2026. október 26. HÉTFŐ – Jézushoz vezető út – Öröm az Úrban 2

2026. október 26. HÉTFŐ – Jézushoz vezető út – Öröm az Úrban 2

Egy Hang – Egy Személy

 

– JÉZUS

Nemsokára az Újszövetséget kezdjük el közösen olvasni, ami teljesen összhangban van a OneVoice27       kezdeményezéssel, amelynek keretén belül Jézus és az Ő szolgálata kerül középpontba.

Addig is ráhangolódásként egy nagyon szép könyvet fogunk együtt olvasni, a Jézushoz vezető út című könyvet.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/16/revidealt-karoli 

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-15.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

Jézushoz vezető út - Öröm az Úrban 2

Egyesek állandóan szoronganak és szinte keresik a bajt. Naponként Isten szeretetének jelei veszik körül őket, mindennap élvezik a Gondviselés adományait, de ők nem becsülik meg ezeket a jelenvaló áldásokat, ügyet sem vetnek rájuk. Gondolatban állandóan kellemetlenségek eljövetelétől rettegnek, vagy pedig valamely tényleg létező, de a valóságban egyáltalán nem olyan súlyos nehézség vakítja meg a szemüket. Emiatt nem látják, milyen sok mindenért lenne okuk a hálára. A nehézségek, amelyekkel szembetalálják magukat, nemhogy elvezetnék őket Istenhez, az egyetlen segélyforráshoz, hanem inkább elválasztják őket Istentől, mert nyugtalanság támad bennük és zúgolódni kezdenek. {SC 121.3}

Jól tesszük-e, ha ilyen hitetlenek vagyunk? Miért is lennénk hálátlanok és bizalmatlanok? Jézus a mi Barátunk, és az egész menny érdeklődéssel viseltetik jólétünk iránt. Nem lenne szabad megengednünk, hogy a mindennapi élet bonyodalmai és aggodalmai megzavarják a gondolkodásunkat és befelhőzzék az arcunkat. Ha megengedjük ezt magunknak, akkor mindig találunk valamit, ami miatt nyugtalankodhatunk és bosszankodhatunk. Nem volna szabad megengednünk magunknak az aggodalmaskodást, mert ez csak felkavar és megvisel bennünket, de nem segít elhordozni a megpróbáltatásokat. {SC 122.1}

Anyagi nehézségeink támadhatnak, egyre rosszabbá válhatnak a kilátásaink, veszteségek fenyegethetnek, mégsem szabad elcsüggednünk. Vessük gondjainkat az Úrra, és maradjunk nyugodtak, vidámak. Kérjünk bölcsességet Istentől ahhoz, hogy megfontoltan intézzük ügyeinket, és így elejét vehessük a veszteségnek és a súlyos bajoknak. Tegyétek meg mindazt, amit meg tudtok tenni részetekről annak érdekében, hogy kedvezőbbre forduljon a helyzetetek. Jézus megígérte, hogy a segítségünkre siet, de nem a mi erőfeszítéseink helyett teszi ezt. Ezt követően azonban bízzátok magatokat a mi hatalmas Segítőnkre. Megtettétek mindazt, amit tehettetek, várjátok hát bizakodva az eredményt. {SC 122.2}

Isten nem akarja, hogy az övéi súlyos terhek alatt görnyedezzenek. Ugyanakkor nem csap be bennünket. Nem mond ilyesmit nekünk: "Ne féljetek, nem vár rátok semmi veszély!" Tudja, hogy próbák és nehézségek lesznek utunkon, és nyíltan szól nekünk ezekről! Nem az a szándéka, hogy kivegye népét a bűnnel és gonoszsággal terhelt világból, de soha meg nem rendülő menedéket és erősséget mutat nekünk. Jézus így imádkozott tanítványaiért: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn. 17:15) Így szól továbbá: "E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot." (Jn. 16:33) {SC 122.3}

Hegyi beszédében Krisztus értékes leckékre tanította tanítványait az Istenben való bizalom szükségességét illetően. Ezek a tanítások arra szolgálnak, hogy minden korszakban bátorítsák Isten gyermekeit - nekünk is szólnak, bennünket is oktatnak és vigasztalnak. Az Üdvözítő az ég madaraira irányította követői figyelmét, melyek vígan csicsergik dicsérő éneküket, nem gyötrik őket aggódó gondolatok. "Nem vetnek és nem aratnak", a fenséges Atya mégis gondoskodik szükségleteikről. Az Üdvözítő feltette a kérdést: "Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál?" (Mt. 6:26) A nagy Gondviselő megnyitja kezét az embereknek és az állatoknak egyaránt, minden teremtményét megelégíti. Az ég madarai sem esnek kívül az Ő figyelmén. Nem hullatja ugyan közvetlenül csőrükbe a táplálékot, de gondoskodik szükségleteikről. Össze kell szedniük a magvakat, a megfelelő anyagokból el kell készíteniük kicsiny fészküket, táplálniuk kell fiókáikat. Énekelve mennek munkájukat végezni, "mert a ti mennyei Atyátok eltartja őket" (Mt. 6:26). És: "nem sokkal különbek vagytok-e azoknál?" Nem vagytok-e sokkal értékesebbek az ég madarainál, mint akik értelmes lélekkel imádjátok az Urat? Nem fog-e gondoskodni szükségleteinkről az a Valaki, aki megalkotott minket saját, isteni képmására és hasonlatosságára, és aki a mi fenntartónk is - ha bízunk benne? {SC 123.1}

Krisztus mezei virágokról is szólt, amelyek gazdag változatosságban nőnek a réten, virítanak abban az egyszerű szépségben, amivel a mennyei Atya ruházta fel őket, az emberek iránti szeretetének kifejezéseként. "Vegyétek eszetekbe a mezők liliomait, hogy mimódon növekednek" - mondta Jézus (Mt. 6:28). A természetben vadon felnövekvő virágok egyszerű szépsége messze felülmúlja Salamon minden dicsőségét. A művész alkotta legragyogóbb öltözet sem mérhető össze az Isten által teremtett virágok természetes szépségével, ragyogó tökéletességével. Jézus feltette a kérdést: "Ha pedig a mező füvét, amely ma van és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten, nem sokkal inkább-e titeket, ti kicsinyhitűek?" (Mt. 6:30) Ha az isteni Művész ilyen változatos színpompával ruházta fel a csupán egy-egy napig élő mezei virágokat is, akkor mennyivel inkább gondot visel rólunk, akiket a saját képmására alkotott? Krisztusnak ez a tanítása megítéli a hitetlen szív aggodalmaskodásait, zaklatottságát és kételyeit. {SC 123.2}

Isten boldognak, békességesnek és engedelmesnek akarja látni minden gyermekét. Emlékezzünk Jézus szavaira: "Békességet hagyok nektek, az én békességemet. Nem úgy adom néktek, amint a világ adja, ne nyugtalankodjék azért a ti szívetek, se ne féljen." (Jn. 14:27) Ezt is mondta: "Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon bennetek az én örömem, és a ti örömetek beteljék." (Jn. 15:11) {SC 124.1}

Az a boldogság, amelyre önző indítékból törekszünk és amely kikerüli a kötelességteljesítés ösvényét, ingatag, kiszámíthatatlan, mulandó: elillan és a lélek telve lesz magányossággal és szomorúsággal. Más természetű az az öröm és megelégedettség, amelyet Isten szolgálatában nyerünk el. A keresztény ember nincs kitéve annak, hogy bizonytalan utakra tévedjen, nincs kiszolgáltatva hiábavaló bánkódásoknak és csalódásoknak. Ha ki is marad ennek az életnek az élvezeteiből, mégis örömteljes, és boldogan tekint előre az eljövendő életre. {SC 124.2}

Már ebben az életben is részesülünk a Krisztussal való közösség örömében, szeretetének fénye ragyog ránk és mindenkor vigaszra lelnünk jelenlétében. Már ebben az életben is minden egyes lépés közelebb vihet minket Krisztushoz, mert mélyebb tapasztalatot szerezhetünk szeretetéről, és ezáltal egy lépéssel közelebb jutunk a békesség áldott honához. "Ne dobjuk el hát bizodalmunkat", hanem legyen szilárd üdvbizonyosságunk, szilárdabb, mint bármikor ezelőtt (Zsid. 10:35). Mondjuk mi is: "Mindeddig megsegített minket az Úr", és legyünk bizonyosak abban, hogy mindvégig a segítségünkre lesz (I. Sám. 7:12). Mint valami hatalmas emlékoszlopra, úgy tekintsünk vissza múltbeli tapasztalatainkra, amikor az Úr hatalmasan cselekedett értünk, megvigasztalt bennünket és kimentett a Pusztító kezéből. Tartsuk élénken az emlékezetünkben Isten kegyelmének és szerető gondoskodásának minden irántunk való megnyilatkozását: emlékezzünk a könnyekre, amelyeket letörölt arcunkról, a fájdalmakra, amelyeket lecsillapított, a gyötrelmekre, amelyektől megszabadított, a félelmekre, amelyeket elűzött tőlünk, a szükségletekre, amelyeket betöltött, az áldásokra, amelyeket ránk árasztott. Így erősítsük meg magunkat mindarra, ami még előttünk van földi zarándokutunk hátralévő részén. {SC 125.1}

Nem szabad csak az új nehézségekre és a még előttünk álló küzdelmekre gondolnunk, hanem éppúgy kell visszatekintenünk, mint előre, és bizakodva kell ismételnünk: "Mindeddig megsegített minket az Úr" Így biztat bennünket: "Élteden át tartson erőd!" (V. Móz. 33:25) Az előttünk álló próbák nem lesznek nagyobbak, mint az az erő, amelyet adni fog nekünk, hogy elviselhessük őket. Akkor hát vegyük fel ismét magunkra a munka és a feladatok terhét ott, ahol éppen vagyunk, és higgyük, hogy bármi következzék is ránk, a próba nagyságához mérten kapunk erőt Istentől. {SC 125.2}

Nincs már messze az idő, amikor kinyílnak a mennyei kapuk, hogy bevonulhassanak Isten gyermekei, akik a dicsőség királyának ajkáról hallják majd ezt az áldásmondást, amely a legszebb zeneként hatol fülünkhöz: "Jertek, én Atyámnak áldottai, és örököljétek az országot, amely e világ megalapítása óta készíttetett számotokra." (Mt. 25:34) {SC 125.3}

Akkor a megváltottak üdvözölni fogják azt az otthont, amelyet Jézus készített számukra. Nem a föld elvetemült lakói lesznek a társaik ebben az országban, nem hazug, bálványimádó, tisztátalan és hitetlen emberekkel élnek majd együtt azon a földön, hanem azokkal, akik legyőzték az Ellenséget és akik Isten kegyelme által tökéletes jellemre tettek szert. Minden bűnre való hajlam, minden tökéletlenség, ami itt a földön kínozta őket, eltávolíttatott Krisztus vére által, és részeseivé válnak Krisztus csodálatos dicsőségének, ami meghaladja a nap fényességét is. De az erkölcsi szépség, az isteni jellem tökéletessége, amely belőlük sugárzik, a külső dicsőséget is felülmúlja. Mint hiba és szeplő nélkül valók állnak a nagy fehér trón előtt, osztozva az angyalok méltóságában és kiváltságaiban. {SC 126.1}

A számunkra is elkészített dicsőséges örökséget szemlélve érthetjük meg e kérdést: "Micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?" (Mt. 16:26) Ha szegények vagyunk is, olyan gazdagságot és dicsőséget nyerhetünk az eljövendő világban, amelyet ez a világ sohasem adhat nekünk. A bűntől megváltott, megtisztított emberi lény most már minden nemes képességét Istennek szenteli, mindent felülmúló értékké válik. Ezért örvendezés van a mennyben Isten és a szent angyalok színe előtt minden egyes megváltott lélek felett, és ez az öröm diadalmas, szent énekekben jut kifejezésre.