Higgyetek az Ő prófétáinak - március 5 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 32

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 25. fejezet 1695. nap

Ahol eddig az egyháznak világi hatalma volt, azt mindig igénybe vette, hogy a tanításaitól eltérőket megbüntesse. Azok a protestáns egyházak is, amelyek a világi hatalmakkal való szövetkezés útján Róma nyomdokaiba léptek, kifejezésre juttatták, hogy korlátozni akarják a lelkiismereti szabadságot. Példa erre az anglikán egyház, amely sokáig üldözte a tőle kiszakadtakat. A XVI. és a XVII. században nonkonformista lelkészek ezrei kényszerültek arra, hogy egyházukat elhagyják, és sokan - mind a lelkészek, mind a nép közül - ki voltak téve bírságnak, börtönnek, kínzásnak és vértanúságnak.

A hitehagyás következménye az lett, hogy az egyház az államhatalom segítségét igényelte. Ez készítette elő a pápaság - a fenevad kialakulásának útját. Pál ezt mondta: "Jön... a szakadás, és megjelenik a bűn embere" (2Thessz 2:3). Az egyház hitehagyása a fenevad képének megformálásához is utat fog készíteni.

A Biblia kinyilatkoztatja, hogy az Úr eljövetele előtt az első századokéhoz hasonló vallási hanyatlás lesz. "Az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét" (2Tim 3:1-5). "A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén" (lTim 4:1). Sátán "a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával" fog dolgozni. És mindazok, akik "nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre", ki lesznek téve "a tévelygés erejé"-nek, ahogy higgyenek a hazugságnak" (2Thessz 2:9-11). Amikor a gonoszság erre a fokra jut, ugyanolyan következményei lesznek, mint amilyenek az első századokban voltak.

A protestáns egyházak hitbeli sokféleségében sok ember döntő bizonyítékot lát arra, hogy soha semmilyen erőfeszítéssel nem lehet rájuk kényszeríteni az egyesülést. Pedig számos protestáns egyházban évek óta erősen él és egyre erősödik a vágy a közös tantételekre épülő egység után. Az ilyenfajta egyesítéstől, a nem mindenki által elfogadott tanítások megvitatásától - bármilyen fontosak is bibliai szemszögből - szükségszerűen el kell állni.

Charles Beecher 1846-ban azt prédikálta, hogy "az evangéliumi protestáns közösségek" szolgálatának "egész útja nem pusztán emberi félelem okozta iszonyú feszültség közepette alakult ki. Ezek a közösségek mérhetetlen romlottságban élnek, mozognak és lélegeznek, és folyvást lényüknek minden hitványabb elemében tetszelegve elhallgatják az igazságot, és térdet hajtanak a hitehagyás tekintélye előtt. Vajon nem ez történt Róma esetében is? Nem éljük-e vajon újra az ő életét? És mi az, amit a közvetlen jövő tartogat számunkra? Egy újabb általános zsinatot! Egy világszövetséget! Evangéliumi szövetkezést és egyetemes krédót!" Amikor ez bekövetkezik, az egyházak teljes azonosulásra való törekvésében az csupán egy lépés lesz az erőszak igénybevétele felé.

Amikor az Egyesült Államok legjelentősebb egyházai a közösen vallott tantételekben egységre jutva arra befolyásolják az államot, hogy tegye kötelezővé rendelkezéseiket, és tartsa fenn létesítményeiket, akkor már a protestáns Amerika megformálta a római hierarchia hasonmását, aminek elkerülhetetlen következménye, hogy a polgári hatóság büntetést ró azokra, akik eltérő véleményt vallanak.

A kétszarvú fenevad "azt is teszi mindenkivel (megparancsolja), kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az Ő jobb kezükre vagy az ő homlokukra bélyeget tegyenek; és hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma" (Jel 13:1617). A harmadik angyal így figyelmeztet: "Ha valaki imádja a fenevad képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából. " Az itt említett "fenevad", amelynek az imádására kényszerít a Jel 13. fejezetében foglalt kétszarvú fenevad, nem más, mint az első vagy párducszerű fenevad, azaz a pápaság. A "fenevad képe" a hitehagyó protestantizmusnak azt a formáját ábrázolja, amely akkor alakul ki, amikor a protestáns egyházak dogmáik megtartásához a polgári hatalom segítségét igénylik. A "fenevad bélyegének meghatározása még hátra van.

A próféta óva int a fenevadnak és bélyegének imádásától, majd kijelenti, hogy itt vannak azok, "akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét". A kinyilatkoztatás ilyen éles különbséget tesz az Isten parancsolatainak megtartói és azok között, akik imádják a fenevadat, valamint a fenevad képét, és felveszik bélyegét. Ebből következik, hogy a törvény megtartása és a törvény áthágása jelzi a különbséget Isten imádói és a fenevad imádói között.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 32

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+32&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+32&version=NT-HU

A megbocsátásért mindig fizetni kell! Bűnbánat és beismerés az ára, de nem sokan szeretnék ezt ilyen módon megfizetni. A többség inkább más módon szeretné fizetni lelki tartozásait, de a tartozásunk túlságosan is sok ahhoz, hogy ezt megtehessük.

Sokunkat kínoz a bűntudat, ha a bűneinkre gondolunk. Néhányunkat olyan gondolatok kínoznak, mint például: hogyan szerethetne engem bárki is, ha tudja azokat a dolgokat, amiket tettem? Hogyan bocsáthatna meg nekem bárki is? Talán túl sok bűnöm van, hogy kegyelmet kaphassak? Egyszerűen már túl késő számomra.

A zsoltáríró nagyon is tudatában van annak, mit jelent a bűn, és milyen szörnyű következményekkel jár. Nem volt szent, sőt, bűnös volt gyilkosságban és házasságtörésben, de Isten kegyelmes volt hozzá, és nem hagyta el. Dávid felismerte bűnét, bevallotta Istennek és megbánta azt, amit tett. Utána pedig megismerte azt a megnyugtató örömöt, ami a bűn dühöngő vihara után következett. Megtudta, milyen lelki sivárság következik abból, ha hazugságok és csalások sorozatával próbálja meg elrejteni a bűneit; és azt is megtudta, milyen érzés a béke hűsítő forrásvize, ami a bűnbocsánatból ered.

Nincs nagyobb öröm annál, hogy tudjuk, Isten elengedte bűneink adósságát, amit sosem tudtunk volna visszafizetni. Nincs semmi édesebb, minthogy tudjuk; mások talán bűnösként elítélnek, de maga a Bíró felmentett.

Imádkozzunk ma azért, hogy az Úr adjon nekünk bátorságot és erőt bűneink megvallásához és elhagyásához!

Urunk, segíts minket, hogy megismerhessük a megbocsátás örömét, örülhessünk a Te szeretetednek, és fennhangon hirdethessük, mennyire kegyelmes és jóságos vagy hozzánk!

Richard McNeil

239. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  25. fejezetéhez (március 1-7.).

Isten megalkotott minket, és a szombatot adta a teremtés emlékünnepeként, egy olyan napot, amit elkülönített a mi számunkra, az istentisztelet számára, és abból a célból, hogy megújítsuk a vele való kapcsolatunkat. A Tízparancsolat szívében a szombat parancsolata Istenre mutat, mint Teremtőnkre és példaképünkre. Nem csak azt kéri tőlünk, hogy tegyük félre a munkát, de kiterjeszti ezt az áldást mindenre körülöttünk, beleértve a szolgákat, idegeneket és a jószágokat. Isten megáldotta a szombatnapot, hogy ez egy olyan nap legyen számunkra, amit életünk minden egyes hetén vele tölthetünk. Természetes, hogy sátán vissza akar tartani minket attól, hogy ezt az áldást élvezhessük, így aztán minden tőle telhetőt megtesz, hogy elvegye a figyelmünket arról, hogy mi is ennek a napnak a valódi célja. Némelyeket arról győz meg, hogy ez a nap az Istentől távol lévő személyes örömök céljára adatott, másokra teherként rakja a fáradságos előírások és követelmények rendszerét, míg sokakat arról győz meg, hogy Isten törvénye ma már nem vonatkozik ránk. Ennek következményeként sokan nélkülözik annak a helyreállításnak a lehetőségét, amit az Istennel minden egyes héten töltött idő adhat.

A szombat az Istenhez való hűség jele. Ahogy a vég ideje közeledik, sátán földi törvényeket fog hozni, hogy megakadályozza az embereket, hogy istentiszteletet tarthassanak Szombaton. Néhány országban már most így van. Tartsuk hát becsben ezeket a napokat, amikor szabadon tarthatunk istentiszteletet, és minden egyes szombat Istennel való gyönyörűségben telhet.

Lisa Ward

Cleburne, Texas, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 4 - SZERDA - Zsoltárok 31

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 25. fejezet 1694. nap

"Két szarva vala, a bárányéhoz hasonló. " A bárányéhoz hasonló szarvak, amelyek fiatalságról, ártatlanságról és szelídségről árulkodnak, találóan ábrázolják a próféta látomása szerint 1798-ban "feljövő" Egyesült Államokat. A királyi elnyomás és a papi türelmetlenség elől Amerikába elsőként menekülő és ott menedéket kereső keresztény száműzöttek közül sokan elhatározták, hogy a polgári és vallásszabadság masszív alapzatára épített államot fognak alapítani. Nézeteik helyet találtak a Függetlenségi Nyilatkozatban, amely szavakba öntötte azt a fontos igazságot, hogy Isten "minden embert egyenrangúnak teremtett", és "az élethez, a szabadsághoz és a boldogsághoz" mindenkinek elidegeníthetetlen jogot adott. Az alkotmány önkormányzati jogot biztosít, amely szerint a népszavazás útján megválasztott képviselők hozzák és végrehajtják a törvényeket. A vallást szintén szabadon lehetett gyakorolni. Minden ember úgy imádhatta Istent, ahogy a lelkiismerete diktálta. A republikanizmus és protestantizmus lett a nemzet létének alapja. Ezekben rejlik hatalmának és jólétének titka. Elnyomottak és leigázottak az egész keresztény világban érdeklődéssel és reménységgel fordultak e földrész felé. Milliók igyekeztek partjaihoz, és az Egyesült Államok a föld leghatalmasabb nemzetei közé emelkedett.

De a bárányszarvú fenevad "úgy szól vala, mint a sárkány; és az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi őelőtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult vala;... azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesítette vala, de megelevenedett" (Jel 13:11-14).

A bárányszarv és a sárkányhang - mint szimbólum - a vele ábrázolt nemzet állításai és gyakorlata közötti kirívó ellentmondásra mutat rá. A nemzet "szólása": törvényhozói és bírósági szerveinek ténykedése. Ez a nemzet intézkedéseivel meghazudtolja azokat a liberális és békés elveket, amelyeket politikájának alapzataként fektetett le. Az a jövendölés, hogy úgy szól, "mint a sárkány", és hogy "az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát" gyakorolja, világosan jelzi annak a türelmetlen és üldöző magatartásnak a kialakulását, amiről a sárkány és a párducszerű fenevad által jelképezett nemzetek árulkodtak. Az a kijelentés pedig, amely szerint a kétszarvú fenevad "azt cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat" - azt mutatja, hogy ez a nemzet felhasználja tekintélyét olyan szertartások gyakorlásának elrendelésére, amelyekkel a pápaságnak hódol.

Ez az intézkedés szöges ellentétben áll ennek az államnak az elveivel, a szabadság szellemével, a Függetlenségi Nyilatkozat félreérthetetlen és súlyos kijelentéseivel, valamint az alkotmánnyal. A nemzet alapítói bölcsen vigyáztak arra, hogy az egyház ne vegye igénybe a világi hatalmat, mert ennek elkerülhetetlen következménye a türelmetlenség és az üldözés. Az alkotmány gondoskodott arról, hogy "a kongresszus ne hozzon olyan törvényt, amely valamely vallás alapítását érinti, vagy annak szabad gyakorlását tiltja". Az alkotmány tiltja, hogy "a vallás az Egyesült Államokban" egyszer is valamilyen közhivatalra való alkalmasság próbaköve legyen. Az államhatalom csak a nemzet szabadságát védő intézkedések durva megsértésével kényszerítheti bármilyen vallási szertartás gyakorlását. De ez az eljárás sem következetlenebb, mint maga a szimbólum: a tiszta, szelíd és ártatlan bárányszarvú fenevad úgy beszél, mint a sárkány.

"Azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét. " Ez a kijelentés világosan bemutat egy kormányformát, amelyben a törvényhozói hatalom a nép kezében van; egyben ékesen bizonyítja, hogy ebben a próféciában az Egyesült Államokról van szó.

De mi "a fenevad képe"? És hogyan fogják megformálni? A fenevad képe az lesz, amelyet a kétszarvú fenevad "csinál meg". Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen is ez a kép, és miként fogják megformálni, tanulmányoznunk kell magának a fenevadnak - a pápaságnak - az ismertető jeleit.

Amikor az ősegyház megromlott, mert feladta evangéliumi egyszerűségét, és pogány rítusokat és szokásokat fogadott el, elvesztette Isten Lelkét és erejét. Mivel azonban az emberek lelkiismeretét irányítani akarta, a világi hatalom támogatását igényelte. Így jött létre a pápaság, egy olyan egyház, amely az államhatalmat irányította, és felhasználta saját céljainak előmozdítására, főképpen az "eretnekség" megbüntetésére. Hogy az Egyesült Államok megformálhassa a fenevad képét, ahhoz a vallási hatalomnak úgy kell a polgári hatalmat irányítania, hogy az egyház az államhatalmat is saját céljainak szolgálatába állítsa.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 31

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+31&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+31&version=NT-HU

Bizonytalan világban élünk. Semmi sem olyan megbízható, mint amilyennek tűnik. Néha azok az emberek okozzák nekünk a legszörnyűbb csalódást, akikben megbíztunk és akiket tiszteltünk. Időnként úgy tűnik, hogy az elnökökből, kormánytagokból, tanárokból, sőt még a lelkészekből is néha hiányzik az erkölcsi tartás és az erő, hogy szembeszálljanak a kísértéssel. Bár állítják, hogy vannak megoldásaik, de a személyes életükben fövenyre építik házaikat.

Dávid viszont megtalálta az egyetlen igaz bizonyosságot az Egyetlenben, aki teljesíteni tudja a ígéreteit. Meg tud védeni; gondoskodni tud rólunk; és akkor is meg tud szabadítani, amikor már mindenki más elbukott az életben.

Dávid elmondja nekünk, hol van az ő biztonsága. Megosztja velünk, ki az egyetlen Kezes, akiben mindig megbízhatunk. Ő Isten, a mi erősségünk és várunk.

A hatodik versben szerepelnek azok a szavak, melyeket Krisztus mondott, mikor a kereszten volt. „Kezedre bízom lelkemet.” Jézus tudta, hogy megbízhat Istenben, mint szabadítóban, és utolsó pillanataiban, a legsötétebb órában, amikor a legtöbb fájdalommal küzdött és a legmagányosabb volt, akkor ezek a szavakkal kiáltott Istenhez (Lk 23:46).

Dávid számára ezek a szavak jelentettek mindent; elkötelezte lelkét, és az egész lényét a Teremtője kezeiben helyezte el. Nem azért tette ezt, mert Isten megmentette őt az ellenségei kezei közül, amikor az életére törtek, nem is azért, mert Isten gondoskodott róla étellel, amikor éhezett, és nem is azért, mert Isten királlyá tette őt Izrael felett, hanem mert Az Úr megváltotta őt, megbocsátott neki, és megmentette őt a bűneiből.

Ma adjunk hálát Istennek azért, amiért annyira szeret minket, megbocsátja bűneinket és a sajátjainkat mond minket! Továbbá imánkban kérjük Istent, hogy erősítse meg hitünket Őbenne, mint egy várat, amikor életutunkat problémák keresztezik!

Richard McNeil

239. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  25. fejezetéhez (március 1-7.).

Isten megalkotott minket, és a szombatot adta a teremtés emlékünnepeként, egy olyan napot, amit elkülönített a mi számunkra, az istentisztelet számára, és abból a célból, hogy megújítsuk a vele való kapcsolatunkat. A Tízparancsolat szívében a szombat parancsolata Istenre mutat, mint Teremtőnkre és példaképünkre. Nem csak azt kéri tőlünk, hogy tegyük félre a munkát, de kiterjeszti ezt az áldást mindenre körülöttünk, beleértve a szolgákat, idegeneket és a jószágokat. Isten megáldotta a szombatnapot, hogy ez egy olyan nap legyen számunkra, amit életünk minden egyes hetén vele tölthetünk. Természetes, hogy sátán vissza akar tartani minket attól, hogy ezt az áldást élvezhessük, így aztán minden tőle telhetőt megtesz, hogy elvegye a figyelmünket arról, hogy mi is ennek a napnak a valódi célja. Némelyeket arról győz meg, hogy ez a nap az Istentől távol lévő személyes örömök céljára adatott, másokra teherként rakja a fáradságos előírások és követelmények rendszerét, míg sokakat arról győz meg, hogy Isten törvénye ma már nem vonatkozik ránk. Ennek következményeként sokan nélkülözik annak a helyreállításnak a lehetőségét, amit az Istennel minden egyes héten töltött idő adhat.

A szombat az Istenhez való hűség jele. Ahogy a vég ideje közeledik, sátán földi törvényeket fog hozni, hogy megakadályozza az embereket, hogy istentiszteletet tarthassanak Szombaton. Néhány országban már most így van. Tartsuk hát becsben ezeket a napokat, amikor szabadon tarthatunk istentiszteletet, és minden egyes szombat Istennel való gyönyörűségben telhet.

Lisa Ward

Cleburne, Texas, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 3 - KEDD - Zsoltárok 30

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 25. fejezet 1693. nap

Ellentétben azokkal, akik megtartják Isten parancsolatait, és őrzik Jézus hitét, a harmadik angyal rámutat egy másik csoportra, amelynek a tévelygéseivel szemben ez a komoly és félelmes figyelmeztetés hangzik: "Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából" (Jel 14:9-10). Ennek az üzenetnek a megértéséhez jól kell az itt alkalmazott szimbólumokat értelmeznünk. Mit jelképez a fenevad, a kép, a bélyeg?

Az a próféciai képsor, amelyben ezek a szimbólumok találhatók, a Jel 12. fejezetében kezdődik, mégpedig a sárkánnyal, aki el akarta Krisztust születésekor pusztítani. Megtudjuk, hogy a sárkány nem más, mint Sátán (Jel 12:9). Ő indította Heródest, hogy irtassa ki a Megváltót. A keresztény korszak első századai során a Krisztus és népe ellen indított harcban Sátán fő ügyvivője a római birodalom volt. E birodalomban a pogány vallások uralkodtak. Így míg a sárkány elsősorban Sátánt személyesíti meg, másodlagos értelemben a pogány Róma szimbóluma.

A 13. fejezetben (1-10. v.) egy másik fenevadról esik szó. Ez a fenevad a "párduchoz" hasonló, és a sárkány neki "adá az ő erejét... és az ő királyi székét és nagy hatalmát". Ez a szimbólum, ahogy azt a legtöbb protestáns is hiszi, a pápaságot jelképezi, amely az ősi római birodalom egykori erejét, helyét és tekintélyét örökölte. János a leopárdszerű fenevadról ezt mondja: "Adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája... Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az Ő nevét és az Ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen. " Ez a prófécia, amely majdnem azonos a Dán 7. fejezetében foglalt kis szarv jellemzésével, tagadhatatlanul a pápaságra mutat.

"Adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig. " A próféta ezt is mondja: "Látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett. " Majd így szól: "Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. " A negyvenkét hónap ugyanaz, mint Dán 7. fejezetében "az ideig, időkig és fél időig", azaz három és fél év, vagy az 1260 nap - az az idő, amely alatt a pápai hatalom elnyomta Isten népét. Ez az időszak, ahogy az előző fejezetek ismertetik, i. sz. 538-ban, a pápaság főhatalomra jutásával kezdődött, és 1798-ban zárult. Ekkor a pápát a francia sereg fogságba ejtette. A pápaság megkapta halálos sebét. Teljesedett ez a jövendölés: "Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy. "

Ennél a pontnál egy másik szimbólum is jelentkezik. A próféta így szól: "Azután láték más fenevadat feljőni a földből, akinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló" (Jel 13:11). E fenevadnak mind a külseje, mind pedig feltűnésének módja mutatja, hogy az általa jelképezett nemzet nem hasonlít az előbbi szimbólumok mögött húzódó nemzetekhez. A világot uraló nagy birodalmak Dániel próféta előtt vadállatokként jelentek meg. Ezek az állatok akkor tűntek fel, amikor "az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren" (Dán 7:2). Jel 17. fejezetében magyarázatot találunk arra, hogy mit jelentenek a vizek: "Népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek" (Jel 17:15). Az ég négy szele pedig a harcot szimbolizálja. A nagy tengeren versengő szelek a hódító hadjáratok és forradalmak iszonyú jeleneteit jelképezik, amelyek útján a birodalmak hatalomhoz jutottak.

Azt a fenevadat, amelynek a bárányéhoz hasonló szarvai voltak, János a "földből" látta feljönni. Az így jelképezett nemzet más hatalmak megdöntése nélkül jut uralomra. Lakatlan területen támad, és fokozatosan, békésen nő naggyá. Nem támadhatott tehát az Óvilág zsúfolt és viszálykodó nemzetei között - "népek... és sokaságok és nemzetek és nyelvek" viharzó tengerén. Tehát a nyugati kontinensen kell keresnünk.

Az Újvilágban melyik nemzet emelkedett 1798-ban - az erősség és nagyság ígéretével - hatalomra, amely magára vonta a világ figyelmét? A szimbólumok alkalmazhatóságához nem fér kétség. Egyetlen nemzet, és csakis egy elégíti ki e prófécia meghatározásait. A szimbólumok félreérthetetlenül az Amerikai Egyesült Államokra mutatnak. E nemzet emelkedésének és fejlődésének ecsetelésekor a szónok és a történész öntudatlanul újra és újra ugyanazt a gondolatot fejezi ki, szinte pontosan ugyanazokkal a szavakkal, mint a Szentírás írója. A próféta látta a fenevadat "feljőni a földből". A fordítók által "feljőni"-nek visszaadott kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy "felnő vagy kibújik, mint egy növény". Amint láttuk, ennek a nemzetnek olyan területen kellett támadnia, amely előzőleg kívül esett az európai civilizáció körén. Egy neves amerikai író "az ürességből előjövő rejtély"-nek nevezi az Egyesült Államok kialakulását, és ezt mondja: "Mint néma mag nőttünk birodalommá". 1850- ben egy európai újság csodálatos birodalomnak nevezte az Egyesült Államokat, amely "felbukkant", és "a föld csendjében naponként hatalmasabb és büszkébb lesz". Edward Everett e nemzet zarándok alapítóiról tartott szónoklatában ezt mondta: "Eldugott helyet kerestek-e, amely ismeretlensége miatt védett, és messzisége miatt biztonságos, ahol a kis leydeni gyülekezet élvezheti lelkiismereti szabadságát? Nézd a hatalmas földet, amelyek felett békés hódítással... hordozták a kereszt zászlaját!"

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 30

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+30&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+30&version=NT-HU

Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor az Úr távolinak tűnik, imáink pedig értelmetlennek. Az életnek azon sötét pillanataiban könnyű magányosságba és depresszióba süllyedni. Dávid túl jól ismerte ennek valóságát; annak ellenére, hogy Isten felkentje volt, érezte a látszólag értelmetlen imák okozta kínokat.

Ebben a zsoltárban arra emlékeztet bennünket, hogy Isten válaszol az imákra. A sötét órák nem tartanak örökké, egy éjszakán sírunk, és reggel öröm köszönt ránk. Az az öröm, amit Isten ad nem lehet visszafogott; tettekre és ünneplésre serkent. Én nem ismerem a te belső küzdelmeidet, de az Úr ismeri. Tedd le előtte mindet imában! 

A közelmúltban Isten megáldott engem és a feleségemet egy kislánnyal, akit Yani-nak neveztünk el, ami azt jelenti, hogy „Isten meghallgat”. Azért választottuk ezt a nevet, mert mindig emlékezni szeretnénk arra, hogy Isten válaszol az imáinkra és nem kell elvesztenünk a reménységünket, amikor az élet sötét viharain megyünk keresztül

Nincs értékesebb tapasztalat egy meghallgatott imánál!

Ebben a zsoltárban Dávid időt szakít arra, hogy megköszönje Isten hűségét. Az Úr valóban hű volt hozzá, hozzánk is hűséges, és az is marad örökre. Dávid soha nem akarja elhallgatni Isten jóságát. Miért is tenné? De miért akarnád te vagy én elhallgatni?

A mi imánk ma: Hálás szívvel jövünk eléd Urunk, megköszönni, hogy hűséges vagy, és meghallgatod imáinkat. Köszönjük Istenünk! Segíts bennünket, hogy ne veszítsük el reménységünket, hanem mondjuk el másoknak is, hogy milyen jó a mi Istenünk; hogy Te hűséges vagy, és mindig meghallgatod imáinkat.

Richard McNeil

239. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  25. fejezetéhez (március 1-7.).

Isten megalkotott minket, és a szombatot adta a teremtés emlékünnepeként, egy olyan napot, amit elkülönített a mi számunkra, az istentisztelet számára, és abból a célból, hogy megújítsuk a vele való kapcsolatunkat. A Tízparancsolat szívében a szombat parancsolata Istenre mutat, mint Teremtőnkre és példaképünkre. Nem csak azt kéri tőlünk, hogy tegyük félre a munkát, de kiterjeszti ezt az áldást mindenre körülöttünk, beleértve a szolgákat, idegeneket és a jószágokat. Isten megáldotta a szombatnapot, hogy ez egy olyan nap legyen számunkra, amit életünk minden egyes hetén vele tölthetünk. Természetes, hogy sátán vissza akar tartani minket attól, hogy ezt az áldást élvezhessük, így aztán minden tőle telhetőt megtesz, hogy elvegye a figyelmünket arról, hogy mi is ennek a napnak a valódi célja. Némelyeket arról győz meg, hogy ez a nap az Istentől távol lévő személyes örömök céljára adatott, másokra teherként rakja a fáradságos előírások és követelmények rendszerét, míg sokakat arról győz meg, hogy Isten törvénye ma már nem vonatkozik ránk. Ennek következményeként sokan nélkülözik annak a helyreállításnak a lehetőségét, amit az Istennel minden egyes héten töltött idő adhat.

A szombat az Istenhez való hűség jele. Ahogy a vég ideje közeledik, sátán földi törvényeket fog hozni, hogy megakadályozza az embereket, hogy istentiszteletet tarthassanak Szombaton. Néhány országban már most így van. Tartsuk hát becsben ezeket a napokat, amikor szabadon tarthatunk istentiszteletet, és minden egyes szombat Istennel való gyönyörűségben telhet.

Lisa Ward

Cleburne, Texas, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 2 - HÉTFŐ - Zsoltárok 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 25. fejezet 1692. nap

Akik elfogadták azt a tanítást, amely rávilágított Krisztus közbenjárására és Isten törvényének örökérvényűségére, azok felismerték, hogy a Jel 14. fejezete pontosan ezekről az igazságokról szól. E fejezet tanításai háromszoros figyelmeztetést adnak, amelyeknek az a szerepük, hogy felkészítsék a föld lakosait az Úr második eljövetelére. Annak az üzenetnek a hirdetése, hogy "eljött az Ő ítéletének órája", Krisztus szolgálatának arra a szakaszára utal, amely lezárja az ember megváltásának munkáját. Az üzenet azt az igazságot tolmácsolja, amelyet hirdetni kell addig, amíg a Megváltó befejezi közbenjárását, és eljön népéért a földre. Az ítélet, amely 1844-ben kezdődött, addig tart, amíg mindenkinek az ügye eldől - élőké és holtaké egyaránt. Tehát az emberiség kegyelmi idejének lezárulásáig. Hogy az ember meg tudjon állni az ítéletben, az üzenet megparancsolja: "Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget", "és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait". Ennek az üzenetnek az elfogadása a következő eredménnyel jár: "Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét. Ahhoz, hogy felkészüljünk az ítéletre, meg kell tartanunk Isten törvényét. Ez a törvény lesz az ítéletben a jellem mércéje. Pál apostol kijelenti: "Akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg... azon a napon, amelyen az Isten megítéli az emberek titkait... a Jézus Krisztus által". Pál azt is mondja, hogy "azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik" (Róm 2:12-16). Isten törvényének megtartásához szükség van a hitre, mert "hit nélkül... lehetetlen Istennek tetszeni". És "ami... hitből nincs, bűn az" (Zsid 11:6; Róm 14:23).

Az első angyal által Isten arra szólítja fel az embereket, hogy féljék Őt, neki adjanak dicsőséget, és benne a menny és föld Teremtőjét imádják. Hogy ezt megtehessék, engedelmeskedniük kell törvényének. Bölcs Salamon ezt mondja: "Istent féljed, és az Ő parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fő dolga! " (Préd 12:15). Isten parancsolatainak megtartása nélkül semmiféle imádat nem lehet kedves Istennek. "Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait. " "Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is utálatos" (1Jn 5:3; Péld 28:9).

Azért kell Istent imádnunk, mert Ő a Teremtő, és minden lény neki köszönheti létét. Ahol a Biblia arról beszél, hogy Isten a pogányok isteneinél nagyobb tiszteletet és mélységesebb imádatot igényel, ott mindenütt hivatkozik Isten teremtői hatalmának bizonyítékára is. "A nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott" (Zsolt 96:5). "Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat?" "Így szól az Úr, aki az egeket teremtés Ő az Isten, aki alkotá a földet és teremté azt... Én vagyok az Úr és több nincsen!" (Ésa 40:25-26; 45:18). A zsoltáríró így nyilatkozik: "Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk. a "Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! " (Zsolt 100:3;95:6). A szent mennyei lények, akik imádják Istent, elmondják, miért illeti Őt hódolat: "Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert Te teremtettél mindent" (Jel 4:11).

A Jel 14. fejezetének üzenete a Teremtő imádására szólítja fel az embereket. A prófécia bemutat egy csoportot, amely a háromszoros üzenet eredményeként megtartja Isten parancsolatát, E parancsolatok egyike közvetlenül utal Istenre mint Teremtőre. A negyedik parancsolat ezt hirdeti: "A hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja:... mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt" (2Móz 20:10-11). Az Úr "jegy"-nek is nevezi a szombatot, "hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek" (Ez 20:20). Ezt így indokolja: "Mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott" (2Móz 31:17).

"A szombatnak mint a teremtés emlékünnepének az az igazi jelentősége, hogy állandóan arra emlékeztet, miért is illeti Istent imádat. " Azért, mert Ő a Teremtő, mi pedig teremtményei. "A szombat tehát Isten imádásának éppen a gyökerét érinti, mert semmi más intézmény nem tanítja ezt a nagy igazságot ilyen meggyőzően. Isten imádásának igazi alapját - nem csupán a hetedik napinak, hanem minden istentiszteletnek - a Teremtő és teremtményei közötti különbségben kell megkeresni. Ez a nagyszerű tény soha nem fakulhat meg, és ezt sohasem szabad elfelejteni. " Isten az Édenben azért rendelte el a szombatot, hogy az embert állandóan emlékeztesse erre az igazságra. Ameddig Istent azért imádjuk, mert Ő a teremtő, addig a szombat lesz ennek a jele és emlékeztetője. Ha a szombat egyetemes ünnep lett volna, az ember értelmével és szívével felfogta volna a Teremtőt, akit tisztelet és imádat illet, és soha senki nem lett volna bálványimádó, istentagadó vagy hitetlen. A szombat ünneplése az igaz Istenhez való hűségünk jele, ahhoz az Istenhez, "aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait". Tehát az Isten imádására és parancsolatai megtartására felszólító üzenet a negyedik parancsolat megtartására különös súllyal szólít.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 29

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+29&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+29&version=NT-HU

Gyakran szólnak úgy a felhívások, hogy szánjuk oda az Úrnak az időnket, erőfeszítésünket, hódolatunkat vagy éppen az életünket, de ebben a zsoltárban Dávid arra bátorít bennünket, hogy imádjuk Istent és adjunk dicsőséget Neki. Arra hív, hogy imádjuk az Urat a szentség ékességében.

„Szent ékességben” – mi is tulajdonképpen a szentség? A szentség többet jelent annál, hogy ünnepélyességgel és áhítattal imádjuk Istent. A szent kifejezésnek több értelme is van, de Dávid számára azt a valakit jelenti, akit megtisztított az Úr, aki mentes a bűn rettenetes szennyétől. Hívása a „nagyokhoz” szól, akik győztek, akik elfogadták a megváltást a Bárány vére által, akiknek ruháját megmosta e Bárány tisztító vére, és akik most a Lélek szentségében járnak – akik elkülönítették magukat az Úr számára.

Amikor megtapasztaljuk a megtisztított élet szépségét, hála és köszönet ébred bennünk az Úr iránt - és ezt hangunkkal is kinyilvánítjuk. Dávid tudatában van azoknak a kreatív csodáknak, amelyek az Úr szavára jöttek létre és ezekről beszél nekünk, hogy ne feledkezzünk meg azokról, miközben azon gondolkodunk, hogy használjuk a hangunkat Isten imádatára és arra, hogy Neki szerezzünk dicsőséget.

Az Úr nem tartotta vissza szavát a Földről a teremtés után. Továbbra is formálja, alakítja és befolyásolja a dolgokat, amelyeket naponta látunk. Nem lett visszatartva tőled csüggedésed pillanatában, amikor Isten békét, örömet és reményt adott; te se tartsd vissza az imádat és a hálaadás szavát Tőle!

Dicsérd az Urat; dicsért Őt örömmel, mert az Övé vagy! Megváltott téged, gondoskodik rólad. Itt van az ideje annak, hogy elmondjuk másoknak is annak jó hírét, amit Isten velünk tett. És mondjuk olyan hangosan, hogy a sötétségben levők reményt kapjanak!

Imádjuk az Urat ismerjük el, hogy megváltott bennünket, mert mi nem tudjuk megváltani önmagunkat! Mai imánkban köszönjük meg Istennek a megváltást, és dicsőítsük Őt azzal, hogy az evangélium jó hírét megosztjuk másokkal is. Ámen!

Richard McNeil

239. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  25. fejezetéhez (március 1-7.).

Isten megalkotott minket, és a szombatot adta a teremtés emlékünnepeként, egy olyan napot, amit elkülönített a mi számunkra, az istentisztelet számára, és abból a célból, hogy megújítsuk a vele való kapcsolatunkat. A Tízparancsolat szívében a szombat parancsolata Istenre mutat, mint Teremtőnkre és példaképünkre. Nem csak azt kéri tőlünk, hogy tegyük félre a munkát, de kiterjeszti ezt az áldást mindenre körülöttünk, beleértve a szolgákat, idegeneket és a jószágokat. Isten megáldotta a szombatnapot, hogy ez egy olyan nap legyen számunkra, amit életünk minden egyes hetén vele tölthetünk. Természetes, hogy sátán vissza akar tartani minket attól, hogy ezt az áldást élvezhessük, így aztán minden tőle telhetőt megtesz, hogy elvegye a figyelmünket arról, hogy mi is ennek a napnak a valódi célja. Némelyeket arról győz meg, hogy ez a nap az Istentől távol lévő személyes örömök céljára adatott, másokra teherként rakja a fáradságos előírások és követelmények rendszerét, míg sokakat arról győz meg, hogy Isten törvénye ma már nem vonatkozik ránk. Ennek következményeként sokan nélkülözik annak a helyreállításnak a lehetőségét, amit az Istennel minden egyes héten töltött idő adhat.

A szombat az Istenhez való hűség jele. Ahogy a vég ideje közeledik, sátán földi törvényeket fog hozni, hogy megakadályozza az embereket, hogy istentiszteletet tarthassanak Szombaton. Néhány országban már most így van. Tartsuk hát becsben ezeket a napokat, amikor szabadon tarthatunk istentiszteletet, és minden egyes szombat Istennel való gyönyörűségben telhet.

Lisa Ward

Cleburne, Texas, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 1 - VASÁRNAP - Zsoltárok 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 25. fejezet 1691. nap

25. Isten változhatatlan törvénye

"Megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az Ő szövetségének ládája" (Jel 11:19). Isten szövetségének ládája a templom második helyiségében - a szentek szentjében - van. A földi szentélyszolgálatban, amely "a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának" szolgálata volt, ebbe a helyiségbe csak a főpap mehetett be a nagy engesztelési napon, hogy megtisztítsa a templomot. Az a kijelentés pedig, hogy az Isten temploma "megnyilatkozék" a mennyben, és szövetségének ládája láthatóvá lett, figyelmünket a mennyei szentek szentjének megnyílására, azaz 1844-re irányítja, amikor Krisztus belépett a szentek szentjébe, hogy elvégezze az engesztelés befejező szolgálatát. Akik hitben felismerték, hogy nagy Főpapjuk a szentek szentjében elkezdte szolgálatát, meglátták a frigyládát is, és a szentély tanát tanulmányozva megértették, hogy a Megváltó szolgálatában változás történt. Látták, hogy Jézus Isten szövetségének ládája előtt szolgál, és saját vérére hivatkozik a bűnösök érdekében.

A földi templomban a frigyláda magában foglalta a két kőtáblát, amelyre Isten felírta törvényét. A frigyláda csupán a törvénytáblák tartója volt, de értékessé és szentté tette a mennyei elvek jelenléte. Amikor Isten temploma megnyílt a mennyben, láthatóvá lett a testamentumát tartalmazó frigyláda is. A mennyei templomban - a szentek szentjében - dicsőség övezi Isten törvényét, azt a törvényt, amelyet Isten mennydörgések közepette hirdetett ki a Sinai-hegyen, és saját ujjával írt a kőtáblákra.

Isten törvénye, amely a mennyei templomban van, az eredeti szent törvény. A kőtáblákra írt és a Mózes öt könyvében feljegyzett rendelkezések pontosan ugyanazt örökítették meg. Akik ezt a fontos dolgot megértették, azok felismerték, hogy Isten törvénye szent és változhatatlan. Megértették úgy, mint soha azelőtt, hogy milyen súlya van a Megváltó e kijelentésének: "Míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik"(Mt 5:18). Isten törvénye, amely kinyilatkoztatja Isten akaratát, és visszatükrözi jellemét, örökre megmarad, "mint a felhőben lévő bizonyság". A törvény egyetlen parancsa sem vesztette hatályát; egy jótája vagy pontocskája sem változott meg. Ezt mondja a zsoltáríró: "Uram! Örökké megmarad a Te igéd a mennyben. " "Minden Ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig" (Zsolt 119:89; 111:7-8).

A Tízparancsolat szívében van a negyedik parancsolat, úgy, ahogyan azt Isten először kihirdette: "Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van; mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt" (2Móz 20:811).

Isten Lelke megérintette Igéjének kutatóit. Rádöbbentek arra, hogy tudtukon kívül áthágták ezt az előírást; nem ügyeltek a Teremtő nyugalomnapjára. Vizsgálni kezdték, hogy miért is tartják a hét első napját az Isten által megszentelt nap helyett. A Szentírásban semmi jelét nem találták a negyedik parancsolat megszüntetésének, sem pedig a szombat megváltoztatásának. Isten soha nem vonta vissza azt az áldást, amely először megszentelte a szombatot. Ezek az emberek őszintén igyekeztek Isten akaratát megismerni és cselekedni.

Amikor rájöttek arra, hogy a törvényt áthágták, nagyon elszomorodtak, és a szombat megszentelésével tanújelét adták Isten iránti hűségüknek.

Sokan próbálták nagy erőfeszítéssel ezeknek az embereknek a hitét megdönteni. Amennyiben a földi templom a mennyei templom formájára és mintájára épült, lehetetlen volt nem látni, hogy a földi frigyládában elhelyezett törvény a mennyei frigyládában foglalt törvény pontos másolata. A mennyei szentélyről szóló igazság elfogadásával együtt-el kellett volna ismerni Isten törvényének és a negyedik parancsolatnak, illetve a szombat megtartásának kötelező voltát. Ezért volt a Szentírás harmonikus magyarázata - amely rávilágított Krisztus mennyei szentélyszolgálatára - olyan elkeseredett és ádáz támadások céltáblája. Az emberek be akarták zárni az ajtót, amelyet Isten kinyitott, és ki akarták nyitni azt, amelyet bezárt. De az, "aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja", kijelentette: "Ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat" (Jel 3:7-8). Krisztus megnyitotta a szentek szentjének ajtaját, illetve megkezdte ott szolgálatát. A mennyei templom nyitott ajtajából fény sugárzott, és kiderült, hogy az ott dicső helyet elfoglaló törvény magában foglalja a negyedik parancsolatot is. Azt, amit Isten hozott létre, ember nem döntheti meg.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 28

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+28&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+28&version=NT-HU

Isten hívta el Dávidot uralkodói szerepre, és tudta róla, hogy nagyszerű vezető lesz. Csodálatosan beszélgettek egymással – olyannyira, hogy beszélgetéseik még a zsoltárok mai olvasóit is mélységesen megihletik és lelkesítik.

Dávid mindig őszintén imádkozott Istenhez, magatartásában semmi tettetés nem volt. Nem „tisztogatta” imáit, hanem nyitott könyvként tárgyalta meg Istennel az életét. Ez a zsoltár nagyszerű példája Dávid egyenes, őszinte megnyilvánulásának. Könyörög Istennek: „… ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló. Halld meg esedezéseimnek szavát, amikor kiáltok hozzád, és amikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé” (1-2. vers).

Dávid olyan példát állít elénk az imaéletet illetően, amit mindnyájan követhetünk… mondjunk el Istennek mindent, és osszuk meg vele lelkünk legmélyének kínzó aggodalmait. Isten mindent kezelni tud! A zsoltárokban az érzelmek és hangulatok szinte egész skáláját megtalálhatjuk, hiszen Dávid mindig nagyon szemléletesen közölte Istennel érzéseit és vágyait.

Az imádságban a legnehezebb igazságokat is félelem nélkül közölhetjük Istennel, hiszen Ő soha nem ért félre bennünket. Hol máshol lehetnénk ennyire szabadok, és önthetnénk ki szívtől-szívig gondolatainkat? Dávid az Istennel való, bensőséges közösségére alapozta összes vezetői feladatát.

A zsoltár végén Istent dicsőíti, hálát ad Neki a megválaszolt imádságokért. Erről Dávid sosem feledkezett el!

„Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát. Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt.” (6-7. vers).

Szenteljük oda újra magunkat egy komoly imaéletre, szívtől-szívig való párbeszédre az Úrral.

Vinita Saunder

239. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  25. fejezetéhez (március 1-7.).

Isten megalkotott minket, és a szombatot adta a teremtés emlékünnepeként, egy olyan napot, amit elkülönített a mi számunkra, az istentisztelet számára, és abból a célból, hogy megújítsuk a vele való kapcsolatunkat. A Tízparancsolat szívében a szombat parancsolata Istenre mutat, mint Teremtőnkre és példaképünkre. Nem csak azt kéri tőlünk, hogy tegyük félre a munkát, de kiterjeszti ezt az áldást mindenre körülöttünk, beleértve a szolgákat, idegeneket és a jószágokat. Isten megáldotta a szombatnapot, hogy ez egy olyan nap legyen számunkra, amit életünk minden egyes hetén vele tölthetünk. Természetes, hogy sátán vissza akar tartani minket attól, hogy ezt az áldást élvezhessük, így aztán minden tőle telhetőt megtesz, hogy elvegye a figyelmünket arról, hogy mi is ennek a napnak a valódi célja. Némelyeket arról győz meg, hogy ez a nap az Istentől távol lévő személyes örömök céljára adatott, másokra teherként rakja a fáradságos előírások és követelmények rendszerét, míg sokakat arról győz meg, hogy Isten törvénye ma már nem vonatkozik ránk. Ennek következményeként sokan nélkülözik annak a helyreállításnak a lehetőségét, amit az Istennel minden egyes héten töltött idő adhat.

A szombat az Istenhez való hűség jele. Ahogy a vég ideje közeledik, sátán földi törvényeket fog hozni, hogy megakadályozza az embereket, hogy istentiszteletet tarthassanak Szombaton. Néhány országban már most így van. Tartsuk hát becsben ezeket a napokat, amikor szabadon tarthatunk istentiszteletet, és minden egyes szombat Istennel való gyönyörűségben telhet.

Lisa Ward

Cleburne, Texas, USA

Fordította Gősi Csaba