2016. február 12., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 12 - PÉNTEK - Bírák 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 7. fejezet 215. nap

Hasonló állapotok vannak ma is. Ami önmagában törvényes, azt az ember túlzásba viszi. Étvágyát korlátozás nélkül kielégíti. Azok, akik magukat Krisztus követőinek mondják, ma együtt esznek és isznak a részegesekkel, bár a nevük ott van a gyülekezet névsorában. Mértéktelenség bénítja meg az erkölcsi és lelki képességeket, és utat készít az alantas szenvedélyek kielégítésének. A tömegek nem érzik, hogy erkölcsi kötelességük érzéki vágyaik megfékezése, így a szenvedélyek rabjává lesznek. Számos ember él érzéki élvezeteinek; ennek a világnak, és csakis ennek az életnek. Szertelenség hatja át a társadalom minden rétegét. A becsületességet feláldozzák a fényűzés és hivalkodás oltárán. Azok, akik sietnek meggazdagodni, elferdítik az igazságot, elnyomják a szegényeket, és most is veszik és adják a "rabokat és emberek lelkeit". Dorgálás nélkül pusztít a rászedés, megvesztegetés és tolvajlás, fent és lent egyaránt. A sajtó hemzseg a gyilkossági hírektől - a hidegvérrel és ok nélkül elkövetett bűncselekmények híreitől, mintha az emberiesség utolsó szikrája is kihalt volna. Ezek a rémtettek olyan megszokott esetek lettek, hogy szinte megjegyzés nélkül maradnak, és alig keltenek megdöbbenést. Az anarchia szelleme lett úrrá a nemzetek életében, és a világot időről-időre rémületbe ejtő zendülések mutatják, hogy parázslik a szenvedélyek és a törvénytelenségek tüze, és ha egyszer elszabadul a gyeplő, bajjal és nyomorúsággal tölti be a világot. Az a kép, amelyet a Szentírás az özönvíz előtti világról ad, nagyon híven ábrázolja azt az állapotot, amely felé a modern társadalom szélsebesen rohan. Most a mi századunkban is, a csak névlegesen keresztény országokban naponta követnek el olyan sötét és rettenetes bűncselekményeket, amilyenek miatt a régi világ bűnösei elpusztultak.

Az özönvíz bekövetkezte előtt Isten elküldte Noét, hogy figyelmeztesse a világot, és megtérítse az embereket, s így megmeneküljenek a fenyegető pusztulástól. Amint Krisztus második eljövetelének ideje közeledik, az Úr elküldi szolgáit intő üzenettel a világhoz, hogy felkészítsék azt erre a nagy eseményre. Tömegek szokásszerűen hágják át Isten törvényét, és most az irgalmas Isten felszólítja őket, hogy engedelmeskedjenek törvénye szent szabályainak. Isten megbocsát mindazoknak, akik bűnbánattal és Krisztus iránti hittel elhagyják bűneiket. De sokan úgy érzik, hogy bűneik elhagyása túl nagy áldozatba kerül. Mivel életük nincs összhangban Isten erkölcsi kormányzatának tiszta elveivel, elutasítják Isten intéseit, és tagadják törvényének tekintélyét.

Abból a sok-sok emberből, akik az özönvíz előtt a földet lakták, csak nyolcan hittek Istenben és engedelmeskedtek Noén keresztül küldött szavának. Az igazság prédikátora százhúsz éven át figyelmeztette a világot a közelgő pusztulásra, de üzenetét elutasították és semmibe vették. Mielőtt a Törvényadó eljön, hogy megbüntesse az engedetleneket, a törvényszegőket figyelmezteti, hogy térjenek meg és legyenek hívek. A többséget azonban hiába figyelmezteti. Ezt mondja Péter apostol: "[...] az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva" (2Pt 3:3-4). Nem halljuk-e mi is ugyenezeket a szavakat, nem csupán azoktól, akik nyíltan tagadják Isten létezését, hanem sok olyan embertől is, akik felállnak országunk szószékeire? "Nincs ok az aggodalomra! - kiáltják.

Mielőtt Krisztus eljön, az egész világ megtér, és igazság uralkodik ezer évig. Békesség! Békesség! Minden úgy folytatódik, amint kezdettől fogva volt. Ne zavarjon meg senkit ezeknek a vészmadaraknak az izgató üzenete!" De ez a tanítás a millenniumról nem egyezik Krisztus és az apostolok tanításaival. Jézus feltette ezt a sokatmondó kérdést: "Az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?" (Lk 18:8). És amint láttuk, azt is kijelentette, hogy a világ állapota olyan lesz, mint Noé napjaiban. Pál figyelmeztet bennünket, hogy lássuk meg a vég közeledtével a gonoszság növekedését: "A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén" (1Tim 4:1). Az apostol azt mondja, hogy "[...] az utolsó napokban nehéz idők állanak be" (2Tim 3:1). És megdöbbentő listát ad azoknak a bűneiről, akiknél megvan a kegyesség látszata.

Mai Bibliai szakasz: Bírák 5

A Bírák könyvének ötödik fejezetében Debora és Bárák egy duettet énekel, egy „új éneket az Úrnak” ahogyan a Zsoltárok könyvének 96:1 versében olvashatjuk. Milyen friss, aktuális és konkrét példa ez Isten csodálatos magasztalására! Debora és Bárák egyszerűen csak felidézhette volna Mirjám énekét, ami Isten szabadításáról szól, amikor Izráel átkelt a Vörös-tengeren. Ehelyett, íme egy új ének, ami azt részletezi, mit vitt véghez értük éppen akkor az Isten.. Amikor számba veszik az énekben, mit tett értük Isten, amikor megmentette őket Siserától, akkor a jelenben cselekvő, hatalmas VAGYOK iránt fejezik ki hódolatukat.

Bár arról is kell énekelnünk, mit tett értünk Isten a múltban, arról is fontos új dalt énekelnünk, hogy mit tesz értünk a jelenben. Ha saját életemet nézem, túlságosan gyakran előfordul, hogy nem sikerül leírnom, megragadnom Isten hatalmas cselekedeteit a jelenben. És amikor nem sikerül felidézni, miként vezetett Isten eddig, és vezet most is engem, akkor elkezdek aggódni a jövőmért. Debora és Bárák duettje arra hív minket, hogy emlékezzünk Istenre, aki most is hatalmasan munkálkodik népéért. Énekeljünk új, személyes hangú énekeket az Úrnak, amelyek részletesen bemutatják, milyen különlegesen dolgozik Isten az életünkben!

Brennon Kirstein

28. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 7. fejezetéhez (feb. 7-13).

Ellen White Biblia-magyarázata szerint az özönvíz előtti világ sokkal szebb volt, mint most; annak ellenére, hogy az a bűn átka alatt volt. Az emberek szellemi kapacitása is nagyobb volt, és csodás eszközöket alkottak – de gonosz célra használták azokat. Ez annyira bántó volt Isten számára, hogy kihirdette, hogy elpusztítja a világot egy özönvíz által. Ugyanakkor Isten gondoskodott a megváltásról egy bárka által, amelyet azok építettek, akik megőrizték az Isten igaz ismeretét.

Noé éveken keresztül prédikálta a figyelmeztetés és remény üzenetét, és ha az emberek őszintén megbánták volna bűneiket, Isten megakadályozta volna az özönvizet. Ezzel szemben azonban sokan vitatták, hogy az özönvíz általi ítélet lehetséges lenne, hiszen korábban sosem történt ilyen. Noé szilárdan kitartott, bár a többség fanatikusnak bélyegezte meg őt. Amikor Isten bezárta a bárka ajtaját, a megmentettekre bezárult az ajtó, az elveszettek pedig ki lettek zárva. Aztán az áradás olyan erővel tombolva tört elő, hogy még Sátán is féltette az életét.

Ahogy Noé napjaiban volt, úgy van ma is – Isten egy népet nevelt, hogy hirdesse az evangéliumot az ítélettel karöltve. Amikor a kegyelmi idő ajtaja bezárul, azok, akik elfogadják az Isten kegyelmét, be lesznek zárva Istennel örök biztonságra.

Martin Hanna 
Andrews University Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése