2015. szeptember 24., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 24, CSÜTÖRTÖK - 2 Mózes 25

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 7. fejezet 75. nap

A kutatás jutalma

Ne gondolja senki, hogy már nincs mit megtanulnia. Az emberi értelem mélységeit fel lehet mérni; az emberi írók műveit meg lehet ismerni, de bármilyen magasra, mélyre, messzire szárnyal is a képzelet, nem fürkészheti ki Istent. Az értelem határán túl ott van még a Végtelenség. Isten dicsőségének, a tudás és bölcsesség végtelenségének csak halvány fényét láthatjuk; a bányának csak a felszínéig jutottunk el, pedig az értékes aranyérc a felszín alatt van, és megjutalmazza azt, aki leás érte. A bánya tárnáját egyre jobban mélyíteni kell, és a dicsőséges kincs a mienk lesz. A valódi hit nyomán a menny tudománya az ember tudományává lesz.

Mindenki, aki krisztusi lelkülettel kutatja a Szentírást, jutalmat kap. Ha az ember gyermekként tanul, és teljesen meghódol Isten előtt, megtalálja az igazságot az Igében. Ha engedelmeskedik Istennek, megérti kormányzati rendszerét. A mennyei világ kutatásra kínálja kegyelmének és dicsőségének tárházát. Az ember az igazság bányájának feltárása nyomán egészen megváltozik, lelke megszépül. A megváltás titka, Krisztus testté létele, engesztelő áldozata nem homályos előtte. Nemcsak jobban megérti mindezt, de jobban is értékeli.

Imájában Krisztus olyan tanítást adott a világnak, amelynek elménkbe és lelkünkbe kellene vésődnie. "Az pedig az örök élet - mondta -, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17:3). Ez az igazi műveltség. Ez a tudás erőt ad. Isten tapasztalati megismerése, és Krisztusé, akit Isten elküldött, formálja át az embert Isten képére. Ez az ismeret képessé teszi az embert önmaga legyőzésére, mert alacsonyabb rendű indítékain és indulatain magasabb rendű képességei veszik át az uralmat. Ez az ismeret az embert Isten fiává és a menny örökösévé teszi. Bensőséges közösségbe hozza a Végtelen lényével, és kitárja előtte a világegyetem gazdag kincseit. Ez az az ismeret, amelyet Isten Igéje kutatásával lehet megszerezni. Ez a kincs csak abban a lélekben található meg, amely kész mindent odaadni érte.

"Ha bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz" (Péld 2:3-5).


Ez a fejezet elkezdi a szentély, annak tartozékai, a papi ruhák elkészítésének, valamint a szolgálatok megszervezésének részletes útmutatását. Érdekes megjegyezni már itt az elején, hogy a szentély elkészítéséhez szükséges anyagok nem voltak kész állapotban megtalálhatóak itt a sivatagban. Isten újra gondoskodott minden szükséges eszközről abból a zsákmányból, amelyet az egyiptomiaktól kaptak. Isten most arra kéri népét, hogy adakozzanak azokból az értékes fémekből, drágakövekből, szövetekből, bőrökből és olajból annak a háznak a felépítésére, amelyben Ő majd lakni fog, hogy közöttük legyen. Ezek az adományok szívből kellett, hogy jöjjenek, amit a nép jószántából és szabadon ad. A nép a legjavát adta mindannak, amivel rendelkezett. Te a legjobbat adod az Úrnak javaidból, idődből és erődből? Az izraeliták szabadon adakoztak azért, hogy legyen egy helyük, ahol az Úr lakhat, és ahol kapcsolatba léphetnek a Mindenhatóval.  

Miközben a népnek sivatagi szentélyt kellett építeni, az mégis a mennyei minta alapján készült, amelyet Isten mutatott nekik. A földi szentély a mennyei valóság mintájára épült (Zsid 9:23-24). A hatalmas mennyei eredeti másolataként kellett elkészíteni (Nagy Küzdelem, 414. oldal; Zsid 8:2). Itt a földi szentélyben az emberek Krisztus áldozatának igazságairól valamint Krisztus és sátán közötti küzdelem végkimeneteléről tanulhattak. Egy olyan Istent szolgálunk, akinek mindig is az volt a vágya, hogy kinyilatkoztassa megváltási tervét népének. Örökre hálásak lehetünk, hogy egy élő Istent szolgálunk, aki folyamatos szolgálatot végez értünk az igazi, mennyei szentélyben, mint Védőnk, Szabadítónk és Bíránk.

Michael Hasel

10. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 8-10. fejezeteihez (szeptember 13-19).

Kaptál-e már olyan ajándékot, amire nem volt szükséged és amit nem akartál? Ezeket el szoktuk tenni, vagy tovább adjuk, mert nem érdekelnek és nem érezzük, hogy szükségünk lenne rájuk.

A Szentírásban ott vannak elrejtve a felbecsülhetetlen kincsek. Első pillantásra úgy látjuk, hogy a Szentírás értéke el van rejtve, de vajon tényleg így van ez? Pál apostol ezt mondja: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni" (1 Kor 2:14). Ezek a szavak nagyon mélyen szántanak, amikor teljes szívvel fogadjuk azokat. Vajon rendelkezik-e Isten Szava elegendő értékkel számodra és számomra ahhoz, hogy naponként olvassuk? Megtartó erőt találunk-e abban életünk számára a túléléshez a bűn sötét világában? Amikor felhagyunk minden előre gyártott elmélettel, minden hiábavaló emberi filozófiával, emberi hagyományokkal, az Úr szava fontos lesz a mi számunkra.    

"Isten nem rejtette el az igazságát az ember elől (KP 105. oldal). Jézus azért jött, hogy önmagában nyilatkoztassa ki az evangélium szépségét. Arra vágyik, hogy fogadjuk el Tőle és ismerjük el igazi értékét. Amikor ezt tesszük, Isten Igéje pajzs lesz számunkra ellenségünk ellen, és világosság a sötétségben. Nos ezek az ajándékok érdemesek arra, hogy megtartsuk egészen Jézus eljöveteléig.

Jessica Rosario
Gyermekét otthoni iskolában nevelő édesanya
Light Bearers


2015. szeptember 23., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 23, SZERDA - 2 Mózes 24

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 7. fejezet 74. nap

Tanulmányozzuk az Igét komolyan, alaposan! Ha tétlenek vagyunk, soha nem értjük meg az igazságot. Semmilyen földi áldáshoz nem juthatunk buzgó, türelmes, kitartó erőfeszítés nélkül. Ha az ember üzleti vállalkozásaiban eredményeket akar elérni, dolgoznia kell a sikerért, és hinnie kell benne. Lelki dolgok megismerésére se számíthatunk lelkiismeretes munka nélkül. Akik meg akarják találni az igazság kincseit, azoknak le kell ásniuk értük, mint a bányásznak a földben rejtőző kincsért. A lagymatag, közömbös munka hiábavaló. Mind idősnek, mind fiatalnak fontos, hogy ne csak olvassa Isten szavát, hanem teljes szívvel, buzgón kutassa, és imádkozva keresse az igazságot, mint elrejtett kincset. Aki így cselekszik, jutalmat kap: Krisztus fogékonyabbá teszi értelmét.

Üdvösségünk függ a Szentírásban foglalt igazság ismeretétől. Isten azt akarja, hogy megismerjük az igazságot. Kutasd, ó kutasd a drága Bibliát szomjas szívvel! Tárd fel Isten Igéjét, mint a bányász a földet az aranyért! Kutass, mígnem tapasztalod, mit jelent Istennel kapcsolatban lenni, és mígnem megtudod, mi az akarata veled! Krisztus kinyilatkoztatta: "Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" (Jn 14:13.14).

Istenfélő és jóképességű emberekhez eljutnak ugyan fénysugarak az örök valóságokból, de sokszor nem fogják fel őket, mert a látható dolgok eltakarják a láthatatlanok dicsőségét. Az elrejtett kincs megtalálására vágyóknak a világ dolgai fölé kell emelkedniük. Szívüket és minden képességüket a kutatásra kell szentelniük.

Engedetlenség miatt a Szentírás sok-sok feltárható igazsága rejtve maradt. Az értelmesség Isten parancsolatai iránti engedelmességet jelent. A Szentírás igéit nem szabad az emberi előítélethez és féltékenységhez igazítani. Csak azok értik meg őket, akik alázatosan törekszenek az igazság megismerésére és engedelmességre.

Azt kérdezed, mit kell tenned, hogy üdvözülj? Mielőtt kutatni kezdenél, tégy félre minden előítéletet, minden öröklött és kialakított nézetet! Ha saját nézeteid igazolásáért kutatod a Szentírást, soha nem jutsz el az igazsághoz. Kutasd azén, hogy megtudd, mit mond az Úr! Ha kutatás közben meggyőződés ébred benned, ha meglátod, hogy dédelgetett nézeteid ellentétben állnak az igazsággal, ne magyarázd félre az igazságot, hogy beleilleszthesd saját hitbeli felfogásodba, hanem fogadd el a kapott világosságot! Tárd ki értelmed és szíved, hogy megismerhesd Isten szavának csodálatos dolgait!

Az a gondolkodó ember, aki szívével felfogja és értékeli a mennyei kincset, eljut a Krisztusba - mint a világ Megváltójába - vetett hitre. Ez a hit elválaszthatatlan a bűnbánattól és a jellem átalakulásától. Hinni annyit jelent, mint megtalálni és elfogadni az evangélium kincsét minden vele járó kötelességgel együtt.

"Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3:3). Az embernek lehetnek sejtései és elképzelései, de csak a hit szemével láthatja meg a kincset. Krisztus életét adta, hogy megszerezze nekünk ezt a felbecsülhetetlen értéket, de ha a vesztébe rohanó lélek nem újul meg Krisztus vérébe vetett hit által, akkor nincs bűneire bocsánat, és nincs számára kincs.

A Szentlélek világosságára van szükségünk ahhoz, hogy Isten Igéjében meglássuk az igazságokat. A természet világának szépségei nem láthatók addig, amíg a nap - eloszlatva a sötétséget - nem árasztja el őket fényével. Isten szavának kincseit sem értékeljük addig, amíg az Igazság Napjának fényes sugarai nem teszik láthatóvá őket.

A Szentlélek - a végtelen szeretet jóvoltából - eljött a mennyből, és Isten dolgait kinyilatkoztatja minden olyan léleknek, aki rendíthetetlenül hisz Krisztusban. Hatalmánál fogva belevési a lélekbe azokat az életadó igazságokat, amelyeken az ember üdvössége múlik. Az élet útja olyan egyszerű lesz, hogy senkinek sem kell eltévednie. Amikor a Szentírást tanulmányozzuk, könyörögjünk Isten Lelkének világosságáért! Világítsa meg fénye az Igét, hogy meglássuk és értékeljük kincseit.


Mózes feljegyezte az Úr minden szavát, és ez lett a szövetség könyve, amelyet felolvasott a nép előtt. Ez az első említett írott könyv, noha korábban Mózes második könyve 17. fejezetének 14. versében Mózes azt a parancsot kapja, hogy írja meg a Refidim körüli eseményeket és az amélekitákkal vívott háború történetét. Hogyan történt mindez, és milyen írást alkalmazott? Az a tény, hogy az ABC-t először a Sínai-félszigeten Kr.e. 1600-1550 körül kezdték használni, lehetőséget biztosított Mózesnek, hogy az írás-olvasás legfrissebb vívmányaihoz hozzáférjen. A proto-Sínai ABC áttörést jelentett az írott kommunikáció területén, ami abban a korban legalább akkora horderejű volt, mint a modernkori nyomtatott sajtó, illetve az Internet feltalálása. Tény az, hogy Mózes megírhatta a Biblia első könyvét, és e fontos nyelvi újításnak köszönhetően Isten időzítése, hogy a szövetséget írásban lejegyezzék, nem is lehetett volna tökéletesebb. 

Áldozat nélkül a szövetség nem kötelezne, ezért Mózes oltárt épít, hogy ratifikálja a szövetséget Isten és Izrael között. Felállít tizenkét oszlopot, amely a tizenkét törzset jelképezi, akik kötelezettséget vállaltak arra, hogy életükkel engedelmeskednek Isten elvárásainak. És most elérkezett annak az ideje, hogy Mózes megkapja ennek a szövetségnek a kőbe vésett alapelveit, amelyek folyamatosan emlékeztetni fogják őket a törvény, Isten jelleme és azon eszmény örök voltára, amely szerint az emberiségnek élni kell. Isten dicsősége a hegyen megállapodik. Mózes, mint a nép képviselője meghívást kap, hogy jöjjön fel az Isten hegyére. Isten dicsősége ma a szentélyen nyugszik, miközben Jézus közbenjár értünk. Isten hív minket, hogy tárjuk elé kéréseinket, hogy Jézus, mennyei Közbenjárónk megadhassa nekünk mindazt, amit Isten megígért. Mi lesz a te válaszod? Elfogadod-e Isten életedre vonatkozó akaratát, és az Ő ígéretei szerint éled-e mindennapjaidat?

Michael Hasel

10. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 8-10. fejezeteihez (szeptember 13-19).

Kaptál-e már olyan ajándékot, amire nem volt szükséged és amit nem akartál? Ezeket el szoktuk tenni, vagy tovább adjuk, mert nem érdekelnek és nem érezzük, hogy szükségünk lenne rájuk.

A Szentírásban ott vannak elrejtve a felbecsülhetetlen kincsek. Első pillantásra úgy látjuk, hogy a Szentírás értéke el van rejtve, de vajon tényleg így van ez? Pál apostol ezt mondja: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni" (1 Kor 2:14). Ezek a szavak nagyon mélyen szántanak, amikor teljes szívvel fogadjuk azokat. Vajon rendelkezik-e Isten Szava elegendő értékkel számodra és számomra ahhoz, hogy naponként olvassuk? Megtartó erőt találunk-e abban életünk számára a túléléshez a bűn sötét világában? Amikor felhagyunk minden előre gyártott elmélettel, minden hiábavaló emberi filozófiával, emberi hagyományokkal, az Úr szava fontos lesz a mi számunkra.    

"Isten nem rejtette el az igazságát az ember elől (KP 105. oldal). Jézus azért jött, hogy önmagában nyilatkoztassa ki az evangélium szépségét. Arra vágyik, hogy fogadjuk el Tőle és ismerjük el igazi értékét. Amikor ezt tesszük, Isten Igéje pajzs lesz számunkra ellenségünk ellen, és világosság a sötétségben. Nos ezek az ajándékok érdemesek arra, hogy megtartsuk egészen Jézus eljöveteléig.

Jessica Rosario
Gyermekét otthoni iskolában nevelő édesanya
Light Bearers


2015. szeptember 22., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 22, KEDD - 2 Mózes 23

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 7. fejezet 73. nap

A kincs keresése

Isten Igéje legyen tanulmányunk tárgya! Tanítsuk gyermekeinket a benne talált igazságokra! Isten szava kimeríthetetlen kincs. Az emberek azonban nem jutnak hozzá, mert nem keresik addig, amíg meg nem találják. Nagyon sokan megelégszenek az igazság feltételezésével. Csak a felszínen keresnek, és azt hiszik, hogy minden lényeges dolgot tudnak. Igazságként fogadják el azt, amit mások mondanak, mert restek, és nem hajlandók a szentírási példában ábrázolt szorgalommal és lelkiismeretességgel keresni az elrejtett kincset. Az emberi elképzelések nemcsak megbízhatatlanok, hanem veszélyesek is, mert az embert Isten helyére, és az emberek mondásait az "így szól az Úr" helyébe teszik.
Krisztus az igazság. Szavai igazak, és többet mondanak, mint ami a felszínen látszik. Krisztus kijelentései, egyszerű szavai mélységes igazságokat rejtenek. A Szentlélek által megelevenített értelem felismeri értéküket. Felfedezi az igazság drága gyöngyszemeit még akkor is, ha azok elásott kincsek.

Emberi elméletekből és feltevésekből soha nem fogjuk megérteni Isten Igéjét. A maguk bölcsességét túlértékelők azt képzelik, hogy csak az ő bölcselkedésük nyitja meg az ismeretek kincsestárát, és védi meg a gyülekezetet az eretnekségtől. Pedig éppen ezekkel a magyarázatokkal visznek a gyülekezetbe hamis elméleteket és eretnekséget. Emberek kétségbeesett erőfeszítéseket tettek az általuk bonyolultnak tartott igehelyek megmagyarázására. Erőfeszítésükkel azonban nagyon sokszor elhomályosították azt, amit tisztázni próbáltak.

A papok és farizeusok azt gondolták, hogy mint tanítók nagyszerű dolgokat művelnek, ha saját magyarázatukat fűzik Isten Igéjéhez. Krisztus azonban ezt mondta róluk: "Nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát" (Mk 12:24). Azzal a bűnnel vádolta őket, hogy "oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai" (Mk 7:7). Jóllehet Isten kinyilatkoztatásainak tanítói voltak, és állítólag értették az Igét, de nem cselekedték. Sátán elvakította őket, hogy ne lássák valódi értelmét.

Sokan vannak így napjainkban is. Sok egyház bűnös ebben. Félő, nagyon félő, hogy korunk állítólagos bölcs emberei megismétlik a zsidó tanítók cselekedetét. Tévesen magyarázzák az isteni kinyilatkoztatásokat, és emberek elbizonytalanodnak; körülveszi őket a homály, mert tévesen értelmezik Isten igazságát.

Nem szükséges a Szentírást a hagyomány és az emberi elméletek gyér világosságánál olvasnunk. Emberi hagyományokkal és elképzelésekkel magyarázni a Szentírást olyan, mintha fáklyával akarnánk megvilágítani a napot. Ahhoz, hogy Isten szent Igéjének dicsfénye látható legyen, nem kell pislogó földi fáklyafény. Isten Igéje maga a világosság - Isten kinyilatkoztatott dicsősége. Mellette minden más fény elhomályosul.


Az igazságosság Isten  jellemének fontos eleme. Mivel Ő igazságos, arra hívja népét, hogy ők is legyenek igazságosak mindenkivel szemben. A kilencedik parancsolat kiterjesztésében – ne tégy hamis tanúbizonyságot – Izraelt arra figyelmezteti, hogy ez a rendelkezés nem korlátozódik csupán a bírósági esetekre. Mindennapi megnyilvánulásaink legyenek mentesek a hamis tanúbizonyságtól, a pletykától és rágalmak terjesztésétől. Nem kell a tömegeket követnünk, és engednünk a társadalmi nyomásnak, hanem meg kell hoznunk a magunk bölcs ítéletét, és ki kell állnunk az igazságosság mellett!

A fejezet második felében különleges hangsúly kerül arra, hogy mit fog tenni Isten, ha Izrael engedelmeskedik mindannak, amit Ő mond. Az ő részük a szövetségben az, hogy maradjanak hűek. Elküldi az Ő Angyalát, Krisztust, hogy előttük menjen (lásd: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 190, 269, 326. oldal). Az Ótestamentum egyik fő témája Kánaán bevétele. Miként is értelmezzük azt, hogy az Úr parancsa szerint az izraelitáknak részt kellett venniük Kánaán bevételében, mégis Isten az, aki ellenségeiket kiűzi előlük? A sínai-hegyi törvény Istennek azzal az ígéretével zárul, hogy Ő közbelép harcaikban. Biztosítja Izraelt arról, hogy félelmet küld előttük, és megfutamítja, illetve megsemmisíti ellenségeiket. A szabadulásról szóló ígéretben Izrael parancsot kap arra, hogy bízzon Istenben, és mindabban, amit Ő fog tenni. Mindennapi életünkben gyakran mi magunk akarjuk véghezvinni azt, amit Isten szándékozik tenni értünk. Vajon készek vagyunk arra, hogy bízzunk benne; higgyük, hogy előttünk megy, és így tanúi lehessünk hatalmas tetteinek?

Michael Hasel

10. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 8-10. fejezeteihez (szeptember 13-19).

Kaptál-e már olyan ajándékot, amire nem volt szükséged és amit nem akartál? Ezeket el szoktuk tenni, vagy tovább adjuk, mert nem érdekelnek és nem érezzük, hogy szükségünk lenne rájuk.

A Szentírásban ott vannak elrejtve a felbecsülhetetlen kincsek. Első pillantásra úgy látjuk, hogy a Szentírás értéke el van rejtve, de vajon tényleg így van ez? Pál apostol ezt mondja: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni" (1 Kor 2:14). Ezek a szavak nagyon mélyen szántanak, amikor teljes szívvel fogadjuk azokat. Vajon rendelkezik-e Isten Szava elegendő értékkel számodra és számomra ahhoz, hogy naponként olvassuk? Megtartó erőt találunk-e abban életünk számára a túléléshez a bűn sötét világában? Amikor felhagyunk minden előre gyártott elmélettel, minden hiábavaló emberi filozófiával, emberi hagyományokkal, az Úr szava fontos lesz a mi számunkra.    

"Isten nem rejtette el az igazságát az ember elől (KP 105. oldal). Jézus azért jött, hogy önmagában nyilatkoztassa ki az evangélium szépségét. Arra vágyik, hogy fogadjuk el Tőle és ismerjük el igazi értékét. Amikor ezt tesszük, Isten Igéje pajzs lesz számunkra ellenségünk ellen, és világosság a sötétségben. Nos ezek az ajándékok érdemesek arra, hogy megtartsuk egészen Jézus eljöveteléig.

Jessica Rosario
Gyermekét otthoni iskolában nevelő édesanya
Light Bearers


2015. szeptember 21., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 21, HÉTFŐ - 2 Mózes 22

Figyelem!!! A végén új heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 8-10. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 7. fejezet 72. nap

A kincs értéke

A Megváltó látta, hogy az embereket teljesen lefoglalja a nyereséghajhászás, és szem elől tévesztik az örök valóságokat. Jézus vállalkozott e betegség gyógyítására. Meg akarta törni az elvakító, lélekbénító varázst. Felemelte hangját, és így kiáltott: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?" (Mt 16:26.) Krisztus a bukott emberiség elé tárja a szem elől tévesztett nemesebb világot, hogy meglássák az örök valóságokat. Elviszi őket az Isten leírhatatlan dicsőségétől fénylő Végtelenség küszöbéig, és megmutatja nekik azt a kincset, amelyet ott megtalálhatnak.

Ez a kincs értékesebb, mint az arany és ezüst. A föld bányáinak gazdagsága nem mérhető össze vele.

"A mélység azt mondja: Nincsen az bennem;
A tenger azt mondja: énnálam sincsen.
Színaranyért meg nem szerezhető,
Ára ezüsttel meg nem fizethető.
Nem mérhető össze Ofir aranyával,
Nem drága oniksszal, sem zafírral
Nem ér fel vele az arany és gyémánt,
Aranyedényekért be nem cserélhető.
Korall és kristály említni sem való;
A bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél" (Jób 28:14-18).

Ez a kincs a Szentírásban található meg. A Biblia Isten csodálatos tankönyve és nevelőeszköze. A Biblia minden igaz tudomány alapját magában foglalja. Isten Igéje kutatásakor az ismeret minden ágával találkozhatunk. Mindenekelőtt magában foglalja a legfontosabb tudományt, amely a megváltásról szól. A Biblia Krisztus kimeríthetetlen gazdagságának kincsestára.

Magasabb rendű műveltséghez Isten Igéjének kutatásával és rendelkezései követésével juthatunk. De ha félretesszük Isten Igéjét olyan könyvek kedvéért, amelyek nem visznek közelebb Istenhez és a mennyek országához, az így szerzett műveltség nem az, amit valójában ezen a szón érteni kell.

A természetben csodálatos igazságok vannak. Tanuljunk a földtől, a tengertől, az égbolttól, amelyek igazságok sokaságát hirdetik. A természet beszéde a menny bölcsességére, örök igazságokra tanít. A bukott ember azonban nem érti meg őket. A bűn elhomályosította látását, és a saját bölcsességével a természetet többre értékeli, mint Istent. Az igazi tanulságok nem találnak visszhangra azok lelkében, akik elvetik Isten szavát. A természet tanítását annyira kiforgatják, hogy az eltéríti őket a Teremtőtől.

Sokan az emberi bölcsességet a mennyei Tanító bölcsessége fölé helyezik, és Isten tankönyvét elavultnak és unalmasnak tartják. De ez nem vonatkozik azokra, akiket a Szentlélek megelevenített. Ezek az emberek felismerik benne a felbecsülhetetlen értéket, és eladnak mindent, hogy megvegyék a földet, amely a kincset magában rejti.

Hírneves írók feltevéseit tartalmazó könyvek helyett annak szavát választják, aki a világ által valaha is ismert legnagyobb író és legnagyobb tanító; aki életét adta értünk, hogy örökké élhessünk.

Mi lesz, ha nem értékeljük a kincset?

Sátán azt akarja elhitetni az emberrel, hogy Istentől távol nagyszerű dolgokat ismerhet meg. Megtévesztő érvelésével Ádámban és Évában kételyt támasztott Isten szavával szemben, és olyan elméletet hitetett el velük, amely engedetlenséghez vezetett. A kísértő álbölcselkedésével ma is folytatja azt, amit Édenben elkezdett. Tanárok - az ifjúság nevelői - hitetlen írók nézeteit tolmácsolják, és Istennel szembeni bizalmatlansághoz, törvényének áthágásához vezető gondolatokat ültetnek el a fiatalok lelkében. Aligha tudják, hogy mit csinálnak. Aligha gondolnak arra, mi lesz munkájuk következménye.

A diák végigjárhatja a ma iskoláinak és főiskoláinak minden osztályát; minden képességét tanulásra használhatja, de ha nem ismeri meg Istent, ha nem engedelmeskedik a saját lényét szabályozó törvényeknek, elpusztítja önmagát. Rossz szokásai megfosztják önbecsülésétől. Elveszti önuralmát. Nem tudja helyesen mérlegelni azokat a dolgokat, amelyek egész közelről érintik. Meggondolatlanul és ésszerűtlenül bánik lelkével és testével. Helytelen szokásai miatt ronccsá válik. Nem lehet boldog. Mivel nem alakít ki helyes, egészséges elveket, olyan szokások rabja lesz, amelyek aláássák békességét. Kemény tanulással töltött évei elvesznek, mert tönkretette önmagát. Visszaélt testi és szellemi képességeivel. Testének temploma rommá lett. Elveszett a jelen és az eljövendő élet számára. Azt gondolta, hogy földi tudás szerzésével kincshez jut, de amikor félretette Bibliáját, olyan kincset áldozott fel, amely mindennél többet ér.


Az első 15 versben folytatódnak a személyes tulajdonnal kapcsolatos törvények. Ezek a törvények bővebben kifejtik a nyolcadik parancsolatot, amely így szól: „Ne lopj!" Isten azt akarta, hogy Izrael gyermekei különleges esetekkel ismerkedjenek meg azért, hogy teljesen megértsék a törvény mélységeit. Az ellopott ökröt, vagy juhot, amelyet már megöltek, négyszeresen, illetve ötszörösen kell megtéríteni. Ha még életben vannak, kettőt kell adni az eredeti tulajdonosnak. Általánosságban az ellopott javak kétszeres visszatérítésének az elvét találjuk ezekben a versekben (4, 7, 9). Az első és második parancsolat részletezése kifejezetten elítéli a varázslást, az idegen isteneknek való áldozást, az állatokkal való fajtalankodást, amelyek mind halállal büntetendőek. Ezeknek a  bűnöknek a súlyossága bizonyítja azt, hogy Izrael egy teokratikus rendszerben élt. Ebben az összefüggésben az idegen isteneknek való áldozás felségárulást jelentett, és egyenlőnek tekintették azzal, mintha valaki más néphez tartozónak vallotta volna magát.

Ez a fejezet különleges figyelmet szentel az idegenek, az özvegyek és az árvák védelmének. Isten biztosítani akarta népét arról, hogy a közöttük levőkről gondoskodnak majd. 2008-ban az izraeli Khirbet Qeiyafaban egy feliratot találtak, a legrégebbi héber írással, amit valaha feltártak. Egy tudós azt vallja, hogy ez egy rendelkezés, amely arról szól, miként gondoskodjanak az özvegyekről és az árvákról, míg mások úgy vélik, hogy a királyság felállításával van kapcsolatban. Hogyha az első értelmezés igaz, akkor jó példa arra, hogy ezt vallották Izrael történelmének folyamán. Ha a második az igaz, ez egy fizikai bizonyíték a teokráciából az emberi király általi vezetésre való áttérésre. Ez felvet néhány fontos kérdést: a szükségben lévők megsegítését, és az állampolgársági hűséget. Azok, akik számára Isten a legfőbb tekintély, gondoskodni fognak a szegényekről és a kevésbé szerencsésekről.

Michael Hasel

10. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 8-10. fejezeteihez (szeptember 13-19).

Kaptál-e már olyan ajándékot, amire nem volt szükséged és amit nem akartál? Ezeket el szoktuk tenni, vagy tovább adjuk, mert nem érdekelnek és nem érezzük, hogy szükségünk lenne rájuk.

A Szentírásban ott vannak elrejtve a felbecsülhetetlen kincsek. Első pillantásra úgy látjuk, hogy a Szentírás értéke el van rejtve, de vajon tényleg így van ez? Pál apostol ezt mondja: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni" (1 Kor 2:14). Ezek a szavak nagyon mélyen szántanak, amikor teljes szívvel fogadjuk azokat. Vajon rendelkezik-e Isten Szava elegendő értékkel számodra és számomra ahhoz, hogy naponként olvassuk? Megtartó erőt találunk-e abban életünk számára a túléléshez a bűn sötét világában? Amikor felhagyunk minden előre gyártott elmélettel, minden hiábavaló emberi filozófiával, emberi hagyományokkal, az Úr szava fontos lesz a mi számunkra.    

"Isten nem rejtette el az igazságát az ember elől (KP 105. oldal). Jézus azért jött, hogy önmagában nyilatkoztassa ki az evangélium szépségét. Arra vágyik, hogy fogadjuk el Tőle és ismerjük el igazi értékét. Amikor ezt tesszük, Isten Igéje pajzs lesz számunkra ellenségünk ellen, és világosság a sötétségben. Nos ezek az ajándékok érdemesek arra, hogy megtartsuk egészen Jézus eljöveteléig.

Jessica Rosario
Gyermekét otthoni iskolában nevelő édesanya
Light Bearers


2015. szeptember 20., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 20, VASÁRNAP - 2 Mózes 21

Figyelem!!! A végén új heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 8-10. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 7. fejezet 71. nap

Az elrejtett kincs

"Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet."

Régen számtalanszor előfordult, hogy a gyakori lopás és rablás miatt az emberek a földbe rejtették kincseiket. Amikor pedig hatalomváltás történt, a vagyonosokat súlyosan megadóztatták. Fosztogató csapatok is állandóan veszélyeztették az országot. Ezért a gazdagok elrejtették vagyonukat, hogy megmentsék. A földet biztos rejtekhelynek tartották. Csakhogy a rejtekhely sokszor feledésbe merült. A tulajdonost talán elragadta a halál; lehet, hogy börtön vagy száműzetés vitte távol kincsétől. A nagy gonddal őrzött vagyon pedig a szerencsés megtalálóé lett. Krisztus korában gyakran találtak elhagyott földekben régi pénzdarabokat, arany- és ezüstdíszeket.

Valaki például bérelt egy darab földet, hogy megművelje. És amint az ökrök szántottak, elásott kincs került a felszínre. A kincs megtalálója ráébredt arra, hogy csak ki kell nyújtania kezét a szerencse után. Visszarejtve az aranyat hazament, és eladta mindenét, hogy megvásárolhassa a kincset rejtő szántóföldet. Családja és szomszédai bolondnak tartották, mert semmi értéket nem láttak a gondozatlan szántóföldben. Emberünk azonban tudta, mit csinál. A tulajdonjog megszerzése után átkutatta az egész szántóföldet, hogy megtalálja a kincset, amelynek a tulajdonjogát megszerezte.

E példázat a mennyei kincs értékét szemlélteti, és azt, hogy milyen erőfeszítést kell tennünk megszerzéséért. A földbe rejtett kincs megtalálója hajlandó volt megválni mindenétől és lankadatlanul dolgozni, hogy hozzájusson az elrejtett vagyonhoz. A mennyei kincs keresője sem tart semmilyen munkát túl soknak, és semmilyen áldozatot túl nagynak az igazság kincsének megszerzéséhez.

A példázatbeli szántóföld, amely a kincset magában rejti, a Szentírást jelképezi. A kincs pedig az evangélium. A föld azonban nem tartalmaz annyi aranyat, sem egyéb értéket, mint Isten Igéje.
Hogyan van elrejtve a kincs?

Az evangélium kincsei tehát el vannak rejtve. A maga szemében bölcs - akit az üres filozófia tanítása felfuvalkodottá tett - nem látja meg a megváltás tervének szépségét, hatalmát és titkát. Sokan nem látnak, pedig van szemük; és nem hallanak, pedig van fülük. Van értelmük, de nem veszik észre az elrejtett kincset.

Az ember elhaladhat a földbe rejtett kincs felett. Ha pedig elfárad, le is ülhet pihenni a fa alá, mit sem tudva a gyökerénél elrejtett vagyonról. Ez történt a zsidókkal. Isten mint aranykincset bízta a héberekre az igazságot. Krisztus maga hozta létre a zsidó üdvrendet, amely a menny pecsétjét hordta magán. A megváltás nagy igazságai előképek és jelképek mögé rejtőztek. Amikor pedig Krisztus eljött, a zsidók nem ismerték fel azt, akire a szimbólumok mutattak. Isten Igéje a kezükben volt, de a nemzedékről nemzedékre átörökített hagyományok, valamint a Szentírás emberi magyarázatai eltakarták előlük a Krisztusban rejlő igazságot. A szent iratok lelki mondanivalója elveszett. Nyitva állt előttük az ismeretek kincsestára, de ők mit sem tudtak róla.

Isten nem rejti el az igazságot az emberek elől, hanem saját eljárásaik miatt válik az homályossá előttük. Krisztus számtalanszor bebizonyította a zsidó népnek, hogy Ő a Messiás. Tanítása azonban életük gyökeres megváltozását igényelte. Tudták, hogy ha elfogadják Krisztust, le kell mondaniuk dédelgetett vezérelveikről és hagyományaikról, önző, bűnös szokásaikról. A változatlan, örök igazság elfogadása áldozatot követelt. Ezért elvetették Isten legmeggyőzőbb bizonyítékát is, amellyel hitet akart ébreszteni bennük Krisztus iránt. Vallották, hogy hisznek az ótestamentumi írásokban, de nem fogadták el azt a bizonyságtevést, amelyet Krisztus életéről és jelleméről tartalmazott. Nem engedték magukat meggyőzni, mert nem akartak megtérni. Nem akarták kialakított nézeteiket feladni. Az evangélium kincse - az Út, az Igazság és az Élet - közöttük volt, de ők elutasították a menny legnagyobb ajándékát.

Azt olvassuk, hogy a "főemberek közül is sokan hivének Őbenne; de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből" (Jn 12:42). Meggyőződtek arról, hogy Jézus Isten Fia, de Krisztus megvallása nem fért össze nagyra törő vágyaikkal. Nem volt olyan hitük, amely megszerezte volna nekik a mennyei kincset. A világ kincseit keresték.

Az emberek ma is mohón keresik a földi kincseket. Tele vannak önző, becsvágyó elképzelésekkel. Az evilági gazdagságért, dicsőségért és hatalomért az emberi igazságokat, hagyományokat és kívánalmakat Isten kívánalmai fölé helyezik. Krisztus kincsei rejtve vannak előttük.
"Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait; mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg" (1 Kor 2:14).

"Ha ... leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe" (2 Kor 4:3.4).


A következő négy fejezetben található polgári törvények az erkölcsi törvény lelkiségén alapultak, de olyan speciális társadalmi szokásokkal foglalkoztak, amelyek az akkori kor és kultúra szerves részei voltak. Fontos megérteni, hogy Izrael épphogy csak elhagyta Egyiptomot; Isten elhelyezte őket onnan, ahol voltak, és azt várta tőlük, hogy megváltozzanak, és egyik napról a másikra az Ő elképzelései szerint valóvá váljanak. Sok esetben ezek a törvények összehasonlíthatóak az ősi Közel-Kelet törvényeivel, és sokkal humánusabbnak bizonyulnak azoknál.
Az 1902-ben felfedezett régészeti lelet, egy kőtábla, amely több mint 300 törvényt tartalmaz, s amelyek Hammurapi uralkodása idején kormányozták Babilóniát, mutat némi hasonlóságot ezzel a bibliai fejezettel. 2Móz 21:16 szerint – csakúgy, mint a Hammurapi törvénykönyvben –, a rabszolga-kereskedelem súlyos bűnnek számított, és halálbüntetést vont maga után. 2Móz 21:23-ban a kioltott emberéletért az elkövetőnek saját életével kellett fizetnie. A babilóniai törvény azt mondja, hogy a bűnös saját maga helyett feláldozhatja lánya életét. A mózesi törvény azonban nem enged meg ilyen igazságtalanságot. 2Móz 21:26 egy olyan példa, ahol a babilóniai törvény értelmében a rabszolga sérülései a gazdája számára jelentenek kárt, nem pedig magának a szolgának. A héber törvény azonban, egyedülálló módon, nem tekinti a szolgát gazdája feltétel nélküli tulajdonának. Általánosságban Mózes második könyvének törvényei az ember egyéni jogait, és az élet szentségét helyezik a középpontba. Bár sok törvény különbözik a Hammurapi-kódexben, mégis találhatunk arra utaló jeleket, hogy a két törvénygyűjtemény közös forrásból építkezik.
Isten a méltányosság és igazságosság gyakorlását kívánta népétől. Mi hogyan bánunk a körülöttünk élőkkel?
Michael Hasel

10. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 8-10. fejezeteihez (szeptember 13-19).

Kaptál-e már olyan ajándékot, amire nem volt szükséged és amit nem akartál? Ezeket el szoktuk tenni, vagy tovább adjuk, mert nem érdekelnek és nem érezzük, hogy szükségünk lenne rájuk.

A Szentírásban ott vannak elrejtve a felbecsülhetetlen kincsek. Első pillantásra úgy látjuk, hogy a Szentírás értéke el van rejtve, de vajon tényleg így van ez? Pál apostol ezt mondja: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni" (1 Kor 2:14). Ezek a szavak nagyon mélyen szántanak, amikor teljes szívvel fogadjuk azokat. Vajon rendelkezik-e Isten Szava elegendő értékkel számodra és számomra ahhoz, hogy naponként olvassuk? Megtartó erőt találunk-e abban életünk számára a túléléshez a bűn sötét világában? Amikor felhagyunk minden előre gyártott elmélettel, minden hiábavaló emberi filozófiával, emberi hagyományokkal, az Úr szava fontos lesz a mi számunkra.     

"Isten nem rejtette el az igazságát az ember elől (KP 105. oldal). Jézus azért jött, hogy önmagában nyilatkoztassa ki az evangélium szépségét. Arra vágyik, hogy fogadjuk el Tőle és ismerjük el igazi értékét. Amikor ezt tesszük, Isten Igéje pajzs lesz számunkra ellenségünk ellen, és világosság a sötétségben. Nos ezek az ajándékok érdemesek arra, hogy megtartsuk egészen Jézus eljöveteléig.

Jessica Rosario
Gyermekét otthoni iskolában nevelő édesanya
Light Bearers


2015. szeptember 19., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 19, SZOMBAT - 2 Mózes 20

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 7. fejezet 70. nap

A lisztbe rejtett kovász láthatatlanul megkeleszti az egész tésztát. Az igazság kovásza is titokban, csendben és állandóan alakítja a lelket. Az ember természetes hajlamait megszelídíti és foglyul ejti. Új gondolatokat, új érzéseket, új indítékokat ébreszt benne. A jellem új mércéje tárul elé - Krisztus élete. Gondolkozása megváltozik, képességeit más irányban hasznosítja. Nem kap új képességeket, hanem a meglevők megszentelődnek. Lelkiismerete felébred. Olyan jellemvonások alakulnak ki benne, amelyekkel szolgálhatja Istent.

Sokszor kérdezik: miért vallja sok olyan ember, hogy hisz Isten Igéjében, akinek beszéde, lelkülete, jelleme nem árulkodik reformációról? Miért nem tudják sokan elviselni, ha szándékaik, terveik ellenkezésbe ütköznek? Szentségtelen indulataiknak nem tudnak parancsolni; durván, fölényesen és ingerülten beszélnek. Életükben a világ fiainak önszeretete, önzése mutatkozik meg. Ugyanolyan ingerültek, ugyanolyan meggondolatlanul beszélnek, mint azok. Éppolyan sértődékenyek és büszkék, éppúgy engednek velük született hajlamaiknak; jellemük éppoly torz; mintha egyáltalán nem ismernék az igazságot. Ez azért van, mert nem tértek meg. Nem rejtették az igazság kovászát szívükbe, és ezért ez a kovász nem végezhette el munkáját bennük. Velük született és melengetett bűnös hajlamaikat nem vetették alá Isten átformáló erejének. Életük arról tanúskodik, hogy nélkülözik Isten kegyelmét, és nem hisznek jellemformáló erejében.

"A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." A Szentírás a jellem átalakításának sarkalatos eszköze. Krisztus így imádkozott: "Szenteld meg őket a te igazságoddal: a te igéd igazság" (Róm 10:17; Jn 17:17). Isten Igéje, ha kutatjuk és hallgatunk rá, szívünkben munkálkodva leigázza minden szentségtelen jellemvonásunkat.

A Szentlélek szól hozzánk, hogy ráébresszen bűneinkre. A hit pedig, amely szívünkben ébred, a Krisztus iránti szeretettől áthatva cselekszik, és kialakítja bennünk - testünkben, lelkünkben és értelmünkben - Krisztus képmását. Ekkor már Isten felhasználhat bennünket akaratának végrehajtására. Az erő, amit kaptunk, belülről kifelé hat, és arra indít, hogy közöljük másokkal a megismert igazságot.

Az Isten Igéjében foglalt igazságok gyakorlati választ kínálnak az ember nagy kérdésére: hogyan lehet hit által megtéréshez jutni. Az igazság e nagyszerű elveit - tisztaságuk és szentségük miatt - ne vonatkoztassuk el köznapi életünktől sem. Ezek az igazságok felérnek az égig, és körülfogják az örökkévalóságot, de éltető befolyásuknak bele kell szövődnie az emberi életbe. Át kell hatniuk az élet kis és nagy jelentőségű dolgait.

Az igazság kovásza, ha szívünkbe fogadjuk, szabályozza vágyainkat, megtisztítja gondolatainkat, és kedvessé teszi természetünket; élénkíti értelmi képességeinket, és fokozza lelkünk erejét; elmélyíti szeretetünket és egész érzésvilágunkat.

A világ előtt talány az az ember, akit átitatott ez az elv. Az önző ember, a pénz szerelmese e világ gazdagságának és dicsőségének megszerzésére, örömei kiaknázására szenteli életét. Számításából kihagyja az örökkévaló világot. Krisztus követőjének azonban nem kötik le minden érdeklődését ezek a dolgok. Krisztusért dolgozik, és megtagadja énjét, hogy részt vehessen a lélekmentés szent munkájában; azok megmentésében, akik Krisztus nélkül és reménység nélkül élnek a világban. Az ilyen ember az örök valóságokat tartja szem előtt, és ezért a világ nem érti meg. Krisztus szeretete - megváltást hozó hatalmával - szívébe költözött. Ez a szeretet húzódik minden indítéka mögött, és megóvja a világ rontó befolyásától.

Isten Igéje megszenteli minden emberi kapcsolatunkat. Az igazság kovásza nem kelti fel a versengés szellemét, az érvényesülés és az első hely utáni vágyat. Az igazi szeretet, amely a mennyben született, nem önző és nem állhatatlan. Nem emberi elismerés függvénye. Aki elfogadja Isten kegyelmét, annak szívében túlárad a szeretet Isten iránt, és azok iránt, akikért Krisztus meghalt. Nem harcol az elismerésért. Nem azért szeret, mert őt szeretik, és kedvében járnak. Nem azért szeret másokat, mert elismerik érdemeit, hanem azért, mert azok Krisztus megváltottai. Akkor sem gerjed haragra, ha indítékait, szavait, tetteit félreértik vagy kiforgatják, hanem megőrzi nyugalmát. Kedves és figyelmes. Nem tartja sokra önmagát, de tele van reménységgel. Szüntelen bízik Isten irgalmában és szeretetében.

Az apostol így buzdít bennünket: "Amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok" ( 1 Pt 1:15.16). Krisztus kegyelme fékezze indulatainkat, irányítsa beszédünket! Munkájáról tanúskodik udvariasságunk, a testvér testvér iránti figyelmessége, a kedves, bátorító beszéd. Angyalok jelenléte érezhető otthonunkban. Életünk kedves illatot áraszt, amely szent tömjénként száll fel Istenhez. A szeretet kedvességben, szelídségben, béketűrésben és engedékenységben fejeződik ki.

Arckifejezésünk is más lesz. A bennük lakozó Krisztus fénye sugárzik azok arcán, akik szeretik Őt, és megtartják parancsolatait. Rájuk van írva az igazság. A menny édes békéjét tükrözik. Szokásuk a kedvesség, amely több, mint emberi szeretet.

Az igazság kovásza átalakítja az egész embert. A durvát finommá, a gorombát szelíddé és az önzőt bőkezűvé teszi. A tisztátalant megtisztítja és megmossa a Bárány vérében. Életadó ereje az ember értelmét, lelkét és erejét összhangba hozza a mennyei élettel. Az emberi természet az istenség részesévé válik. A szép és tökéletes jellem megdicsőíti Krisztust. E változást látva, az angyalok elragadtatott örömmel éneket zengenek. A menny örül, amikor emberekben kirajzolódik Isten képmása.


Az emberiségnek a Sínai-hegyen adott Tízparancsolatot Isten saját maga mondta el, és saját kézzel írta le. Döntő és meghatározó pillanathoz érkezik itt a történelem.  Isten az erkölcsi törvény átadásával fejezi ki isteni természetét. Mindezt félelmetes mennydörgés, villámlás és trombitaszó közepette teszi, hogy minden jelenlévő számára egyértelmű legyen, hogy a hatalmas és élő Isten műve ez. Az Ő törvényének gyökere a szeretet, az Isten iránti szeretet, amely alapként szolgál az egymás iránti szeretethez is. A törvényadás éppen annyira tanúskodik Isten kegyelméről és irgalmáról, mint az egyiptomi szolgaságból való szabadítás, mivel Isten itt azt mutatja meg a megváltottainak, hogyan éljenek. A „szövetség tábláinak” (5Móz 9:9-11) a frigyláda fedele alá helyezése annak jele, hogy azok valóban a szövetség alapját képezik.
A szövetség kapcsolatot és lelki közösséget is magába foglal. Valódi kapcsolat és közösség nem jöhet létre két egyén között a kapcsolatot meghatározó normarendszer nélkül. Az első négy parancsolat az Istennel való kapcsolatunkat határozza meg, míg a következő hat az egymással való kapcsolatunkat. Az Istennel és az Ő – életünkben megjelenő – kegyelmével való kapcsolatunk határozza meg azt, mennyire vagyunk képesek másokkal harmóniában élni. A szombatot Isten a hetedik napként definiálja, amennyiben megpihenünk Nála, és újból megértjük és dicsőítjük Őt, mint teremtő Istent. A szombat a szövetség örök jelképévé válik Isten és az Ő népe között (2Móz 31:16-17). Aki az Isten által meghatározott módon, helyes lelkületben tartja meg a szombatot, azt fejezi ki, hogy ő, mint megmentett áll kapcsolatban Istennel.
Michael Hasel

9. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 6-7. fejezeteihez (szeptember 13-19).

Egyedül Jézus tehette meg azt, hogy egy példázatot mond el, amelyben a kovász jelképe magyarázza Isten országát. Nemsokára látni fogjuk, hogy ez egy nagyszerű illusztráció.

A Biblia nem sokat foglalkozik a példázat magyarázatával, de White testvérnő elmagyarázza azt, hogy "Amiképpen a liszttel összekevert kovász belülről kifelé hat, Isten kegyelme is a szív megújításával alakítja át az ember életét. Csupán külső változás nem elég ahhoz, hogy Istennel összhangba jussunk. Sokan próbálnak megreformálódni egyik vagy másik rossz szokásuk elhagyásával, és remélik, hogy ily módon hívőkké lehetnek. Csakhogy nem a megfelelő helyen kezdik a reformot. Ezt a munkát a szívben kell kezdeni."

Ezek a szavak úgy mellbe vágtak mintha tonnás téglák lennének. Éveken keresztül saját erőmmel próbálkoztam szakítani rossz szokásaimmal, és kudarcot vallottam. Számtalan szemináriumon vettem részt különböző konferenciákon, amelyek arra tanítottak, hogy hogyan csiszoljam a külsőmet. De ez nem az evangélium üzenete. Ez e megközelítés rossz irányba megy. 

A kovász azért jó példa, mert a tésztában belülről kell dolgoznia azért, hogy hatékony legyen. Nem szórhatod a kovászt a sületlen kenyér tetejére, ha azt várod, hogy a kenyér megkeljen. Meg kell engednünk Jézusnak, hogy a szívünkben dolgozzon, és onnan kezelje a romboló szokásokat és a látható tetteket a Szentlélek által. A másik irány nem működik. Higgyetek nekem, kipróbáltam. És valószínűleg te is próbáltad már.

Ha életet megváltoztató eredményt akarsz látni, nem menj el figyelmetlenül e rövid példázat mellett.

Randy Ban
a Light Bearers adminisztrátora


2015. szeptember 18., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 18, PÉNTEK - 2 Mózes 19

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 7. fejezet 69. nap

A kovász

Sok művelt és befolyásos ember jött el a galileai prófétához, hogy hallgassa. Közülük egyesek kíváncsian figyelték a parton tanító Krisztus köré gyűlt sokaságot. A társadalom minden osztálya képviselve volt a tömegben: tanulatlanok és rongyos koldusok; útonállók, arcukon a bűn bélyegével; csonkák és erkölcstelenek; kereskedők és naplopók; előkelők és földhözragadtak; gazdagok és szegények. Mind ott tolongtak egymás hegyén-hátán, hogy hallhassák Krisztus szavait. A furcsa gyülekezet láttán e tanult emberek így töprengtek: ilyen emberek az Isten országának polgárai? A Megváltó ismét példázattal válaszolt:

"Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. "

A zsidók egymás között néha a kovásszal szimbolizálták a bűnt. A pászkaünnep táján a nép parancsot kapott, hogy távolítson el otthonából minden kovászt, miként szívükből is ki kellett minden bűnt vetniük. Krisztus így intette tanítványait: "Oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás." Pál apostol a "rosszaságnak és gonoszságnak kovászá"-ról beszél (Lk 12:1; 1 Kor 5:8). A Megváltó pedig a mennyek országát ábrázolja példázatában a kovásszal. Isten kegyelmének megelevenítő, átalakító erejét szemlélteti vele.

Senki sem olyan gonosz, senki sem süllyedt olyan mélyre, hogy ez az erő ne tudna reá hatni. A Szentlélek mindazokba, akik hallgatnak reá, új életelvet plántál, és Isten képmása kirajzolódik az emberben.

Az ember akarata megfeszítésével sem formálhatja át magát. Nincs hozzá ereje. A kovászt is, ami teljesen kívülről való, bele kell tenni a lisztbe, mert a kívánt változás csak így jön létre. A bűnösnek is el kell fogadnia Isten kegyelmét, hogy a dicsőség országába beleilleszkedhessék. A világ semmilyen kultúrája vagy iskolája nem képes a bűnbe süllyedt embert a menny polgárává formálni. A megújító erő Istentől származik. A változást csak a Szentlélek hozhatja létre. Mindenkinek, aki üdvözülni akar, legyen az nagy vagy kicsi, gazdag vagy szegény, alá kell vetnie magát e hatalom munkájának.

Amiképpen a liszttel összekevert kovász belülről kifelé hat, Isten kegyelme is a szív megújításával alakítja át az ember életét. Csupán külső változás nem elég ahhoz, hogy Istennel összhangba jussunk. Sokan próbálnak megreformálódni egyik vagy másik rossz szokásuk elhagyásával, és remélik, hogy ily módon hivőkké lehetnek. Csakhogy nem a megfelelő helyen kezdik a reformot. Ezt a munkát a szívben kell kezdeni.

Vallásoskodni, vagy az igazságot lelkünkben hordozni - két különböző dolog. Nem elég az igazságot csak ismerni. Nem biztos, hogy ettől gondolataink és szándékaink is megváltoznak. Szívünknek kell megtérnie és megszentelődnie.

Az az ember, aki puszta kötelességérzetből próbálja megtartani Isten parancsolatait - azért, mert ez követelmény -, soha nem fogja érezni az engedelmesség örömét. Voltaképpen nem is engedelmeskedik. Annak élete nyilvánvalóan nem hivő élet, aki tehernek tartja Isten kívánalmait, mert vágyainak határt szabnak. Az igazi engedelmesség egy belső elv megvalósítása. Ennek az engedelmességnek indítórugója az igazság és az Isten törvénye iránti szeretet. Minden igaz élet magva a Megváltó iránti hűség, amely arra indít, hogy tegyük a jót magáért a jóért - mert ez tetszik Istennek.

Azt a nagy igazságot, hogy szívünket a Szentlélek változtatja meg, Krisztus Nikodémushoz intézett szavaiban tárta fel: "Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik felülről, * nem láthatja az Isten országát... Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született" (Jn 3: 3-8).

* Az eredeti szövegben használt szó kettős értelmű: újonnan és felülről
Pál apostolt a Szentlélek ezekre a szavakra ihlette: "Az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, "Krisztus Jézusban: hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez" (Ef 2:4-8).


Izrael gyermekei Hóreb hegyéhez érkeztek, ahol felkészültek a Tízparancsolat fogadására. Sok elképzelés született a Hóreb helyének meghatározásával kapcsolatosan, és nem tudhatok biztosat. Teljes bizonyítás csak egy szöveg felfedezésével történhetne, amely pontosan közli, hogy ez a hely az, de ilyet sosem találtak. Bizonyára Isten elrejtette a konkrét hely ismeretét a későbbi nemzedékek elől, mert így akarta megakadályozni, hogy bálványimádó hellyé tegyék. Mózes második könyve kijelenti, hogy az izraeliták kijöttek a Sínai pusztájába, amely tulajdonképpen sivatag. Itt táboroztak le a Sínai-hegy előtt. Friss tanulmányok ezen szövegekre és a Mózes második könyvében leírt vándorlásra hagyatkozva, azt teszik valószínűvé, hogy a Sínai-hegy a Sínai-félszigeten található, és nem Szaúd-Arábiában, ahogyan népszerű elméletek állítják. Isten itt jelenik meg Mózesnek, és megkéri, hogy emlékeztesse Izrael népét arra a három hónapra, amikor „sasszárnyon hordozta” és magához fogadta őket.  

Isten itt egy szövetséget kezdeményez népével. Isten az Ő szeretetében, kegyelmes tettével kijelöli, vagy kiválasztja Izraelt, éppúgy, ahogy a korábbi szövetségekben is tette a pátriárkákkal. Isten már megszabadította Izraelt Egyiptomból, és most a Sínainál kötött szövetség folytatása lesz szabadító tettének. Ennek a szövetségi viszonynak feltételei vannak: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld” (5. vers). Izrael eddig a pontig már megtapasztalta Isten különleges szabadítását. Vajon Izrael úgy dönt, hogy egyedül megy tovább, vagy úgy, hogy engedelmesek lesznek Istennek és követik Őt mindenhová, ahová vezeti őket? És hogy van ez ma velünk? Szánkkal szolgáljuk Őt, mint népe, aztán panaszkodunk és megpróbáljuk nélküle élni az életünket? Vagy úgy válaszolunk, mint Izrael: „Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott” (8. vers). Ez volt Isten vágya a Sínainál, és ez ma is, hogy legmélyebb, legbensőségesebb közössége legyen teremtett gyermekeivel.

Michael Hasel

9. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 6-7. fejezeteihez (szeptember 13-19).

Egyedül Jézus tehette meg azt, hogy egy példázatot mond el, amelyben a kovász jelképe magyarázza Isten országát. Nemsokára látni fogjuk, hogy ez egy nagyszerű illusztráció.

A Biblia nem sokat foglalkozik a példázat magyarázatával, de White testvérnő elmagyarázza azt, hogy "Amiképpen a liszttel összekevert kovász belülről kifelé hat, Isten kegyelme is a szív megújításával alakítja át az ember életét. Csupán külső változás nem elég ahhoz, hogy Istennel összhangba jussunk. Sokan próbálnak megreformálódni egyik vagy másik rossz szokásuk elhagyásával, és remélik, hogy ily módon hívőkké lehetnek. Csakhogy nem a megfelelő helyen kezdik a reformot. Ezt a munkát a szívben kell kezdeni."

Ezek a szavak úgy mellbe vágtak mintha tonnás téglák lennének. Éveken keresztül saját erőmmel próbálkoztam szakítani rossz szokásaimmal, és kudarcot vallottam. Számtalan szemináriumon vettem részt különböző konferenciákon, amelyek arra tanítottak, hogy hogyan csiszoljam a külsőmet. De ez nem az evangélium üzenete. Ez e megközelítés rossz irányba megy. 

A kovász azért jó példa, mert a tésztában belülről kell dolgoznia azért, hogy hatékony legyen. Nem szórhatod a kovászt a sületlen kenyér tetejére, ha azt várod, hogy a kenyér megkeljen. Meg kell engednünk Jézusnak, hogy a szívünkben dolgozzon, és onnan kezelje a romboló szokásokat és a látható tetteket a Szentlélek által. A másik irány nem működik. Higgyetek nekem, kipróbáltam. És valószínűleg te is próbáltad már.

Ha életet megváltoztató eredményt akarsz látni, nem menj el figyelmetlenül e rövid példázat mellett.

Randy Ban
a Light Bearers adminisztrátora