Higgyetek az Ő prófétáinak

2022. július 26., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 26 - KEDD - Józsué 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 7 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%207&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1. Isten párhuzamosan kezében tartja az emberiség és az egyes ember sorsát. Bár Isten Izraelt, mint népet vezeti, de odafigyel az egyes emberre is, mint Ráháb korábban, aki hozzájárult Izrael győzelméhez, de Ákánra is, aki ebben a fejezetben egymaga okozta Izrael vereségét.

2. Istennek kezelnie kell népe engedetlenségét. Izrael népe hibát követett el, mert megittasult a győzelem következtében. Elfelejtették, hogy Jerikó városának bevétele Isten műve, és ez alkalommal Józsué nem kérte ki Isten tanácsát, maga akarta kivitelezni Ai város bevételét. A vereség azonban ráébresztette Józsuét és a népet tévedésükre. Józsué Mózeshez hasonlóan közbenjárt a népért és kivívta azt, hogy Isten megbocsásson és népével maradjon.

3. Istennek kezelnie kell az egyes emberek engedetlenségét. Bár csak egy ember vétkezett, Isten nem hagyhatta figyelmen kívül. Kezelnie kellett a helyzetet és meg kellett mutatnia népének, hogy az egyes emberek engedetlensége, milyen átkot hozhat az egész népre. Isten nem kegyetlenségből tette Ákánnal, amit tett, hanem nyomatékosítania kellett az egész nép számára, hogy az engedetlenségük miatt veszélybe kerülhet egész létük egyénenként és mint nép is.

4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a. aki komolyan veszi a neki szentelt dolgokat

b. aki a bajok és próbák megengedésével sokkal nagyobb rossztól óvja meg az embert

c. akinek a jelenlétében nem fér meg a lopás, csalás és hazugság. Vagy annak kell távozni, aki ezt műveli, vagy Ő távozik népe jelenlétéből

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 27. fejezet

27. fejezet – A szolgálat jutalma (3. rész)

A földi életben elvehető jutalom

Boldogság – Akik életüket a krisztusi szolgálatnak szentelik, tudják, mi az igazi boldogság. Érdeklődésük és imáik messze túlmutatnak saját énjükön. Maguk is aszerint növekednek, ahogy igyekeznek másokon segíteni. Kapcsolatba kerülnek a legszélesebb tervekkel, a legpezsdítőbb feladatokkal; tudni fogják, hogyan növekedhetnek mindegyre úgy, hogy a világosság és az áldás isteni csatornájába helyezik magukat. Az ilyenek a mennyből nyernek bölcsességet. Mindinkább azonosulnak Krisztussal minden tervében. Nincs mód arra, hogy valaki lelkileg megrekedjen egy szinten. (Testimonies, IX, 42.)

Boldog az a gyülekezet, amely eredményesen veszi ki részét ebből a munkából. Az a férfi vagy nő, akinek a lelke szánakozással és szeretettel viseltetik a tévelygők iránt, s aki azért fáradozik, hogy visszahozza őket a nagy Pásztor nyájába, áldott munkára kötelezi el magát. Ó, mennyire elragadó gondolat, hogy amikor ily módon egy bűnöst nyerünk meg, nagyobb az öröm a mennyben, mint a kilencvenkilenc igaz felett! (Testimonies, II, 22.)

Semmi sem fárasztó robot annak, aki aláveti akaratát Isten szándékainak. Azt, hogy valamit „az Úrnak cselekszik”, olyan gondolat, amely kellemessé varázsol minden olyan munkát, amit a Megváltó bíz rá. (Testimonies, IX, 150.)

A keresztény munkás nem ismer olyat, hogy lélektelen robot, ha az Isten által kijelölt munkáról van szó. Ura örömébe úgy lép be, hogy látja a bűn szolgaságából megszabadult lelkeket, és ez az öröm minden önmegtagadásért kárpótolja őt. (Southern Watchman, 1903. április 2.)

