Higgyetek az Ő prófétáinak - július 24, péntek - 1 Mózes 13

A Facebook-on is lehet csatlakozni a programhoz: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetaiknak?fref=ts

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez (a végén az első és a második heti felolvasás is megtalálható a Jézushoz vezető úthoz)

Olvasmány - Jézushoz vezető út 5. fejezet 13. nap

Sok büszke szív kérdezi:"Miért kell megalázkodnom és vezekelnem, mielőtt Isten gyermekévé lennék?" Én Krisztushoz utasítalak benneteket! Ő teljesen ártatlan volt, sőt mi több, Ő volt a menny Fejedelme, aki azért jött e világra, hogy a bűnös emberiséget megmenthesse a haláltól: "mivelhogy életét halálra adta... és a bűnösökért imádkozott"(Ésa 53:12).

Vajon mit áldozunk fel, ha mindjárt mindenünket is odaadjuk? Egy bűnöktől beszennyezett szívet, hogy azt Krisztus saját vérével megtisztítsa és kimondhatatlan szeretetével megváltsa. És az emberek mégis nehéznek tartják, hogy mindent feladjanak. Óh, szégyellem, ha erről beszélni hallok; óh, szégyen erről írni is!

Isten nem kívánja, hogy azt adjuk fel, ami javunkra szolgál, hiszen minden egyes cselekedetében csupán gyermekeinek jólétét tartja szem előtt. Vajha mindazok, akik még nem döntöttek Krisztus mellett, felismernék, hogy Ő sokkal becsesebb és magasabb adományokat adhat nékik, mint amilyeneket ők maguk keresnek! Az ember önmaga ellen követi el a legnagyobb igazságtalanságot, ha Isten akarata ellenére cselekszik és gondolkozik. Igaz örömet nem találhatunk a tilos utakon, melyeket Ő tiltott meg, aki jól tudja, mi válik javunkra, és aki övéinek csak javát akarja. A bűn útja a nyomornak és pusztulásnak útja.

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 13. fejezete

Mózes első könyvének 13. fejezete azzal kezdődik, hogy Ábrahám egy oltárnál imádkozik (4. vers), és azzal fejeződik be, hogy egy másik oltárnál imádkozik (18. vers). Annak ellenére, hogy Ábrahám – emberi természetéből adódóan – hitének hiányáról tett bizonyságot egyiptomi tartózkodásának idején, mégsem adta fel a hitét. Hűséges maradt Istenhez. Voltak gyengeségei, mint ahogy nekünk is vannak, de szíve elkötelezett volt Isten iránt. Hibái nem csüggesztették el annyira, hogy feladja hitét. Bennünket se csüggesszenek el sajátjaink! Ábrahám az Egyiptomban tanúsított hitetlensége arra vezette, hogy Béthelben komolyabban hagyatkozzon Istenre.

Amikor a földterület és vízforrások miatt konfliktusa támadt, ezt mondta unokaöccsének, Lótnak: „Ne legyen versengés közöttem és közötted” (8. vers). Aztán nagylelkűen Lótra bízta, hogy kiválassza a neki tetsző területet. Ábrahám önzetlenül választotta a számára hátrányos helyzetet a béke kedvéért. Sodoma és Gomora közelében Lót azt a területet választotta ki, amiről azt hitte, hogy a legjobb, de ez a döntés végül katasztrófának bizonyult családja számára. Ábrahámot kedves, nagylelkű magatartása felkészítette őt Isten gazdag áldásainak elfogadására. Az adakozó szívű emberekre a menny leggazdagabb áldásai áradnak.

Mark Finley

1. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 1. és 2. fejezetéhez (Július 12-18

Még gyermekként elfogadtam Jézust legjobb barátomnak és Megváltómnak, de a tinédzser éveimben valahogy a háttérbe szorult. Ez a korai húszas éveimben változott meg, amikor valaki megajándékozott egy Jézushoz vezető út könyvvel. Egy hét alatt kiolvastam a könyvecskét, és ez megváltoztatta az életemet. Ezt a megújult kapcsolatot azóta is megtartottam Jézussal az által, hogy gyakorlatilag minden nap időt töltök a jelenlétében, elsősorban a Biblia olvasásával, aztán egy néhány oldalt olvasok Isten hírnökétől, Ellen White írásaiból. 

Az első és második fejezet arra emlékeztet, hogy Isten vágyik arra, hogy megmutassa gyermekei iránti gondoskodó szeretetét a Biblia által, de a természet szépségei által is. Minden sárga tulipán, minden bolyhos fehér felhő, még a házi kedvenceink bohóckodásai is, mind a mi örömünkre teremttettek és azért, hogy gondolatainkat Istenre irányítsák.

Alázatossá tesz bennünket, ha Isten szeretetére gondolunk. Ha Isten valódi jellemét tanulmányozzuk, és folyamatosan a keresztre tekintünk, Isten kegyelmét, gyöngédségét és megbocsátó szeretetét látjuk, ami arra késztet bennünket, hogy kiterjesszük ezt a kegyelmet másokra is. Amikor érezzük, hogy új szívre van szükségünk, és segítségért kiáltunk, hogy erőt kapjunk a változásra, Jákobhoz hasonlóan meg fogjuk hallani a remény és bátorítás üzenetét.

Emlékezzünk ma Isten kegyelmére és lépjünk igazi közösségre Vele, Aki úgy szeret bennünket, mint senki más. Így barátai lehetünk a mennyei angyaloknak és otthon érezhetjük magunkat az Atyával és a Fiúval most és mindörökké.

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok

2. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 3-5. fejezeteihez (Július 19-25)

Az 1970-es években részt vettem egy közvélemény kutatásban az USA Connecticut államában, ahol Mark Finley tervezett evangélizációs sorozatot tartani. Azt akartuk megtudni, hogy az ajánlott témák közül melyik lenne a leghasznosabb és melyikre lenne a legnagyobb igény. Meglepetésemre majdnem mindenki azt a témát választotta, hogy Mit kezdjek a bűntudatommal.

Ma is sokan kérdezik, hogy Hogyan lehet békességem? Hogyan szabadulhatok meg a bűntudattól? Péter az Apostolok cselekedetei 2:38-ban válaszol ezekre az örök kérdésekre: "Térjetek meg ... mindnyájan." Az Isten által elfogadott megtérés magába foglalja a mély bűnbánatot azért, hogy szívfájdalmat okoztunk Megváltónknak. Ézsau, Júdás és a fáraó csak a további szenvedésektől és veszteségektől akartak megszabadulni. Amiatt bánkódtak, hogy a bűnnek ilyen rossz következményei lettek, de nem magáért a bűnért bánkódtak.

Az igazi bűnbánat Isten ajándéka. Ahogy Dávid is tette az 51. zsoltárban, nekünk is kérnünk kell Istent, hogy az igaz lelket újítsa meg bennünk, hogy adjon nekünk olyan szívet, amely tisztaságra és igazságra vágyik. Ez a fajta bűnbánat kívül esik saját erőnkön. Csak Jézus segíthet abban, hogy igazi bánatot érezzünk bűneink felett, és Ő arra vár, hogy jöjjünk hozzá úgy, ahogy vagyunk. Csak Krisztus áldozata által nyerhetünk üdvösséget

Jézus kész megszabadítani bennünket a bűntől és a bűntudattól, de nem kényszerít bennünket. Ő nem rángat be rúgkapáló és üvöltöző embereket országába. Minden szándékos bűn, minden elfordulás az Ő kegyelmétől, megkeményíti a szívünket. Ha nem vágyunk szabadulásra, ha nem fogadjuk el csodálatos kegyelmét, mit tehet akkor értünk?

Időnként a Sátán vádolóként közelít meg bennünket. De, amikor jön és azt mondja nekünk, hogy túlságosan bűnösök vagyunk ahhoz, hogy megváltásban részesüljünk, tekintsünk Megváltónkra és beszéljünk bátorságosan az Ő hatalmáról és jóságáról. Ha Jézusra tekintünk, segítséget kapunk. Megvallhatjuk bűneinket, és hihetünk abban, hogy Jézus érdeméért nem fogunk meghalni, hanem élni fogunk (Ez 33:15).

Földi életünk rövid és bizonytalan. Ne késlekedjünk engedni Isten Szentlelke hangjának! Segíteni tud nekünk, hogy szeressük Őt és egymást is.

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 23, csütörtök- 1 Mózes 12

A Facebook-on is lehet csatlakozni a programhoz: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetaiknak?fref=ts

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez (a végén az első és a második heti felolvasás is megtalálható a Jézushoz vezető úthoz)

Olvasmány - Jézushoz vezető út 5. fejezet 12. nap

Midőn átadjuk magunkat Istennek, természetesen mindazt fel kell adnunk, ami elválasztana Tőle bennünket. Azért mondotta a Megváltó: "Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom"(Lk 14:33). Mindazt el kell hagynunk és fel kell adnunk, ami szívünket elvonhatja Istentől. A gazdagság sok ember bálványa. A pénz szeretete, a vagyonszerzés vágya az az aranylánc, amely Sátánhoz kötözi őket. Gondtalan, kényelmes és felelősség nélküli élet, rang és méltóság szintén oly bálványok, melyeket sokan imádnak. Azonban szét kell törnünk a rabszolgaság eme bilincseit. Nem lehetünk félig Istené, félig pedig a világé. Nem vagyunk Istennek a gyermekei, ha nem vagyunk teljesen azok. Sokan vannak, akik azt állítják, hogy Istent szolgálják, de mégis saját erejükből akarják parancsolatait megtartani, jellemüket átalakítani és üdvösségüket biztosítani. Szívüket nem készteti Krisztus szeretetének mélységes tudata, hanem azért igyekeznek az Istentől rájuk bízott keresztényi kötelességeket teljesíteni, hogy a mennyet kiérdemeljék. Ily vallásnak nincs semmi értéke.

Ha azonban Krisztus vonult be szívünkbe, akkor annyira megtelik tiszta szeretettel és a vele való közösség szent örömeivel, hogy szakadás többé nem állhat be. Ha Őreá tekintünk, megfeledkezünk önmagunkról. Krisztus szeretete életünk és tevékenységünk forrásává válik. Ha szívünk mélyében éreztük Krisztus és az Atya bensőséges szeretetét, akkor nem kérdezzük, mily fokig szükséges Isten parancsolatait megtartanunk; akkor nem akarunk megállni a legalsó fokon, hanem tökéletes összhangban kívánunk élni Megváltónk akaratával. A legnagyobb komolysággal törekszünk ennek elérésére, és olyan élénk érdeklődéssel viseltetünk iránta, amely teljesen megfelel a kilátásba helyezett dicsőségnek. A Krisztusról való vallástétel, iránta való mélyebb szeretet hiányában üres beszéd csupán, értelmetlen külsőség és szolgai járom.

Azt hisszük talán, hogy igen nagy áldozat mindent felajánlani az Úrnak? Tegye fel mindenki ezt a kérdést: "Mit adott Krisztus érettem?" Életét, szeretetét és szenvedéseit - mindent feláldozott Istennek Fia a mi megváltásunk érdekében. Lehetséges-e, hogy ilyen végtelen szeretet méltatlan tárgyai, szívünket távol tartsuk Tőle? Életünk minden egyes pillanatában az Ő kegyelmi áldásait élvezzük; épp ezért nem vagyunk képesek teljesen megérteni azt a mélységes tudatlanságot és kimondhatatlan nyomort, amelyből kimentett bennünket. Vajon feltekintünk-e hozzá, kit a mi bűneink juttattak a keresztre, úgy, hogy készakarva lekicsinyeljük végtelen áldozatát és szeretetét? Látva a dicsőség Urának ezen mély megaláztatását, vajon zúgolódhatunk-e azért, hogy csak küzdelmek és önmegtagadás által nyerhetünk életet?

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 12. fejezete

Az Úr Ábrahámnak tett ígérete 1Móz 12:2-ben évszázadokkal korábban keletkezett, és újabb örökérvényű igazságot nyilatkoztat ki. „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel” (új prot. ford.)  Az áldásokat, amelyeket Isten nekünk ad, nem szabad önző módon felhalmoznunk. Azért kapunk áldást, hogy áldás legyünk mások számára. Azzal, hogy megosztjuk az Istentől kapott áldásokat, az Ő nevének szerzünk dicsőséget.

„És megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei” (3. vers). Isten megáldotta Ábrahámot azért, hogy ő is áldás legyen mások számára. Ő megáld bennünket azért, hogy családunk áldásban részesüljön rajtunk keresztül. Így leszünk Isten áldásainak csatornája a körülöttünk élők számára.

Az áldás és a bukás útjai nagyon közel vannak egymáshoz. Ábrahám megrontotta becsületességét azzal, hogy feleségét, Sárát testvérének mondta. Hitének hiánya majdnem tragédiába torkollott. Ahogy a fáraó kijelentette: „feleségül vehettem volna őt” (19. vers angolból fordítva). Ábrahám hitetlensége oda vezethetett volna, hogy elveszti azt, akit a legjobban szeret. Évekkel később Ábrahámot Isten hasonló hitpróba elé állítja. Vajon most hinni fog Istenben, hogy Sára gyermeket fogan idős korában? Amikor egy ponton elbukunk, Isten újra és újra visszavezet bennünket ugyanabba a helyzetbe. Az Úr iskolájában nem ugorhatunk át, és nem hagyhatunk ki egyetlen leckét sem. Istennek hála, Ábrahám végül átment a vizsgán, és mi is átmehetünk.

 Mark Finley

1. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 1. és 2. fejezetéhez (Július 12-18

Még gyermekként elfogadtam Jézust legjobb barátomnak és Megváltómnak, de a tinédzser éveimben valahogy a háttérbe szorult. Ez a korai húszas éveimben változott meg, amikor valaki megajándékozott egy Jézushoz vezető út könyvvel. Egy hét alatt kiolvastam a könyvecskét, és ez megváltoztatta az életemet. Ezt a megújult kapcsolatot azóta is megtartottam Jézussal az által, hogy gyakorlatilag minden nap időt töltök a jelenlétében, elsősorban a Biblia olvasásával, aztán egy néhány oldalt olvasok Isten hírnökétől, Ellen White írásaiból. 

Az első és második fejezet arra emlékeztet, hogy Isten vágyik arra, hogy megmutassa gyermekei iránti gondoskodó szeretetét a Biblia által, de a természet szépségei által is. Minden sárga tulipán, minden bolyhos fehér felhő, még a házi kedvenceink bohóckodásai is, mind a mi örömünkre teremttettek és azért, hogy gondolatainkat Istenre irányítsák.

Alázatossá tesz bennünket, ha Isten szeretetére gondolunk. Ha Isten valódi jellemét tanulmányozzuk, és folyamatosan a keresztre tekintünk, Isten kegyelmét, gyöngédségét és megbocsátó szeretetét látjuk, ami arra késztet bennünket, hogy kiterjesszük ezt a kegyelmet másokra is. Amikor érezzük, hogy új szívre van szükségünk, és segítségért kiáltunk, hogy erőt kapjunk a változásra, Jákobhoz hasonlóan meg fogjuk hallani a remény és bátorítás üzenetét.

Emlékezzünk ma Isten kegyelmére és lépjünk igazi közösségre Vele, Aki úgy szeret bennünket, mint senki más. Így barátai lehetünk a mennyei angyaloknak és otthon érezhetjük magunkat az Atyával és a Fiúval most és mindörökké.

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok

2. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 3-5. fejezeteihez (Július 19-25)

Az 1970-es években részt vettem egy közvélemény kutatásban az USA Connecticut államában, ahol Mark Finley tervezett evangélizációs sorozatot tartani. Azt akartuk megtudni, hogy az ajánlott témák közül melyik lenne a leghasznosabb és melyikre lenne a legnagyobb igény. Meglepetésemre majdnem mindenki azt a témát választotta, hogy Mit kezdjek a bűntudatommal.

Ma is sokan kérdezik, hogy Hogyan lehet békességem? Hogyan szabadulhatok meg a bűntudattól? Péter az Apostolok cselekedetei 2:38-ban válaszol ezekre az örök kérdésekre: "Térjetek meg ... mindnyájan." Az Isten által elfogadott megtérés magába foglalja a mély bűnbánatot azért, hogy szívfájdalmat okoztunk Megváltónknak. Ézsau, Júdás és a fáraó csak a további szenvedésektől és veszteségektől akartak megszabadulni. Amiatt bánkódtak, hogy a bűnnek ilyen rossz következményei lettek, de nem magáért a bűnért bánkódtak.

Az igazi bűnbánat Isten ajándéka. Ahogy Dávid is tette az 51. zsoltárban, nekünk is kérnünk kell Istent, hogy az igaz lelket újítsa meg bennünk, hogy adjon nekünk olyan szívet, amely tisztaságra és igazságra vágyik. Ez a fajta bűnbánat kívül esik saját erőnkön. Csak Jézus segíthet abban, hogy igazi bánatot érezzünk bűneink felett, és Ő arra vár, hogy jöjjünk hozzá úgy, ahogy vagyunk. Csak Krisztus áldozata által nyerhetünk üdvösséget

Jézus kész megszabadítani bennünket a bűntől és a bűntudattól, de nem kényszerít bennünket. Ő nem rángat be rúgkapáló és üvöltöző embereket országába. Minden szándékos bűn, minden elfordulás az Ő kegyelmétől, megkeményíti a szívünket. Ha nem vágyunk szabadulásra, ha nem fogadjuk el csodálatos kegyelmét, mit tehet akkor értünk?

Időnként a Sátán vádolóként közelít meg bennünket. De, amikor jön és azt mondja nekünk, hogy túlságosan bűnösök vagyunk ahhoz, hogy megváltásban részesüljünk, tekintsünk Megváltónkra és beszéljünk bátorságosan az Ő hatalmáról és jóságáról. Ha Jézusra tekintünk, segítséget kapunk. Megvallhatjuk bűneinket, és hihetünk abban, hogy Jézus érdeméért nem fogunk meghalni, hanem élni fogunk (Ez 33:15).

Földi életünk rövid és bizonytalan. Ne késlekedjünk engedni Isten Szentlelke hangjának! Segíteni tud nekünk, hogy szeressük Őt és egymást is.

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 22, szerda - 1 Mózes 11

A Facebook-on is lehet csatlakozni a programhoz: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetaiknak?fref=ts

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez (a végén az első és a második heti felolvasás is megtalálható a Jézushoz vezető úthoz)

Olvasmány - Jézushoz vezető út 5. fejezet 11. nap

Odaadás

Isten megígérte: "Kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem" (Jer 29:13).

Egész szívünket át kell adni Istennek, különben nem munkálja bennünk azt a változást, mely Isten képmását kialakítja. Bűnös természetünk elidegenített bennünket Istentől. A Szentlélek találóan ábrázolja állapotunkat: "Akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt" (Ef 2:1). "Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség"(Ésa 1:5-6). Sátán tőrében tart bennünket, foglyokká tétettünk az ő akaratára (2Tim 2:26). Isten meg akar bennünket gyógyítani, szabadítani bűneinkből. Miután ez teljes átalakulást igényel, egész lényünk megújulását, azért teljesen át kell adnunk magunkat Istennek.

A saját énünk elleni küzdelem a leghatalmasabb harc, amelyet meg kell vívnunk. Énünket átengedni, alárendelni mindent Isten akaratának: küzdelembe kerül, de a léleknek engedelmeskednie kell Istennek, mielőtt szentségben megújulhatna.

Isten kormányzata nem alapszik vak alárendelésen és oktalan korlátozásokon, habár Sátán így szeretné feltűntetni. Nem, ... sőt értelmünkre és lelkiismeretünkre hivatkozik: "No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr"(Ésa 1:18). Így hangzik az Alkotónak teremtményeihez intézett meghívása; Isten nem akarja teremtményeit kényszeríteni. Nem fogadhatja el tiszteletünket és hódolatunkat, ha azokat nem készségesen és értelmesen hozzuk. A kierőszakolt engedelmesség akadályozhatná az értelem és jellem fejlődését; és géppé alacsonyítana le bennünket. Nem ez a Teremtő szándéka. Az Ő vágya az, hogy az ember, mint a teremtés koronája, a fejlődés legmagasabb fokára jusson el. Kilátásba helyezi számunkra az áldások teljességét, melyekhez kegyelem által kíván eljuttatni. Magához hív bennünket, hogy átadván magunkat neki, akaratát bennünk munkálhassa. Egyedül tőlünk függ tehát, hogy a bűn örökös rabszolgaságát, avagy Isten gyermekeinek csodás és boldogító szabadságát választjuk-e?

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 11. fejezete

Mózes első könyvének 11. fejezete legkevesebb három lényeges igazságot mutat be. Az első így hangzik: az ellenőrizetlen emberi büszkeség lelki katasztrófához vezet. A Bábel tornyának építői nevet akartak szerezni maguknak (4. vers). Ahelyett, hogy Istent, és csakis Istent dicsőítették volna, magukat akarták felmagasztalni. Másodszor: Bábel építői elutasították Isten világos Szavát. Ő megígérte, hogy többé nem fogja vízözönnel elpusztítani a Földet. Amikor Isten összezavarta beszédüket, az emberiség elvesztette egyik összetartó tényezőjét – a közös nyelvet. Az engedetlenség megoszlást okoz. Az egység alapja az Isten iránti engedelmesség, nem pedig parancsainak mellőzése! 

Van még egy fontos igazság ebben a fejezetben, ami Sém nemzetségi táblázatában található. A 11. fejezet végigvezeti Nóé fiainak leszármazási vonalát és végül Sémre összpontosít. Ábrahám Sém vonalán születik. Izrael Ábrahám családfájából származik, és történetesen a Messiás is ezen a vonalon születik. Istennek  már évszázadokkal korábban volt egy terve Ábrahámmal és leszármazottaival. Istent sosem érik meglepetések. A te jövődet is már ma tervezi!

 Mark Finley

1. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 1. és 2. fejezetéhez (Július 12-18

Még gyermekként elfogadtam Jézust legjobb barátomnak és Megváltómnak, de a tinédzser éveimben valahogy a háttérbe szorult. Ez a korai húszas éveimben változott meg, amikor valaki megajándékozott egy Jézushoz vezető út könyvvel. Egy hét alatt kiolvastam a könyvecskét, és ez megváltoztatta az életemet. Ezt a megújult kapcsolatot azóta is megtartottam Jézussal az által, hogy gyakorlatilag minden nap időt töltök a jelenlétében, elsősorban a Biblia olvasásával, aztán egy néhány oldalt olvasok Isten hírnökétől, Ellen White írásaiból. 

Az első és második fejezet arra emlékeztet, hogy Isten vágyik arra, hogy megmutassa gyermekei iránti gondoskodó szeretetét a Biblia által, de a természet szépségei által is. Minden sárga tulipán, minden bolyhos fehér felhő, még a házi kedvenceink bohóckodásai is, mind a mi örömünkre teremttettek és azért, hogy gondolatainkat Istenre irányítsák.

Alázatossá tesz bennünket, ha Isten szeretetére gondolunk. Ha Isten valódi jellemét tanulmányozzuk, és folyamatosan a keresztre tekintünk, Isten kegyelmét, gyöngédségét és megbocsátó szeretetét látjuk, ami arra késztet bennünket, hogy kiterjesszük ezt a kegyelmet másokra is. Amikor érezzük, hogy új szívre van szükségünk, és segítségért kiáltunk, hogy erőt kapjunk a változásra, Jákobhoz hasonlóan meg fogjuk hallani a remény és bátorítás üzenetét.

Emlékezzünk ma Isten kegyelmére és lépjünk igazi közösségre Vele, Aki úgy szeret bennünket, mint senki más. Így barátai lehetünk a mennyei angyaloknak és otthon érezhetjük magunkat az Atyával és a Fiúval most és mindörökké.

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok

2. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 3-5. fejezeteihez (Július 19-25)

Az 1970-es években részt vettem egy közvélemény kutatásban az USA Connecticut államában, ahol Mark Finley tervezett evangélizációs sorozatot tartani. Azt akartuk megtudni, hogy az ajánlott témák közül melyik lenne a leghasznosabb és melyikre lenne a legnagyobb igény. Meglepetésemre majdnem mindenki azt a témát választotta, hogy Mit kezdjek a bűntudatommal.

Ma is sokan kérdezik, hogy Hogyan lehet békességem? Hogyan szabadulhatok meg a bűntudattól? Péter az Apostolok cselekedetei 2:38-ban válaszol ezekre az örök kérdésekre: "Térjetek meg ... mindnyájan." Az Isten által elfogadott megtérés magába foglalja a mély bűnbánatot azért, hogy szívfájdalmat okoztunk Megváltónknak. Ézsau, Júdás és a fáraó csak a további szenvedésektől és veszteségektől akartak megszabadulni. Amiatt bánkódtak, hogy a bűnnek ilyen rossz következményei lettek, de nem magáért a bűnért bánkódtak.

Az igazi bűnbánat Isten ajándéka. Ahogy Dávid is tette az 51. zsoltárban, nekünk is kérnünk kell Istent, hogy az igaz lelket újítsa meg bennünk, hogy adjon nekünk olyan szívet, amely tisztaságra és igazságra vágyik. Ez a fajta bűnbánat kívül esik saját erőnkön. Csak Jézus segíthet abban, hogy igazi bánatot érezzünk bűneink felett, és Ő arra vár, hogy jöjjünk hozzá úgy, ahogy vagyunk. Csak Krisztus áldozata által nyerhetünk üdvösséget

Jézus kész megszabadítani bennünket a bűntől és a bűntudattól, de nem kényszerít bennünket. Ő nem rángat be rúgkapáló és üvöltöző embereket országába. Minden szándékos bűn, minden elfordulás az Ő kegyelmétől, megkeményíti a szívünket. Ha nem vágyunk szabadulásra, ha nem fogadjuk el csodálatos kegyelmét, mit tehet akkor értünk?

Időnként a Sátán vádolóként közelít meg bennünket. De, amikor jön és azt mondja nekünk, hogy túlságosan bűnösök vagyunk ahhoz, hogy megváltásban részesüljünk, tekintsünk Megváltónkra és beszéljünk bátorságosan az Ő hatalmáról és jóságáról. Ha Jézusra tekintünk, segítséget kapunk. Megvallhatjuk bűneinket, és hihetünk abban, hogy Jézus érdeméért nem fogunk meghalni, hanem élni fogunk (Ez 33:15).

Földi életünk rövid és bizonytalan. Ne késlekedjünk engedni Isten Szentlelke hangjának! Segíteni tud nekünk, hogy szeressük Őt és egymást is.

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 21, kedd - 1 Mózes 10

A Facebook-on is lehet csatlakozni a programhoz: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetaiknak?fref=ts

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez (a végén az első és a második heti felolvasás is megtalálható a Jézushoz vezető úthoz)

Olvasmány - Jézushoz vezető út 4. fejezet 10. nap

A megtérésnek és megalázkodásnak azon őszinte példái, melyek Isten Igéjében foglaltatnak, olyan bűnvalló lelkületet nyilatkoztatnak ki előttünk, amelyben nincs mentegetődzés vagy önigazultság. Pál apostol sem takargatja, szépíti vagy kisebbíti bűneit, hanem inkább a legsötétebb színekben rajzolja azokat, mondván: "A szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem és felettébb dühösködvén ellenük, kergettem mind az idegen városokig is" (ApCsel 26:10-11). Nem habozott nyíltan kijelenteni: "Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én" (1Tim 1:15).

Csak az őszinte bűnbánattal teljes, alázatos és megtört szív tudja Isten szeretetét és a golgotai áldozat nagyságát valamennyire értékelni. Ahogyan a gyermek szerető atyja előtt beismeri bűnét, ugyanígy ismeri be az őszintén bánkódó lélek is vétkeit Isten előtt. Meg van írva: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1Jn 1:9).

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 10. fejezete

A nemzetségi táblázatokat nem könnyű olvasni, és nem könnyű megérteni sem, azonban fontos szerepet játszanak a bibliai történet megértésében. Bemutatják a családok fennmaradásának folytonosságát, népek vándorlását; hidat képeznek jelentős bibliai események között, és segítenek világosabban megérteni a Biblia szereplőinek egymáshoz való viszonyulását.

Mózes első könyvének 10. fejezetében Nóé három fia és azok családjai három különböző területen telepednek le. Kám fiai Észak-Afrikában és Palesztinában laknak. Sém leszármazottai elvándorolnak Mezopotámiába és Délnyugat-Arábiába. Jáfet családjai elutaznak Kis-Ázsiába (a mai Törökországba) és Nyugat-Európába. Nyelvük, családjuk és nemzetségük szerint elkülönülnek egymástól. Nóé fiai között nyilvánvaló nézeteltérések támadtak, amelyeknek az lett az eredménye, hogy különböző irányba indultak el, és telepedtek le. Vannak olyan helyzetek az életben, amikor a különböző irányba való elvándorlás jobb, mint egyhelyben maradni, és háborúzni. Van itt egy másik lényeges lelki tanulság is. Nóé Isten iránti hűsége és rendíthetetlen engedelmessége nem garantálta saját fiai hűségét. Ahogy Nóénak határozottan el kellett dönteni, hogy Istent szolgálja, úgy a fiainak is meg kellett hozni ezt a döntést. Ha találsz még lelki tanulságot ebben a nehezen érthető fejezetben, oszd meg velünk!

           

 Mark Finley

1. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 1. és 2. fejezetéhez (Július 12-18

Még gyermekként elfogadtam Jézust legjobb barátomnak és Megváltómnak, de a tinédzser éveimben valahogy a háttérbe szorult. Ez a korai húszas éveimben változott meg, amikor valaki megajándékozott egy Jézushoz vezető út könyvvel. Egy hét alatt kiolvastam a könyvecskét, és ez megváltoztatta az életemet. Ezt a megújult kapcsolatot azóta is megtartottam Jézussal az által, hogy gyakorlatilag minden nap időt töltök a jelenlétében, elsősorban a Biblia olvasásával, aztán egy néhány oldalt olvasok Isten hírnökétől, Ellen White írásaiból. 

Az első és második fejezet arra emlékeztet, hogy Isten vágyik arra, hogy megmutassa gyermekei iránti gondoskodó szeretetét a Biblia által, de a természet szépségei által is. Minden sárga tulipán, minden bolyhos fehér felhő, még a házi kedvenceink bohóckodásai is, mind a mi örömünkre teremttettek és azért, hogy gondolatainkat Istenre irányítsák.

Alázatossá tesz bennünket, ha Isten szeretetére gondolunk. Ha Isten valódi jellemét tanulmányozzuk, és folyamatosan a keresztre tekintünk, Isten kegyelmét, gyöngédségét és megbocsátó szeretetét látjuk, ami arra késztet bennünket, hogy kiterjesszük ezt a kegyelmet másokra is. Amikor érezzük, hogy új szívre van szükségünk, és segítségért kiáltunk, hogy erőt kapjunk a változásra, Jákobhoz hasonlóan meg fogjuk hallani a remény és bátorítás üzenetét.

Emlékezzünk ma Isten kegyelmére és lépjünk igazi közösségre Vele, Aki úgy szeret bennünket, mint senki más. Így barátai lehetünk a mennyei angyaloknak és otthon érezhetjük magunkat az Atyával és a Fiúval most és mindörökké.

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok

2. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 3-5. fejezeteihez (Július 19-25)

Az 1970-es években részt vettem egy közvélemény kutatásban az USA Connecticut államában, ahol Mark Finley tervezett evangélizációs sorozatot tartani. Azt akartuk megtudni, hogy az ajánlott témák közül melyik lenne a leghasznosabb és melyikre lenne a legnagyobb igény. Meglepetésemre majdnem mindenki azt a témát választotta, hogy Mit kezdjek a bűntudatommal.

Ma is sokan kérdezik, hogy Hogyan lehet békességem? Hogyan szabadulhatok meg a bűntudattól? Péter az Apostolok cselekedetei 2:38-ban válaszol ezekre az örök kérdésekre: "Térjetek meg ... mindnyájan." Az Isten által elfogadott megtérés magába foglalja a mély bűnbánatot azért, hogy szívfájdalmat okoztunk Megváltónknak. Ézsau, Júdás és a fáraó csak a további szenvedésektől és veszteségektől akartak megszabadulni. Amiatt bánkódtak, hogy a bűnnek ilyen rossz következményei lettek, de nem magáért a bűnért bánkódtak.

Az igazi bűnbánat Isten ajándéka. Ahogy Dávid is tette az 51. zsoltárban, nekünk is kérnünk kell Istent, hogy az igaz lelket újítsa meg bennünk, hogy adjon nekünk olyan szívet, amely tisztaságra és igazságra vágyik. Ez a fajta bűnbánat kívül esik saját erőnkön. Csak Jézus segíthet abban, hogy igazi bánatot érezzünk bűneink felett, és Ő arra vár, hogy jöjjünk hozzá úgy, ahogy vagyunk. Csak Krisztus áldozata által nyerhetünk üdvösséget

Jézus kész megszabadítani bennünket a bűntől és a bűntudattól, de nem kényszerít bennünket. Ő nem rángat be rúgkapáló és üvöltöző embereket országába. Minden szándékos bűn, minden elfordulás az Ő kegyelmétől, megkeményíti a szívünket. Ha nem vágyunk szabadulásra, ha nem fogadjuk el csodálatos kegyelmét, mit tehet akkor értünk?

Időnként a Sátán vádolóként közelít meg bennünket. De, amikor jön és azt mondja nekünk, hogy túlságosan bűnösök vagyunk ahhoz, hogy megváltásban részesüljünk, tekintsünk Megváltónkra és beszéljünk bátorságosan az Ő hatalmáról és jóságáról. Ha Jézusra tekintünk, segítséget kapunk. Megvallhatjuk bűneinket, és hihetünk abban, hogy Jézus érdeméért nem fogunk meghalni, hanem élni fogunk (Ez 33:15).

Földi életünk rövid és bizonytalan. Ne késlekedjünk engedni Isten Szentlelke hangjának! Segíteni tud nekünk, hogy szeressük Őt és egymást is.

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 20, hétfő - 1 Mózes 9

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez (a végén az első és a második heti felolvasás is megtalálható a Jézushoz vezető úthoz)

Olvasmány - Jézushoz vezető út 3. fejezet 9. nap

Bűnvallomást, őszinte bűnbánat és javulás nélkül Isten nem fogad el. Egész életünknek át kell alakulnia, és mindazt, ami Istent sérti, el kell hagynunk. Ez lesz az eredménye a bűneink felett érzett őszinte bánatunknak. A következő szavak tisztán és érthetően mutatják kötelességeinket: "Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni; tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét" (Ésa 1:16-17). "...a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz... Az én parancsolatimban jár és törvényemet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él" (Ez 18:7-9). Pál apostol így írja le a bűnbánat munkáját: "Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett tibennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban"(2Kor 7:11).

Ha a bűn kiöli az erkölcsi érzéket, az illető nem képes többé jellemének fogyatkozásait felismerni; nem látja be vétkeinek rettenetes horderejét. Ha nem enged a Szentlélek befolyásának, úgy sok tekintetben elvakult bűneivel szemben. Beismerései nem őszinték, nem komolyak. Minden bűnét mentegetni igyekszik, mindig bizonyos fennforgó, kényszerítő körülményekre hivatkozik, ha dorgálás éri.

Miután Ádám és Éva a tiltott gyümölcsből ettek, szégyen és ijedtség töltötte el szívüket. Első gondolatuk az volt, hogy miként mentegessék magukat, és hogyan menekülhetnek meg az őket fenyegető halálbüntetéstől. Amikor Isten felelősségre vonta őket, Ádám részben Istenre, részben pedig feleségére igyekezett a bűnt hárítani: "Az asszony, akit mellém adtál..., ő ada nékem arról a fáról, úgy evém." Az asszony viszont a kígyót tette felelőssé: "A kígyó ámított el engem, úgy evém" (1Móz 3:12-13). Mentegetőzésük magában foglalta a következő kérdéseket: Vajon miért teremtetted a kígyót? Vajon miért engedted be a paradicsomba? Ezáltal Istent akarták a bűnbeesésért felelőssé tenni. Minden önigazultság a hazugság atyjától ered és megnyilvánul Ádám minden fiában és leányában. Az ilyen kijelentéseket nem a Szentlélek sugalmazza, és azért nem is tetszenek Istennek. Az igazi bűnbánat rávezeti az embert, hogy bűneit magára vegye, és hogy minden csalás és képmutatás nélkül beismerje. A szegény vámoshoz hasonlóan, ki szemeit nem merte az égre felemelni, az igazi bűnbánó így kiált fel: "Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!" (Lk 18:13). Mindazok, akik így ismerik be bűneiket, bocsánatot nyernek és megigazulnak, mert Krisztus kiontott vérének érdemével fog értünk könyörögni.

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 9. fejezete

Mózes 1. könyvének 9. fejezete bemutatja azt a szövetséget, amelyet Isten kötött Nóéval és leszármazottaival az idők végéig. Figyeljük meg tüzetesen, hogy ez a szövetség mindenestől arról szól, amit Isten fog megtenni, és nem arról, amit Nóé ígért. Isten változhatatlan ígéretéről tanúskodik, nem az ember gyarló ígérgetéseiről. Minden az Isten szavával kapcsolatos, és nem az emberével. Az ígéret Isten kegyelmén alapul, nem az ember kezdeményezésén. A szivárvány annak az örök szövetségnek a jele, hogy Isten nem fogja ismét vízözönnel elpusztítani a Földet.

De valami mélyebb dologról is szó van itt. A Biblia a szivárványt Isten tróntermével összefüggésben említi (lásd: Ez 1:28; Jel 4:3; 10:1). Isten igazságát és irgalmát mutatja be; kegyelmét és hatalmát, könyörületét és erejét jelképezi. A szivárvány az Ő oltalmának és szabadításának az ígérete. Isten jellemének a tükröződése és az ő jelenlétének szimbóluma. Amikor legközelebb szivárványt látsz, emlékezz Istenre, aki a világegyetem trónján ül, és nemcsak a világ sorsát irányítja, hanem a te életedet is!

 Mark Finley

1. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 1. és 2. fejezetéhez (Július 12-18

Még gyermekként elfogadtam Jézust legjobb barátomnak és Megváltómnak, de a tinédzser éveimben valahogy a háttérbe szorult. Ez a korai húszas éveimben változott meg, amikor valaki megajándékozott egy Jézushoz vezető út könyvvel. Egy hét alatt kiolvastam a könyvecskét, és ez megváltoztatta az életemet. Ezt a megújult kapcsolatot azóta is megtartottam Jézussal az által, hogy gyakorlatilag minden nap időt töltök a jelenlétében, elsősorban a Biblia olvasásával, aztán egy néhány oldalt olvasok Isten hírnökétől, Ellen White írásaiból. 

Az első és második fejezet arra emlékeztet, hogy Isten vágyik arra, hogy megmutassa gyermekei iránti gondoskodó szeretetét a Biblia által, de a természet szépségei által is. Minden sárga tulipán, minden bolyhos fehér felhő, még a házi kedvenceink bohóckodásai is, mind a mi örömünkre teremttettek és azért, hogy gondolatainkat Istenre irányítsák.

Alázatossá tesz bennünket, ha Isten szeretetére gondolunk. Ha Isten valódi jellemét tanulmányozzuk, és folyamatosan a keresztre tekintünk, Isten kegyelmét, gyöngédségét és megbocsátó szeretetét látjuk, ami arra késztet bennünket, hogy kiterjesszük ezt a kegyelmet másokra is. Amikor érezzük, hogy új szívre van szükségünk, és segítségért kiáltunk, hogy erőt kapjunk a változásra, Jákobhoz hasonlóan meg fogjuk hallani a remény és bátorítás üzenetét.

Emlékezzünk ma Isten kegyelmére és lépjünk igazi közösségre Vele, Aki úgy szeret bennünket, mint senki más. Így barátai lehetünk a mennyei angyaloknak és otthon érezhetjük magunkat az Atyával és a Fiúval most és mindörökké.

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok

2. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 3-5. fejezeteihez (Július 19-25)

Az 1970-es években részt vettem egy közvélemény kutatásban az USA Connecticut államában, ahol Mark Finley tervezett evangélizációs sorozatot tartani. Azt akartuk megtudni, hogy az ajánlott témák közül melyik lenne a leghasznosabb és melyikre lenne a legnagyobb igény. Meglepetésemre majdnem mindenki azt a témát választotta, hogy Mit kezdjek a bűntudatommal.

Ma is sokan kérdezik, hogy Hogyan lehet békességem? Hogyan szabadulhatok meg a bűntudattól? Péter az Apostolok cselekedetei 2:38-ban válaszol ezekre az örök kérdésekre: "Térjetek meg ... mindnyájan." Az Isten által elfogadott megtérés magába foglalja a mély bűnbánatot azért, hogy szívfájdalmat okoztunk Megváltónknak. Ézsau, Júdás és a fáraó csak a további szenvedésektől és veszteségektől akartak megszabadulni. Amiatt bánkódtak, hogy a bűnnek ilyen rossz következményei lettek, de nem magáért a bűnért bánkódtak.

Az igazi bűnbánat Isten ajándéka. Ahogy Dávid is tette az 51. zsoltárban, nekünk is kérnünk kell Istent, hogy az igaz lelket újítsa meg bennünk, hogy adjon nekünk olyan szívet, amely tisztaságra és igazságra vágyik. Ez a fajta bűnbánat kívül esik saját erőnkön. Csak Jézus segíthet abban, hogy igazi bánatot érezzünk bűneink felett, és Ő arra vár, hogy jöjjünk hozzá úgy, ahogy vagyunk. Csak Krisztus áldozata által nyerhetünk üdvösséget

Jézus kész megszabadítani bennünket a bűntől és a bűntudattól, de nem kényszerít bennünket. Ő nem rángat be rúgkapáló és üvöltöző embereket országába. Minden szándékos bűn, minden elfordulás az Ő kegyelmétől, megkeményíti a szívünket. Ha nem vágyunk szabadulásra, ha nem fogadjuk el csodálatos kegyelmét, mit tehet akkor értünk?

Időnként a Sátán vádolóként közelít meg bennünket. De, amikor jön és azt mondja nekünk, hogy túlságosan bűnösök vagyunk ahhoz, hogy megváltásban részesüljünk, tekintsünk Megváltónkra és beszéljünk bátorságosan az Ő hatalmáról és jóságáról. Ha Jézusra tekintünk, segítséget kapunk. Megvallhatjuk bűneinket, és hihetünk abban, hogy Jézus érdeméért nem fogunk meghalni, hanem élni fogunk (Ez 33:15).

Földi életünk rövid és bizonytalan. Ne késlekedjünk engedni Isten Szentlelke hangjának! Segíteni tud nekünk, hogy szeressük Őt és egymást is.

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 19, vasárnap - 1 Mózes 8

Saját Facebook oldala is van a Higgyetek az Ő prófétáinak programnak. Csatlakozz, hogy megjegyzéseket, kérdéseket tehess fel, és láthasd mások megjegyzéseit. Hívd meg barátaidat is, hogy csatlakozzanak a Facebook oldalhoz, hogy minél több emberhez eljussanak az  olvasmányok: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetaiknak?fref=ts

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez (a végén az első és a második heti felolvasás is megtalálható a Jézushoz vezető úthoz)

Olvasmány - Jézushoz vezető út 3. fejezet 8. nap

Bűnvallomás

"Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer" (Péld 28:13). Egyszerűek, igazak és ésszerűek azok a feltételek, melyek alapján Isten kegyelmét elnyerhetjük. Isten nem kíván tőlünk méltatlan vagy lehetetlen dolgokat, hogy bocsánatban részesülhessünk. Nem szükséges hosszú és fáradságos zarándoklásokat végeznünk, sem fájdalmas önkínzásoknak alávetnünk magunkat, hogy lelkünket a menny és föld Teremtőjének beajánljuk, hogy ily módon bűneinket levezekeljük; aki bűnét bevallja és elhagyja: kegyelmet nyer.

Az apostol a következőket írja: "Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5:16). Valljátok meg Istennek, aki egyedül bocsáthatja meg azokat; hibáitokat pedig egymásnak. Ha barátodat vagy szomszédodat megbántottad, be kell előtte ismerned igazságtalanságodat, és neki is legszentebb kötelessége teljes szívből megbocsátani. Ezután Istenhez is bocsánatért kell esedezned, mert testvéred, akit megbántottál, Istennek tulajdona, és mikor megsértetted, egyúttal Isten ellen is vétkeztél, aki az ő Teremtője és Megváltója. Az ilyen ügy egyedüli Közvetítőnk, a nagy főpap elé kerül, aki "megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt"(Zsid 4:15). Ő részvéttel van gyengeségeink iránt, és összes bűnös hajlamainkból kigyógyíthat bennünket.

Azok, akik nem alázták meg magukat Isten előtt, bűneiket beismerve, még nem teljesítették a bűnbocsánat legelső feltételét sem. Ha még nem éreztük azt az igazi bűnbánatot, melyet még soha senki meg nem bánt, ha bűneinket még nem vallottuk be a megtört szív alázatosságával, töredelmével, és nem fordultunk el tőle borzalommal, akkor még sohasem törekedtünk komolyan bűneink bocsánatára. Ha még sohasem kerestük őszintén az Istennel való megbékélést, nem is találhattuk azt meg. Ha mind ez ideig nem nyertünk bűnbocsánatot, annak egyedüli okát abban kell keresnünk, hogy nem voltunk hajlandók szívünket megalázni és alkalmazkodni az Isten Igéjében foglalt feltételekhez. A Szentírás útba igazít és felvilágosít bennünket e tekintetben. Bűneink megvallása akár nyilvánosan, akár pedig titokban sohase történjen kényszerből, hanem önkéntes és őszinte legyen; ám semmi esetre sem könnyelmű és gondatlan módon. Sohase kényszerítsük bűnvallomásra azt, aki még nincs tudatában a bűn rettenetes horderejének és lényegének. Ha a bűnvallomás szívünk bensejéből fakad, úgy megtalálja az utat Isten kegyelmi trónjához. A zsoltáríró a következőképp fejezi ezt ki: "Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket" (Zsolt 34:19).

Az őszinte bűnvallomásnak mindig sajátos jellege van, és személyes bűnöket ismer be. Ezek lehetnek oly természetűek, hogy egyedül Istennek kell bevallani, vagy pedig olyanok, hogy általuk embertársainknak ártottunk, és ezért tőlük kell kérnünk bocsánatot. Avagy nyilvános természetűek, s akkor nyilvánosan is be kell azokat ismernünk. De minden beismerés határozott és tárgyilagos legyen, és azokra vonatkozzék, melyeket elkövettünk.

Sámuel idejében Izrael fiai eltávolodtak Istentől. Viselték is bűnük következményeit, mert nem hitték, hogy Isten gondviselése, ereje és bölcsessége intézi a népek sorsát; mert nem bíztak hatalmában, mellyel művét megvédelmezheti és elvégezheti. Elfordultak a világmindenség hatalmas Uralkodójától, és olyan kormányzatot kívántak, amilyennel a körülöttük lakó népek bírtak. Még mielőtt elveszített békéjüket visszanyerték volna, nyilvánosan beismerték bűnüket a következő szavakkal: "Minden bűneinket csak öregbítettük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak" (1Sám 12:19). Éppen ez a bűn volt az, amelyet be kellett ismerniük. Hálátlanságuk, mely őket Istentől elválasztotta, súlyos teher gyanánt nehezedett szívükre.

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 8. fejezete

Gondolj bele, milyen lehetett az a bárkában töltött negyven nap és negyven éjjel, miközben tombolt a vihar, zengett az ég, cikáztak a villámok, és a hullámok ide-oda dobálták a bárkát! Nóénak és családtagjainak bizonyára hevesen vert a szíve, és összeszorult a gyomra a félelemtől. Szorongásuk ellenére azonban hitük által nyugalmat találtak Isten oltalmazó karjaiban. Nyugodt bizodalommal voltak még a vihar közepette is. Tudták, hogy Isten nem feledkezett meg róluk. Biztosak voltak abban, hogy vigyázó szemét rajtuk tartja, miközben a bárkát a  viharos hullámok dobálják.

1 Mózes 8 első versében a bizonyosság visszhangzik: „Megemlékezék pedig az Isten Noéról” (1. vers). Az élet viharaiban Isten nem feledkezik meg rólunk. A próbákban nem hagy magunkra. Az élet legnagyobb kihívásai közepette nem vagyunk kozmikus árvák. Próbáinkban az Ő jelenléte ad erőt. Ugyanaz az Isten, aki bevezette Nóét és családját a bárkába, mindvégig oltalmazta őket, majd kivezette őket egy derűs, új jövőbe. Amikor Isten szavát hittel fogadjuk, engedelmeskedünk parancsainak, és cselekedjük akaratát, akkor bennünket is egy reményteljes jövő felé vezet.

 Mark Finley

1. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 1. és 2. fejezetéhez (Július 12-18

Még gyermekként elfogadtam Jézust legjobb barátomnak és Megváltómnak, de a tinédzser éveimben valahogy a háttérbe szorult. Ez a korai húszas éveimben változott meg, amikor valaki megajándékozott egy Jézushoz vezető út könyvvel. Egy hét alatt kiolvastam a könyvecskét, és ez megváltoztatta az életemet. Ezt a megújult kapcsolatot azóta is megtartottam Jézussal az által, hogy gyakorlatilag minden nap időt töltök a jelenlétében, elsősorban a Biblia olvasásával, aztán egy néhány oldalt olvasok Isten hírnökétől, Ellen White írásaiból.  

Az első és második fejezet arra emlékeztet, hogy Isten vágyik arra, hogy megmutassa gyermekei iránti gondoskodó szeretetét a Biblia által, de a természet szépségei által is. Minden sárga tulipán, minden bolyhos fehér felhő, még a házi kedvenceink bohóckodásai is, mind a mi örömünkre teremttettek és azért, hogy gondolatainkat Istenre irányítsák.

Alázatossá tesz bennünket, ha Isten szeretetére gondolunk. Ha Isten valódi jellemét tanulmányozzuk, és folyamatosan a keresztre tekintünk, Isten kegyelmét, gyöngédségét és megbocsátó szeretetét látjuk, ami arra késztet bennünket, hogy kiterjesszük ezt a kegyelmet másokra is. Amikor érezzük, hogy új szívre van szükségünk, és segítségért kiáltunk, hogy erőt kapjunk a változásra, Jákobhoz hasonlóan meg fogjuk hallani a remény és bátorítás üzenetét.

Emlékezzünk ma Isten kegyelmére és lépjünk igazi közösségre Vele, Aki úgy szeret bennünket, mint senki más. Így barátai lehetünk a mennyei angyaloknak és otthon érezhetjük magunkat az Atyával és a Fiúval most és mindörökké.

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok

2. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 3-5. fejezeteihez (Július 19-25)

Az 1970-es években részt vettem egy közvélemény kutatásban az USA Connecticut államában, ahol Mark Finley tervezett evangélizációs sorozatot tartani. Azt akartuk megtudni, hogy az ajánlott témák közül melyik lenne a leghasznosabb és melyikre lenne a legnagyobb igény. Meglepetésemre majdnem mindenki azt a témát választotta, hogy Mit kezdjek a bűntudatommal.

Ma is sokan kérdezik, hogy Hogyan lehet békességem? Hogyan szabadulhatok meg a bűntudattól? Péter az Apostolok cselekedetei 2:38-ban válaszol ezekre az örök kérdésekre: "Térjetek meg ... mindnyájan." Az Isten által elfogadott megtérés magába foglalja a mély bűnbánatot azért, hogy szívfájdalmat okoztunk Megváltónknak. Ézsau, Júdás és a fáraó csak a további szenvedésektől és veszteségektől akartak megszabadulni. Amiatt bánkódtak, hogy a bűnnek ilyen rossz következményei lettek, de nem magáért a bűnért bánkódtak.

Az igazi bűnbánat Isten ajándéka. Ahogy Dávid is tette az 51. zsoltárban, nekünk is kérnünk kell Istent, hogy az igaz lelket újítsa meg bennünk, hogy adjon nekünk olyan szívet, amely tisztaságra és igazságra vágyik. Ez a fajta bűnbánat kívül esik saját erőnkön. Csak Jézus segíthet abban, hogy igazi bánatot érezzünk bűneink felett, és Ő arra vár, hogy jöjjünk hozzá úgy, ahogy vagyunk. Csak Krisztus áldozata által nyerhetünk üdvösséget

Jézus kész megszabadítani bennünket a bűntől és a bűntudattól, de nem kényszerít bennünket. Ő nem rángat be rúgkapáló és üvöltöző embereket országába. Minden szándékos bűn, minden elfordulás az Ő kegyelmétől, megkeményíti a szívünket. Ha nem vágyunk szabadulásra, ha nem fogadjuk el csodálatos kegyelmét, mit tehet akkor értünk?

Időnként a Sátán vádolóként közelít meg bennünket. De, amikor jön és azt mondja nekünk, hogy túlságosan bűnösök vagyunk ahhoz, hogy megváltásban részesüljünk, tekintsünk Megváltónkra és beszéljünk bátorságosan az Ő hatalmáról és jóságáról. Ha Jézusra tekintünk, segítséget kapunk. Megvallhatjuk bűneinket, és hihetünk abban, hogy Jézus érdeméért nem fogunk meghalni, hanem élni fogunk (Ez 33:15).

Földi életünk rövid és bizonytalan. Ne késlekedjünk engedni Isten Szentlelke hangjának! Segíteni tud nekünk, hogy szeressük Őt és egymást is.

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok