Higgyetek az Ő prófétáinak - január 5 - PÉNTEK - Ézsaiás 43

Az új évben új könyvet kezdtünk el közösen olvasni, a JÉZUS ÉLETE című könyvet. Tarts velünk nap mint nap!

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 43 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2043&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2043&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten szereti az embert, a porszemnyi embert, aki   igen értékes az Ő szemében. Isten azt mondja az emberről, hogy „kedves vagy az én szemeimben és szeretlek.” Egy másik fordításban: „drágának tartalak, és becsesnek… szeretlek.”

2.    A szeret az alapja Isten küldetésnyilatkozatának és hozzánk való viszonyulásának.

a.    az Ő alkotása vagyunk

b.    átsegít bennünket a nehézségeken

c.    örökké velünk van

d.    dicsőségére teremtett minket

e.    Ő a mi Urunk és Királyunk

f.      a legnehezebb helyzetből is kiment bennünket

g.    Önmagának teremtett minket

h.    eltörölte minden bűnünket

3.    Az ember, akinek ily fenséges az Alkotója, akit Teremtője ennyire szeret, bűne következtében elfárad saját üres rítusaiban. Az ember belefárad, még egy ilyen Isten szolgálatába is.

4.    Isten viszont az emberi hálátlanság ellenére sem fárad el, hűsége, szeretete örök. Milyen érdekes? Az ember belefárad abba, hogy Isten szeretetét elfogadja és élvezze, az Isten pedig nem fárad el abba, hogy megbocsássa bűneinket és rosszaságainkat. Ő csak jót ad nekünk és mi belefáradunk, mi csak rosszat adunk neki és Ő nem fárad bele abba, hogy szeressen bennünket.

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki a mi formálónk

b.    aki ismeri a nevünket és sajátjának tart minket

c.    aki Szabadító és mindent odaad megváltásunkért

d.    aki látja félelmeinket és bátorít, hogy ne féljünk

e.    akinek isteni voltáról mi tanúskodunk – általunk fogják megtudni, hogy Ő tényleg Isten

f.      akinek kezéből senki sem tud kiragadni

g.    aki utat készít ott, ahol nincs, amelyen hazavezet bennünket

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Te mennyire értékesnek tartod őt, kedves a Te szemedben és Te szereted őt, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 1-2. fejezet

2. fejezet – A VÁLASZTOTT NÉP (1. rész)

Több mint ezer éven át várta a zsidó nép az Üdvözítő eljövetelét. Erre az eseményre összpontosultak legszebb reményeik. Belefoglalták nevét énekeikbe, jövendöléseikbe, templomi szertartásaikba és családi áhítataikba. S amikor eljött, mégsem ismerték fel Őt. A menny Kincse számukra "gyökér" volt "a száraz földből ", "nem volt [...] alakja és ékessége" (Ésa 53:2), és nem láttak benne semmi szépséget, ami felkeltette volna vonzalmukat. "Az övéi közé jőve, és az övéi nem fogadták be Őt" (Jn 1:11).

Mégis Isten választotta ki Izraelt. Ő hívta el, hogy megőrizze törvényének ismeretét az emberek között, valamint azokat a szimbólumokat és jövendöléseket, amelyek az Üdvözítőre mutattak. Isten azt akarta, hogy ez a nép az üdvösség kútfeje legyen a világ számára. Ami Ábrahám volt vándorlásai földjén, ami József volt Egyiptomban és Dániel Babilónia királyi udvarában, azzá kellett volna válnia a zsidó népnek is a nemzetek között. Istent kellett volna kinyilatkoztatniuk az embereknek.

Amikor Isten elhívta Ábrahámot, így szólt "Megáldalak téged [...] és áldás leszesz [... ] és megáldatnak tebenned a föld minden nemzetségei" (1Móz 12:2-3). Ezt a tanítást ismételte meg az Úr a próféták által is. Izraelt közben háború és fogság pusztította, mégis nekik szólt az ígéret: "És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban" (Mik 5:7). A jeruzsálemi templomról az Úr kijelentette Ésaiás által: "Házam imádság házának hivatik minden népek számára" (Ésa 56:7).

Az izraeliták reménysége azonban világi nagyságra irányult. Kánaánba való bemenetelük óta eltávolodtak Isten parancsolataitól, s a pogányok útjain jártak. Isten hiába figyelmeztette őket prófétái által; a pogány elnyomás büntetését is hiába szenvedték el. Minden egyes vallási ébredést még mélyebb hitehagyás követett.

Ha Izrael hű maradt volna Istenhez, akkor Isten úgy valósíthatta volna meg szándékát, hogy megtisztelő helyet biztosít nekik. Ha az engedelmesség útján járnak, akkor az Úr "minden nemzetnél" "feljebbvalóvá" teszi őket "dicséretben, névben és dicsőségben" (5Móz 26:19). "És megérti majd a földnek minden népe - mondja Mózes -, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled" (5Móz 28:10). "A népek [...], akik meghallják majd mind e rendeléseket, [...] ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!" (5Móz 4:6) Hűtlenségük miatt azonban Isten terve csak folytonos csapások és megaláztatások árán valósulhatott meg.

Izrael népét babilóniai fogságba hurcolták, szétszórattak pogány országokba. A szenvedések súlya alatt közülük sokan megújították a szövetség iránti hűségüket. Miközben hárfáikat a fűzfákra függesztették, s a lerombolt szent templomot siratták, az igazság világossága terjedt általuk, és Isten ismerete eljutott a nemzetekhez. A pogány áldozati rendszerek az Isten által elrendelt áldozatok eltorzult változatai voltak. E pogány szertartások őszinte követői közül sokan megtudták a héberektől, hogy mi a jelentőségük azoknak a rendtartásoknak, amelyeket Isten adott népének. Ezek az emberek hitben megragadták az eljövendő Üdvözítőről szóló ígéretet.

A száműzöttek közül sokan üldöztetést szenvedtek. Sokan életükkel fizettek azért, mert ragaszkodtak a szombathoz, és nem vettek részt a pogány ünnepeken. Amikor a bálványimádók el akarták fojtani az igazságot, az Úr királyok és uralkodók elé állította szolgáit, hogy ők és alattvalóik megismerhessék világosságát. Időről időre a héber foglyok a legnagyobb uralkodókat ösztönözték arra, hogy hirdessék annak az Istennek a felsőbbségét, akit ők imádtak.

A babiloni fogság alaposan kigyógyította a zsidókat a faragott képek imádásából. Századokon át szenvedtek a különböző pogány ellenség elnyomásától, míg megszilárdult bennük az a meggyőződés, hogy jólétük az Isten törvénye iránti engedelmességüktől függ. De nagyon sokan nem szeretetből, hanem önző okok késztetésére engedelmeskedtek. Formailag szolgálták ugyan Istent, hogy rangos helyhez jussanak a nemzetek közt, de nem váltak a világ világosságává. Elzárkóztak a világtól, hogy ne essenek a bálványimádás kísértésébe. A Mózes által adott isteni utasítások határt szabtak a pogányokkal való érintkezésüknek, de ezeket a tanításokat helytelenül értelmezték. E tilalmakkal Isten meg akarta őket óvni a pogány szokásokhoz való alkalmazkodástól. Ők azonban válaszfalat emeltek ezekből a korlátozásokból, amelyek elszigetelték Izraelt az összes többi nemzettől. A zsidók úgy tekintettek Jeruzsálemre, mint a saját mennyországukra, és féltek attól, hogy az Úr kegyelmet ad a pogányoknak is.

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 4 - CSÜTÖRTÖK - Ézsaiás 42

Az új évben új könyvet kezdtünk el közösen olvasni, a JÉZUS ÉLETE című könyvet. Tarts velünk nap mint nap!

