig a tanítványok rejtőzködtek, mert féltek. Pünkösd után azonban megjelentek a tömegek előtt, és a korábbi félelemnem, bátortalanságnak, bizonytalanságnak nyoma sem maradt. Péternek ez volt az első általunk ismert prédikációja, amelyet szónoki precizitással és a Szentlélektől kísért hatalommal elmondott. Nem tudjuk, hogy korábban hogyan prédikált, de egy biztos, hogy ilyen eredményesen sosem.
5. Isten közösséget teremt. Az első keresztényeket nem csupán egy új tan megértése egyesített, hanem a testvéri közösség. Ezután egy közösségként, egy családként élték életület és végezték szolgálatukat, mint egy család, az Isten családja. Együtt tanulmányoztak, együtt étkeztek, minden vagyontárgyukat közösen használták és közösen gyarapították. Isten pünkösddel egy újfajta közösséget indított el, olyat, amilyet addig nem ismert a világ. Ez a közösség a szeretetre, egymás megbecsülésére, Isten szolgálatára, az emberek megsegítésére épült. Ez a fajta közösség romba döntötte a vas Rómát.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki kész erejét és hatalmát megnyilvánítani az Övéi érdekében
b. aki Szentlelkének erejét, hatalmát és bölcsességét adja induló egyházának
c. akinek nem jelent gondot a nyelvi akadály
d. aki jól tud időzíteni – akkorra időzítette egyháza elindítását, amikor a félvilág Jeruzsálemben volt
e. aki nem elveszi az ember eszét (mint az alkohol), hanem értelmet ad
f. aki csodákkal és jelekkel igazolta Fia földi szolgálatát
g. aki nem hagyta Fiát a sírban
h. akinek az üzenete szíven találja az embereket
i. aki műve növekedésének a garanciája
Ima éretted: Istenem, kérlek, hozz pünkösdöt az olvasó életébe is. Adjad, hogy amit a gonosz összekuszált az életében, azt Te kiegyenesítsd, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 72. fejezet
73. fejezet – „NE NYUGTALANKODJÉK A TI SZÍVETEK” (3. rész)
Nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert az én Atyámhoz megyek (Jn 14:12). Krisztus ezzel nem azt akarta mondani, hogy tanítványai munkája fennköltebb, jelentősebb lesz az ő munkájánál, hanem csak azt, hogy nagyobb területre terjed ki. Nemcsak a csodatetteikre hivatkozott, hanem mindazokra a cselekedetekre is, amelyeket a Szentlélek munkája által visznek majd véghez.
Az Úr mennybemenetele után a tanítványok felismerték ígéreteinek beteljesedését. Krisztus keresztre feszítésének, feltámadásának és mennybemenetelének a jelenetei élő valóságok voltak a számukra. Meglátták, hogy a próféciák szó szerint teljesedtek be. Kutatták a szent Írásokat és elfogadták azok tanításait hittel és számukra eddig ismeretlen bizonyossággal. Felismerték, hogy az isteni Tanító pontosan az volt, akinek mondta magát. Mikor elmondták tapasztalataikat és felmagasztalták Isten szeretetét, az emberek szíve megolvadt és szelíd lett, és a sokaság hitt Jézusban.
Az Üdvözítő tanítványainak adott ígérete olyan ígéret, amely az Ő egyházának is szól az idők végezetéig. Isten nem úgy határozta el, hogy az emberek megváltására készített tervének végrehajtása csak jelentéktelen eredményeket érjen el. Mindazok, akik ki akarnak menni a világba dolgozni, nem abban bíznak, amit ők maguk meg tudnak majd tenni, hanem abban, amit Isten tud megtenni érettük és általuk. Isten pedig bizonyára megvalósítja majd ígéreteinek a beteljesítését. "Nagyobbakat is cselekszik azoknál, - jelenti ki Krisztus - mert én az én Atyámhoz megyek" (Jn 14:12).
Mikor a tanítványok mégsem ismerték meg az Üdvözítő határtalan erőforrásait és hatalmát, akkor azt mondotta nekik: "Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben" (Jn 16:24). Krisztus megmagyarázta ezzel tanítványainak, hogy ismeretük titka abban van, hogy az ő nevében mindig és minden körülmények között erőt és kegyelmet kérhetnek az Atyától. Ő azért lesz ott az Atyánál, hogy könyörögjön érettünk és kérje az Atyától azokat a dolgokat, amelyekre szükségük van, amelyeket ők is kérnek az Atyától az Ő nevében. Az alázatos esdeklők imádságait saját kívánságaként mondja el az Atyának az imádkozó lelkek érdekében. A mennyben minden őszinte imádság meghallgatásra talál. Lehet, hogy ezt az imádságot nem mondják el gördülékenyen, folyékonyan, de ha ebben az imádságban benne van az imádkozó szíve, akkor ez az imádság felszáll abba a szentélybe, ahol Jézus szolgál, és Ő jelenti ezt az imádságot az Atyának egyetlen ügyetlen, dadogó szó nélkül, szépen, és az teljes lesz tökéletessége tömjénének jó illatával.
Az őszinteség és a becsületesség ösvénye nem olyan ösvény, amely mentes lenne az akadályoktól, de minden nehézségünk közepette fel kell ismernünk, meg kell hallanunk Krisztus imádságra felhívó szavát. Nincs senki a földön élő emberek között, akinek valamiféle olyan hatalma, ereje lenne, amit nem az Istentől kapott. Ennek a hatalomnak, erőnek a forrása pedig a leggyengébb emberi lények előtt is nyitva van. "Akármit kértek majd az én nevemben én megcselekszem azt, - mondotta Jézus - hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" (Jn 14:13-14).
"Az én nevemben" (Jn 14:14). Krisztus azt parancsolta meg tanítványainak, hogy így imádkozzanak. Krisztus követőinek Krisztus nevében kell megállniuk Isten előtt. Az érettük hozott áldozat által válnak értékessé Isten előtt. A Megváltó nekik tulajdonított igazsága teszi őket becsesekké Isten előtt. Krisztusért az Úr megbocsát mindazoknak, akik félik Őt. Az Úr nem látja meg bennük a bűn rosszaságát. Ellenkezőleg, felismeri bennük a Fiúhoz való hasonlatosságukat, akiben hisznek.
Az Úr csalódik, mikor népének a tagjai kevésre értékelik önmagukat. Az Úr azt akarja, hogy választottai azon ár szerint értékeljék önmagukat, mely árat érettük a Golgotán lefizetett. Isten vágyakozik utánuk, kívánja őket, különben nem küldötte volna el Fiát azzal az igen sokba kerülő megbízással, hogy váltsa meg őket. Az Úrnak feladata van számunkra és nagyon tetszik néki, ha gyermekei a legmagasabb igényekkel lépnek eléje, csak azért, hogy minél nagyobb mértékben megdicsőíthessék az Ő nevét. Nagy dolgokat várhatnak el az Úrtól, ha hisznek az Ő ígéreteiben.
Krisztus nevében imádkozni azonban sokat jelent. Azt jelenti, hogy elfogadjuk magatartását, megmutatjuk lelkületét és végezzük munkáját. Az Üdvözítő feltételhez köti ígéretét. "Ha engem szerettek, - mondja - az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14:15). Krisztus megment bennünket, nem a bűnben, hanem a bűntől. Azoknak, akik szeretik Őt, engedelmességükkel kell megmutatniuk iránta érzett szeretetüket.
Minden igazi engedelmesség a szívből származik. Krisztusnál is az engedelmesség a szív ügye volt. Ha egyetértünk Krisztussal, akkor Krisztus is azonosítja magát gondolatainkkal és céljainkkal. Így vegyül össze szívünk és elménk összhangban Krisztus akaratával, hogy amikor neki engedelmeskedünk, akkor tulajdonképpen nem teszünk mást csak azt, hogy eleget teszünk saját indítékainknak. Megtisztított és megszentelt akaratunk Krisztus szolgálatának a végzésében találja majd meg legnagyobb örömét. Mikor megismerjük Istent, mivel éppen az a kiváltságunk, hogy megismerhetjük Őt, akkor életünk a folytonos engedelmesség élete lesz. Krisztus lényének az értékelése, megbecsülése által az Istennel való közösség útján a bűn gyűlöletes lesz számunkra.
Amint Krisztus is emberként a törvény alatt élt, úgy mi is megtehetjük ezt, ha erőért ragadjuk meg Krisztus erejét. Kötelességünkért való felelősségünket azonban nem helyezhetjük, háríthatjuk át másokra, és nem várhatunk arra, hogy ők mondják meg nékünk azt; hogy mit tegyünk. Nem függhetünk az emberek tanácsától. Az Úr minket is éppen olyan készségesen megtanít kötelességeinkre, mint ahogy másokat is megtanít. Ha hittel megyünk hozzá, akkor személyesen nékünk mondja el titkait. Szívünk gyakran ég bennünk, mikor Valaki közel jön hozzánk, hogy éppen úgy kapcsolatba, közösségbe lépjen velünk, mint egykor Énókkal tette. Azok, akik úgy döntenek, hogy semmi olyant nem tesznek, ami nem tetszik Istennek, miután ügyüket Isten elé vitték, megtudják majd, hogy pontosan melyik úton kell járniuk. Ezek nemcsak bölcsességet kapnak Istentől, hanem erőt is. Igen, Isten erőt ad majd nekik az engedelmességre, a szolgálatra, úgy, ahogy Krisztus megígérte. Isten azért adott minden hatalmat Krisztusnak, az emberi nemzetség fejének és képviselőjének, hogy lássa el az elesett embereket mindazzal, amire szükségük van. "És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait és azokat cselekesszük, amik kedvesek őelőtte" (1Jn 3:22).
Krisztus, mielőtt áldozati bárányként ajánlotta fel magát, igyekezett tanítványait a leglényegesebb és legtökéletesebb ajándékkal megajándékozni. Azzal az ajándékkal, amely követői szívét tárva-nyitva hagyja a kegyelem határtalan erőforrásai előtt. "És én kérem az Atyát, - mondotta - és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét; akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt, de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok" (Jn 14:16-1$). {DA 668.5}
A Lélek ez előtt is a világban volt. A megváltási munka kezdetétől munkálkodott az emberek szívében és befolyást gyakorolt gondolkodásukra. Miközben azonban Krisztus a földön volt, a tanítványok nem vágyakoztak más segítő után. Amíg Krisztus mennybemenetelével meg nem vonta tőlük jelenlétét, nem érezték, hogy szükségük lenne a Lélekre. Közvetlenül Krisztus mennybemenetele után azonban érezni kezdték, hogy szükségük lenne a Lélek segítségére. A Lélek azután meg is érkezett hozzájuk.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés