2025. augusztus 6., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 6 - SZERDA - Mózes harmadik könyve 22. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes harmadik könyve 22. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2022&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2022&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Ez a fejezet ismét arra emlékeztet, hogy a papok nem járulhattak Isten közelébe semmilyen tisztátalansággal. Nem keverhették a szent szolgálatot semmi közönségessel. Ha mégis megtették, ezzel elszakították magukat Istentől, és életüket kockáztatták.

Miközben az izraeliták életében a szimbólumok és az árnyékok mutattak Krisztusra, ma arra figyelünk, hogy mit tett értünk a Golgotán (Zsid 10:9-10). Mivel ma az ősi Izrael törvényei nem kötelezőek fizikai értelemben, könnyen elfelejtjük, milyen nagy jelentőségük volt ezeknek a törvényeknek. 

Az ősi Izraelben tiszta kézzel és tiszta szívvel közeledni Istenhez annyira fontos volt még az egyszerű embereknek is, hogy amikor elkezdtek imádkozni és eszükbe jutott, hogy valakire haragszanak, először meg kellett bocsátani az illetőnek, másként Isten nem hallgathatta meg imájukat, és nem bocsáthatott meg nekik (Mk 11:25). Ha valaki áldozatot akart vinni az oltárra, és eszébe jutott, hogy felebarátjának panasza van ellene, először el kellett mennie hozzá és meg kellett békülnie vele, mielőtt az áldozatot bemutatta volna (Mt 5:23-24).

Azonban úgy tűnik, hogy az izraeliták gyakran helyezték a „formák” reformját a „szív reformja” elé. (Milyen gyakran tesszük mi is ezt!) Azt gondolták, hogy ha elhozták az ajándékukat, az teljesen elég. De Isten azt mondta: „Nem! Az engedelmességetek fontosabb az áldozatnál” (1Sám 15:22). A bűn nem állhat meg Isten jelenlétében! Elválaszt bennünket Istentől. Visszatartja tőlünk a Szentlelket. Megfertőzi a felajánlott szolgálatunkat. Ahogyan Ézsaiás 59:2 mondja, a bűn megakadályozza azt, hogy Isten meghallgasson minket. És ami még rosszabb: amíg ragaszkodunk bűneinkhez, Isten nem tud megmenteni bennünket!

Ezért ne degradáljuk az Istennek járó imádatot egyszerű kegyességi formává. Tegyünk félre minden látszatkeltést, és mindazt ami profán és kérjük Őt, hogy reformálja meg a szívünket ma, hogy Szentlelkének áldásai valóban kiáradhassanak ránk. 

Melodious Echo Mason

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy kereszténysége ne csupán formai és külső dolgokból álljon, hanem a Veled való őszinte, mély és tiszta közösségből, Jézus nevében, Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 20. fejezet

20. fejezet – JÓZSEF ÉS TESTVÉREI (4. rész)

József, amikor látta zavarukat, kedvesen így szólt hozzájuk: "Jöjjetek közelebb hozzám!" És amikor közelebb mentek hozzá, így folytatta: "Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Egyiptomba. És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek" (1Móz 45:4-5). Érezve, hogy már eléggé megszenvedtek az iránta elkövetett kegyetlenségükért, nemesen igyekezett száműzni félelmüket és csökkenteni önvádjuk keserűségét.

"Mert immár két esztendeje - folytatta - hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz. Az Isten küldött el engem ti előttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Fáraó atyjává tett, és egész házának urává, és Egyiptom egész földének fejelmévé. Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Egyiptomnak urává tett, jöjj le én hozzám, ne késsél. És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, amid van. és eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, amid van. És ímé a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok. [...] És siessetek s hozzátok ide az én atyámat. És nyakába borula az ő öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az ő nyakán. És megcsókolá mind az ő testvéreit és síra ő rajtok; azután beszédbe ereszkedének vele az ő testvérei" (1Móz 45:6-12.14-15). Alázatosan bevallották neki bűnüket és könyörögve kérték bocsánatát. Hosszú ideig szenvedtek a nyugtalanságtól és a lelkifurdalástól, és most azon örvendeztek, hogy ő még él.  

A történtek híre gyorsan eljutott a királyhoz, aki igyekezett József iránti háláját kifejezni. Ezért megerősítette azt a meghívást, amit a kormányzó a családjának küldött. Ezt mondta: "[...] én néktek adom Egyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját" (1Móz 45:18). József a testvéreit bőségesen ellátta élelmiszerrel, szekerekkel és mindennel, ami szükséges volt az egész család Egyiptomba költözéséhez. Benjámint József értékesebb ajándékokkal ajándékozta meg, mint a többi testvér. Mivel félt attól, hogy a hazafelé vezető úton vita támad közöttük, ezért amikor már induló félben voltak, rájuk parancsolt: "[...] Ne háborogjatok az úton" (1Móz 45:24).

Jákób fiai örömüzenettel tértek vissza atyjukhoz: "[...] József még él, és hogy uralkodik egész Egyiptom földén" (1Móz 45:26). Az idős ember először annyira meglepődött, hogy el sem akarta hinni azt, amit hallott. Amikor látta a szekerek hosszú sorát és a megrakott állatokat, és amikor Benjámin is újra vele volt, meggyőződött arról, hogy mindez igaz, és örömében így kiáltott fel: "Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam őt minekelőtte meghalok" (1Móz 45:28).

A tíz testvér számára azonban még hátra volt a megalázkodás. Be kellett vallaniuk atyjuknak azt az általuk elkövetett csalárdságot és kegyetlenséget, amely oly sok évig megkeserítette atyjuk életét és saját életüket. Jákób nem akarta elhinni róluk, hogy ily aljas bűn elkövetésére képesek. Látta, hogy minden jóra fordult, megbocsátott tévelygő gyermekeinek és megáldotta őket.

Jákób és fiai családjaikkal, nyájaikkal, gulyáikkal és a melléjük rendelt kísérőkkel együtt hamarosan úton voltak Egyiptom felé. Az utat boldog és vidám szívvel tették meg. Amikor Beérsebába érkeztek, a pátriárka hálaáldozatokat mutatott be, és imában kérte az Urat, biztosítsa kíséretéről őket. Éjjel látomásban megjelent neki Isten és így szólt: "[...] Ne félj lemenni Egyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged. Én lemegyek veled Egyiptomba, és én bizonnyal fel is hozlak; és József fogja bé a te szemeidet" (1Móz 46:3-4).

Ennek az ígéretnek: "Ne félj lemenni Egyiptomba; mert nagy néppé teszlek ott téged" igen nagy jelentősége volt. Ábrahámnak ugyan azt ígérte Isten, hogy utódai megszámlálhatatlanok lesznek, mint a csillagok, de eddig a választott nép csak lassan szaporodott. Kánaán földje pedig most nem látszott alkalmasnak arra, hogy ott egy nagy nemzet fejlődhessék ki, amelyről a jövendölés szólt. Kánaán területe hatalmas pogány törzsek birtokában volt és "a negyedik nemzedékig" ők birtokolják azt. Ha Izrael leszármazottai itt akarnának most nagy néppé fejlődni, akkor előbb vagy ki kellene űzni Kánaán földjéről az ország pogány lakóit, vagy el kellene vegyülniük közöttük. Az előbbit az isteni rendelkezés szerint nem tehetik meg; ha pedig elvegyülnek a kanaánitákkal, akkor azok bálványimádásra csábítják őket. Egyiptom azokat a feltételeket kínálta, amelyek szükségesek az isteni szándék megvalósításához. Az ország bővizű és termékeny szakasza állt rendelkezésükre. a letelepedésre, mindazokkal az előnyökkel, amelyek elengedhetetlenek voltak gyors növekedésükhöz., Az a tény, hogy foglalkozásuk miatt elkerülhetetlenül szembe találják magukat az egyiptomiak ellenszenvével - "[...] mert minden juhpásztor utálatos az Egyiptombeliek előtt" (1Móz 46:34) - arra volt jó, hogy egyrészt megmaradjanak külön és elkülönített népnek, másrészt védte őket az Egyiptomban gyakorolt bálványimádástól.

Egyiptomban egyenesen Gósen földjére mentek. Ide érkezett József is állami hintón, fejedelmi kíséretével. Környezetének pompáját és állásának méltóságát elfelejtette. Csak egy gondolat töltötte be szívét és elméjét, csak egy vágyakozás hatotta át egész lényét. Amikor meglátta a közeledő utazókat, nem tudott többé uralkodni érzésein, amelyet oly sok éven át elfojtott. Kiugrott hintójából és előreszaladt, hogy örömmel üdvözölje atyját. "[...] amint maga előtt látá, nyakába borula, és síra az ő nyakán sok ideig. És monda Izrael Józsefnek: Immár örömest meghalok, minekutána láttam a te orcádat, hogy még élsz" (1Móz 46:29-30).

2025. augusztus 5., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 5 - KEDD - Mózes harmadik könyve 21. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes harmadik könyve 21. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2021&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2021&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Ha az Izrael fiainak adott törvények szigorúnak tűnnek, a papokra vonatkozó törvények még inkább azok voltak. Amikor a papok magatartása, szava, öltözködése vagy tettei kerültek szóba, semmi más nem volt elfogadható csak a legeslegjobb. Tény az, hogy ha valakinek a papok leszármazottai közül valamilyen fogyatékossága volt a görbe háttól a lapos orrig, nem mehetett a szentély közelébe, hogy áldozatot bemutasson.

A főpap viselte a legmagasztosabb felelősséget. Amikor valaki meghalt, a zsidóknak szokásuk volt gyászukban ruhájukat megszaggatni, a főpapnak azonban ez nem volt megengedett. Ő Jézus Krisztust jelképezte, ezért ép, tiszta, folt és szenny mentes ruhát kellett viselnie, ahogy Krisztus is szeplő nélküli volt. Az a főpap, aki megszaggatta ruháit és úgy merészkedett Isten jelenlétébe, tettével azt jelezte, hogy elszakította magát Istentől. Ezért van olyan nagy jelentősége annak a jelenetnek, amikor Jézus kihallgatásakor a főpap ezt kiáltotta: „káromlást szólott” és megszaggatta ruháit Jézus kijelentésére (Mt 26:65). Ebben a pillanatban a zsidó nemzet elvágta az őt Istennel összekapcsoló köteléket, ami később még nyilvánvalóbb lett, amikor Isten elküldött egy angyalt hogy szakítsa ketté a szentély kárpitját, aminek következtében láthatóvá vált a szentek szentje (Mt 27:51).  

Ez a fejezet egy ünnepélyes képet fest arról a felelősségről, amit „Isten házának vezetői” viselnek. A nyáj pásztoraiként és a nép példaképeiként sokkal indokoltabb, hogy törekedjenek a tisztaszívűségre, mert ők Isten szent dolgaival érintkeznek. A vég idején azok, akik nem tanították gyülekezeteiket az igazságra, felelni fognak ezért a bűnért. Ezékiel idejében az angyal az ítéletet Isten házán kezdte, elpusztítva elsőként azokat a lelki vezetőket, akik hűtlenek voltak (Ez 9:6). Így lesz az utolsó ítélet napján is, mert az ítélet mindig Isten házán kezdődik.

Imádkozzunk azért, hogy Isten mutassa meg, hogyan emelhetjük fel a lelki vezetők kezeit (nem bírálgatással, hanem imával és saját szívünk átalakulásával). Igen, megújulásra van szükség Isten házában, de engedjük, hogy ez a megújulás a saját szívünknél kezdődjön el! 

Melodious Echo Mason

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy komolyan vegye Tőled kapott elhívatását, mint szent dolgot, és megfelelően tudjon viszonyulni vezetőihez, aki szent felelőséget hordoznak, Jézus nevében, Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 20. fejezet

20. fejezet – JÓZSEF ÉS TESTVÉREI (3. rész)

Miután visszanyerte önuralmát, visszatért vendégeihez és mindnyájan folytatták az ebédet. A kaszt törvényei az egyiptomiaknak megtiltották, hogy más népekhez tartozó emberekkel étkezzenek. Jákób fiai ezért külön asztalnál ettek, miközben a kormányzó, mint magas rangú úr csak egyedül ült asztalánál. Így az egyiptomiak számára is külön asztalokat terítettek meg. Amikor mindenki elfoglalta a helyét a neki kijelölt asztal mellett, József testvérei meglepődve fedezték fel, hogy ülőhelyeiket pontosan rendben, életkoruk szerint jelölték ki az asztal mellett. József "pedig részt juttata azoknak maga elől" (1Móz 43:34), Benjámin része azonban ötször több volt mint közülük bárkié. Benjámin megkülönböztetésével József arról akart megbizonyosodni, hogy vajon testvérei a legfiatalabb testvérüket nem illetik-e ugyanazzal az irigységgel és gyűlölettel, amelyet vele szemben egykor kimutattak. Feltételezve, hogy József nem érti beszédüket, a testvérek szabadon és nyíltan beszélgettek egymással. Így Józsefnek alkalma volt testvérei igazi érzéseinek megismerésére. További próbára tette őket. Eltávozásuk előtt megparancsolta, hogy saját ezüst poharát rejtsék el a legfiatalabb testvér zsákjába.

A testvérek örömmel indultak haza. Simeon és Benjámin is velük volt. Teherhordó állataikat megrakták gabonával. Mindnyájan úgy érezték, megmenekültek azoktól a veszedelmektől, amelyek látszólag körülvették őket. De amikor a várost elhagyták, a kormányzó gondnoka utolérte őket és ilyen sértő kérdést intézett hozzájuk: "[...] Miért fizettetek gonosszal a jó helyébe? Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, amit cselekedtetek!" (1Móz 44:4-5). Abban az időben ugyanis az ilyen poharat, mint a mérgezés elleni óveszközt, igen nagyra értékelték.

A gondnok vádjára az utazók ezt válaszolták: "[...] Miért szól az én uram ilyen szavakkal? - Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek. Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kánaán földjéről; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat? Akinél megtaláltatik a te szolgáid közül, haljon meg az; sőt mi is szolgái leszünk uramnak" (1Móz 44:7-9).

Erre a gondnok azt mondta: "Mostan is legyen beszédetek szerint: akinél megtaláltatik, az légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek" (1Móz 44:11).

A kutatást azonnal elkezdték. "És sietének és leraká kiki az ő zsákját a földre, és kioldá kiki az ő zsákját" (1Móz 44:10). A gondnok mindegyik zsákot megvizsgálta. Rúben zsákjának a megvizsgálásával kezdte és gyorsan eljutott a legfiatalabb testvérhez. Benjámin zsákjában megtalálta a poharat.

A testvérek gyászuk jeléül megszaggatták ruháikat és lassan visszatértek a városba. Benjámint saját fogadkozásukkal vetették rabszolgasorsra. Követték a gondnokot a palotába. A kormányzót még ott találták. Térdre borultak előtte. József így szólt hozzájuk: "Mi dolog ez amit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?" (1Móz 44:15). József ezzel azt szándékozott elérni, hogy bűnük beismerésére késztesse őket. Sohasem igényelte magának a jövendölés erejét, de el akarta velük hitetni, hogy olvasni tud életük titkaiban. {PP 229.5}  

Júda eléje lépett mondván: "Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk, mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utolérte szolgáidat. Mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, akinek kezében a pohár találtatott."

Távol legyen tőlem, hogy azt cselekedjem - felelte József - "az akinek kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz" (1Móz 44:16-17).

Júda most térdein kúszva még közelebb jött a kormányzóhoz és így kiáltott fel: "Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a Fáraóhoz" (1Móz 44:18). Megható szavakkal írta le atyja fájdalmát, amit József elvesztése miatt érzett és vonakodását attól, hogy Benjámint elengedje velük Egyiptomba, mivel ő volt az egyetlen megmaradt fia anyjának, Rákhelnek, akit Jákób nagyon szeretett. "Ha tehát most visszamenéndek az te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve, ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba. Mivel a te szolgád e fiúért az ő atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, mind éltig bűnös legyek az én atyám előtt. Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájául; e gyermek pedig menjen fel az ő bátyjáival. Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, anélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?" (1Móz 44:30-34).

Józsefnek ennyi elég volt. Meglátta testvéreiben az igazi bűnbánat gyümölcseit. Miután meghallgatta Júda nemes önfeláldozását, elrendelte, hogy testvérei kivételével mindenki vonuljon vissza, hogy maga maradjon az idegenekkel. Azután hangosan zokogva így kiáltott fel: "Én vagyok József, él-e még az én atyám?" (1Móz 45:3).

Testvérei mozdulatlanul, némán, félelemmel és ámulattal álltak ott. Egyiptom kormányzója nem más mint az ő testvérük, József, akire irigykedtek, akit meg akartak gyilkolni, és akit végül rabszolgának adtak el! Vele szemben gyakorolt bűnös bánásmódjuk minden részlete hirtelen lepergett szemük előtt. Eszükbe jutott, hogy mennyire megvetették álmait, és miként munkálkodtak azon , hogy azok ne teljesüljenek be. Megdöbbenve ébredtek annak tudatára, hogy cselekedeteikkel hozzájárultak az álom beteljesüléséhez. Most, hogy teljesen József hatalmában vannak, biztosak voltak abban, hogy kétségtelenül bosszút áll rajtuk mindazért a rosszért, amit tőlük elszenvedett.

2025. augusztus 4., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 4 - HÉTFŐ - Mózes harmadik könyve 20. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes harmadik könyve 20. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2020&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2020&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Mózes harmadik könyvének 20. fejezetében úgy tűnik számunkra, mintha Isten kegyelmi pohara teljesen kiürült volna. Ahelyett, hogy a lázadó helyreigazításán dolgozna, halálbüntetést szab ki mindenkire, aki gyermekét feláldozza a Moloknak, átkozza szüleit, vagy paráználkodik (lelkileg vagy fizikailag). Tény az, hogy a gyermekek Moloknak való feláldozása olyan súlyos volt, hogy Isten azt mondta, hogy aki ezt az utálatos szertartást gyakorolja, lelkileg beszennyezi az Ő szentélyét. Ez nagyon komoly dolog! Habár Isten hosszútűrő, időnként fel kell emelnie a kezét, és ezt mondania népének: „Ami sok az sok!”

Nyilvánvaló, hogy mi – a jelen korban élő keresztények – általában nem vagyunk vétkesek abban, hogy feláldozzuk gyermekeinket a Moloknak, de vajon nem vagyunk-e vétkesek abban, hogy feláldozzuk őket a modern isteneknek úgymint a hitetlenség, anyagiasság, rasszizmus, érzékiesség és szenzáció hajhászás? És vétkesek vagyunk-e a lelki paráznaságban? 

Noha időnként keménynek tűnik, de minden, amit Isten a sivatagban megparancsolt, olyan elveken alapul, amelyek hatással vannak életünkre ma. Csak természetes az, hogy ha szívünk tisztátalan, családunk szenvedni fog. És ha a családi és a házassági kapcsolatok szentsége beszennyeződik, az egyház szentségére hatással lesz, és nemsokára a társadalom egésze bomlásnak indul. Azért, hogy ezt megakadályozza, Isten az alapoknál kezdi… gyermekeinknél, szüleinknél és nálunk. „Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát” (Mt 18:10 – új prot. ford.). „Ha átkozod szüleidet (a vérvonalat, amelyből teremtettelek), az én vérem többé nem fedezhet be téged. Ha beszennyezed a házasság szent intézményét, vagy ha viszonyod van más szeretőkkel (beszennyezve a szív szentélyét), szíved és tested többé nem lehet az otthonom.”

Ezért vizsgáljuk meg a szívünket és könyörögjünk Isten bocsánatáért és irgalmáért. „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1:8-9 új prot. ford.). 

Melodious Echo Mason

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy komolyan vegye azokat a dolgokat, amelyeket Te komolyan veszel, Jézus nevében, Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 12. fejezet

20. fejezet – JÓZSEF ÉS TESTVÉREI (2. rész)

József mielőtt elengedte testvéreit, utasítást adott arra, hogy lássák el őket gabonával, és mindegyikük pénzét titokban helyezzék vissza zsákjuk szájába. A hazafelé vezető útra a teherhordó állataik számára is gondoskodott takarmányról. Útközben, amikor a testvérek egyike kinyitotta a zsákját, meglepődött, mert ott találta abban azt a zacskó ezüstpénzt, amit a gabonáért fizetett. Felfedezését azonnal közölte testvéreivel. Mindnyájan megrettentek, és ezt mondták egymásnak: "[...] Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk?" (1Móz 42:28). Nem tudták eldönteni, hogy vajon jó jelnek tekintsék-e ezt az Úrtól, vagy pedig azért engedte ezt megtörténni, hogy megbüntesse őket bűneikért, és még mélyebbre taszítsa őket a szerencsétlenségbe? Beismerték, hogy Isten látta bűneiket és most bünteti őket.

Jákób aggódva várta fiai visszatérését. Érkezésükkor az egész tábor lelkesen gyülekezett köréjük. Amikor elmondták atyjuknak mindazt, ami velük történt, félelem és rossz előérzet lett úrrá minden szíven. Az egyiptomi kormányzó viselkedéséből valami rosszat sejtettek. Félelmük erősödött, amikor kinyitották zsákjaikat és mindegyikben a zsák tulajdonosa megtalálta saját pénzét. Fájdalmában idős atyjuk így kiáltott fel: "Megfosztotok engem gyermekeimtől, József nincs, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér! Akkor szóla Rúben az ő atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom őt neked. Bízd az én kezemre őt, és én visszahozom néked. Az pedig monda: Nem megy le oda az én fiam ti veletek, mert az ő bátyja megholt és ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, amelyen elmentek, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba" (1Móz 42:36-38).

A szárazság azonban tovább tartott. A gabonakészlet, amelyet Egyiptomból hoztak, már majdnem teljesen elfogyott. Jákób fiai jól tudták, hogy hiábavaló lenne Benjámin nélkül visszatérniük Egyiptomba. Alig-alig reménykedhettek abban, hogy megváltoztathatják atyjuk elhatározását. Csöndben várták a fejleményeket. Mind sötétebb lett a közeledő éhínség árnyéka. A táborban élők aggodalmaskodó arcáról Jákób leolvasta szükségüket. Végül így szól: "[...] Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget" (1Móz 43:2).

Júda azonban ezt felelte: "Erősen fogadkozék az a férfiú mondván: Színem elé ne kerüljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia. Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget; Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerüljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz" (1Móz 43:3-5). Látva, hogy atyja ingadozik elhatározásában, ezt fűzte még hozzá: "[...] Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink" (1Móz 43:8). Felajánlotta, hogy kezességet vállal testvéréért, és örökre bűnös legyen, ha nem hozza vissza Benjámint atyjához.

Jákób nem tarthatta tovább vissza belegyezését, ezért utasította fiait, hogy készüljenek az utazásra. Megparancsolta nekik, hogy a kormányzónak vigyenek magukkal olyan dolgokat ajándékként, amilyenekkel az éhínséggel sújtott ország még rendelkezett - "[...] egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát" (1Móz 43:11), és pénzt is vigyenek magukkal kétannyit. "Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz" (1Móz 43:13). Amikor fiai már induló félben voltak kétséges útjukra, idős atyjuk felkelt és az égre emelve kezeit így imádkozott: "A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva" (1Móz 43:14).

József testvérei tehát ismét Egyiptomba mentek és megjelentek a kormányzó előtt. Amikor József tekintete Benjáminra esett - saját anyja fiára - mélyen megindult. Elrejtette érzelmét, s megparancsolta, vezessék őket saját házába, és készítsék fel őket a közös ebédre. A testvérek nagyon megrettentek, amikor megtudták, hogy a kormányzó palotájába vezetik őket és attól féltek, hogy a zsákjaikban talált pénzt kérik majd számon ott tőlük. Azt gondolták, hogy mindezt szándékosan tervezték el, hogy okot találjanak rabszolgává tételükre. Kétségbeesésükben a ház gondnokához fordultak és elmondták neki egyiptomi látogatásuk körülményeit. Ártatlanságuk bizonyítékául elmondták, hogy a zsákjaikban talált pénz visszahozták, és más pénzt is hoztak magukkal, hogy azon élelmet vásároljanak. "Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott" (1Móz 43:23). Mentesültek aggodalmukról, és amikor Simeon, akit kiengedtek a börtönből, csatlakozott hozzájuk, úgy érezték, hogy Isten valóban kegyelmes hozzájuk. {PP 227.4}  

Amikor a kormányzó ismét találkozott velük, átadták neki ajándékaikat, és alázatosan "[...] leborulának előtte a földig" (1Móz 43:26). Józsefnek ekkor ismét álma jutott eszébe. Vendégei üdvözlése után sietve kérdezgetni kezdte őket: "[...] Egészségben van-é a ti vén atyátok, akiről nékem szóltatok? Él-e még? [...] Egészségben van a te szolgád, ami atyánk, még él" (1Móz 43:27-28) - hangzott a válasz, miközben ismét mély meghajlással fejezték ki hódolatukat. Azután József tekintete megnyugodott Benjáminon és így szólt: "[...] Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, aki felől nékem szóltatok vala? [...]Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!" - mondta néki (1Móz 43:20). A gyengédség érzései azonban erőt vettek rajta, és nem tudott többé egy szót sem szólni. "[...] beméne azért szobájába, és ott síra" (1Móz 43:30).

2025. augusztus 3., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 3 - VASÁRNAP - Mózes harmadik könyve 19. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes harmadik könyve 19. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2019&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2019&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Mai olvasmányunkban Isten a figyelmet visszatereli a Tízparancsolatra, valamint kifejt és újrahangsúlyoz különböző törvényeket. Az első négy parancsolat témáját a 2. vers foglalja össze: „Szentség az Úrnak”, a következő hat parancsolatot pedig a 18. vers: „Szeresd embertársadat.” Érdekes azonban, hogy az itt említett parancsolatok sora, amelyek 2 Mózes 20-ra emlékeztet, a szülők és a szombat tiszteletének a kombinációja.

Sajnos, mi mint Isten népe (úgy az ősi időkben, mint ma) hajlunk arra, hogy megfeledkezzünk arról, hogy honnan jöttünk és kit kell imádnunk. Ezért Isten folyamatosan visszavezeti gondolatainkat ehhez a két fontos témához. „Emlékezz arra, hogy honnan jöttél és tiszteld szüleidet. De ezen felül emlékezz Rám is, mint mennyei szülődre! Én teremtettelek. Tőlem származol! Imádatod és hűséged egyedül nekem jár, mert én az Úr vagyok, a te Istened.”

Ebben a fejezetben az „Én vagyok az Úr” kifejezés tizenötször ismétlődik, mindegyik parancsolat végén. Nézzük közelebbről: Én vagyok a te kezdeted Ura, ne feledkezz meg erről (3. vers). Én nem egy kőből készült isten vagyok, hanem az élő Isten (4. vers). Szabályosan mutasd be áldozatodat (5. vers). Én vagyok az az Isten, aki mindent megad neked, ami az életre és kegyességre való (9. vers). Országom alapja az igazság, nem pedig a hazugság (11. vers). Az én nevem szent és nem használható bűnös életmód elfedezésére (12. vers). Én vagyok az az Isten, aki megbocsát neked, tehát ne vonakodj megbocsátani másoknak (18. vers). Ne vagdosd össze a testedet, mert az az enyém (28. vers). Gondoskodj a szegényekről, gyengékről és a kivetettekről (32. és 34. versek). Én vagyok az ítélet és a kegyelem Istene… én szabadítottalak meg a rabszolgaságból (36. vers). Én adtam nektek ezeket a rendelkezéseket, ne feledkezzetek meg róluk, hanem tartsátok meg (37. vers). És mindenek felett, emlékezz arra, hogy én vagyok az Úr a te Istened, és rajtam kívül nincsen más! Engem imádj!

Imádjuk Őt ma hálás szívvel! 

Melodious Echo Mason

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg meg az olvasót, hogy ne feledkezzen meg eredetéről, sem a földiről, sem pedig a mennyeiről! Adjad, hogy tisztelni tudjon téged, mint Teremtőjét és szüleit, akik által életet kapott, Jézus nevében, Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 12. fejezet

20. fejezet – JÓZSEF ÉS TESTVÉREI (1. rész)

1 Mózes 41_ 54-56; 42-50.

A bő esztendők legelején elkezdték a felkészülést az elközelítő éhínségre. József irányítása alatt óriási tárházakat emeltek egész Egyiptom minden fontos helyén. Mindenre kiterjedő előkészületeket tettek a várható termésfelesleg megőrzésére és megtartására. Ugyanezt az eljárást folytatták a bőség hét esztendeje alatt, amíg az elraktározott gabona mennyisége felbecsülhetetlenné nem lett.

Azután elkezdődött az ínségnek, az aszálynak hét esztendeje, amelyet József megjövendöl. "[...] És lőn éhség minden országban; de Egyiptom földén mindenütt vala kenyér. De megéhezék egész Egyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Fáraóhoz. Monda pedig a Fáraó mind az Egyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, és amit mond néktek, az míveljétek. És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a gabonás házakat, és árulja vala az egyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Egyiptom földén" (1Móz 41:54-56).

Az éhség kiterjedt Kánaán földjére is, és ezt keményen megérezték az országnak azon a részén is, ahol Jákób lakott. Miután hallottak arról a bőséges gabonakészletről, amelyről Egyiptom királya gondoskodott, Jákób tíz fia felkerekedett és elment Egyiptomba, hogy ott gabonát vásároljanak. Megérkezésükkor a király helyetteséhez irányították őket, s a többi kérelmezővel együtt megjelentek az ország uralkodója előtt. "[...] És arccal a földre borulának ő előtte" "Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt" (1Móz 42:8). Héber nevét a király más névre változtatta. Egyiptom miniszterelnöke pedig alig-alig hasonlított arra az ifjúra, akit ők eladtak az ismáelitáknak. Amikor József látta, hogy testvérei leborulnak és hódolnak előtte, eszébe jutottak álmai, és a múlt jelenetei megelevenedtek előtte. Szemrevételezve a csoportot, éles szeme azonnal felfedezte, hogy Benjámin nincs közöttük. Vajon nem esett-e ő is áldozatul ezen irgalmat nem ismerő férfiak kegyetlenségének? Elhatározta, megtudja az igazságot. "[...] Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok" (1Móz 42:9).

Ezt válaszolták: "Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid. Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. Soha nem voltak kémek a te szolgáid" (1Móz 42:10-11). József szerette volna megtudni, hogy vajon testvéreiben még mindig ugyanaz a dölyfös lelkület lakozik-e, mint amikor még velük volt. Otthonukról is kívánt némi felvilágosítást szerezni tőlük, de tudta azt is, hogy állításaik nagyon megtévesztőek lehetnek. Azért megismételte előbbi vádját, amelyre testvérei ezt felelték: "Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kánaán földén; és íme legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg" (1Móz 42:13).

József úgy tett, mintha kételkedne előadott történetük igaz voltában, és még mindig kémeknek mondta őket. Az uralkodó megkövetelte, hogy állításaik bizonyítására maradjanak mindaddig Egyiptomban, amíg egyikük elmegy és elhozza magával legfiatalabb testvérüket. Ha ezt nem teszik meg, kémeknek tekinti őket. Ily ajánlatba Jákób fiai nem egyezhettek bele, mert családjuk éhezett volna, amíg egyikük elmegy, hogy elhozza testvérüket, és csak azután viszik a gabonát. Ezenkívül ki lenne az közülük, aki egyedül utazna és itt hagyná testvéreit a börtönben? Ily körülmények között miként állhatna atyja elé? Az is lehetségesnek látszott, hogy kivégzik, vagy rabszolgákká teszik őket, és ha elhozzák Benjámint, akkor valószínűleg neki is osztoznia kell sorsukban. Úgy döntöttek, hogy inkább együtt maradnak és szenvednek, mintsem hogy újabb szomorúságot okozzanak atyjuknak egyetlen otthon maradt fia elvesztésével. Ezért börtönbe vetették őket, ahol három napig maradtak.

Az évek folyamán - amelyeket József testvéreitől távol töltött - Jákób fiai jellemükben jelentősen megváltoztak. Irigyek, izgágák, csalárdak, kegyetlenek és bosszúállók voltak. Most, amikor a nyomorúság és szerencsétlenség utolérte őket, önzetlennek, egymás és atyjuk iránt hűségesnek bizonyultak. Középkorú férfiak voltak, mégis alávetették magukat atyjuk tekintélyének.

Az egyiptomi börtönben eltöltött három nap a keserű bánat és fájdalom ideje volt számukra. Ez alatt elgondolkodtak múltjuk bűnein. Mivel Benjámint nem tudják elhozni, úgy látszott, kémeknek minősítik őket, arra pedig nagyon kis reményük volt, hogy atyjuk beleegyezik abba, hogy Benjámintól megváljon. A harmadik napon azonban József elrendelte, hogy hozzák eléje testvéreit. Nem merte tovább fogságban tartani őket, nehogy atyja és a vele levő családok szenvedjenek az éhségtől. Ekkor József azt mondta nekik: "[...] Ezt cselekedjétek, hogy éjetek; az Istent én is félem. Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére. Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg" (1Móz 42:19-20). Beleegyeztek, hogy a javaslatot elfogadják, bár kifejezték, hogy nem sok remény van arra, hogy Benjámint elengedi velük atyja Egyiptomba. József tolmács útján beszélt velük és nem is sejtették, hogy a kormányzó érti nyelvüket, ezért nyíltan beszéltek egymással jelenlétében. Vádolták magukat azért a bánásmódért is, amelyben egykor Józsefet részesítették. "Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság". Rúben, aki Dóthánban eltervezte magában József kiszabadítását, most ezt fűzte még hozzá: "Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!" (1Móz 42:21-22). József, amikor ezt hallotta, nem tudott többé uralkodni érzelmein, kiment és sírt. Visszatérve, megparancsolta, Simeont kötözzék meg és vessék börtönbe. Abban a kegyetlen bánásmódban, amelyben testvérei akkor Dóthánban részesítették, éppen Simeon volt a felbujtó és fő résztvevő. Ezért esett most József választása Simeonra.

2025. augusztus 2., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 2 - SZOMBAT - Mózes harmadik könyve 18. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes harmadik könyve 18. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2018&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2018&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Mózes harmadik könyvének 18. fejezetében nem csak egyszerűen az áldozatok sajátosságaira összpontosítunk, hanem inkább a megszentelésre. Isten elhívta az Ő népét, hogy Neki legyenek elkülönítve. Nem gyakorolhatják Egyiptom utálatosságait, de őrizkedniük kell Kánaán buja gyakorlataitól is. Ebben a fejezetben azt látjuk, hogy Isten egy szabályrendszert állít fel, amely a család és a házasság szentségét védelmezi, és ami a legfontosabb: a szív szentségét. 

Ahogy Pál apostol 1Thess 4:3-4, 7-ben mondja: „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével. Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.” (új prot. ford.) Azt hiszem, hogy ez a kulcsgondolata az egész fejezetnek. „Hallgassatok rám Izrael fiai! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná mindazzal, amivel a körülöttetek élők tisztátalanná teszik magukat. Titeket magasabb színvonalra hívtalak el. Mennyei színvonalra, amit úgy hívnak, hogy szentség az Úrnak, mert amilyen Ő, olyanoknak kell nektek is lennetek.” (3Móz 18:24; 2Móz 28:36).

Az ördög megpróbálta nyilvánosságra hozni Isten népének lelki mezítelenségét, és ezt teszi ma is. De Isten mindent megtesz, hogy megsegítse népét és betakarja őket saját fehér ruhájával. Emberi ruháink csak szennyes rongyok, és csak annyira tudják eltakarni mezítelenségünket, mint annak idején Ádám és Éva fügefalevél körülkötői. A bárányt megölték, így számunkra elérhető Krisztus tökéletes igazságának ruhája. Elfogadtuk-e már és magunkra öltöttük ezt a ruhát?

A mezítelenség nem választ el bennünket Istentől, hanem megmutatja azt, hogy szükségünk van az Ő fehér ruhájára, amit Ő készségesen nekünk ad. „Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök (vagy mezítelenek) voltunk” (Róm 5:8 – új prot. ford.). Fogadjuk el azt a ruhát ma! „Tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged” (Jel 3:18 új prot. ford.). 

Melodious Echo Mason

Ima éretted: Istenem, kérlek, szenteld meg meg az olvasót, hogy teljesen neked szentelt legyen életének minden mozzanata, Jézus nevében, Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 12. fejezet

20. fejezet – JÓZSEF EGYIPTOMBAN (7. rész)

Mi tette Józsefet képessé arra, hogy ilyen szilárd jellemű, becsületes és bölcs emberré legyen? Gyermekéveiben inkább a kötelesség szavára, mint hajlamaira hallgatott, és az ifjúkori tisztaság, egyszerű bizalom és nemes tulajdonságok a férfikor cselekedeteiben gyümölcsöztek. A tiszta és egyszerű élet jó hatással volt mind fizikai, mind szellemi képességeinek fejlődésére. Az Istennel való közösség műveinek szemlélése által, és a hit örököseire bízott nagyszerű igazságok tanulmányozása emelkedetté és nemessé tették lelkületét, minden más tanulmánynál jobban tágítva és csiszolva értelmét. Minden kötelességének - a legkisebbtől a legnagyobbig - lelkiismeretes teljesítése által gyakorlatot szerzett a legmagasabb megbízatások ellátására. Aki a Teremtő akaratával összhangban él, annak jelleme igazzá és nemessé fejlődik. "Az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás" (Jób 28:28).

Csak kevesen ismerik fel, hogy milyen hatással vannak az élet kicsiny dolgai a jellem fejlődésére. Semmi sem jelentéktelen, amivel foglalkozunk. A változó körülmények, amelyekkel napról napra találkozunk, próbára teszik becsületességünket, és nagyobb megbízatásokra tesznek alkalmassá bennünket. A hétköznapi élet ügyeinek intézésében tanúsított elvhűségünkkel hozzászoktatjuk magunkat ahhoz, hogy a kötelességet a kedvteléseink és a kívánságaink fölé helyezzük. Az így fegyelemhez szokott ember nem ingadozik szélben hajladozó nádként a jó és rossz között. Becsületesen teljesíti kötelességét, mert arra nevelte magát, hogy hű és igaz legyen. A legkisebb dolgokban való becsületességgel erőt nyer ahhoz, hogy a nagyobb dolgokban is becsületes legyen.

Az egyenes jellem értékesebb Ofir aranyánál. Enélkül senki sem tölthet be megtisztelő méltóságot. De a jellem nem örökölhető. Nem vásárolható meg. Az erkölcsi kiválóság és magas szellemi színvonal nem a véletlen eredménye. A legjobb képességek is értéktelenek, ha nem fejlesztjük őket. A nemes jellem kialakítása egy élet munkája, komoly, kitartó erőfeszítés eredménye. Isten alkalmakat ad; a siker azon múlik, hogyan értékesítjük azokat.

2025. augusztus 1., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 1 - PÉNTEK - Mózes harmadik könyve 17. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes harmadik könyve 17. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2017&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2017&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Ebben a fejezetben Isten különleges útmutatásokat ad az áldozati állatok megölésével kapcsolatosan. Mózes el kellett hogy mondja Áronnak és fiainak, valamint az egész Izraelnek, hogy ha megölnek egy borjút, bárányt vagy kecskét mint áldozatot, azokat el kell hozniuk a szentsátor bejáratához. Ha ezt nem teszik meg, kiközösíttetnek Izrael népe közül. Más szóval, nem maradhattak kinn a mezőn, és nem áldozhattak ott; áldozatukat el kellett hozniuk a szent sátorhoz.

Ahogyan ezt a rendelkezést vizsgáljuk, elcsodálkozunk azon, hogy miért olyan fontos a hely; hiszen voltak olyan idők, amikor Isten megengedte népének, hogy oltárt építsenek és áldozzanak, bárhol is voltak. Ha tehát áldozatot hoztak, nem igazán számított az, hogy a mezőn áldozták azt meg, vagy a szent sátor bejáratánál. Vagy mégis?

Néhány igeverssel odébb azonban egy másik kérdéssel találkozunk: a bálványoknak és a szellemeknek hozott áldozattal. Annak ellenére, hogy Izrael fiai elhagyták Egyiptomot, nem hagytak el minden pogány szokást. A bálványimádás néhány visszataszító formáját még mindig gyakorolták a mezőkön, így adva jelentőséget a cselekménynek, amit a Biblia paráználkodásként határoz meg. Tehát az utasítás, hogy az áldozatot hozzák el a szent sátorhoz, egy szükségszerű óvintézkedés volt ezen bálványimádási gyakorlatok ellen.

Az áldozati rendszer az Isten bárányának, Krisztusnak a kereszthalálával megszűnt létezni. A mi áldozatunk a bűnbánó és töredelmes lélek. Nekünk nem kell elmennünk egy meghatározott földrajzi helyre azért, hogy megoldást keressünk bűneinkre. Egy helyszín azonban nem változott. A kereszt lábához kell mennünk bűneink miatti engesztelésért, amit a szentély udvarán elhelyezett áldozati oltár jelképez. Ha a kereszten kívül, máshová próbáljuk elvinni áldozatunkat, nem lesz részünk Isten országában. Ahogyan Jézus mondja János 14:6-ban: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” 

Melodious Echo Mason

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy bűneivel a megfelelő helyre menjen megoldásért, a Golgota keresztjéhez, és soha tévessze azt szem elől, Jézus nevében, Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 12. fejezet

20. fejezet – JÓZSEF EGYIPTOMBAN (6. rész)

A Fáraó álma egy és ugyanaz - mondta József - amit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Fáraónak (1Móz 41:17-25). Lesz hét nagyon gazdag esztendő. A mezők és kertek bővebben teremnek, mint valaha. Ezt az időszakot pedig hét ínséges esztendő követi. "És nem ismerszik meg az elébbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz" (1Móz 41:31). Az álom ismétlődése azt bizonyította, hogy az biztosan és hamar fog teljesedni. "Most azért szemeljen ki a Fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földén gondviselővé. Cselekedje ezt a Fáraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földén a hét bő esztendőben. És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a Fáraó keze alá élelmül a városokban, és tartsák meg, És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére" (1Móz 41:33-36).

A magyarázat olyan ésszerű és következetes volt, és a javasolt eljárás olyan józan és értelmes, hogy helyességéhez nem férhetett kétség. De ki hajtsa végre a tervet? A bölcs döntésen múlott a nemzet fennmaradása. A király nyugtalan volt. Egy ideig fontolgatta, hogy kire essen a választása. A főpohárnoktól a király megtudta, hogy József milyen bölcsen és megfontoltan intézte a börtön ügyeit. Nyilvánvalóan kiváló adottsága volt az irányításhoz. A pohárnok, akit most vádolt a lelkiismeret, jótevőjének lelkes dicsérésével próbálta jóvátenni korábbi hálátlanságát. Miután a király tovább érdeklődött, meggyőződött arról, hogy a főpohárnok igazat mondott. Az egész birodalomban egyedül József volt olyan bölcs, hogy jelezni tudta a birodalmat fenyegető veszélyt, és azt, hogy milyen intézkedésekre van szükség a veszély elhárításához. A király biztos volt abban, hogy ő a legalkalmasabb ember az általa javasolt tervek végrehajtásához. Nyilvánvalóan Isten ereje volt vele. A király állami hivatalnokai közül pedig senki sem volt alkalmas arra, hogy ebben a válságban a nemzet ügyeit intézze. József bölcsességével és józan ítélőképességével szemben nem sokat számított az, hogy héber és rabszolga. "[...] Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, akiben az Isten lelke van?" (1Móz 41:38) - mondta a király tanácsadóinak.

A kinevezés megtörtént, és a fáraó ezt a meglepő dolgot mondta Józsefnek: "[...] Mivelhogy Isten mindezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember. Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá." A király ezután felruházta Józsefet magas tisztsége jelvényeivel. "És levevé a Fáraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranyláncot tőn az ő nyakába, és meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala ő előtte: Térdet hajtsatok!" (1Móz 41:39-43).

"Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán; Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá" (Zsolt 105:21-22). József a börtönből kilépve egész Egyiptom urává emelkedett. Sok nehézségnek és veszélynek kitett, magas pozíció volt ez. Senki sem állhat a csúcson veszély nélkül. Ahogy a vihar épen hagyja a völgy egyszerű virágát, de kitépi a hegycsúcson magasodó fát, éppúgy a világi sikerrel és megbecsüléssel járó kísértések a mélybe taszíthatják azokat, akik szerény életkörülmények között becsületesek maradtak. De József jelleme kiállta a viszontagságok próbáját éppúgy, mint a jólétét. A fáraók palotájában éppúgy hűséges volt Istenhez, mint a börtöncellában. Még mindig idegen volt a pogány országban, elszakítva rokonaitól, Isten tisztelőitől; de teljes szívvel hitte, hogy isteni kéz vezette lépteit, és Istenben szüntelenül bízva becsületesen végezte hivatali feladatait. József által Egyiptom királyának és nagyjainak figyelme az igaz Isten felé fordult; és bár ők ragaszkodtak a bálványimádáshoz, megtanulták tisztelni azokat az elveket, amelyekről Jahve tisztelője tanúságot tett életével és jellemével.