Önmegtagadó munkát igényel az, hogy valaki terhet viseljen, és valaki béketűréssel kitartson a jó cselekvésében, és ez olyan dicsőséges szolgálat, amire a menny is mosolyogva tekint. (Testimonies, II, 24.) {ChS 269.5}

Krisztus kedvét leli abban, hogy kézen fog látszólag reménytelen embereket, akiket Sátán lezüllesztett, és akiken keresztül munkálkodott, és kegyelme tárgyaivá teszi őket… Gyermekeit műve bevégzésének eszközeivé teszi, és abban a sikerben, amit már ebben az életben elérnek, drága jutalmat látnak. (Testimonies, VI, 308–309.)

Áldás – Minden Krisztusért tett erőfeszítésünk áldásként hull vissza reánk. (Christ’s Object Lessons, 354.)

Minden kötelesség, amelynek Jézus nevében teszünk eleget, minden áldozat, amit érte hozunk, bőséges jutalommal kecsegtet. Magában a kötelességnek a végzésében Isten szól hozzánk, és áldás hullik ránk. (Testimonies, IV, 145.)

Azért élünk ezen a világon, hogy lelkeket nyerjünk az Üdvözítőnek. Ha másoknak ártunk, magunknak is ártunk. Ha mások áldására élünk, magunknak is áldást szerzünk, mert minden egyes jó tett visszahat a mi szívünkre is. (Testimonies, IV, 72.)

Minden másokra árasztott fénysugár saját szívünkben is felragyog. A bánatos lelkűek felé irányuló valamennyi kedves és együtt érző szó, minden, az elnyomottak sorsának könnyebbé tételére irányuló tett, a felebarátaink szükségét betöltő összes adomány, amiket egytől egyig úgy szóltak, tettek, adtak, hogy Isten dicsőségét tartották szem előtt, áldást hoz annak, akitől e jók származnak. Akik így munkálkodnak, a mennyei törvénynek engedelmeskednek, és Istentől nyernek dicséretet. (Testimonies, IV, 56.)

Jóllehet a végső nagy jutalom Krisztus eljövetelekor adatik meg majd, az Istenért végzett hűséges szolgálat már ebben az életben elveszi jutalmát. A munkásnak akadályokkal, ellenállással, valamint zord és szívfacsaró rosszallással kell szembetalálnia magát. Előfordulhat, hogy nem is láthatja saját szemével fáradozásai gyümölcsét. Ő azonban mindezek ellenére tevékenykedésében áldott jutalomra lel. Mindazok, akik átadják magukat Istennek, és önzetlenül szolgálják az emberiséget, a dicsőség Urával munkálkodnak együtt. Ez a gondolat megédesít minden vesződséget, megacélozza az akaratot, erőt önt a lélekbe bármi eshetőséggel szemben. (Testimonies, VI, 305–306.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1837/

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 27. fejezetéhez (július 24-30.).

A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk

2022. július 25., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 25 - HÉTFŐ - Józsué 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 6 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%206&version=NT-HU

1. Isten választott népét engedelmességből fakadó cselekvésére szólítja. Izrael népe az igazi vallás örököse volt, választottsága arra irányult, hogy e vallás alapelveit mutassa be, tanítsa meg rá a többi népeket. A kánaániták mélységes pogányságban éltek, nem maradhattak fenn, mert csak a bűnt terjesztették volna tovább.

2. Isten vívta a harcot, de népének engedelmességét, hitét próbálta meg. Nem tudom mennyire tűnhetett hiábavalónak Jerikó naponkénti megkerülése Izrael számára. Ha azonban Isten ezt parancsolta, a zsidók nem kérdőjelezték meg az utasítást. Ez a hit egyik megnyilvánulása: Követem Isten útmutatását akkor is, hanem látom az értelmét. Amikor Izrael népe megjelent a színen, Jerikó lakosait félelem fogta el, de amikor azt látták, hogy a zsidók csak kerülgetik a várost napokon át, és nem történik semmi, lehet, hogy már nem is vették olyan komolyan Izrael Istenének hatalmát. Isten látszólagos tétlensége Istennel szembeni közömbösségre sarkall sokakat. Isten azonban a maga idejében cselekszik.

