Higgyetek az Ő prófétáinak - február 21 - PÉNTEK - Zsoltárok 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 23. fejezet 1683. nap

A pap egyszer egy évben - a nagy engesztelési napon - belépett a szentek szentjébe, hogy megtisztítsa a templomot. Ezzel a munkával lezárult az évi szolgálat körforgása. Az engesztelési napon két fiatal kecskebakot vittek a templom ajtajához, és sorsot vetettek rájuk: "egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért" (3Móz 16:8). Azt a kecskét, amelyre az Úrért való sors esett, megölték bűnáldozatként a népért. Vérét a pap bevitte a függöny mögé, majd a fedélre és a fedél elé hintette. Hintett belőle a füstölő oltárra is, amely a függöny előtt állt.

"És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izrael fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arra való emberrel a pusztába, hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre" (3Móz 16:21-22). Azázel bakja többé nem jött be Izrael táborába; az embernek pedig, aki elvezette, önmagát és öltözetét meg kellett mosnia, és csak aztán térhetett vissza a táborba.

Az egész szertartásnak az volt a célja, hogy tudatosítsa Izraelben Isten szentségét és a bűnnel szembeni gyűlöletét, és azt is, hogy a bűnnel való érintkezés óhatatlanul beszennyez. Az engesztelési munka során mindenkinek meg kellett sanyargatnia magát. Minden munkát félre kellett tenni, és ezt a napot Izrael egész gyülekezetének Isten előtt komolyan megalázkodva, imával, böjttel és mélységes önvizsgálattal kellett töltenie.

A jelképes szolgálat az engesztelés fontos igazságaira tanított. Isten helyettest fogadott el a bűnös helyett, de az áldozat vére nem törölte el a bűnt. A bűn így átkerült a templomra. A bűnös a véráldozattal elismerte a törvény tekintélyét, megvallotta, hogy a törvény áthágásával vétkezett, és kifejezte, hogy hisz az eljövendő Megváltóban és bocsánatra vágyik, de még teljesen nem szabadult meg a törvény kárhoztatásától. Az engesztelési napon a főpap átvette a gyülekezet által bemutatott áldozatot, és az áldozat vérével bement a szentek szentjébe; majd a vért a frigyláda fedelére hintette, közvetlenül a törvény fölé, hogy a törvény kívánalmainak eleget tegyen. Közbenjáróként a bűnöket magára vette, és kivitte a templomból. Kezét Azázel bakjának fejére téve, megvallotta ezeket a bűnöket, és jelképesen önmagáról a bakra helyezte. Ezután a bak elvitte a bűnöket, és ezzel a nép örökre megszabadult tőlük.

Ez volt "a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának" szolgálata. Ami jelképesen a földi templomszolgálatban történt, az történik a valóságban a mennyei templomszolgálatban is. Megváltónk, miután a mennybe ment, főpapként kezdte el munkáját. Ezt mondja Pál: "Nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk" (Zsid 9:24).

A pap szolgálata, amit a templom első helyiségében, a szenthelyet a külső udvartól ajtóként elválasztó "kárpiton belül" egész évben végzett, jelképezi azt a szolgálatot, amelyet Krisztus a mennybemenetelekor megkezdett. A mindennapi szolgálatban a papnak az volt a feladata, hogy bemutassa Istennek a bűnáldozat vérét, és tömjént füstölögtessen, amely Izrael imájával együtt szállt fel. Így viszi Krisztus is a saját vérét az Atya elé a bűnösökért, és bemutatja - saját igaz voltának jóillatával együtt - a bűnbánó hivők imáit is. Ez a szolgálat folyt a mennyei templom első helyiségében.

Ide kísérte el Krisztust tanítványainak hite, amikor a mennybe emelkedve eltűnt a szemük elől. Ide összpontosultak reményeik. Erről a reménységről mondta Pál, hogy "lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya", amely "beljebb hatol a kárpitnál, ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökkévaló főpap". "Nem bakok és tulkok vére által, hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" (Zsid 6:19-20; 9:12).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 19

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+19&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+19&version=NT-HU

A 19. zsoltár  egyike a nagy zsoltároknak, és úgy tartják számon, mint Isten egyik leghíresebb kinyilatkoztatását és közlését. Egy lehetséges utat biztosít a hívőknek, hogy jobban megismerjék Istent, személyes és gyakorlati alapon. A zsoltár gyönyörű, ugyanakkor egyszerű, szinte szárnyal a magasban. Dávid úgy írja le Istent, mint a világ és a szent Ige szerzőjét és erőforrását.

Ez a zsoltár néhány rövid versben összefoglalja Isten mindkét kinyilatkoztatását: általános kinyilatkoztatását (ami a természet világában fedezhető fel) és különleges kinyilatkoztatását (ami a Bibliában szerepel). Mindkét megnyilvánulás azt mutatja számunkra, hogy Isten a szeretet, s hogy Ő szeretné felfedni magát előttünk. Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy időt szánjunk a tanulásra és kinyilatkoztatásának megértésére.

Az 1-7-ig tartó versekben Dávid ékesszólóan körvonalazza Isten páratlan dicsőségét, ahogy az a természetben megnyilvánul. A 8-11. versekben kifejti az Isten kijelentett törvényeiben található előnyöket, majd a 12-14. versekben bemutatja az általános és különleges kinyilatkoztatásoknak hatásait a személyiségen és a viselkedésen.

Isten szeretetteljesen nyilatkoztatta ki önmagát a világon és az Igéjén keresztül. Ezért férfi és nő elszámoltatható Isten előtt, mivel Ő kommunikál velünk verbálisan és nonverbálisan is. A 19. zsoltár tömören összefoglalja önkinyilatkoztatásának e két kiemelkedő pontját.

A 15. vers – mint összefoglalás – az egyik legjobban ismert vers a Bibliában, amit Dávid az imádságának befejezésének szánt.  Isten általános és különleges kinyilatkoztatásain gondolkodott,  és most azért imádkozik, hogy a szavai és szívének gondolatai elfogadhatóak legyenek a fenséges Isten zsoltáraiban feljegyzett szavaihoz.

Körvonalakban

A. Isten általános önkifejezése a világban (19:1-7).

1. A természet kiáltványa (19:2-5b).

2. A természet termékenysége (19:5c-6).

3. A természet kiszámítható volta (19:7).

B. Isten különleges önkifejezése az Ő Igéjében (19:8-14).

1. Az Ige előnyei (19:8-10).

2. Az Ige tulajdonságai (19:13-14).

3. Az Ige alkalmazása (19:8-14).

Az Ige előnyei: ez a zsoltár annyira szép leírás és magyarázat, hogy egészen könnyen magunk elé képzeljük, amint Dávid egy nagy sziklán ül, vagy áll egy széles mezőn, és néz fel a hatalmas égre egy csodálatos napkelte vagy gyönyörű naplemente közben. A zsoltár annyira azonnal alkalmazható, hogy bárki megteheti, és szó szerint kimehet a természetbe, és felolvashatja vagy hangosan énekelheti mint egy Istenhez szóló elmélkedést vagy imádságot. A zsoltár hét különböző különleges áldást fejez ki amit az Ige Istene biztosítani fog az olvasónak, aki tanulmányozza, és elmélyed Isten igazságában.

1) A legnagyobb vagyont biztosítja: „Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is" (11. vers)

2) A legnagyobb gyönyörűséget biztosítja: „… édesebbek a méznél, még a színméznél is." (11. vers).

3) A legnagyobb védelmet biztosítja:  „… szolgádat is intik azok" (12. vers).

4) A legnagyobb hasznot biztosítja, „… aki megtartja azokat, nagy jutalma van" (12. vers).

5) A legnagyobb tisztaságot biztosítja: „… titkos bűnöktől tisztíts meg engemet" (13. vers).

6) A legnagyobb hatalmat biztosítja: „… ne uralkodjanak rajtam" (14. vers).

7) A legnagyobb tökéletességet biztosítja: „… ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől" (14. vers).

Az Ige elhanyagolása: napjainkban nagyon sok ember állítja, hogy Isten Igéje szavahihető, mégis hanyagolja azt. Inkább más dolgok után kutatnak, hogy kielégítsék a vágyaikat, mivel nem vették figyelembe a 19. zsoltár egyszerű üzenetét. Ha átitatják lelküket az Igével, akkor rájönnek, milyen csodálatos hatalom rejlik benne; és tudatosul bennük, hogy csakis akkor fogják elismerni Jézust, mint erejük forrását és Megváltójukat, ha beszédük és elmélkedésük összhangba kerül Istennel.

Delbert W. Baker

237. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  23. fejezetéhez (február 16-22.).

Évekkel ezelőtt egy ismerősöm, aki akkor még lelkész volt, ezt mondta nekem: „A mennyei szentély nem lehet valóságos. A mennyben nincsen vér.” Elvetette az egész elgondolást.

Valamiért sehogy sem értette meg igazán a szentély szimbolikus természetét, és hogy milyen tökéletesen mutatja be a földi szentély a végső mennyei valóságot. Pedig ez a páratlan szépségű jelképrendszer lélegzetelállító. Például, a kerubok, amelyek lefelé szegezik tekintetüket a frigyláda tetejére, szemléltetik a mennyei angyalokat, ahogy csodálják és eltűnődnek rajta, hogy Isten milyen tökéletesen összeillesztette a kegyelmet és az igazságot a megváltás tervében. A szentély minden egyes részletében Isten egy-egy mennyei folyamatot állított párba egy-egy földi valósággal. Ez segít jobban megértenünk az Istentől származó helyreállítás üdvözítő folyamatát.

Tizennyolc évszázadon keresztül a mennyei szentélyben Krisztus a vérével érvelt a szeretett elveszett gyermekeiért, bizonyítékként bemutatván a megsebzett kezeit, lábait és oldalát, amelyek a megváltásra igazolást nyújtottak. A vére elvégezte a megtisztítást.

Valamiképpen a barátom elmulasztotta felismerni a szentély szépségének gyönyörű jelképrendszerét. Sosem fogta fel a megsebzett Közbenjáró gyönyörű titokzatosságát, aki megadta a végső árat, hogy megváltsa gyermekeit. Mindent emberi nézőpontból próbált ésszerűsíteni, és így elkerülte a szentély üzenete. Végső soron a szentély rendszere Isten szívét tárja fel előttünk, aki egy elképesztő, kockázatos tervet dolgozott ki arra, hogy helyreállítson minket a meghittség legmagasabb, szent fokozatára, az örökkévalóság számára.

A szentély üzenete gyönyörű bepillantást jelent Isten szerető szándékaiba a jövőt illetően. Bölcs dolog részünkről, ha elmerünk abban a titokzatosságban, amelyet az angyalok hódolattal csodálnak. Ahogyan Einstein fogalmazott egyszer: „Meg akarom ismerni Isten gondolatait; a többi csupán részletkérdés.”

Lori Engel

lelkész

Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba