Higgyetek az Ő prófétáinak - január 24 - HÉTFŐ - 1 Mózes 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 11 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+11&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+11&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    A nevet adó Isten. Istene Ádámnak nevet ad, Bábel építői pedig maguknak akarnak nevet szerezni, amivel jelzik, hogy nem kérnek Isten fennhatóságából. A bibliai gondolkodásban, akinek nevet adunk, afölött hatalmat gyakorlunk. Bébel építői a maguk urai akartak lenni. Akik elfogadják Istent, elfogadják az általa adott nevet is. Nemsokára kapni fogunk Istentől egy kövecskét azzal a névvel, amit Ő ad nekünk. 

2.    Isten, Aki leszáll. Bábel építői fel akarnak menni az Istenhez, Isten pedig azt mondja, hogy leszáll. Lucifer is azt mondta, hogy felmegy az égbe és hasonló lesz a Magasságoshoz, Jézus pedig megalázta magát, engedelmes volt a keresztfának haláláig. Bábel magatartása az önfelmagasztalás, Istené pedig a megalázkodás készsége.

3.    A humoros Isten. Az ember nagyravágyására Isten humorral válaszol. Az ember azt mondja, hogy olyan magas tornyot épít, amelynek teteje az eget éri, az égben lakó Isten pedig, aki mindent lát azt mondja, hogy le kell szállnia, hogy meglássa a tornyot, amit az ember épít.  

4.    Isten közbelép, de kegyelmes. A lázadást nem nézi el, de kegyelmesen reagál. Nem bántja, hanem szétszórja őket azért, hogy megvédje őket. Ha Isten nem lép közbe a gonoszság olyan hamar elhatalmasodott volna, hogy az ember elpusztította volna magát és a földet is.  

5.    Türelmes Isten. Az emberi butaságot is kezelni tudja, anélkül, hogy megszégyenítene. A mi butaságainkkal is így bánik, nem szégyenít meg bennünket lépten-nyomon, hanem végtelenül türelmes és irgalmas hozzánk.

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 1/2. fejezet

1/2. fejezet – Isten felhívása a szolgálatra (2. rész)

Megmutatták nekem, hogy Krisztus tanítványai az ő képviselői a Földön; Istennek pedig az a terve, hogy e világ erkölcsi sötétségének közepette világosságul szolgáljanak fénylő pontocskákként országszerte, városonként, kerületenként, falvanként, „látványosságai a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek”. (Testimonies, II, 631.)

Jézus követőinek a világ világosságainak kell lenniük. Az Úr azonban nem azt hagyta meg nekik, hogy a fénysugarakhoz az ő erejükre van szükség. Isten nem helyesel semmilyen önfelmagasztaló törekvést bármilyen magasrendű jóság kimutatására. Arra vágyik, hogy lelkük telítődjön a menny elveivel, majd amikor kapcsolatba kerülnek a világgal, kinyilatkoztatják a bennük lévő világosságot. Az élet minden pillanatában tanúsított állhatatos hűségük a megvilágosítás eszközének bizonyul majd. (The Ministry of Healing, 36.)

Amikor vak tévelygései és előítéletei közepette szózat érkezett Saulhoz Krisztustól, akit üldözött, közvetlen érintkezésbe kellett lépnie a gyülekezettel, amely a világ világossága. Jelen esetben Anániás képviseli az Üdvözítőt és Krisztus prédikátorait a Földön, akiket arra jelölt ki, hogy az ő nevében járjanak el. Anániás megérinti Saul szemeit, hogy visszanyerje látását. Krisztus nevében reá helyezi kezét, és amint Jézus nevében imádkozik, Saul elnyeri a Szentlelket. Minden Krisztus nevében és tekintélyével zajlik. Ő az alap, a gyülekezet a közvetítő csatorna. (The Acts of the Apostles, 122.)

A tévelygés uralkodik mindenütt. A lelkek nagy ellensége felsorakoztatja seregét. Minden fortélyát beveti annak érdekében, hogy összezavarja az emberek elméjét szépen hangzó tévelygésekkel, ily módon pusztítva el a lelkeket. Azoknak kell világítaniuk az erkölcsi sötétség közepette, akikre Isten reá bízta igazsága kincseit. (Historical Sketches, 290.) 

Az Úr azt kívánja népétől, hogy fényljenek, mint megannyi lámpás a világban. Nem csupán a lelkészekre érvényes ez az elvárás, hanem Krisztus minden tanítványára. Társalgásaiknak mennyeieknek kell lenniük. S valameddig az Istennel való közösséget élvezik, vágyni fognak arra, hogy kapcsolatba kerüljenek embertársaikkal, hogy szavaikkal és tetteikkel kifejezésre juttathassák Isten szívüket megelevenítő szeretetét. Ily módon lesznek világosság a világban, és az általuk továbbadott fény nem fog kialudni vagy megszűnni. (Testimonies, II, 122–123.) 

Krisztus követőinek az igazság eszközeinek, munkásoknak, élő köveknek kell lenniük, akik fényt bocsátanak ki magukból, ezzel bátorítva a mennyei angyalok jelenlétét. Megkívánják tőlük, hogy mintegy csatornák legyenek, amelyeken az igazság és az igaz élet lelke áramolhat keresztül. (Testimonies, II, 126–127.) 

Az Úr az egyházat tette meg az isteni befolyás letéteményesének. A mennyei mindenség a tagokra vár, hogy csatornák legyenek, amelyeken keresztül az élet folyama a világhoz áramlik, hogy sokan térjenek meg, így azután maguk is csatornák legyenek, amelyeken keresztül Krisztus kegyelme az Atya szőlőskertjének puszta részeire áramlik. (Bible Echo, 1901. augusztus 12.)

Mindenki, aki kapcsolatban áll Istennel, világosságot ad át másoknak. Ha akad olyan, akinek nincs világossága, amit átadhatna, az azért van, mert nincs kapcsolata a világosság forrásával. (Historical Sketches, 291.)

Isten arra jelölte ki gyermekeit, hogy világosságot adjanak át más embereknek, de lelkek maradnak meg a tévelygés sötétjében, mivel elmulasztották megtenni azt, amit meg kellett volna tenniük, ha a Szentlélek megeleveníttette volna őket; és erről a mennyei Bíró előtt kell számot adniuk. Az Úr kihívott bennünket a sötétségből az ő csodálatos világosságára, hogy kinyilváníthassuk Krisztus dicséretét. (Review and Herald, 1893. december 12.) 

Mindenki, aki az Örökkévalónak szentelte magát, a világosság csatornája lesz. Isten akarata szerint ők kegyelme gazdagságának közvetítői mások számára... Másokra gyakorolt befolyásunk nem annyira azon múlik, hogy mit mondunk, inkább azon, hogy mik vagyunk. Az emberek fölébünk kerekedhetnek a viták során, dacolhatnak az érvekkel, ellenállhatnak felhívásainknak. Az érdek nélküli szeretet azonban olyan érv, amit képtelenek megcáfolni. A Jézus szelídségével jellemezhető következetes élet hatalom a világban. (The Desire of the Ages, 141–142.)       

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 1. fejezetéhez (január 23-29.).

Jézus egyszer így szólt a tanítványaihoz: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” (János 15:15) Ezek a dolgok, amiket Jézus megosztott a tanítványaival, bizonyosan tartalmaznak részleteket a misszióról. Mindent, amit tudnunk kell arról, hogyan váljunk Krisztus tanúivá, már elmondtak nekünk.

Jézus a misszió alapvető miértjét a hogyan elé helyezi. Ha tudjuk miért végezzük a missziót, a misszió hogyanja zökkenőmentesebben jön. A miért miatt tudjuk leküzdeni, bármilyen akadállyal is kerülünk szembe a misszió során.

Az első miért az az, hogy a misszió segít a Krisztushoz hasonló jellem kialakításában. Örömöt érzünk, amikor másokat megnyerünk Jézusnak. A második miért az az, hogy a misszióban való részvétel sürgeti Krisztus eljövetelét, amire mindannyian vágyunk. A harmadik miért az az, hogy a misszió az a környezet, ahol megoszthatom az élettapasztalataimat, felfedvén Istent a személyes tanúbizonyságom által. A negyedik miért az az, hogy a missziót a szeretet hajtja: csak azok, akik értékelik Krisztus tiszta, szent életét, fogják feláldozni a kényelmet és tesznek tanúbizonyságot az életükkel. A végső miértem az az, hogy a misszió segít a hívőknek átértékelni az elsődleges szempontjaikat, miközben a munkájukat és a hivatásukat a tanúságtételüknek rendelik alá. Ezáltal a karrierjük a szolgálatuk része lesz, nem attól különálló.

Raul Lozano

a Linda Vista Egyetem Teológiai Kar Dékánja, Chiapas, Mexico

Fordította Gősi Csaba