3. Isten párhuzamosan kezében tartja az emberiség és az egyes ember sorsát. Jerikó sok–sok gúnyolódó, gyalázkodó lakosa között volt olyan is, akinek megfordult az emlékezetében, hogy az izraeliták előtt kettévált a Vörös-tenger és a Jordánon száraz lábbal kelhettek át, s az izraeliták Istene most is tehet csodát. De hitének hangot egyedül Ráháb mert adni. Ráhábot bátorságáért, hitéért hatalmasan megjutalmazta az Úr. Azon kívül, hogy hitéért Ráháb a messiási vérvonalba is bekerült, a Zsidókhoz írott levél pedig a hithősök közé is beemeli.

4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a. aki előtt nincs legyőzhetetlen akadály; Jerikó hiába zárkózott el és be

b. aki elvárja, hogy mindent útmutatása szerint teljesítsenek gyermekei, mert így tud együtt dolgozni velük

c. aki még a pogány asszonynak tett ígéretet is komolyan veszi

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 27. fejezet

27. fejezet – A szolgálat jutalma (2. rész)

A jutalom nem marad el

Ő, aki minden embernek kijelölte a maga munkáját a maga képessége szerint, soha nem hagyja, hogy a kötelesség hűséges végrehajtása ne nyerje el jutalmát. A hűség és a hit valamennyi tettét Isten a különleges pecsétjével és elismerésével koronázza meg. Valamennyi munkáshoz szól az ígéret: „Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” (Testimonies, V, 395.)

Bármilyen rövid ideje szolgálunk, bármilyen egyszerű feladatot látunk el, ha gyermeki hittel követjük Krisztust, nem fogunk csalódni a jutalomban. Amit a legnagyobbak és legbölcsebbek sem tudnak megszolgálni, azt a leggyengébbek és legkisebbek megkaphatják. A menny aranykapuja nem tárul ki azok előtt, akik felmagasztalják magukat. Nem emelkedik fel a büszke lélek előtt sem. Ám az örök díszkapuk szélesre tárulnak egy kisgyermek reszkető érintésére. Áldott lesz a kegyelmi jutalma azoknak, akik őszinte hittel és szeretettel szolgáltak Istennek. (Christ’s Object Lessons, 404.)

Akik e munkát végzik, homlokukon ott lesz az áldozathozatal koronája, és ugyanakkor elnyerik jutalmukat. (Testimonies, VI, 348.)

Ez a gondolat Isten valamennyi munkása számára serkentő és bátorító kell, hogy legyen. Az Üdvözítőért végzett szolgálatunk ebben az életben gyakorta szinte eredménytelennek tűnik. A jóra irányuló erőfeszítéseink, meglehet, buzgók és kitartóak, mégsem adatik meg számunkra, hogy tulajdon szemünkkel lássuk fáradozásaink eredményét, így mindez számunkra kidobott időnek tűnik. Az Üdvözítő azonban arról biztosít bennünket, hogy munkánkról feljegyzés készül a mennyben, és a jutalom nem maradhat el. (Testimonies, VI, 305.)

Minden igazságos, könyörületes és jóindulatú tett énekre fakasztja a mennyet. Az Atya az ő trónszékéről szemléli ezeket, és a legdrágább kincsei közé számlálja ezek megcselekvőit. „És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek…” A nélkülözők és a szenvedők irányában gyakorolt minden könyörületes cselekedet olybá tekintetik majd, mint ha Jézussal cselekedtük volna. Aki támaszt nyújt a szegényeknek, lehajol a lesújtottakhoz és az elnyomottakhoz, magához fogadja az árvákat, közelebbi kapcsolatba kerül Jézussal. (Review and Herald, 1881. augusztus 16.)

Krisztus a nincstelenekkel, a vakokkal, a sántákkal, a betegekkel, az özvegyekkel és az árvákkal gyakorolt valamennyi könyörületes, jóindulatú tettet és figyelmességet úgy tekint, mintha vele magával gyakoroltunk volna; e tettek bekerülnek majd a mennyei feljegyzésekbe, és jutalmat nyernek. (Testimonies, III, 512–513.)

Méltányos jutalom

Az Úr jó, könyörületes és irgalmas szívű. Ismeri minden egyes gyermekét. Tudja, mit csinálunk éppen egyenként. Arról is tud, mekkora összeget kell elengednünk egymásnak. Mi lenne, ha letennétek adóslistáitokat és a kárhoztatásokat, és hagynátok, hogy Isten végezze a maga munkáját? Tiétek lesz a dicsőség koronája, ha eleget tesztek azoknak a kötelességeknek, amiket a menny rátok bízott. (Southern Watchman, 1903. május 14.)

Isten szeretné, ha megnyugodnánk őbenne, és nem kérdeznénk, mi lesz a jutalmunk. Ha Krisztus lakik a szívünkben, nem a jutalom áll gondolataink homlokterében. Nem az elismerés ösztökél bennünket arra, hogy szolgáljunk. (Christ’s Object Lessons, 398.)

Jézus padlásszobákból és viskókból, börtönökből és vesztőhelyekről, hegyekről és pusztaságokból, barlangokból és tengerparti üregekből fogja magához gyűjteni gyermekeit. A Földön mindenüktől megfosztották, megszomorították és meggyötörték őket. Milliók tértek a sírba úgy, hogy elborították őket a gyalázkodások, mert nem engedtek Sátán megtévesztő jogigényeinek. A világi törvényszékek a leghitványabb bűnözőknek kijáró büntetést szabták ki Isten gyermekeire. De közel van már az a nap, amikor az Úr lesz a bíró, és a földi ítéleteket semmissé nyilvánítja. „Népe gyalázatát eltávolítja.” Mindnyájan fehér ruhákat kapnak. És „hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak”. (Christ’s Object Lessons, 179–180.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1837/

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 27. fejezetéhez (július 24-30.).

A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk

2022. július 24., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 24 - VASÁRNAP - Józsué 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 5 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%205&version=NT-HU

1. Isten hatalmának híre gyorsan terjed. A Jordán folyónál történt csoda nemcsak Izraelre volt hatással, hanem a pogány népekre közel és távol. A pogányok megtudták, hogy mit képes Isten megtenni a népéért. Ezzel Isten megdicsőült, mert a népek megismerték hatalmát és népe iránti törődését és gondoskodását. Isten meg akarta mutatni, hogy milyen áldásokkal jár, ha valaki hozzá tartozik.

2. Isten megtisztítja népét, mielőtt bevinné őket az ígéret földjére. Mielőtt az ígért ország Izraelé lenne, saját magát kell újra a szövetség népeként Istenének birtokába adni. Izraelnek nehéz volt elszakadni Egyiptomtól, a negyven év alatt folyton vissza akartak menni. Bár kijöttek Egyiptomból, de Egyiptom nem jött ki még belőlük. A 40 év után, eljött a szakítás ideje. Ezt jelképezte a nép körülmetélése. Ezért mondta Isten, hogy „Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot.”

3. Isten ütemterve szépen halad előre. A párhuzamok a hit erősítését szolgálták. Amikor Izrael népe kijött Egyiptomból, páskával ünnepelték meg. Ez egy új időszámítás kezdetét jelezte. Már nem rabszolgák Egyiptomban. Most negyven év elteltével a Jordánon való átkelést szintén páskával ünneplik. Most is egy új időszámítás kezdődik Izrael számára. Önálló ország lesz, letelepedett életformával a pogányság tengerének a kellős közepén, hogy jelenlétükkel és életükkel bizonyságot tegyenek Istenről.

4. Isten angyala megjelenik Józsuénak. Ez a jelenet is egy párhuzam Mózes életéből. Ő is találkozik valakivel, aki azt mondja neki, hogy vesd le sarudat, mert szent földen állsz, aki úgy mutatkozik be, min az „Úr seregének a vezére,” azaz Jézus Krisztus. Józsué megkapja ugyanazt a felhatalmazást, mint Mózes. Ő is átviszi a vízen a népet, és ő is találkozik valakivel, aki azt mondja neki, hogy „vedd le a sarudat.”

5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a. aki külső jelekkel is megpecsételi gyermekeivel való szövetségét. Akkor a körülmetélésel, ma pedig a keresztség által

b. aki a testi táplálékot is biztosítja népének minden körülmények között: az új hazában bőségesen termett a gyümölcs, így már nem volt szükségük a mennyei kenyérre, a mannára.

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 27. fejezet

27. fejezet – A szolgálat jutalma (1. rész)

Felbecsülhetetlen ár

Az Isten szolgálata nem hiábavaló. Felbecsülhetetlen jutalom vár azokra, akik életüket az ő szolgálatának szentelték. (Testimonies, IV, 107.)

Minden áldozat, amit az ő szolgálatában meghozunk, „kegyelmének gazdagsága szerint” nyeri el jutalmát. (The Desire of Ages, 249.)

A Krisztussal e világban végzett szolgálatunk jutalma az lesz, hogy nagyobb hatalommal és szélesebb kiváltságokkal munkálkodhatunk vele az eljövendő világban is. (Christ’s Object Lessons, 361.)

Mi alapján határozható meg az ár

Az Istennek végzett szolgálat értéke inkább a lelkület alapján mérhető le, amellyel végezzük, semmint a munkában eltöltött idő hossza alapján. (Testimonies, IX, 74.)

Eredményességük az isteni életben való előrehaladásukban a rájuk bízott talentumok kihasználásán múlik. Jövendő jutalmuk azzal az egyenességgel és buzgósággal lesz arányos, amellyel a Mestert szolgálják. (Review and Herald, 1887. március 1.)

Az Úr nagy és szent feladatot bízott ránk. Az elkövetkezendő életben azok kapják a legnagyobb örökséget, akik ebben a világban a leghívebben és legkészségesebben szolgáltak. (Christ’s Object Lessons, 330.)

Azok, akik a tizenegyedik órában jöttek a szőlőbe, hálásak voltak a lehetőségért, hogy dolgozhattak. Szívük telve volt hálával az iránt, aki felfogadta őket; és amikor a nap végeztével a gazda egész napi bért adott nekik, ugyancsak meglepődtek. Tisztában voltak azzal, hogy nem szolgáltak rá ekkora fizetségre. A munkaadójuk arcán látott jóindulat pedig örömmel töltötte el őket. Soha nem felejtették el a gazda jóságát és nagylelkűségét, amit irányukban nyilvánított ki.

Így van azzal a bűnös emberrel is, aki, tisztában lévén saját méltatlanságával, a tizenegyedik órában lép a Mester szolgálatába. Munkában eltöltött ideje olyan rövidnek tűnik, hogy úgy érzi, nem szolgálta meg a jutalmat, de örömmel veszi, hogy Isten egyáltalán felfogadta. Alázatos, bizakodó lélekkel dolgozik, hálás azért a kiváltságért, hogy Krisztus munkatársa lehet. Az Úr gyönyörködik ebben a lelkületben, és felmagasztalja azt. (Christ’s Object Lessons, 397–398.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1837/

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 27. fejezetéhez (július 24-30.).

A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk

2022. július 23., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 23 - SZOMBAT - Józsué 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 4 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%204&version=NT-HU

1. Isten azt akarta, hogy népe emlékezzen erre a hatalmas jelentőségű eseményre, a Jordánon való átkelésre. A Jordánon való átkelés az izraeliták számára azt jelentette, hogy Isten Ígérete beteljesedett, végre letelepedhettek örökségük földjén. Izrael népe számára hatalmas jelentőségű volt ez és előre mutatott az Újszövetség népének majdani történetére is. A kövek rendeltetése az volt, hogy jelképezze Isten választott népének összetartozását, egységét, de Istennek az is a célja volt, hogy népe ne felejtsen. A Jordánon való átkelés hasonló jelentőségű, mint az Egyiptomból való szabadulás, és erre is mindig emlékezni kell.

2. Isten a követ választja emlékeztetőül. A kő szimbolikus jelentésű. Mózes halála előtt szólt a törvény emlékköveiről. Isten Lelke által ő is tudatában volt, hogy ez lesz alkalmas népe számára emlékezni. Az Ószövetség népét a kövek Isten mindenhatóságára és szeretetére emlékeztetik, az Újszövetség népe számára a Kő maga Jézus, a Kőszikla, a Szabadító, a Megmentő.

3. Isten a feladat nagyságával megtiszteli Józsuét. Mivel a Jordánon való átkelés az Egyiptomból való kivonulás folytatása, vezetőként Józsué méltó utódja Mózesnek. A Vöröstengeren való átkelés megerősítette Mózest, mint vezetőt a nép szemében. Isten hasonló eseményről gondoskodott Józsué számára is. Nagyon nehéz egy jó vezető helyébe lépni. A nép nem könnyen áll át egy másik vezető mellé. Mivel a honfoglaláshoz létfontosságú volt, hogy Józsuának ugyanolyan tekintélye legyen, mint Mózesnek, Isten gondoskodott erről. Ez a fejezet megjegyzi, hogy Isten elérte a célját, mert Józsuét ugyanúgy tisztelte a nép, mint Mózest.

4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a. aki emlékköveket helyez el a mi életünkben is, hogy tudatában legyünk annak, hogy ahol az ember nem lát megoldást, ott az Úrnak ezer útja van

b. aki a frigyláda jelképében a Jordán közepén állt, míg népe át nem kelt. Isten ott áll velünk is, amikor a hitünk próbába kerül és nehéz életszakaszokon megyünk át

c. aki felmagasztalja hűséges és alázatos szolgáját

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 26. fejezet

26. fejezet – A siker bizonyossága (7. rész)

Bízzuk Istenre a sikert!

Meglehet, a jó mag egy ideig észrevétlenül hever a hideg, önző, világias szívben, jelét sem adva annak, hogy gyökeret vert, de egyszer, amikor Isten Lelke megérinti azt a szívet, az elrejtőző mag kipattan, és végül gyümölcsöt hoz a menny dicsőségére. Ebben az életben semmilyen munkáról nem tudhatjuk előre, melyik lesz jó, ez vagy amaz. Ezt a kérdést nem mi döntjük el. Mi csak tegyük, amit tennünk kell, az eredményt pedig bízzuk Istenre! „Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet.” (Préd 11:6) Az Úr nagyszerű szövetsége kimondja, hogy „míg a föld lészen, vetés és aratás... meg nem szűnnek”. Ebben az ígéretben bízva szánt és vet a gazda. Mi se bízzunk benne kevésbé, amikor a lelki magvetést végezzük! Higgyünk ígéretében: „Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldtem.” „Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” (Christ’s Object Lessons, 65.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1774/

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 26. fejezetéhez (július 17-23.).

A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk

2022. július 22., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 22 - PÉNTEK - Józsué 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 3 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%203&version=NT-HU

1. Isten előkészítette a Jordán folyón való átkelést. Az ismétlődéseknek üzenetértéke van. Mózes idejében a Vörös tengeren való átkelés Isten hatalmának a jele volt, és annak, hogy velük van az Isten és gondoskodik róluk. A Jordánon való átkeléssel Isten újra üzent a népének. Istenük hatalmas Isten, Velük van, csodát tesz, sikerre viszi, amit elkezdett. Erre a tapasztalatra szüksége volt Izraelnek akkor, amikor jelentős változások sűrűjében találták magukat.

2. A frigyláda Isten jelenlétét jelképezte. A pusztai vándorlás idején a nép sokszor megkérdőjelezte, hogy közöttök van-e az Úr. Mózes megígérte Józsuénak, hogy Isten vele lesz. Mózes halála után Isten többször is megismételte Józsuénak és a népnek, hogy velük lesz. Amikor a Jordánhoz közeledő nép látta előttük menni a frigyládát a papok vállán, Isten ígéretének a beteljesedését látták benne. Istenük előttük megy. Ez az ő győzelmük záloga és biztosítéka. Jézus ma is előttünk megy, vezet, gondoskodik, biztosítja a győzelmet és az Isten országába való bemenetelünket.

3. Isten válasza Józsué és a papok hitére a csoda volt. Amikor a ládát vívő papok hittel beléptek a Jordánba, megtörtént a csoda. Isten bennünket is arra kér, hogy lépjünk előre hittel. A csoda csak ezután fog megtörténni. Isten csak egy lépést kért a csoda előtt, de ez a lépés a Jordán folyóba való belépés volt. Isten arra tanít bennünket, hogy egyszerre egy lépést kell tenni. Minden lépésünk előtt Ő jár előttünk, vezet bennünket, s ahogy az előző lépés előtt, a következő lépés előtt is velünk van. Nekünk csak a nyomában kell járnunk. A mi bátorságunk másokat is bátoríthat. Isten megmutatja azt is, ha az Ő utasításait követjük, az ismeretlen jövőtől sem kell félni. Isten nemcsak kettéválasztani tudja a folyót és a tengert előttünk, hanem a vízen járni is megtanít, ha reá szegezzük a tekintetünket.

4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a. aki felkészít a vele való találkozásra

b. akivel találkozni a csodál megvalósulását jelenti

c. aki biztosítja népe számára az utat a cél felé

d. a vele való indulás a vele való megérkezés záloga

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 26. fejezet

26. fejezet – A siker bizonyossága (6. rész)

A sikeres szolgálat indítéka

Bármit is cselekszünk tiszta szeretetből, lehet az bármily csekély vagy megvetendő az emberek szemében, mindenestül áldás lesz, mert Isten inkább arra tekint, mennyi szeretet van benne, semmint a munka nagyságára. (Testimonies, II, 135.)

Tíz igazán megtért, tettre kész és önzetlen munkás többre jut a hittérítés munkájában, mint száz másik, akiknek minden figyelmét a formák kötik le, csupán a gépies szabályok megtartására ügyelnek, s a lelkek iránti mély szeretetet nem ismerve munkálkodnak. (Testimonies, IV, 602.) {ChS 262.4}

Nem a képességek, amelyekkel bírsz vagy amikre szert akarsz tenni, tesznek eredményessé, hanem amit az Úr tesz érted. Sokkal kevésbé szabad bíznunk abban, amit az ember tud tenni, ellenben sokkal jobban kell hinnünk abban, amit Isten tehet minden hívő lélekért. Az Úr szeretné, ha hittel fordulnál hozzá. Szeretné, ha nagy dolgokat várnánk tőle. Szeretné, ha megértenénk mind a földi, mind a lelki dolgokat. Ő fogékonyabbá tehet. Meg tud áldani jártassággal és ügyességgel. Vigyük minden adottságunkat a munkába, kérjünk bölcsességet Istentől, és ha kérünk, ő megadja nekünk. (Christ’s Object Lessons, 146.)

A kegyelem olaja ruházza fel az embert bátorsággal, adja számára az indítékot, hogy nap nap után végezze el azt a munkát, amit Isten jelölt ki neki. Az öt balga szűznek volt lámpása (ez a Szentírás igazságának ismeretét jelenti), de nem bírták Krisztus kegyelmét. Napról napra szertartásaik és külsődleges kötelességeik körforgásában éltek, ám szolgálatukban nem volt élet, híjával volt Jézus igazságának. Az igazság napsugara nem világított be szívükbe és elméjükbe, és nem volt meg bennük annak az igazságnak a szeretete, amely összhangban áll Krisztus életével és jellemével, mely az ő képmása és pecsétje. A kegyelem olaja nem elegyedett igyekezetükkel. Vallásuk nem több száraz héjnál, gyümölcs nélkül való. A tanítások külső formájához ragaszkodtak, ugyanakkor megcsalták magukat keresztény életükben, amely telve van önigazultsággal, és nem jártak Krisztus iskolájába, amit ha megtettek volna, bölccsé válhattak volna az üdvösségre. (Review and Herald, 1894. március 27.)

Az Úr művét az isteni és az emberi eszközök együttműködésével lehet befejezni. Önigazult emberek látszólag lehetnek akár tevékenyek is a menny művében; ám ha nem imádkoznak, fáradozásuk hiábavaló. Ha beletekintenének annak az angyalnak a tömjénezőjébe, aki a szivárvánnyal övezett királyiszék előtti aranyoltárnál áll, megértenék, hogy Jézus érdemeinek elegyedniük kell imáinkkal és fáradozásainkkal, különben annyit fognak érni, mint Kain áldozata. Ha úgy látnánk minden emberi eszköz munkálkodását, ahogy azt Isten szemléli, felfognánk, hogy csak az a munka állhat meg az ítéletben, amit a Krisztus érdemeivel megszentelt sok ima által vittek végbe. Eljön majd a nap, amikor sor kerül a végső nagy szemlére, „és megtértek és meglátjátok, hogy különbség van… az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt”. (Review and Herald, 1893. július 4.)

A törvényeskedő vallás nem felel meg e kor szükségleteinek. Eleget tehetünk minden külsődleges szolgálatnak, mi több, híjával lehetünk a Szentlélek megelevenítő befolyásának, miként Gilboa hegyei is híjával voltak az esőnek és a harmatnak. Mindnyájunknak szükségünk van lelki kenetre és az igazság Napjának fénylő sugaraira, ami meglágyítja és uralma alá veti szívünket. Mindig sziklaszilárdan kell ragaszkodnunk az elvekhez. A Biblia elveit szent cselekvés által kell tanítanunk és támogatnunk. (Testimonies, VI, 417–418.)

Az eredmény nem annyira a képességen, mint inkább a határozottságon és a készségen múlik. Nem a ragyogó képességek tesznek alkalmassá arra, hogy Isten előtt kedves szolgálatot végezzünk, hanem a mindennapi feladatok lelkiismeretes elvégzése, a megelégedettség, a mások sorsa iránti őszinte, képmutatás nélküli érdeklődés. A legszerényebb sorsú emberben is igazi kiválóságra lelhetünk. A szerető szívvel és hűséggel végzett mindennapi feladatok is kedvesek Isten előtt. (Prophets and Kings, 219.)

Az erős és szép jellem arányos építménye a személyes kötelességek teljesítése nyomán áll egésszé. Életünket a legjelentéktelenebb és legnagyobb részletekben egyaránt a hűség kell, hogy jellemezze. A kicsiny dolgokban való feddhetetlenség, hűség és kedvesség beragyogja az élet ösvényét. Amikor földi pályánk végéhez érkezünk, kiderül, hogy minden egyes kötelességünk, a legkisebbet sem kivéve, hűséges teljesítése is befolyást gyakorolt a jóra – olyat, amely soha örökké nem évül el. (Patriarchs and Prophets, 574.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1774/

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 26. fejezetéhez (július 17-23.).

A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk