Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 11 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a
Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+11&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+11&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a
szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen
Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az
olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet
írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1.
A
nevet adó Isten. Istene Ádámnak nevet ad, Bábel építői pedig
maguknak akarnak nevet szerezni, amivel jelzik, hogy nem kérnek Isten fennhatóságából.
A bibliai gondolkodásban, akinek nevet adunk, afölött hatalmat gyakorlunk. Bébel
építői a maguk urai akartak lenni. Akik elfogadják Istent, elfogadják az általa
adott nevet is. Nemsokára kapni fogunk Istentől egy kövecskét azzal a névvel,
amit Ő ad nekünk.
2.
Isten,
Aki leszáll. Bábel építői fel akarnak menni az
Istenhez, Isten pedig azt mondja, hogy leszáll. Lucifer is azt mondta, hogy felmegy
az égbe és hasonló lesz a Magasságoshoz, Jézus pedig megalázta magát,
engedelmes volt a keresztfának haláláig. Bábel magatartása az önfelmagasztalás,
Istené pedig a megalázkodás készsége.
3.
A humoros Isten. Az ember nagyravágyására Isten humorral
válaszol. Az ember azt mondja, hogy olyan magas tornyot épít, amelynek teteje
az eget éri, az égben lakó Isten pedig, aki mindent lát azt mondja, hogy le
kell szállnia, hogy meglássa a tornyot, amit az ember épít.
4.
Isten
közbelép, de kegyelmes. A lázadást nem nézi el, de kegyelmesen
reagál. Nem bántja, hanem szétszórja őket azért, hogy megvédje őket. Ha Isten
nem lép közbe a gonoszság olyan hamar elhatalmasodott volna, hogy az ember
elpusztította volna magát és a földet is.
5. Türelmes Isten. Az emberi butaságot is kezelni tudja, anélkül, hogy megszégyenítene. A mi butaságainkkal is így bánik, nem szégyenít meg bennünket lépten-nyomon, hanem végtelenül türelmes és irgalmas hozzánk.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT
1/2. fejezet
1/2. fejezet – Isten felhívása a szolgálatra (2.
rész)
Megmutatták nekem, hogy Krisztus
tanítványai az ő képviselői a Földön; Istennek pedig az a terve, hogy e világ
erkölcsi sötétségének közepette világosságul szolgáljanak fénylő pontocskákként
országszerte, városonként, kerületenként, falvanként, „látványosságai a
világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek”. (Testimonies, II, 631.)
Jézus követőinek a világ világosságainak
kell lenniük. Az Úr azonban nem azt hagyta meg nekik, hogy a fénysugarakhoz az
ő erejükre van szükség. Isten nem helyesel semmilyen önfelmagasztaló törekvést
bármilyen magasrendű jóság kimutatására. Arra vágyik, hogy lelkük telítődjön a
menny elveivel, majd amikor kapcsolatba kerülnek a világgal, kinyilatkoztatják
a bennük lévő világosságot. Az élet minden pillanatában tanúsított állhatatos
hűségük a megvilágosítás eszközének bizonyul majd. (The Ministry of Healing, 36.)
Amikor vak tévelygései és előítéletei
közepette szózat érkezett Saulhoz Krisztustól, akit üldözött, közvetlen
érintkezésbe kellett lépnie a gyülekezettel, amely a világ világossága. Jelen
esetben Anániás képviseli az Üdvözítőt és Krisztus prédikátorait a Földön,
akiket arra jelölt ki, hogy az ő nevében járjanak el. Anániás megérinti Saul
szemeit, hogy visszanyerje látását. Krisztus nevében reá helyezi kezét, és
amint Jézus nevében imádkozik, Saul elnyeri a Szentlelket. Minden Krisztus nevében
és tekintélyével zajlik. Ő az alap, a gyülekezet a közvetítő csatorna. (The
Acts of the Apostles, 122.)
A tévelygés uralkodik mindenütt. A lelkek
nagy ellensége felsorakoztatja seregét. Minden fortélyát beveti annak
érdekében, hogy összezavarja az emberek elméjét szépen hangzó tévelygésekkel,
ily módon pusztítva el a lelkeket. Azoknak kell világítaniuk az erkölcsi
sötétség közepette, akikre Isten reá bízta igazsága kincseit. (Historical
Sketches, 290.)
Az Úr azt kívánja népétől, hogy
fényljenek, mint megannyi lámpás a világban. Nem csupán a lelkészekre érvényes
ez az elvárás, hanem Krisztus minden tanítványára. Társalgásaiknak mennyeieknek
kell lenniük. S valameddig az Istennel való közösséget élvezik, vágyni fognak
arra, hogy kapcsolatba kerüljenek embertársaikkal, hogy szavaikkal és
tetteikkel kifejezésre juttathassák Isten szívüket megelevenítő szeretetét. Ily
módon lesznek világosság a világban, és az általuk továbbadott fény nem fog
kialudni vagy megszűnni. (Testimonies, II, 122–123.)
Krisztus követőinek az igazság
eszközeinek, munkásoknak, élő köveknek kell lenniük, akik fényt bocsátanak ki
magukból, ezzel bátorítva a mennyei angyalok jelenlétét. Megkívánják tőlük,
hogy mintegy csatornák legyenek, amelyeken az igazság és az igaz élet lelke
áramolhat keresztül. (Testimonies, II, 126–127.)
Az Úr az egyházat tette meg az isteni
befolyás letéteményesének. A mennyei mindenség a tagokra vár, hogy csatornák
legyenek, amelyeken keresztül az élet folyama a világhoz áramlik, hogy sokan
térjenek meg, így azután maguk is csatornák legyenek, amelyeken keresztül
Krisztus kegyelme az Atya szőlőskertjének puszta részeire áramlik. (Bible Echo,
1901. augusztus 12.)
Mindenki, aki kapcsolatban áll Istennel,
világosságot ad át másoknak. Ha akad olyan, akinek nincs világossága, amit
átadhatna, az azért van, mert nincs kapcsolata a világosság forrásával.
(Historical Sketches, 291.)
Isten arra jelölte ki gyermekeit, hogy
világosságot adjanak át más embereknek, de lelkek maradnak meg a tévelygés
sötétjében, mivel elmulasztották megtenni azt, amit meg kellett volna tenniük,
ha a Szentlélek megeleveníttette volna őket; és erről a mennyei Bíró előtt kell
számot adniuk. Az Úr kihívott bennünket a sötétségből az ő csodálatos
világosságára, hogy kinyilváníthassuk Krisztus dicséretét. (Review and Herald,
1893. december 12.)
Mindenki, aki az Örökkévalónak szentelte
magát, a világosság csatornája lesz. Isten akarata szerint ők kegyelme gazdagságának
közvetítői mások számára... Másokra gyakorolt befolyásunk nem annyira azon
múlik, hogy mit mondunk, inkább azon, hogy mik vagyunk. Az emberek fölébünk
kerekedhetnek a viták során, dacolhatnak az érvekkel, ellenállhatnak
felhívásainknak. Az érdek nélküli szeretet azonban olyan érv, amit képtelenek
megcáfolni. A Jézus szelídségével jellemezhető következetes élet hatalom a
világban. (The Desire of the Ages, 141–142.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című
könyvének 1. fejezetéhez (január 23-29.).
Jézus egyszer így szólt a tanítványaihoz: „Nem
mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő
ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól
hallottam, tudtul adtam néktek.” (János 15:15) Ezek a dolgok, amiket Jézus megosztott
a tanítványaival, bizonyosan tartalmaznak részleteket a misszióról. Mindent,
amit tudnunk kell arról, hogyan váljunk Krisztus tanúivá, már elmondtak nekünk.
Jézus a misszió alapvető miértjét a hogyan elé
helyezi. Ha tudjuk miért végezzük a missziót, a misszió hogyanja
zökkenőmentesebben jön. A miért miatt tudjuk leküzdeni, bármilyen akadállyal is
kerülünk szembe a misszió során.
Az első miért az az, hogy a misszió segít a
Krisztushoz hasonló jellem kialakításában. Örömöt érzünk, amikor másokat megnyerünk
Jézusnak. A második miért az az, hogy a misszióban való részvétel sürgeti
Krisztus eljövetelét, amire mindannyian vágyunk. A harmadik miért az az, hogy a
misszió az a környezet, ahol megoszthatom az élettapasztalataimat, felfedvén
Istent a személyes tanúbizonyságom által. A negyedik miért az az, hogy a
missziót a szeretet hajtja: csak azok, akik értékelik Krisztus tiszta, szent
életét, fogják feláldozni a kényelmet és tesznek tanúbizonyságot az életükkel.
A végső miértem az az, hogy a misszió segít a hívőknek átértékelni az
elsődleges szempontjaikat, miközben a munkájukat és a hivatásukat a
tanúságtételüknek rendelik alá. Ezáltal a karrierjük a szolgálatuk része lesz,
nem attól különálló.
Raul Lozano
a Linda Vista Egyetem Teológiai Kar Dékánja,
Chiapas, Mexico
Fordította Gősi Csaba
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésMi volt könnyebb: Bízni Isten szavába, hogy valóban nem pusztítja el mégegyszer a földet özönvíz által, és nyugodtam “szétszóródni, belepni a földet? Vagy gondoskodni egy menhelyről, egy magas toronyról, abban az esetben HA… Na meg nevet is szereznénk magunknak evvel az építménnyel? Így olvasva a Bibliát, persze elítéljük Bábel torony építőit. De mennyire bízunk mi Isten ígéreteiben? Vagy talán biztonságosabban érezzük magunkat ha néha besegítünk Istennek, pl. saját jó cselekedeteinket mutatva fel érdemként üdvösségünkre.
VálaszTörlésAdj Urunk hitet szavadban, hogy megnyugodjunk ígéreteidben. Alázatot, hogy inkább neked mintsem magunknak akarjunk nevet szerezni. Engedelmes szívet, hiszen Te vagy Úr mindenek felett. Ámen.