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 42 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2042&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2042&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    A Szolgaisten. Ézsaiás könyve négy Szolgahimnuszt tartalmaz, amelyek közül az első himnusz ebben a fejezetben található. Ezek messiási próféciák, amelyek Jézusban teljesedtek. Jahve szolgájáról van szó, aki maga is Isten. Egy olyan Istenről beszél, akit nem kiszolgálnak, hanem Ő szolgál másokat. Ilyen királyt, ilyen istent az ószövetségben el sem tudtak volna képzelni. Ma is nehéz úgy gondolni Istenre, mint szolgára, de Jézusban pontosan ezt látjuk.  

2.    Milyen ez a Szolgaisten? Azt olvassuk, hogy szelíd, együttérző, eredményes, szilárd és tántoríthatatlan. Aki szövetséget jelent Izraelnek és világosságot a pogányoknak.

3.    A csalódott Isten. Isten mindent megtett népéért és reménykedett abban, hogy népe megérti, de nem így történt. Isten ma is megtesz mindent az emberért, és most sem kap több megértést. Hány prédikáció elhangzik Istenről, tervéről, a megbízatásról, amit az embernek adott? Olyan tanítások, amelyeket nem nehéz megérteni. Ezért olyan csalódott Isten és sokszor a szolgái is, amikor azt tapasztalják, hogy minden erőfeszítésük ellenére az emberek nem értik meg Istent és saját küldetésüket sem.  

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki Lelkét adja Szolgájának

b.    aki gyönyörködik Szolgájában (Fiában)

c.    akit Szolgája tükröz (jelleme ugyanolyan)

d.    aki életteret és életfeltételeket teremtett az embernek

e.    aki megnyitja a vakok szemét, és megszabadítja a rabokat

f.      aki hősként győz

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy meglássa Benned és Fiadban a Szolgaisten, Aki nem elvárod a szolgálatot, hanem Te magad szolgálsz. Adjad, hogy felfedezze, hogy Te egy szelíd, együttérző Isten vagy, aki tántoríthatatlanul kitartasz terved mellett, hogy megváltsd az embert, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 1-2. fejezet

1. fejezet – „VELÜNK AZ ISTEN” (5. rész)

Krisztussal úgy bántak, ahogy mi megérdemelnénk, hogy mi olyan bánásmódban részesüljünk, amilyet Ő kapott. Elítélték Őt a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igazságáért, amelyben nekünk semmi részünk nincs. Elszenvedte a mi halálunkat, hogy mi elnyerhessük az Ő életét, "[...] és az Ő sebeivel gyógyulánk meg" (Ésa 53:5).

Amit Krisztus megvalósított életével és halálával, az sokkal több, mint a bűn okozta rontás meggyógyítása. Sátán célja az volt, hogy az embert örökre elszakítsa Istentől, de Krisztusban szorosabb egységbe jutunk Istennel, mintha sohasem buktunk volna el. Az Üdvözítő felvette emberi természetünket, s ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit többé széttépni nem lehet. Örökre magához kötözött minket. "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta" (Jn 3:16). Nemcsak azért adta, hogy bűneinket hordozza és mint áldozat meghaljon értünk, hanem Isten odaajándékozta Krisztust az elbukott emberiségnek. Hogy biztosítson változhatatlan béke-szándékáról, egyszülött Fiát adta, hogy Krisztus eggyé váljon az emberi családdal, s örökre megtartsa emberi természetét. Ez a záloga annak, hogy Isten megtartja szavát. "Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen" (Ésa 9:6). Fiának személyében Isten örökbe fogadta az emberi természetet, és a legmagasabbra, a mennybe helyezte. Az "embernek Fia" az, akivel megosztja a világmindenség trónját. Az "embernek Fia" az, akit "csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének" (Ésa 9:6) hívnak. A VAGYOK az összekötő kapocs Isten és az emberiség között, és kezével mindkettőt átfogja. Ő, aki "szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott" (Zsid 7:26), nem szégyell minket testvéreinek nevezni (Lásd: Zsid 2:11!). Krisztusban egyesül a földi és a mennyei család. A megdicsőült Krisztus a mi testvérünk. Az emberiség magába zárja a mennyet, a Végtelen Szeretet pedig keblére öleli az emberiséget.

Isten ezt mondja népéről: "mint korona-kövek ragyognak az ő földén. Óh, mily nagy az ő jósága és mily nagy az ő kedvessége!" (Zak 9:16-17). A megváltottak megdicsőítése Isten irgalmának örök bizonyítéka. "A következendő időkben" megmutatja "az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban"(Ef 2:7). "Azért, hogy megismertettessék [...] a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal [...] az Istennek sokféle bölcsessége, amaz örök eleve-elvégezés szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (Ef 3:10-11).

Krisztus megváltói munkája igazságot szolgáltat Isten uralmának. Megtudja a világ; hogy a Mindenható, a szeretet Istene. Sátán vádjai alaptalanoknak bizonyulnak; jelleméről lehullik a lepel. A lázadás soha többé nem ismétlődhet meg. Bűn soha többé nem hatolhat be a világegyetembe. A hitehagyás ellen mindenki örökre biztosítva van. Az önfeláldozó szeretet eltéphetetlen kötelékkel egyesíti a föld és a menny lakóit Teremtőjükkel.

A megváltás munkája befejeződik. Ott, ahol eláradt a bűn, Isten kegyelme még bőségesebb lesz. A földet - amit Sátán magának igényel - Isten nemcsak megváltja, hanem meg is dicsőíti. A mi kis világunk, amely a bűn átka miatt az egyetlen sötét folt az Ő dicső teremtésén, a világegyetem minden más világát felülmúló megbecsülésben részesül. Itt, ahol Isten Fia emberi testben sátorozott, ahol a dicsőség Királya élt, szenvedett és meghalt, - amikor mindent megújít - itt lesz "Isten sátora az emberekkel [...] és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük" (Jel 21: 3). A megváltottak pedig a végtelen korszakokon át - miközben az Úr világosságában járnak - dicsőíteni fogják Őt kimondhatatlan ajándékáért,

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 3 - SZERDA - Ézsaiás 41

Az új évben új könyvet kezdtünk el közösen olvasni, a JÉZUS ÉLETE című könyvet. Tarts velünk nap mint nap!

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 41 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2041&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2041&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    A nemzetek hiába bátorítják egymást bálványszobrok felállításával, sorsuk Istentől függ. Ez a fejezet azzal kezdődik, hogy a pogány népek bálványok készítésére bátorítják egymást, de ez hiábavalóság és önbecsapás, mert életük Istentől függ.

2.    Isten keletről Szabadítót támaszt. A 2. és 25. vers említi azt, hogy Isten napkeletről szabadítót támaszt. A Bibliában napkelet az az irány, ahonnan a Megváltó, Jézus érkezik. Isten lakóhelye a Bibliában messze északon van, és ezt is említi ez a fejezet (25. vers). Az a Valaki, aki napkeletről érkezik, győzelmet arat, Isten nevét hirdeti, azaz bemutatja jellemét és Ő nem más, mint maga Jézus Krisztus.

3.    Isten biztatja kicsiny népét. Férgecskének nevezi, de micsoda férgecske? Olyan, aki hegyeket tör össze és halmokat zúz pozdorjává. Isten hatalmas dolgokat cselekszik kicsi népével.  

4.    Isten megígéri népének, hogy szeretetét soha nem vonja meg tőle. Azt ígéri népének, hogy meghallgatja őket és nem hagyja el őket. Amit Isten megígér, azt teljesíti is.

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki perbe hívja népét

b.    aki peres eljárásban is bizonyítani tudja, hogy hűséges maradt népéhez

c.    aki a nemzetek létrehozója

d.    aki a föld végső határáról is összegyűjti népét

e.    aki győzelmes jobbjával támogatja népét

f.      aki jobb kezünket fogja, bátorít, hogy ne féljünk, és megsegít

g.    aki a nyomorultat és szegényt meghallgatja

h.    aki életre kelti még a halott sivatagot is

i.       aki meg tudja mondani, hogy mi történt régen és mi fog történni a jövőben

j.       aki örömhírt küld

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, nem lehet olyan kicsi és olyan gyenge, hogy Te ne tudnál óriási dolgokat tenni érte, benne és általa. Adjad, hogy tudja, nem tud olyan rosszat tenni, hogy kevésbé szeresd, és olyan jót sem, hogy jobban, mert te már maximálisan szereted őt, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 1-2. fejezet

1. fejezet – „VELÜNK AZ ISTEN” (4. rész)

Mivel Jézus lejött a földre és köztünk élt, tudjuk, hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat, és együtt érez velünk fájdalmainkban. Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. Minden kegyelmet hirdető tanítás, minden örömről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének egész isteni vonzereje azt hirdeti, hogy "velünk az Isten" (Mt 1:23).

Sátán úgy tünteti fel Isten törvényét, a szeretet törvényét, mintha az önzés törvénye volna. Azt állítja, hogy lehetetlen engedelmeskednünk a törvény előírásainak. Sátán a Teremtőt vádolja ősszüleink bukásáért, s az abból származó minden nyomorúságért. Ráveszi az embereket arra, hogy Istent tekintsék a bűn, a szenvedés és a halál szerzőjének. Jézus feladata volt az, hogy ezt a csalást leleplezze. Mint közülünk való adott példát az engedelmességre. Ezért magára öltötte emberi természetünket és osztozott sorsunkban. "Mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz" (Isid 2:17). Ha bármi olyat kellene elviselnünk, amiben Jézusnak nem volt része, akkor Sátán azt állíthatná, hogy Isten ereje nem elégséges számunkra. Ezért Jézus "megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan" (Zsid 4:15). Kiállt minden olyan próbát, amely minket is érhet, és maga részére nem vett igénybe olyan erőt, amelyet Isten nem kínál nekünk is ingyen. Emberként találkozott a kísértéssel, és legyőzte azt az Istentől kapott erő által. Így szólt: "Hogy tejesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40:9). Amikor széjjeljárt, hogy jót tegyen, és meggyógyította mindazokat, akiket meggyötört a Sátán, világosan bemutatta az embereknek Isten törvényének jellegét és a maga szolgálatának mibenlétét. Élete tanúsítja, hogy mi is engedelmeskedhetünk Isten törvényének.

Ember volta az emberi család közösségébe vonta Krisztust, isteni lénye pedig Isten trónjához kapcsolta. Mint ember Fia, példát adott az engedelmességre; mint Isten Fia, erőt ad, hogy engedelmeskedni tudjunk. Krisztus volt az, aki a Hóreb-hegyi csipkebokorból így szólt Mózeshez: "VAGYOK AKI VAGYOK (...) Így szólj Izrael fiaihoz: A VAGYOK küldött engem tihozzátok" (2Móz 3:14). Ez volt Izrael szabadulásának záloga. Amikor mint "emberekhez hasonló" (Fil 2:7) jelent meg, ugyancsak ezt mondta magáról: VAGYOK. A betlehemi gyermek, a szelíd és alázatos Üdvözítő: Isten, aki "megjelent testben" (1Tim 3:16). Nekünk pedig ezt mondja: "Én VAGYOK a jó Pásztor" (Jn 10:11). "Én VAGYOK amaz élő Kenyér" (Jn 6:51). "Én VAGYOK az út, az igazság és az élet" (Jn 14:6). "Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön" (Mt 28:18). Én VAGYOK minden ígéret biztosítéka. Én VAGYOK, ne féljetek! "Velünk az Isten" (Mt 1:23) - ez a záloga bűntől való szabadulásunknak. Ezért bízhatunk abban, hogy erőt kapunk a menny törvénye iránti engedelmességhez.

Amikor Krisztus megalázkodott, hogy emberi természetet öltsön magára, olyan jellemről tett tanúságot, amely Sátán jellemének az ellentéte. Ám még ennél is mélyebbre ereszkedett a megalázkodás ösvényén. "És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig" (Fil 2:8). Amiképpen a főpap levetette a méltóságát kifejező ékes ruhát, és mint egyszerű pap fehér gyolcsban folytatta szolgálatát, akképpen Krisztus is szolgai formát öltött, s úgy hozott áldozatot. Ő volt a pap, és Ő volt az áldozat is. "És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van" (Ésa 53:5).

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 2 - KEDD - Ézsaiás 40

Az új évben új könyvet kezdünk el közösen olvasni, a JÉZUS ÉLETE című könyvet. Tarts velünk nap mint nap!

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 40 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2040&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2040&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten szeret jó híreket közölni velünk. Tegnap azt láttuk, hogy Istennek néha rossz híreket kell közölnie velünk. Ez a fejezet viszont arról beszél, hogy Isten jobban szeret jó híreket közölni. Ez a fejezet tele van jó hírrel. A szabadulás örömhírével.

2.    Isten szívhez szólóan üzen. Tetszik nekem, ahogy Isten azt mondja, hogy „szóljatok Jeruzsálem szívéhez!” Isten a leginkább ezt a hangnemet szeretni, de amikor nem halljuk meg, akkor más eszközökhöz kell nyúlnia.

3.    Isten nagy dolgokra készül. A szöveg hangneme és megfogalmazása arra utal, hogy Isten nagy dolgokra készül: utak a sivatagban, a hegyek elsüllyednek, a völgyek betöltetnek. És mindez azzal a céllal, hogy minden ember meglássa Isten dicsőségét, hogy minden ember megismerje Istent és az Ő csodálatos jellemét.

4.    A megoldás, Isten érkezése. A hírnök magas hegyről, erős hanggal kiáltja az örömhírt, hogy itt van az Isten. Megérkezett szeretetével és szabadító hatalmával.

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki vigasztalja népét azokban a szenvedésekben, amelyeket maguk okoztak maguknak

b.    aki nem egyedül érkezik, hanem mindennel, amivel rendelkezik

c.    aki pásztorként gondoskodik népéről, szelíden és finoman vezet

d.    akihez nincs hasonló hatalomban, képességekben és bölcsességben, de ezzel nem ijeszt, hanem bátorít

e.    aki nem fárad bele abba, hogy jót tegyen népével

f.      aki új erőt ad a meglankadtaknak

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy amikor szívéhez szólsz, meghallja és megérezze a Te végtelen jóságodat és szeretetedet. Adjad, hogy örömmel várja érkezésedet, és meghallja az örömhírt, hogy Te itt vagy, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 1-2. fejezet

1. fejezet – „VELÜNK AZ ISTEN” (3. rész)

Megváltásunk terve nem Ádám bukása után - mint utólagos megoldás - jött létre. A megváltás terve "ama titoknak kijelentése" volt, "mely örök időtől fogva el volt hallgatva" (Róm 16:25). A megváltás terve azokat az elveket tárta fel, amelyek Isten trónjának alappillérei voltak öröktől fogva. Isten és Krisztus kezdettől tudtak Sátán hitehagyásáról, és arról, hogy az ember is bűnbe esik a lázadó megtévesztő befolyása következtében. Nem Isten akarta a bűnt, de látta előre, hogy lesz, és gondoskodott ennek a rettenetes veszedelemnek a legyőzéséről. Oly nagy volt a világ iránti szeretete, hogy elkötelezte magát egyszülött Fia feláldozására, "hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16).

Lucifer ezt mondta: "az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet [...] és hasonló leszek a Magasságoshoz" (Ésa 14:13-14). Krisztus azonban "mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén" (Fil 2:6-7).

Ez önkéntes áldozat volt. Jézus Atyja mellett maradhatott volna, megtarthatta volna mennyei dicsőségét s az angyalok hódolatát. Mégis elhatározta, hogy leteszi jogarát Atyja kezébe, elhagyja a mindenség trónját, hogy világosságot hozzon a sötétségben ülőknek és életet adjon az elveszendőknek. {DA 22.4}  

Mintegy kétezer évvel ezelőtt titkot hordozó szózat hangzott a mennyben Isten trónjáról: "Ímé jövök!" (Zsolt 40:8). "Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem [...] Ímé itt vagyok (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem, óh Isten a te akaratodat" (Zsid 10:5-7). Ezek a szavak hirdették meg annak a tervnek a beteljesedését, amely örök időktől fogva rejtve volt. Elérkezett az ideje, hogy Krisztus világunkba jöjjön és testet öltsön. Ő mondta: "testet alkottál nekem" (Zsid 10:5). Ha abban a dicsőségben jelenik meg, amely az Övé volt Atyja oldalán a világ létezése előtt, nem viselhettük volna el jelenlétének fényét. Hogy szemlélhessük Őt, és ne semmisüljünk meg, eltakarta dicsőségét. Istenségét emberi természet fedte, - láthatatlan dicsőségét látható emberi formába rejtette.

E nagyszerű tervnek voltak előrevetített árnyékai: a jelképek és a szimbólumok. Az égő csipkebokor, amelyben Krisztus Mózesnek megjelent, Istent nyilatkoztatta ki. Az Istenség bemutatására választott szimbólum csak egyszerű bokor volt, amin látszólag nem volt semmi figyelemre méltó, - mégis magába rejtette a Végtelent. Az örök irgalmú Isten a legszerényebb jelképbe burkolta dicsőségét, hogy Mózes meg ne haljon, amikor rátekint. Ugyanígy érintkezett Isten Izraellel nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban; kinyilatkoztatta akaratát az embereknek, és megismertette velük kegyelmét. Isten elrejtette dicsőségét, eltakarta fenséges ragyogását, hogy a véges ember gyönge szemével rátekinthessen. Krisztusnak "a mi nyomorúságos testünk"-ben (Fil 3:21) kellett eljönnie, "emberekhez hasonlóvá lévén" (Fil 2:7). A világ szemében nem volt ékessége, ami miatt vonzódtak volna hozzá, mégis Ő volt a testet öltött Isten, a menny és a föld világossága. Dicsőségét eltakarta, nagyságát és fenségét elrejtette, hogy közelébe juthasson a szomorú, megkísértett embernek.

Isten Mózes által parancsot adott Izraelnek: "készítsenek nékem szent hajlékot, hogy őközöttük lakozzam" (2Móz 25:8), és a szentélyben, népe között lakozott. A pusztában, fáradságos vándorlásuk egész ideje alatt velük volt jelenlétének szimbóluma. Hasonlóképpen állította fel szentélyét Krisztus az emberiség táborának közepén. Sátorát az emberek sátrai mellé helyezte, hogy közöttük lakhasson, s hogy megismertesse velük isteni jellemét és életét. "És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki tejes vala kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1:14). (A görög szövegben: "És az Ige testté lett és közöttünk sátorozék" olvasható. Erre épül a bibliai idézetet megelőző mondat - a ford.)

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 1 - HÉTFŐ - Ézsaiás 39

Az új évben új könyvet kezdünk el közösen olvasni, a JÉZUS ÉLETE című könyvet. Tarts velünk nap mint nap!

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 39 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2039&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2039&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istennek néha rossz híreket kell közölnie velünk. Isten szerette Ezékiást és Ezékiás is szerette Istent. Istennek azonban el kellett mondania Ezékiásnak, hogy utódainak nem lesz jó dolga, mert fogságba kell menniük és Jeruzsálemből és a királyi palotából mindent elzsákmányolnak majd. Isten nem leli örömét a rosszban és a rossz hírekben, de szeretetében nem hallgatja el gyermekei elől azokat a nehéz dolgokat, amelyek be fognak következni.

2.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki gazdagon megáldja szeretteit

b.    aki figyelmeztet a bekövetkező rosszra

c.    aki reménykedik abban, hogy népe megtér, ha megtudja, mi lesz a bűne következménye

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja kezelni a rossz híreket is. Adjad, hogy tudja, Te jobban örülsz a jó híreknek és szeretnéd, ha néped elkerülné a bajokat és vétkeinek következményeit Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 1-2. fejezet

1. fejezet – „VELÜNK AZ ISTEN” (2. rész)

A dicsőség angyalai abban találják örömüket, hogy adhatnak: szeretetet adnak, és fáradhatatlanul őrködnek azok felett, akik elbuktak és szentség híján vannak. A mennyei lények szeretnének közel férkőzni az emberek szívéhez. Az odafennvaló világból fényt hoznak a sötét földre. Gyöngéd, türelmes szolgálatuk által igyekeznek hatni az emberi lélekre, hogy az elveszetteket Krisztussal olyan közösségbe hozzák, amely még annál is szorosabb, mint ami őket Krisztushoz fűzi.

A kevesebbet mondó példák után azonban szemléljük Istent Jézusban. Jézusra tekintve láthatjuk: Istenünk dicsősége abban áll, hogy adhat. "Semmit sem cselekszem magamtól" (Jn 8:28) - mondta Krisztus. "Elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek" (Jn 6:57). "Én nem keresem az én dicsőségemet" (Jn 8:50), hanem annak dicsőségét, aki elküldött engem (Vö. Jn 7:18!). E szavak elénk tárják azt a hatalmas elvet, amely az élet törvénye az egész világegyetem számára. Krisztus mindent Istentől kapott, de azért kapta, hogy továbbadja. Az összes teremtett lényért szolgálatot végez a mennyben, így az Atya élete a szeretett Fiún keresztül árad mindenekhez, s a Fiú által tér vissza a dicséret és boldog szolgálat szeretettel telt folyama mindenek hatalmas Forrásához. Így zárul Krisztusban az áldások körforgása, amely szemlélteti a nagy Adományozó jellemét - az élet törvényét.

Ezt a törvényt a mennyben áthágták. A bűn gyökere az önzés. Lucifer, az oltalmazó kérub első kívánt lenni a mennyben. Kezébe akarta ragadni a mennyei lények feletti hatalmat, hogy elfordítsa őket Teremtőjüktől és a maga számára nyerje meg hódolatukat. Ezért hamis színben tüntette fel Istent: azzal vádolta, hogy öndicsőítésre vágyik. A Teremtőt - Aki maga a szeretet - Lucifer a saját gonosz tulajdonságaival akarta felruházni. Így csapta be az angyalokat, és így vezette félre az embereket is. Rávette őket arra, hogy kételkedjenek Isten szavában, és ne bízzanak jóságában. Mivel Isten az igazságszolgáltatás és a félelmetes fenség Istene, Sátán azon mesterkedett, hogy szigorúnak és kérlelhetetlennek lássák Őt. Így vonta az embereket a maga oldalára Isten elleni lázadásában; és a világra ráborult a szomorúság éjszakája.

A hamis istenismeret homálya ülte meg a Földet. Hogy a sötét árnyat eloszlassa a fény, és a világ visszatérjen Istenhez, meg kell törni Sátán megtévesztő hatalmát. Ehhez nem lehet kényszert alkalmazni. Az erőszak ellenkezik Isten kormányzatának elveivel. Isten csak szeretetből fakadó szolgálatot kíván, a szeretetet pedig nem lehet megparancsolni, nem lehet erőszakkal, tekintéllyel kikényszeríteni. Szeretetet csak szeretet ébreszthet. Istent ismerni annyit jelent, mint szeretni Őt. Be kell mutatni jellemét, mint Sátán jellemének ellentétét. Ezt pedig az egész világmindenségben csak egyetlen lény tehette meg. Csak az mutathatta be Isten szeretetét, aki ismerte annak magasságát és mélységét. Az Igazság Napjának kell felragyognia a világ sötét éje felett, "és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt" (Mal 4:2).