Higgyetek az Ő prófétáinak - február 11 - CSÜTÖRTÖK - Bírák 4

MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 7. fejezet 214. nap

Egyesek végső kétségbeesésükben megpróbáltak betörni a bárkába, de az erős építmény ellenállt kísérletüknek. Voltak, akik belekapaszkodtak a bárkába, amíg el nem sodródtak a háborgó vízben, vagy letépte őket egy szikla, vagy fa, amelybe beleütköztek. A masszív bárka minden rostjában remegett, amikor az irgalmatlan széltől csapkodva hullámról hullámra lendült. Az állatok belül kiáltásaikkal fejezték ki félelmüket és fájdalmukat. De a háborgó elemek között a bárka biztonságban haladt tovább. Végtelenül erős angyalok kaptak megbízást megőrzésére.

A viharban a védtelen állatok az emberekhez rohantak, mintha tőlük várnának segítséget. Egyes emberek gyermekeiket és magukat hatalmas állatokhoz kötötték, tudva, hogy ezek szívósan ragaszkodnak az élethez, még a legmagasabb helyekre is felmásznak, hogy megmeneküljenek az emelkedő víztől. Mások a dombok vagy hegyek csúcsán álló magas fákhoz erősítették magukat, de a fák gyökerestől kiszakadtak, és élő terhükkel a háborgó habokba zuhantak. A biztonságot ígérő helyek egymás után elárvultak. A víz egyre emelkedett, és az emberek a legmagasabb hegyeken kerestek menedéket. Gyakran ember és állat egyszerre küzdött egy talpalatnyi helyért, mígnem mindketten lesodródtak.

Az emberek a legmagasabb csúcsokról is mindenfelé csak parttalan óceánt láttak. Isten szolgájának ünnepélyes intése most már nem tűnt nevetségesnek és megvetendőnek. Azok az elveszett bűnösök hogy vágytak a semmibe vett alkalmak után! Hogy könyörögtek egy órányi kegyelemidőért, még egy kis irgalomért! Noé egyetlen hívó szaváért! De a kedves hangot, a kegyelem szavát ők már nem hallhatták. A szeretet, nem kevésbé, mint az igazság, megkövetelte, hogy Isten büntetése határt szabjon a bűnnek. A megtorlás vize elmosta az utolsó menedéket is, és azok, akik Istent semmibe vették, elpusztultak a fekete mélységben. "[...] az Isten szavára" előállott "[...] akkori világ vízzel elboríttatván, elveszett: a mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára" (2Pt 3:5-7). Egy másik vihar közeledik. A földön ismét végigsöpör Isten pusztító haragja, és bűn és bűnösök elpusztulnak.

Ma is elkövetik azokat a bűnöket, amelyek az özönvíz előtti világban bosszúért kiáltottak. Az emberek szívéből eltűnt az istenfélelem. Isten törvényét közömbösen kezelik és megvetik. A most élő nemzedék mérhetetlen világiassága felér az akkorival. Így szólt Krisztus: "Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne [...] akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is" (Mt 24:38-39). Isten nem az evésért és ivásért marasztalta el az özönvíz előtti emberiséget. Ő adta nekik a föld sok-sok gyümölcsét, hogy kielégítse fizikai szükségleteiket. A bűn abban állt, hogy ezeket az ajándékokat az Adományozó iránti hála nélkül fogadták el, és megrontották önmagukat étvágyuk korlátlan kielégítésével. Házasságot jogosan kötöttek, Isten rendelte el. Ez volt az általa alapított első intézmények egyike, és azt különleges rendelkezésekkel szabályozta, szentté és széppé tette. Az emberek elfeledték ezeket az utasításokat, a házasságot megrontották, és a szenvedélyek szolgálatába állították.

Mai Bibliai szakasz: Bírák 4

Mire a Bírák könyve 4. fejezetéhez érkeztünk, Isten már legalább három különböző pogány ellenséget használt fel arra, hogy fegyelmezze Izráelt, és minden egyes engedetlenség következményeként fokozatosan nőtt a az elnyomások hossza: Kusán-Risathaim, 8 év; Eglon, 18 év; majd Jábin, 27 év. A szabadításokban egy sémát láthatunk, hogy Isten nem ígéretes személyeket használ fel: Éhúdot, aki balkezes volt; Samgart, aki egy ökörösztökével 600 filiszteust ölt meg; és egy feleséget, Jáélt (nem Bárákot, a hadvezért, se nem valamelyik katonáját a tízezerből), akit név szerint tiszteltek, mert megszabadította Izráelt Siserától. Isten különböző eszközeiben a gyengeség a közös nevező, az a feltűnő tulajdonság, amely által Isten legnagyobb cselekedetei megvalósulnak.

Gyengének érzed ma magad? A saját engedetlenséged összetörte a lelkedet? Ne csüggedj el!  Isten nem csak fegyelmezi azokat, akiket szeret, hanem gyönyörködik megszabadításukban. Kész vagy felajánlani gyengeségedet Istennek?  Ő nem csak azt tervezi, hogy megment Téged, hanem azt is, hogy képessé tesz arra, hogy te is megmenthess másokat.

Brennon Kirstein

28. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 7. fejezetéhez (feb. 7-13).

Ellen White Biblia-magyarázata szerint az özönvíz előtti világ sokkal szebb volt, mint most; annak ellenére, hogy az a bűn átka alatt volt. Az emberek szellemi kapacitása is nagyobb volt, és csodás eszközöket alkottak – de gonosz célra használták azokat. Ez annyira bántó volt Isten számára, hogy kihirdette, hogy elpusztítja a világot egy özönvíz által. Ugyanakkor Isten gondoskodott a megváltásról egy bárka által, amelyet azok építettek, akik megőrizték az Isten igaz ismeretét.

Noé éveken keresztül prédikálta a figyelmeztetés és remény üzenetét, és ha az emberek őszintén megbánták volna bűneiket, Isten megakadályozta volna az özönvizet. Ezzel szemben azonban sokan vitatták, hogy az özönvíz általi ítélet lehetséges lenne, hiszen korábban sosem történt ilyen. Noé szilárdan kitartott, bár a többség fanatikusnak bélyegezte meg őt. Amikor Isten bezárta a bárka ajtaját, a megmentettekre bezárult az ajtó, az elveszettek pedig ki lettek zárva. Aztán az áradás olyan erővel tombolva tört elő, hogy még Sátán is féltette az életét.

Ahogy Noé napjaiban volt, úgy van ma is – Isten egy népet nevelt, hogy hirdesse az evangéliumot az ítélettel karöltve. Amikor a kegyelmi idő ajtaja bezárul, azok, akik elfogadják az Isten kegyelmét, be lesznek zárva Istennel örök biztonságra.

Martin Hanna 

Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba