Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 14 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+14&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+14&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A próbákba beleengedő, a próbákban megsegítő Isten. Lót önző választásának keserves következményei lettek. Miután Ábrahám értesült arról, hogy Lót fogságba esett, unokaöccse hálátlansága ellenére késlekedés nélkül segítségére siet.
2. A győzelmet adó Isten. Isten óriási győzelmet adott barátjának, Ábrahámnak, aki pásztor életmódhoz és nem a háborúskodáshoz szokott. 318 katonájával több száz km-en (oda-vissza több mint 500 km) üldözi négy király hadseregét és mindent visszaszerez, amit azok elraboltak. Isten neked is győzelmet tud adni, bármilyen kilátástalannak tűnő helyzetben is.
3. A jellemet formáló Isten. Ábrahám tudja, hogy a győzelmet Istennek köszönheti. Alázata mutatkozik meg abban is, hogy a győztesnek felajánlott zsákmánynak csak bizonyos részére tart igényt, csak a katonái számára, de a saját „részét” visszautasítja. Tapasztalható Ábrahám jellemének csiszolódása, amint Isten készíti őt elő a világegyetem emberileg legnagyobb próbájára.
4. A másokon keresztül áldó Isten. Isten többször is megáldja Ábrahámot, de ebben a fejezetben áldást kap Melkisédektől is. Nagyon tartalmas és szép ez az áldás és ezt neked is kívánom, kedves olvasó: „Áldott vagy Abrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta!”
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki az ember minden tettét, a harcait is figyelemmel kíséri; aki a választásunk következményeit is irgalommal kezeli; aki azonnal cselekszik, csak sokszor mi ezt nem így látjuk; aki embereket használ csodálatos művében; aki szabadulást ad az általa megfelelőnek tartott időben.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 1/2. fejezet
1/2. fejezet – Isten felhívása a szolgálatra (5. rész)
Elhívatás az élet köznapi teendőiből
Az egyszerű embereknek el kell foglalniuk helyüket mint munkások. Osztozva felebarátaik bánataiban, miként az Üdvözítő is osztozott az emberiség bánataiban, látni fogják őt hitben, amint velük munkálkodik. (Gospel Workers, 38.)
Valamennyi munkamezőn, közel és távol, emberek nyernek elhívást a szántóföldekről és a leghétköznapibb kereskedelmi vállalkozásokból, amelyek nagy mértékben lefoglalják a gondolatukat, és tapasztalt férfiakkal való közösségben nyernek kiképzést. Amint megtanulnak hatékonyan munkálkodni, hatalommal fogják hirdetni az igazságot. Az isteni gondviselés csodálatos működése által a nehézségek hegyei eltűnnek az útból és a tengerbe vettetnek. A föld lakóinak oly sokat jelentő üzenet hallható és érthető lesz. Emberek meg fogják tudni, mi az igazság. A munka mindinkább előrehalad, míg az egész világ nem részesül a figyelmeztetésben, és akkor jön el a vég. (Testimonies, IX, 96.)
Isten fel tudja és fel is fogja használni azokat, akik nem részesültek alapos oktatásban az emberek iskoláiban. Nyilvánvaló hitetlenség kételkedni az ő hatalmában, hogy ő képes erre. Ily módon behatároljuk mindenhatóságát annak, akinek semmi sem lehetetlen. Ó, félre ezzel a tiszteletlen és bizalmatlan gyanakvással! Emiatt marad kihasználatlan oly sok erőforrás az egyházban. Eltorlaszolja úgy az utat, hogy a Szentlélek nem tudja használni az embereket, tétlenségre kárhoztatja azokat, akik készen állnak, és égnek a vágytól, hogy munkálkodhassanak Krisztussal egy csatasorban. Ez a gyanakvás azonban elbizonytalanít sokakat attól, hogy munkába álljanak: olyanok, akik ha rendesen megadnák az esélyt nekik, Istennel együtt hatékony munkások lennének. (Gospel Workers, 488–489.)
Minden lélek kiváltsága, hogy előbbre lépjen. Akik kapcsolatban állnak Krisztussal, növekednek a kegyelemben és az Isten Fia ismeretében, mígnem eljutnak a teljes férfiúságra. Ha mindenki, aki vallja, hogy hisz az igazságban, képességeihez és lehetőségeihez mérten kihozta volna magából a lehető legtöbbet a tanulásban és a cselekvésben, erősek lennének a Megváltóban. Bármi is a foglalkozásuk – akár földművelők, kétkezi munkások, tanítók vagy lelkészek –, ha teljesen odaszentelték volna magukat Istennek, a mennyei Tanító hatékony munkátársaivá váltak volna. (Testimonies, VI, 423.)
Akik az egyházban kellő adottsággal rendelkeznek ahhoz, hogy a különböző élethivatások – úgymint a tanítás, házépítés, iparosság vagy gazdálkodás – valamelyikét magukévá tegyék, fel kellene készülniük arra, hogy Isten egyházának építésén is munkálkodjanak, szolgálva bizottságokban vagy szombatiskolai tanítókként, a missziómunkában vagy betöltve az egyházhoz kapcsolódó különböző hivatalok valamelyikét. (Review and Herald, 1887. február 15.)
Műve folytatásához Krisztus nem a zsidó szanhedrin tudományát, illetve ékesszólását, sem Róma hatalmát nem választotta. A Mester mellőzte az önigazult zsidó tanítókat, és alázatos, tanulatlan embereket választott annak az igazságnak a hirdetésére, amely kimozdította a világot a helyéből. Az volt a szándéka, hogy kiképezi és oktatja őket gyülekezete vezetőivé. Hogy pedig minden munkájukban sikeresek legyenek, el kellett nyerniük a Szentlélek hatalmát. Az evangélium nem emberi erővel vagy földi bölcsességgel, hanem Isten hatalma által hirdettetett. (The Acts of the Apostles, 17.)
Azok között, akiket az Üdvözítő megbízott: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népet”, sokan voltak alacsonyabb sorból: férfiak és nők, akik megtanulták, hogy szeressék Urukat, és ők eltökélték magukban, hogy követik a Mester önzetlen szolgálatának példáját. Mind e szerény sorból valóknak, mind azoknak a tanítványoknak, akik földi szolgálata során az Üdvözítővel jártak, egy értékes letét adatott. El kellett vinniük a világnak a Krisztus általi üdvösség jó hírét. (The Acts of the Apostles, 105–106.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 1. fejezetéhez (január 23-29.).
Jézus egyszer így szólt a tanítványaihoz: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” (János 15:15) Ezek a dolgok, amiket Jézus megosztott a tanítványaival, bizonyosan tartalmaznak részleteket a misszióról. Mindent, amit tudnunk kell arról, hogyan váljunk Krisztus tanúivá, már elmondtak nekünk.
Jézus a misszió alapvető miértjét a hogyan elé helyezi. Ha tudjuk miért végezzük a missziót, a misszió hogyanja zökkenőmentesebben jön. A miért miatt tudjuk leküzdeni, bármilyen akadállyal is kerülünk szembe a misszió során.
Az első miért az az, hogy a misszió segít a Krisztushoz hasonló jellem kialakításában. Örömöt érzünk, amikor másokat megnyerünk Jézusnak. A második miért az az, hogy a misszióban való részvétel sürgeti Krisztus eljövetelét, amire mindannyian vágyunk. A harmadik miért az az, hogy a misszió az a környezet, ahol megoszthatom az élettapasztalataimat, felfedvén Istent a személyes tanúbizonyságom által. A negyedik miért az az, hogy a missziót a szeretet hajtja: csak azok, akik értékelik Krisztus tiszta, szent életét, fogják feláldozni a kényelmet és tesznek tanúbizonyságot az életükkel. A végső miértem az az, hogy a misszió segít a hívőknek átértékelni az elsődleges szempontjaikat, miközben a munkájukat és a hivatásukat a tanúságtételüknek rendelik alá. Ezáltal a karrierjük a szolgálatuk része lesz, nem attól különálló.
Raul Lozano
a Linda Vista Egyetem Teológiai Kar Dékánja, Chiapas, Mexico
Fordította Gősi Csaba
