Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 6 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%206&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%206&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten választott népét engedelmességből fakadó cselekvésére szólítja. Izrael népe az igazi vallás örököse volt, választottsága arra irányult, hogy e vallás alapelveit mutassa be, tanítsa meg rá a többi népeket. A kánaániták mélységes pogányságban éltek, nem maradhattak fenn, mert csak a bűnt terjesztették volna tovább.
2. Isten vívta a harcot, de népének engedelmességét, hitét próbálta meg. Nem tudom mennyire tűnhetett hiábavalónak Jerikó naponkénti megkerülése Izrael számára. Ha azonban Isten ezt parancsolta, a zsidók nem kérdőjelezték meg az utasítást. Ez a hit egyik megnyilvánulása: Követem Isten útmutatását akkor is, hanem látom az értelmét. Amikor Izrael népe megjelent a színen, Jerikó lakosait félelem fogta el, de amikor azt látták, hogy a zsidók csak kerülgetik a várost napokon át, és nem történik semmi, lehet, hogy már nem is vették olyan komolyan Izrael Istenének hatalmát. Isten látszólagos tétlensége Istennel szembeni közömbösségre sarkall sokakat. Isten azonban a maga idejében cselekszik.
3. Isten párhuzamosan kezében tartja az emberiség és az egyes ember sorsát. Jerikó sok–sok gúnyolódó, gyalázkodó lakosa között volt olyan is, akinek megfordult az emlékezetében, hogy az izraeliták előtt kettévált a Vörös-tenger és a Jordánon száraz lábbal kelhettek át, s az izraeliták Istene most is tehet csodát. De hitének hangot egyedül Ráháb mert adni. Ráhábot bátorságáért, hitéért hatalmasan megjutalmazta az Úr. Azon kívül, hogy hitéért Ráháb a messiási vérvonalba is bekerült, a Zsidókhoz írott levél pedig a hithősök közé is beemeli.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,
a. aki előtt nincs legyőzhetetlen akadály; Jerikó hiába zárkózott el és be
b. aki elvárja, hogy mindent útmutatása szerint teljesítsenek gyermekei, mert így tud együtt dolgozni velük
c. aki még a pogány asszonynak tett ígéretet is komolyan veszi
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 27. fejezet
27. fejezet – A szolgálat jutalma (2. rész)
A jutalom nem marad el
Ő, aki minden embernek kijelölte a maga munkáját a maga képessége szerint, soha nem hagyja, hogy a kötelesség hűséges végrehajtása ne nyerje el jutalmát. A hűség és a hit valamennyi tettét Isten a különleges pecsétjével és elismerésével koronázza meg. Valamennyi munkáshoz szól az ígéret: „Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” (Testimonies, V, 395.)
Bármilyen rövid ideje szolgálunk, bármilyen egyszerű feladatot látunk el, ha gyermeki hittel követjük Krisztust, nem fogunk csalódni a jutalomban. Amit a legnagyobbak és legbölcsebbek sem tudnak megszolgálni, azt a leggyengébbek és legkisebbek megkaphatják. A menny aranykapuja nem tárul ki azok előtt, akik felmagasztalják magukat. Nem emelkedik fel a büszke lélek előtt sem. Ám az örök díszkapuk szélesre tárulnak egy kisgyermek reszkető érintésére. Áldott lesz a kegyelmi jutalma azoknak, akik őszinte hittel és szeretettel szolgáltak Istennek. (Christ’s Object Lessons, 404.)
Akik e munkát végzik, homlokukon ott lesz az áldozathozatal koronája, és ugyanakkor elnyerik jutalmukat. (Testimonies, VI, 348.)
Ez a gondolat Isten valamennyi munkása számára serkentő és bátorító kell, hogy legyen. Az Üdvözítőért végzett szolgálatunk ebben az életben gyakorta szinte eredménytelennek tűnik. A jóra irányuló erőfeszítéseink, meglehet, buzgók és kitartóak, mégsem adatik meg számunkra, hogy tulajdon szemünkkel lássuk fáradozásaink eredményét, így mindez számunkra kidobott időnek tűnik. Az Üdvözítő azonban arról biztosít bennünket, hogy munkánkról feljegyzés készül a mennyben, és a jutalom nem maradhat el. (Testimonies, VI, 305.)
Minden igazságos, könyörületes és jóindulatú tett énekre fakasztja a mennyet. Az Atya az ő trónszékéről szemléli ezeket, és a legdrágább kincsei közé számlálja ezek megcselekvőit. „És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek…” A nélkülözők és a szenvedők irányában gyakorolt minden könyörületes cselekedet olybá tekintetik majd, mint ha Jézussal cselekedtük volna. Aki támaszt nyújt a szegényeknek, lehajol a lesújtottakhoz és az elnyomottakhoz, magához fogadja az árvákat, közelebbi kapcsolatba kerül Jézussal. (Review and Herald, 1881. augusztus 16.)
Krisztus a nincstelenekkel, a vakokkal, a sántákkal, a betegekkel, az özvegyekkel és az árvákkal gyakorolt valamennyi könyörületes, jóindulatú tettet és figyelmességet úgy tekint, mintha vele magával gyakoroltunk volna; e tettek bekerülnek majd a mennyei feljegyzésekbe, és jutalmat nyernek. (Testimonies, III, 512–513.)
Méltányos jutalom
Az Úr jó, könyörületes és irgalmas szívű. Ismeri minden egyes gyermekét. Tudja, mit csinálunk éppen egyenként. Arról is tud, mekkora összeget kell elengednünk egymásnak. Mi lenne, ha letennétek adóslistáitokat és a kárhoztatásokat, és hagynátok, hogy Isten végezze a maga munkáját? Tiétek lesz a dicsőség koronája, ha eleget tesztek azoknak a kötelességeknek, amiket a menny rátok bízott. (Southern Watchman, 1903. május 14.)
Isten szeretné, ha megnyugodnánk őbenne, és nem kérdeznénk, mi lesz a jutalmunk. Ha Krisztus lakik a szívünkben, nem a jutalom áll gondolataink homlokterében. Nem az elismerés ösztökél bennünket arra, hogy szolgáljunk. (Christ’s Object Lessons, 398.)
Jézus padlásszobákból és viskókból, börtönökből és vesztőhelyekről, hegyekről és pusztaságokból, barlangokból és tengerparti üregekből fogja magához gyűjteni gyermekeit. A Földön mindenüktől megfosztották, megszomorították és meggyötörték őket. Milliók tértek a sírba úgy, hogy elborították őket a gyalázkodások, mert nem engedtek Sátán megtévesztő jogigényeinek. A világi törvényszékek a leghitványabb bűnözőknek kijáró büntetést szabták ki Isten gyermekeire. De közel van már az a nap, amikor az Úr lesz a bíró, és a földi ítéleteket semmissé nyilvánítja. „Népe gyalázatát eltávolítja.” Mindnyájan fehér ruhákat kapnak. És „hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak”. (Christ’s Object Lessons, 179–180.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1837/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 27. fejezetéhez (július 24-30.).
A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés
VálaszTörlésÁmen!