2026. augusztus 27. CSÜTÖRTÖK – Ezsdr 3:1-11; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése
Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/216/revidealt-karoli
Saját olvasótervet is készíthetsz, hogy honnan kezded el olvasni a Bibliát és vele párhuzamosan az Ellen White írásokat, de, ha velünk tartasz és együtt haladsz csoportunkkal, minden nap megkapod az adott szakaszra utaló linket.
Ha saját ütemben szeretnél olvasni, vagy egyszerűen meg szeretnéd tudni, hogy bizonyos bibliai szakaszhoz mit írt Ellen White, ezen a linken meg tudod tenni: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv
Azoknak, akik a régi rendszer
szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott
fejezethez írt magyarázatot:
https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-21.html
|
Ezsdr 3:1-11 |
Ellen White idézetek – Próféták és
királyok A foglyok hazatérése |
|
Dávid király leszármazottját, Zorobábelt
bízta meg Círusz azzal, hogy a Júdeába visszatérő csoport kormányzójaként
tevékenykedjék. Hozzá csatlakozott a főpap, Jósua is. A sivatagi pusztaságon
át vezető hosszú utat épségben tették meg, és a boldog csapat – Isten sok
jótéteménye iránti hálából – azonnal nekilátott, hogy helyreállítsa azt, ami
elpusztult és romokban hevert. A „családfők” elsőként ajánlották fel
vagyonukat a templom újjáépítésének költségeire. Példájukat követve a nép is
önként adott szűkös készletéből. Lásd: Ezsd 2:64–67! {PK 559.3} Amilyen gyorsan csak lehetett, oltárt
emeltek a templom udvarán az ősi oltár helyén. Az oltár felszentelésének
ünnepére „egy emberként összegyűlt a nép”. Összefogtak, hogy helyreállítsák a
szent szolgálatokat, amelyek félbeszakadtak, amikor Nabukodonozor lerombolta
Jeruzsálemet. Mielőtt visszatértek otthonukba, amelyeket igyekeztek
helyreállítani, „megtartották a sátoros ünnepet” is (Ezsd 3:1–6). {PK
560.1} A mindennapi égőáldozat oltárának
felállítása nagy örömet szerzett a hűséges maradéknak. Lelkesen nekifogtak a
templom helyreállításához szükséges előkészületeknek, és felbátorodtak, amint
ez a munka hónapról hónapra előrehaladt. Hosszú éveken át nélkülözniük
kellett Isten jelenlétének látható jeleit. Most pedig, atyáik hitehagyásának
sok szomorú emlékével körülvéve, vágyakoztak Isten bocsánatának és
pártfogásának maradandó jelére. Személyes tulajdonuk és az ősi kiváltságok
visszaszerzésénél jobban értékelték Isten jóváhagyását. Csodálatosan
cselekedett értük, és tudták, hogy velük van. De még nagyobb áldásokra
vágytak. Boldogan várták azt az időt, amikor láthatják Isten dicsőségét
sugározni az újjáépített templomból. {PK 560.2} Az építőanyag előkészítését végző
munkások találtak a romok között néhány óriási követ, amelyeket Salamon
korában hoztak a templom területére. Ezeket használhatóvá tették, és sok új
anyagról is gondoskodtak. A munka nemsokára annyira előrehaladt, hogy az
alapkövet lefektethették. Ez sok ezer ember jelenlétében történt, akik azért
gyűltek össze, hogy szemtanúi legyenek a munka haladásának, és kifejezzék
örömüket, hogy részt vehetnek benne. Mialatt a szegletkövet helyére tették,
az emberek a papok trombitálása és Asáf fiainak cimbalmozása kíséretében
„énekeltek, dicsérve és magasztalva az Urat, mert jó, mert örökké tart
szeretete Izráel iránt” (Ezsd 3:11). {PK 563.1} A házról, amelynek újjáépítése folyt,
korábban sok prófécia szólt Azt hirdették, hogy Isten kegyelmet akar
gyakorolni Sionnal; és mindazoknak, akik jelen voltak a szegletkő
letételénél, örvendezniük kellett volna ezért az alkalomért. Ezen a boldog
napon a felhangzott zenébe és a dicsőítő kiáltásokba azonban disszonáns hang
is vegyült. „Sokan az idősebb papok, léviták és családfők közül, akik még
látták az első templomot, hangosan sírtak, amikor szemük láttára rakták le
ennek a templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak, és
örvendeztek” (Ezsd 3:12). |

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése