2020. március 4., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 4 - SZERDA - Zsoltárok 31


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 25. fejezet 1694. nap

"Két szarva vala, a bárányéhoz hasonló. " A bárányéhoz hasonló szarvak, amelyek fiatalságról, ártatlanságról és szelídségről árulkodnak, találóan ábrázolják a próféta látomása szerint 1798-ban "feljövő" Egyesült Államokat. A királyi elnyomás és a papi türelmetlenség elől Amerikába elsőként menekülő és ott menedéket kereső keresztény száműzöttek közül sokan elhatározták, hogy a polgári és vallásszabadság masszív alapzatára épített államot fognak alapítani. Nézeteik helyet találtak a Függetlenségi Nyilatkozatban, amely szavakba öntötte azt a fontos igazságot, hogy Isten "minden embert egyenrangúnak teremtett", és "az élethez, a szabadsághoz és a boldogsághoz" mindenkinek elidegeníthetetlen jogot adott. Az alkotmány önkormányzati jogot biztosít, amely szerint a népszavazás útján megválasztott képviselők hozzák és végrehajtják a törvényeket. A vallást szintén szabadon lehetett gyakorolni. Minden ember úgy imádhatta Istent, ahogy a lelkiismerete diktálta. A republikanizmus és protestantizmus lett a nemzet létének alapja. Ezekben rejlik hatalmának és jólétének titka. Elnyomottak és leigázottak az egész keresztény világban érdeklődéssel és reménységgel fordultak e földrész felé. Milliók igyekeztek partjaihoz, és az Egyesült Államok a föld leghatalmasabb nemzetei közé emelkedett.

De a bárányszarvú fenevad "úgy szól vala, mint a sárkány; és az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi őelőtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult vala;... azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesítette vala, de megelevenedett" (Jel 13:11-14).

A bárányszarv és a sárkányhang - mint szimbólum - a vele ábrázolt nemzet állításai és gyakorlata közötti kirívó ellentmondásra mutat rá. A nemzet "szólása": törvényhozói és bírósági szerveinek ténykedése. Ez a nemzet intézkedéseivel meghazudtolja azokat a liberális és békés elveket, amelyeket politikájának alapzataként fektetett le. Az a jövendölés, hogy úgy szól, "mint a sárkány", és hogy "az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát" gyakorolja, világosan jelzi annak a türelmetlen és üldöző magatartásnak a kialakulását, amiről a sárkány és a párducszerű fenevad által jelképezett nemzetek árulkodtak. Az a kijelentés pedig, amely szerint a kétszarvú fenevad "azt cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat" - azt mutatja, hogy ez a nemzet felhasználja tekintélyét olyan szertartások gyakorlásának elrendelésére, amelyekkel a pápaságnak hódol.

Ez az intézkedés szöges ellentétben áll ennek az államnak az elveivel, a szabadság szellemével, a Függetlenségi Nyilatkozat félreérthetetlen és súlyos kijelentéseivel, valamint az alkotmánnyal. A nemzet alapítói bölcsen vigyáztak arra, hogy az egyház ne vegye igénybe a világi hatalmat, mert ennek elkerülhetetlen következménye a türelmetlenség és az üldözés. Az alkotmány gondoskodott arról, hogy "a kongresszus ne hozzon olyan törvényt, amely valamely vallás alapítását érinti, vagy annak szabad gyakorlását tiltja". Az alkotmány tiltja, hogy "a vallás az Egyesült Államokban" egyszer is valamilyen közhivatalra való alkalmasság próbaköve legyen. Az államhatalom csak a nemzet szabadságát védő intézkedések durva megsértésével kényszerítheti bármilyen vallási szertartás gyakorlását. De ez az eljárás sem következetlenebb, mint maga a szimbólum: a tiszta, szelíd és ártatlan bárányszarvú fenevad úgy beszél, mint a sárkány.

"Azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét. " Ez a kijelentés világosan bemutat egy kormányformát, amelyben a törvényhozói hatalom a nép kezében van; egyben ékesen bizonyítja, hogy ebben a próféciában az Egyesült Államokról van szó.

De mi "a fenevad képe"? És hogyan fogják megformálni? A fenevad képe az lesz, amelyet a kétszarvú fenevad "csinál meg". Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen is ez a kép, és miként fogják megformálni, tanulmányoznunk kell magának a fenevadnak - a pápaságnak - az ismertető jeleit.

Amikor az ősegyház megromlott, mert feladta evangéliumi egyszerűségét, és pogány rítusokat és szokásokat fogadott el, elvesztette Isten Lelkét és erejét. Mivel azonban az emberek lelkiismeretét irányítani akarta, a világi hatalom támogatását igényelte. Így jött létre a pápaság, egy olyan egyház, amely az államhatalmat irányította, és felhasználta saját céljainak előmozdítására, főképpen az "eretnekség" megbüntetésére. Hogy az Egyesült Államok megformálhassa a fenevad képét, ahhoz a vallási hatalomnak úgy kell a polgári hatalmat irányítania, hogy az egyház az államhatalmat is saját céljainak szolgálatába állítsa.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 31

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Bizonytalan világban élünk. Semmi sem olyan megbízható, mint amilyennek tűnik. Néha azok az emberek okozzák nekünk a legszörnyűbb csalódást, akikben megbíztunk és akiket tiszteltünk. Időnként úgy tűnik, hogy az elnökökből, kormánytagokból, tanárokból, sőt még a lelkészekből is néha hiányzik az erkölcsi tartás és az erő, hogy szembeszálljanak a kísértéssel. Bár állítják, hogy vannak megoldásaik, de a személyes életükben fövenyre építik házaikat.

Dávid viszont megtalálta az egyetlen igaz bizonyosságot az Egyetlenben, aki teljesíteni tudja a ígéreteit. Meg tud védeni; gondoskodni tud rólunk; és akkor is meg tud szabadítani, amikor már mindenki más elbukott az életben.

Dávid elmondja nekünk, hol van az ő biztonsága. Megosztja velünk, ki az egyetlen Kezes, akiben mindig megbízhatunk. Ő Isten, a mi erősségünk és várunk.

A hatodik versben szerepelnek azok a szavak, melyeket Krisztus mondott, mikor a kereszten volt. „Kezedre bízom lelkemet.” Jézus tudta, hogy megbízhat Istenben, mint szabadítóban, és utolsó pillanataiban, a legsötétebb órában, amikor a legtöbb fájdalommal küzdött és a legmagányosabb volt, akkor ezek a szavakkal kiáltott Istenhez (Lk 23:46).

Dávid számára ezek a szavak jelentettek mindent; elkötelezte lelkét, és az egész lényét a Teremtője kezeiben helyezte el. Nem azért tette ezt, mert Isten megmentette őt az ellenségei kezei közül, amikor az életére törtek, nem is azért, mert Isten gondoskodott róla étellel, amikor éhezett, és nem is azért, mert Isten királlyá tette őt Izrael felett, hanem mert Az Úr megváltotta őt, megbocsátott neki, és megmentette őt a bűneiből.

Ma adjunk hálát Istennek azért, amiért annyira szeret minket, megbocsátja bűneinket és a sajátjainkat mond minket! Továbbá imánkban kérjük Istent, hogy erősítse meg hitünket Őbenne, mint egy várat, amikor életutunkat problémák keresztezik!

Richard McNeil

239. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  25. fejezetéhez (március 1-7.).

Isten megalkotott minket, és a szombatot adta a teremtés emlékünnepeként, egy olyan napot, amit elkülönített a mi számunkra, az istentisztelet számára, és abból a célból, hogy megújítsuk a vele való kapcsolatunkat. A Tízparancsolat szívében a szombat parancsolata Istenre mutat, mint Teremtőnkre és példaképünkre. Nem csak azt kéri tőlünk, hogy tegyük félre a munkát, de kiterjeszti ezt az áldást mindenre körülöttünk, beleértve a szolgákat, idegeneket és a jószágokat. Isten megáldotta a szombatnapot, hogy ez egy olyan nap legyen számunkra, amit életünk minden egyes hetén vele tölthetünk. Természetes, hogy sátán vissza akar tartani minket attól, hogy ezt az áldást élvezhessük, így aztán minden tőle telhetőt megtesz, hogy elvegye a figyelmünket arról, hogy mi is ennek a napnak a valódi célja. Némelyeket arról győz meg, hogy ez a nap az Istentől távol lévő személyes örömök céljára adatott, másokra teherként rakja a fáradságos előírások és követelmények rendszerét, míg sokakat arról győz meg, hogy Isten törvénye ma már nem vonatkozik ránk. Ennek következményeként sokan nélkülözik annak a helyreállításnak a lehetőségét, amit az Istennel minden egyes héten töltött idő adhat.

A szombat az Istenhez való hűség jele. Ahogy a vég ideje közeledik, sátán földi törvényeket fog hozni, hogy megakadályozza az embereket, hogy istentiszteletet tarthassanak Szombaton. Néhány országban már most így van. Tartsuk hát becsben ezeket a napokat, amikor szabadon tarthatunk istentiszteletet, és minden egyes szombat Istennel való gyönyörűségben telhet.

Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: