Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 3 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%203&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten előkészítette a Jordán folyón való átkelést. Az ismétlődéseknek üzenetértéke van. Mózes idejében a Vörös tengeren való átkelés Isten hatalmának a jele volt, és annak, hogy velük van az Isten és gondoskodik róluk. A Jordánon való átkeléssel Isten újra üzent a népének. Istenük hatalmas Isten, Velük van, csodát tesz, sikerre viszi, amit elkezdett. Erre a tapasztalatra szüksége volt Izraelnek akkor, amikor jelentős változások sűrűjében találták magukat.
2. A frigyláda Isten jelenlétét jelképezte. A pusztai vándorlás idején a nép sokszor megkérdőjelezte, hogy közöttök van-e az Úr. Mózes megígérte Józsuénak, hogy Isten vele lesz. Mózes halála után Isten többször is megismételte Józsuénak és a népnek, hogy velük lesz. Amikor a Jordánhoz közeledő nép látta előttük menni a frigyládát a papok vállán, Isten ígéretének a beteljesedését látták benne. Istenük előttük megy. Ez az ő győzelmük záloga és biztosítéka. Jézus ma is előttünk megy, vezet, gondoskodik, biztosítja a győzelmet és az Isten országába való bemenetelünket.
3. Isten válasza Józsué és a papok hitére a csoda volt. Amikor a ládát vívő papok hittel beléptek a Jordánba, megtörtént a csoda. Isten bennünket is arra kér, hogy lépjünk előre hittel. A csoda csak ezután fog megtörténni. Isten csak egy lépést kért a csoda előtt, de ez a lépés a Jordán folyóba való belépés volt. Isten arra tanít bennünket, hogy egyszerre egy lépést kell tenni. Minden lépésünk előtt Ő jár előttünk, vezet bennünket, s ahogy az előző lépés előtt, a következő lépés előtt is velünk van. Nekünk csak a nyomában kell járnunk. A mi bátorságunk másokat is bátoríthat. Isten megmutatja azt is, ha az Ő utasításait követjük, az ismeretlen jövőtől sem kell félni. Isten nemcsak kettéválasztani tudja a folyót és a tengert előttünk, hanem a vízen járni is megtanít, ha reá szegezzük a tekintetünket.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,
a. aki felkészít a vele való találkozásra
b. akivel találkozni a csodál megvalósulását jelenti
c. aki biztosítja népe számára az utat a cél felé
d. a vele való indulás a vele való megérkezés záloga
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 26. fejezet
26. fejezet – A siker bizonyossága (6. rész)
A sikeres szolgálat indítéka
Bármit is cselekszünk tiszta szeretetből, lehet az bármily csekély vagy megvetendő az emberek szemében, mindenestül áldás lesz, mert Isten inkább arra tekint, mennyi szeretet van benne, semmint a munka nagyságára. (Testimonies, II, 135.)
Tíz igazán megtért, tettre kész és önzetlen munkás többre jut a hittérítés munkájában, mint száz másik, akiknek minden figyelmét a formák kötik le, csupán a gépies szabályok megtartására ügyelnek, s a lelkek iránti mély szeretetet nem ismerve munkálkodnak. (Testimonies, IV, 602.) {ChS 262.4}
Nem a képességek, amelyekkel bírsz vagy amikre szert akarsz tenni, tesznek eredményessé, hanem amit az Úr tesz érted. Sokkal kevésbé szabad bíznunk abban, amit az ember tud tenni, ellenben sokkal jobban kell hinnünk abban, amit Isten tehet minden hívő lélekért. Az Úr szeretné, ha hittel fordulnál hozzá. Szeretné, ha nagy dolgokat várnánk tőle. Szeretné, ha megértenénk mind a földi, mind a lelki dolgokat. Ő fogékonyabbá tehet. Meg tud áldani jártassággal és ügyességgel. Vigyük minden adottságunkat a munkába, kérjünk bölcsességet Istentől, és ha kérünk, ő megadja nekünk. (Christ’s Object Lessons, 146.)
A kegyelem olaja ruházza fel az embert bátorsággal, adja számára az indítékot, hogy nap nap után végezze el azt a munkát, amit Isten jelölt ki neki. Az öt balga szűznek volt lámpása (ez a Szentírás igazságának ismeretét jelenti), de nem bírták Krisztus kegyelmét. Napról napra szertartásaik és külsődleges kötelességeik körforgásában éltek, ám szolgálatukban nem volt élet, híjával volt Jézus igazságának. Az igazság napsugara nem világított be szívükbe és elméjükbe, és nem volt meg bennük annak az igazságnak a szeretete, amely összhangban áll Krisztus életével és jellemével, mely az ő képmása és pecsétje. A kegyelem olaja nem elegyedett igyekezetükkel. Vallásuk nem több száraz héjnál, gyümölcs nélkül való. A tanítások külső formájához ragaszkodtak, ugyanakkor megcsalták magukat keresztény életükben, amely telve van önigazultsággal, és nem jártak Krisztus iskolájába, amit ha megtettek volna, bölccsé válhattak volna az üdvösségre. (Review and Herald, 1894. március 27.)
Az Úr művét az isteni és az emberi eszközök együttműködésével lehet befejezni. Önigazult emberek látszólag lehetnek akár tevékenyek is a menny művében; ám ha nem imádkoznak, fáradozásuk hiábavaló. Ha beletekintenének annak az angyalnak a tömjénezőjébe, aki a szivárvánnyal övezett királyiszék előtti aranyoltárnál áll, megértenék, hogy Jézus érdemeinek elegyedniük kell imáinkkal és fáradozásainkkal, különben annyit fognak érni, mint Kain áldozata. Ha úgy látnánk minden emberi eszköz munkálkodását, ahogy azt Isten szemléli, felfognánk, hogy csak az a munka állhat meg az ítéletben, amit a Krisztus érdemeivel megszentelt sok ima által vittek végbe. Eljön majd a nap, amikor sor kerül a végső nagy szemlére, „és megtértek és meglátjátok, hogy különbség van… az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt”. (Review and Herald, 1893. július 4.)
A törvényeskedő vallás nem felel meg e kor szükségleteinek. Eleget tehetünk minden külsődleges szolgálatnak, mi több, híjával lehetünk a Szentlélek megelevenítő befolyásának, miként Gilboa hegyei is híjával voltak az esőnek és a harmatnak. Mindnyájunknak szükségünk van lelki kenetre és az igazság Napjának fénylő sugaraira, ami meglágyítja és uralma alá veti szívünket. Mindig sziklaszilárdan kell ragaszkodnunk az elvekhez. A Biblia elveit szent cselekvés által kell tanítanunk és támogatnunk. (Testimonies, VI, 417–418.)
Az eredmény nem annyira a képességen, mint inkább a határozottságon és a készségen múlik. Nem a ragyogó képességek tesznek alkalmassá arra, hogy Isten előtt kedves szolgálatot végezzünk, hanem a mindennapi feladatok lelkiismeretes elvégzése, a megelégedettség, a mások sorsa iránti őszinte, képmutatás nélküli érdeklődés. A legszerényebb sorsú emberben is igazi kiválóságra lelhetünk. A szerető szívvel és hűséggel végzett mindennapi feladatok is kedvesek Isten előtt. (Prophets and Kings, 219.)
Az erős és szép jellem arányos építménye a személyes kötelességek teljesítése nyomán áll egésszé. Életünket a legjelentéktelenebb és legnagyobb részletekben egyaránt a hűség kell, hogy jellemezze. A kicsiny dolgokban való feddhetetlenség, hűség és kedvesség beragyogja az élet ösvényét. Amikor földi pályánk végéhez érkezünk, kiderül, hogy minden egyes kötelességünk, a legkisebbet sem kivéve, hűséges teljesítése is befolyást gyakorolt a jóra – olyat, amely soha örökké nem évül el. (Patriarchs and Prophets, 574.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1774/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 26. fejezetéhez (július 17-23.).
A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk
Ámen!
VálaszTörlés