MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 8. fejezet 220. nap
A világ
soha nem látott olyan rettenetes dolgokat, amelyeknek tanúja lesz Krisztus
második adventjekor: "A hegyek reszketnek előtte, és a halmok
szétmállanak. Tekintetétől megrendül a föld, és a világ, és minden, ami rajta
él. Ki állhatna meg haragja előtt, és ki bírhatná ki búsulásának tüzét?"
(Náh 1:5-6). "Uram, hajlítsd meg egeidet és szállj alá; illesd meg a
hegyeket, hogy füstölögjenek! Lövellj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki
nyilaidat és vedd el eszöket" (Zsolt 144:5-6). "Tészek csudákat az
égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek
gőzölgését" (ApCsel 2:19). "És lőnek zendülések és mennydörgések és
villámlások; és lőn nagy földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a
földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy." "És minden sziget
elmúlék, és hegyek nem találtatának többé. És nagy jégeső, mint egy-egy
tálentom, szálla az égből az emberekre" (Jel 16:18. 20-21).
Amikor a
menny villámai a föld tüzével egyesülnek, akkor a hegyek úgy égnek, mint a
kemence, borzalmas lávafolyamokat öntve ki, amelyek kerteket, mezőket, falvakat
és városokat borítanak el. Amikor a forró olvadékok a folyókba lódulnak, a víz
forrni kezd, és leírhatatlan erővel lövell ki masszív sziklákat, széttört
darabjait szétszórva a földön. A folyók kiszáradnak, a föld rázkódik. Mindenütt
félelmetes földrengések és vulkánkitörések lesznek.
Így
fogja Isten a gonoszokat kipusztítani a földről. De a háborgás közepette
megőrzi az igazakat, mint ahogy megőrizte Noét a bárkában. Isten szárnyai alá
menekülnek. Benne lesz bizodalmuk. Ezt mondja a zsoltáríró: "Mert azt
mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: Nem
illet téged a veszedelem" (Zsolt 91:9-10). "Bizony elrejt engem az ő
hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében" (Zsolt
27:5). Isten ezt ígéri: "Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt,
felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!" (Zsolt 91:14).
Mai Bibliai szakasz: Bírák 10
Ebben a fejezetben láthatjuk, hogy Izrael
bálványokat imádott, amikor pedig ellenségeik elnyomták őket, akkor az Úrhoz
kiáltottak segítségért (15. vers). Ám amikor az elnyomás véget ért, akkor visszatértek
a bálványimádáshoz. Könnyű ítélkeznünk az izraeliták felett, és ezt mondanunk:
„Hogyan tudták ezt folytatni, amikor újra meg újra megtapasztalták Isten
jelenlétét és megmentő tetteit?”
Igen, mi magunk is ezt tesszük. Milyen
gyakran segít ki minket Isten egy nehéz helyzetből, és mi mégis visszatérünk
ugyanazokhoz a bűnökhöz! Közülünk mindenkinek van csapdája, bálványa, amelyek
felé fordulunk, ahelyett, hogy Istenhez kiáltanánk a munkánk folytatásához
szükséges vigaszért, megnyugvásért és erőért. Ám Isten ennél többet is szeretne
tenni értünk. Meg akarja változtatni az életünket. Őt nem érdeklik a hamis
megbánások, amikor csak azért fordulunk hozzá, mert nem szeretnénk elszenvedni
tetteink következményeit. Ő új szívet és új életet akar adni nekünk, csak úgy,
mint más dolgokat is, amikre szükségünk van.
Istennek számtalan
lehetősége van arra, hogy lelki növekedést és hitbeli tapasztalatokat adjon
neked és nekem, és mindez nincs is beláthatatlan távolságban tőlünk. Ám ezeket
nem tudjuk felfedezni egészen addig, amíg igaz megbánással ki nem tisztítjuk
életünkből a bálványokat. Mi tart vissza, hogy teljesen átadd magad Istennek?
Elszomorítja Őt, ha valami elválasztja tőled, és vissza kell tartania mindazt,
amit szeretne érted tenni, pedig oly’ sok mindene van, amit neked akar adni!
Bízz Őbenne és lásd meg hatalmas kezét, ahogy dolgozik életedben!
Brandy
Kirstein
29. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 8-9.
fejezeteihez (feb. 14-20).
Az utóbbi években
gyakran szerepeltek a híradásokban elsöprő erejű szuperviharok pusztító
hatásának képei. A globális felmelegedés és a környezetünkkel való megrögzött
rossz bánásmód csak növelni fogja azt a fájdalmat, kárt és pusztítást, amely a
ránk következő években vár kiaknázott bolygónkra. Ennek a pusztításnak az
árnyékában nőnie kell a tudatosságunknak is, ami az emberek reményvesztettségét
és félelmeit illeti.
Ahogy az özönvíz tomboló hullámai
alábbhagytak, a bárkán lakó néhány ember szívét bizonyára az elképedés töltötte
be. Negyven napi hánykolódást követően Noét és a családját megdöbbentették a
kataklizmaszerű következmények, amelyek Isten döntéséből adódtak, hogy
gyökerestül kiirtsa a bűn eredményét a földről. Noé bizonyára arra gondolt,
mennyivel több embert lehetett volna megmenteni, ha méltányolták volna a
szavát, és megfeleltek volna neki.
A szivárványt az égen, mint az Isten
kegyelmének és irgalmának szimbólumát kaptuk. Bármikor is később Noé, a
családja, vagy a leszármazottjaik látták az égen a szivárványt, tudták, hogy
Isten megígérte, hogy soha többé nem bünteti meg a földet özönvízzel. A
szivárvány megmaradt a remény és Isten gondoskodásának az ígéreteként.
A mai világunknak, amelyet érzéketlen gonosz
és természeti katasztrófák gyötörnek, ismét a remény szavát kell hallania. Ez
az ígéret pedig az, hogy Isten királyi székét a mennyben szivárvány övezi körül
(Jel. 4:2–3). Isten megígérte, hogy Jézus ismét el fog jönni, hogy megmentse a
pusztítástól Isten népét. Isten a népét megóvja és megmenti.
Denis Fortin
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése