Higgyetek az Ő prófétáinak - január 25 - KEDD - 1 Mózes 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 12 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+12&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+12&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    A komfortzónából kimozdító Isten. Isten kimozdította Ábrahámot megszokott életéből, hogy megóvja őt a romlástól. Isten néha velünk is megteszi ugyanezt. Gyakran nem értjük Istennek ezt a tettét és kényelmetlennek, kellemetlennek érezzük, de áldásul szolgál nekünk és másoknak is. Ábrahámnak is áldást jelentett, hogy kiszakadt a gonosz környezetből, de emellett Isten azt ígérte neki, hogy benne megáldatik a földnek minden népe. 

2.    Az áldást osztó Isten. Isten áldásai bőségesek. Ábrahám áldása az egész világra kiterjedt. Isten nem szűkmarkú, nemcsak a túléléshez szükséges minimumot biztosítja, hanem túláradóan áld.

3.    Isten, Akinek van miért hálát adni. Ábrahám tudta ezt, ezért mindenhol, ahol letelepedett oltárt épített, hogy kifejezze háláját Istennek és Vele közösséget építsen. Ábrahám igazi barátja volt Istennek, mert szerette és kereste a Vele való közösséget. Ábrahámhoz hasonlóan te is lehetsz az Isten barátja. Sőt, Jézus azt mondta a tanítványainak és nekünk is, hogy „ti az én barátaim vagytok.”

4.    Az irgalmas, a választottját védelmező Isten. Ábrahám óriási hibát követett el, amikor Sárát testvérének nevezte és belesodorta abba a helyzetbe, hogy a fáraó feleségül vette őt, csak azért, hogy neki ne essék bántódása és még óriási mennyiségű ajándékot és gazdagságot is elfogadott a fáraótól Sáráért. Isten azonban irgalmas volt hozzá, nem büntette meg és még csak meg sem dorgálta, hanem megvédte őt azzal, hogy csapásokat bocsátott a fáraóra. Isten kiáll az övéi mellett akkor is, ha nem érdemeljük meg. Mert ilyen az Isten.    

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 1/2. fejezet

1/2. fejezet – Isten felhívása a szolgálatra (3. rész)

Akiknek a világ világosságának kellene lenniük, csupán halovány és pislákoló sugarakat bocsátottak ki. Mi a világosság? A kegyes élet, a jóság, az igazság, a könyörületesség, a szeretet: az igazság kinyilatkoztatása ez a jellemben és az életben. Az evangélium a híveinek személyes vallásosságától függ annak támadó ereje miatt, és Isten az ő szeretett Fiának halála által gondoskodott arról, hogy minden lélek kellően fel legyen készítve minden jó cselekedetre. Minden léleknek fénylő és sugarakat kibocsátó világosságnak kell lennie, így nyilvánítva ki annak dicséretét, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott ki bennünket. „Isten munkatársai vagyunk.” Igen, munkások. Ami annyit tesz, hogy buzgón szolgálunk az Úr szőlőjében. Lelkek várnak megmentésre – lelkek a gyülekezeteinkben, a szombatiskoláinkban és a szomszédaink között. (Review and Herald, 1891. március 24.)

A másokért való munkálkodás által tartják életben a lelküket. Ha készen állnak arra, hogy Jézus munkatársai legyenek, meg fogjuk látni, amint gyülekezeteinkben a világosság mind jobban felfénylik, s a fény kibocsátott sugarai behatolnak a határaikon túl honoló sötétségbe. (Historical Sketches, 291.)

„Ti vagytok a világ világossága.” A zsidók úgy gondolkoztak, hogy az üdvösség jótéteményeit a saját nemzetükön belül kell tartani. Krisztus azonban megmutatta nekik, hogy az üdvösség olyan, mint a napfény: az egész világra elhat. (The Desire of the Ages, 306

A Szentlélek befolyásának engedelmeskedő szívek azok a csatornák, miken keresztül Isten áldása áramlik. Ha azokat, akik az Urat szolgálják, eltávolítanák a földről, Isten Lelke pedig visszavonulna az emberek közül, e világ pusztasággá változna és romlásba merülne, amely a Sátán uralmának a következménye. Habár a gonoszok mit sem tudnak róla, még ők is Isten népe e világi jelenlétének köszönhetik az élet áldásait, miközben megvetik és elnyomják őt. Ám ha a keresztények csupán nevükben azok, amik, olyanok lesznek, mint az ízét vesztett só. Nincs jóra mutató befolyásuk a világban. Azzal, hogy helytelenül mutatják be Istent, rosszabbak, mint a hitetlenek. (The Desire of the Ages, 306.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 1. fejezetéhez (január 23-29.).

Jézus egyszer így szólt a tanítványaihoz: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” (János 15:15) Ezek a dolgok, amiket Jézus megosztott a tanítványaival, bizonyosan tartalmaznak részleteket a misszióról. Mindent, amit tudnunk kell arról, hogyan váljunk Krisztus tanúivá, már elmondtak nekünk.

Jézus a misszió alapvető miértjét a hogyan elé helyezi. Ha tudjuk miért végezzük a missziót, a misszió hogyanja zökkenőmentesebben jön. A miért miatt tudjuk leküzdeni, bármilyen akadállyal is kerülünk szembe a misszió során.

Az első miért az az, hogy a misszió segít a Krisztushoz hasonló jellem kialakításában. Örömöt érzünk, amikor másokat megnyerünk Jézusnak. A második miért az az, hogy a misszióban való részvétel sürgeti Krisztus eljövetelét, amire mindannyian vágyunk. A harmadik miért az az, hogy a misszió az a környezet, ahol megoszthatom az élettapasztalataimat, felfedvén Istent a személyes tanúbizonyságom által. A negyedik miért az az, hogy a missziót a szeretet hajtja: csak azok, akik értékelik Krisztus tiszta, szent életét, fogják feláldozni a kényelmet és tesznek tanúbizonyságot az életükkel. A végső miértem az az, hogy a misszió segít a hívőknek átértékelni az elsődleges szempontjaikat, miközben a munkájukat és a hivatásukat a tanúságtételüknek rendelik alá. Ezáltal a karrierjük a szolgálatuk része lesz, nem attól különálló.

Raul Lozano

a Linda Vista Egyetem Teológiai Kar Dékánja, Chiapas, Mexico

Fordította Gősi Csaba