Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes harmadik könyve 19. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2019&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2019&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Mai olvasmányunkban Isten a figyelmet visszatereli a Tízparancsolatra, valamint kifejt és újrahangsúlyoz különböző törvényeket. Az első négy parancsolat témáját a 2. vers foglalja össze: „Szentség az Úrnak”, a következő hat parancsolatot pedig a 18. vers: „Szeresd embertársadat.” Érdekes azonban, hogy az itt említett parancsolatok sora, amelyek 2 Mózes 20-ra emlékeztet, a szülők és a szombat tiszteletének a kombinációja.
Sajnos, mi mint Isten népe (úgy az ősi időkben, mint ma) hajlunk arra, hogy megfeledkezzünk arról, hogy honnan jöttünk és kit kell imádnunk. Ezért Isten folyamatosan visszavezeti gondolatainkat ehhez a két fontos témához. „Emlékezz arra, hogy honnan jöttél és tiszteld szüleidet. De ezen felül emlékezz Rám is, mint mennyei szülődre! Én teremtettelek. Tőlem származol! Imádatod és hűséged egyedül nekem jár, mert én az Úr vagyok, a te Istened.”
Ebben a fejezetben az „Én vagyok az Úr” kifejezés tizenötször ismétlődik, mindegyik parancsolat végén. Nézzük közelebbről: Én vagyok a te kezdeted Ura, ne feledkezz meg erről (3. vers). Én nem egy kőből készült isten vagyok, hanem az élő Isten (4. vers). Szabályosan mutasd be áldozatodat (5. vers). Én vagyok az az Isten, aki mindent megad neked, ami az életre és kegyességre való (9. vers). Országom alapja az igazság, nem pedig a hazugság (11. vers). Az én nevem szent és nem használható bűnös életmód elfedezésére (12. vers). Én vagyok az az Isten, aki megbocsát neked, tehát ne vonakodj megbocsátani másoknak (18. vers). Ne vagdosd össze a testedet, mert az az enyém (28. vers). Gondoskodj a szegényekről, gyengékről és a kivetettekről (32. és 34. versek). Én vagyok az ítélet és a kegyelem Istene… én szabadítottalak meg a rabszolgaságból (36. vers). Én adtam nektek ezeket a rendelkezéseket, ne feledkezzetek meg róluk, hanem tartsátok meg (37. vers). És mindenek felett, emlékezz arra, hogy én vagyok az Úr a te Istened, és rajtam kívül nincsen más! Engem imádj!
Imádjuk Őt ma hálás szívvel!
Melodious Echo Mason
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg meg az olvasót, hogy ne feledkezzen meg eredetéről, sem a földiről, sem pedig a mennyeiről! Adjad, hogy tisztelni tudjon téged, mint Teremtőjét és szüleit, akik által életet kapott, Jézus nevében, Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 12. fejezet
20. fejezet – JÓZSEF ÉS TESTVÉREI (1. rész)
1 Mózes 41_ 54-56; 42-50.
A bő esztendők legelején elkezdték a felkészülést az elközelítő éhínségre. József irányítása alatt óriási tárházakat emeltek egész Egyiptom minden fontos helyén. Mindenre kiterjedő előkészületeket tettek a várható termésfelesleg megőrzésére és megtartására. Ugyanezt az eljárást folytatták a bőség hét esztendeje alatt, amíg az elraktározott gabona mennyisége felbecsülhetetlenné nem lett.
Azután elkezdődött az ínségnek, az aszálynak hét esztendeje, amelyet József megjövendöl. "[...] És lőn éhség minden országban; de Egyiptom földén mindenütt vala kenyér. De megéhezék egész Egyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Fáraóhoz. Monda pedig a Fáraó mind az Egyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, és amit mond néktek, az míveljétek. És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a gabonás házakat, és árulja vala az egyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Egyiptom földén" (1Móz 41:54-56).
Az éhség kiterjedt Kánaán földjére is, és ezt keményen megérezték az országnak azon a részén is, ahol Jákób lakott. Miután hallottak arról a bőséges gabonakészletről, amelyről Egyiptom királya gondoskodott, Jákób tíz fia felkerekedett és elment Egyiptomba, hogy ott gabonát vásároljanak. Megérkezésükkor a király helyetteséhez irányították őket, s a többi kérelmezővel együtt megjelentek az ország uralkodója előtt. "[...] És arccal a földre borulának ő előtte" "Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt" (1Móz 42:8). Héber nevét a király más névre változtatta. Egyiptom miniszterelnöke pedig alig-alig hasonlított arra az ifjúra, akit ők eladtak az ismáelitáknak. Amikor József látta, hogy testvérei leborulnak és hódolnak előtte, eszébe jutottak álmai, és a múlt jelenetei megelevenedtek előtte. Szemrevételezve a csoportot, éles szeme azonnal felfedezte, hogy Benjámin nincs közöttük. Vajon nem esett-e ő is áldozatul ezen irgalmat nem ismerő férfiak kegyetlenségének? Elhatározta, megtudja az igazságot. "[...] Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok" (1Móz 42:9).
Ezt válaszolták: "Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid. Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. Soha nem voltak kémek a te szolgáid" (1Móz 42:10-11). József szerette volna megtudni, hogy vajon testvéreiben még mindig ugyanaz a dölyfös lelkület lakozik-e, mint amikor még velük volt. Otthonukról is kívánt némi felvilágosítást szerezni tőlük, de tudta azt is, hogy állításaik nagyon megtévesztőek lehetnek. Azért megismételte előbbi vádját, amelyre testvérei ezt felelték: "Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kánaán földén; és íme legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg" (1Móz 42:13).
József úgy tett, mintha kételkedne előadott történetük igaz voltában, és még mindig kémeknek mondta őket. Az uralkodó megkövetelte, hogy állításaik bizonyítására maradjanak mindaddig Egyiptomban, amíg egyikük elmegy és elhozza magával legfiatalabb testvérüket. Ha ezt nem teszik meg, kémeknek tekinti őket. Ily ajánlatba Jákób fiai nem egyezhettek bele, mert családjuk éhezett volna, amíg egyikük elmegy, hogy elhozza testvérüket, és csak azután viszik a gabonát. Ezenkívül ki lenne az közülük, aki egyedül utazna és itt hagyná testvéreit a börtönben? Ily körülmények között miként állhatna atyja elé? Az is lehetségesnek látszott, hogy kivégzik, vagy rabszolgákká teszik őket, és ha elhozzák Benjámint, akkor valószínűleg neki is osztoznia kell sorsukban. Úgy döntöttek, hogy inkább együtt maradnak és szenvednek, mintsem hogy újabb szomorúságot okozzanak atyjuknak egyetlen otthon maradt fia elvesztésével. Ezért börtönbe vetették őket, ahol három napig maradtak.
Az évek folyamán - amelyeket József testvéreitől távol töltött - Jákób fiai jellemükben jelentősen megváltoztak. Irigyek, izgágák, csalárdak, kegyetlenek és bosszúállók voltak. Most, amikor a nyomorúság és szerencsétlenség utolérte őket, önzetlennek, egymás és atyjuk iránt hűségesnek bizonyultak. Középkorú férfiak voltak, mégis alávetették magukat atyjuk tekintélyének.
Az egyiptomi börtönben eltöltött három nap a keserű bánat és fájdalom ideje volt számukra. Ez alatt elgondolkodtak múltjuk bűnein. Mivel Benjámint nem tudják elhozni, úgy látszott, kémeknek minősítik őket, arra pedig nagyon kis reményük volt, hogy atyjuk beleegyezik abba, hogy Benjámintól megváljon. A harmadik napon azonban József elrendelte, hogy hozzák eléje testvéreit. Nem merte tovább fogságban tartani őket, nehogy atyja és a vele levő családok szenvedjenek az éhségtől. Ekkor József azt mondta nekik: "[...] Ezt cselekedjétek, hogy éjetek; az Istent én is félem. Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére. Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg" (1Móz 42:19-20). Beleegyeztek, hogy a javaslatot elfogadják, bár kifejezték, hogy nem sok remény van arra, hogy Benjámint elengedi velük atyja Egyiptomba. József tolmács útján beszélt velük és nem is sejtették, hogy a kormányzó érti nyelvüket, ezért nyíltan beszéltek egymással jelenlétében. Vádolták magukat azért a bánásmódért is, amelyben egykor Józsefet részesítették. "Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság". Rúben, aki Dóthánban eltervezte magában József kiszabadítását, most ezt fűzte még hozzá: "Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!" (1Móz 42:21-22). József, amikor ezt hallotta, nem tudott többé uralkodni érzelmein, kiment és sírt. Visszatérve, megparancsolta, Simeont kötözzék meg és vessék börtönbe. Abban a kegyetlen bánásmódban, amelyben testvérei akkor Dóthánban részesítették, éppen Simeon volt a felbujtó és fő résztvevő. Ezért esett most József választása Simeonra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése