Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 27. fejezet 1397. nap
A lelki életnek ez a Szerzője láthatatlan; emberi tudomány
nem adhat magyarázatot arra nézve, hogy ennek az életnek hogyan leszünk és
maradunk részesei. A Lélek működése azonban mindenkor összhangban van a
kinyilatkoztatott Igével. A szellemi világ törvényei azonosak a természet
világának törvényeivel. Noha a természetes életet pillanatról pillanatra isteni
Erő tartja fenn, annak megőrlése mégsem történik szemmel látható csoda által,
hanem azon áldások hasznosításával, amelyek rendelkezésünkre állnak. Hasonlóan
a lelki életet is azok az eszközök tartják fenn, amelyeket a gondviselés juttat
számunkra. Ha Krisztus követője el akar jutni "érett férfiúságra, a Krisztus
teljességével ékeskedő kornak mértékére" (Ef. 4, 13.), akkor az élet
kenyeréből kell ennie és az üdvösség vizéből innia. Növekednie kell,
munkálkodni, imádkozni és minden dologban betartani azokat a tanításokat,
melyeket Isten adott Igéjében.
Ezen zsidó megtértek tapasztalataiból még további
tanulságot is meríthetünk. Amikor János megkeresztelte őket, még nem értették
meg teljesen Jézus misszióját - hogy Ó a bűnösök Üdvözítője. Még számos
tévtanhoz ragaszkodtak. Miután azonban nagyobb világosságot nyertek, örömmel
fogadták el Krisztust Megváltójuknak, ami kötelezettségeiket is megváltoztatta.
A tisztultabb hit elfogadása megfelelő változást hozott életükbe és ezen
átalakulásuk, valamint Krisztusba vetett hitük vallomása jeléül, újból
megkeresztelkedtek Jézus nevében.
Pál régi szokásához híven, Efézusban is a zsinagógában
kezdte meg munkálkodását. Itt három hónapon át folytatta munkáját,
"vetekedvén és igyekezvén meggyőzni az Isten országára tartozó
dolgokról." Eleinte szívesen hallgatták szavait; azonban csakhamar itt is,
mint egyéb helyeken, ellenállásra talált. Azt olvassuk, hogy "némelyek
megkeményíték magokat és nem hívének, gonoszul szólván az Úrnak útáról a
sokaság előtt." Miután az evangéliumot elvetették és emellett az
elhatározásuk mellett csökönyösen kitartottak, az apostol felhagyott a
zsinagógában való prédikálásával.
Isten Lelke munkálkodott Pállal és Pál által, mialatt
honfitársai megtérésén fáradozott. A felhozott bizonyítékok elegendőek voltak,
hogy mindenkit meggyőzzenek, aki őszintén óhajtotta megismerni az igazságot.
Sokakat azonban előítélet és hitetlenség tartott fogva és a legmeggyőzőbb
bizonyítékok előtt sem hajoltak meg. Pál tehát attól tartva, hogy az igazság
eme ellenségeivel való állandó érintkezés veszélyeztetheti a megtértek hitét,
elszakadt tőlük. A tanítványokat maga köré gyűjtötte és nyilvános tanításait
Tyrannus iskolájában folytatta, aki mint tanító tekintélynek és tiszteletnek
örvendett.
Pál - amint mondja - látta, hogy "nagy kapu nyílott
meg előttem és hasznos", ha mindjárt "az ellenség is sok." (1.
Kor. 16, 9.) Efézus abban az időben Ázsiának nemcsak legpompásabb, hanem
legromlottabb városa is volt. Babona és érzéki élvezetek terjengtek a nagyszámú
lakosság körében. Templomaik védő árnyékában a gonosztevők minden fajtája
menedéket talált és a legaljasabb bűnök burjánoztak.
Efézus népszerű központja volt Diana istennő tiszteletének.
Az "efézusi Diána" csodálatos templomának nemcsak egész Ázsia, hanem
az egész ismert világ hódolt. Felülmúlhatatlan pompája nemcsak a városnak,
hanem az egész népnek is büszkesége volt.
A templom belsejében álló bálvány, a hagyomány szerint, az
égből szállott alá. Szimbolikus jelentőségű feliratainak nagy erőt
tulajdonítottak. Az efézusiak egész sorozat könyvet írtak, melyek ezeknek a
szimbólumoknak jelentőségét és alkalmazását magyarázták.
E könyveket igen sok varázsló buzgón tanulmányozta; ezeknek
a templomban levő szobor babonás tisztelői felett igen nagy befolyásuk volt.
Pál apostol Efézusban végzett munkája alatt Isten
kegyelmének különös jeleiben részesült. Fáradozásait Isten ereje kísérte és
sokan kigyógyultak testi betegségeikből. "És nem közönséges csodákat
cselekszik vala az Isten Pál keze által; annyira, hogy a betegekhez is elvivék
az ő testéről a keszkenőket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a
betegségek, és a gonosz lelkek kimenének belőlük." A természetfölötti
erőknek ez a megnyilvánulása nagyobb volt mindannál, amit addig Efézusban
láttak; ezt sem a szemfényvesztők ügyessége, sem az ördöngösök varázslatai sem
tudták utánozni. Miután ezek a csodák a názáreti Jézus nevében történtek, az
emberek láthatták, tapasztalhatták, hogy a menny Istene sokkal hatalmasabb
azoknál a varázslóknál, akik Diána istennőt imádták. Isten így magasztalta fel
szolgáját a bálványimádók szeme láttára; mérhetetlenül föléje emelte a
leghatalmasabb és legkedveltebb varázslóknak.
Isten, akinek minden gonosz lélek engedelmeskedni tartozik,
Ő adott szolgáinak hatalmat fölöttük, és felkészült arra, hogy még nagyobb
szégyent és vereséget hozzon azokra, akik megvetették és megalázták szent
Nevét. A varázslást Mózes törvénye halálbüntetéssel sújtotta; mindazáltal a
hitehagyott zsidók időről időre titokban mégis űzték. Így abban az időben,
amikor Pál meglátogatta Efézust, voltak "némelyek a lézengő zsidó
ördögűzők közül", akik, mikor látták az általa véghezvitt csodákat, vakmerően
"az Úr Jézus nevét hívták azokra, akikben a gonosz lelkek valának."
Ezek "Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten", akik ezt
megkísérelték. Találkoztak egy gonosz lélektől megszállt férfival, akit
megszólítottak: "Kényszerítünk téged a Jézusra, kit Pál prédikál." "Felelvén
pedig a gonosz lélek, monda: a Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák
vagytok? És reájuk ugorván az az ember, akiben a gonosz lélek vala, legyőzvén
őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának
ki abból a házból."
Mai Bibliai szakasz: Józsué
23
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az évek teltek, és
Józsué látta, hogy életének vége közel van. Találkozóra hívta Izrael vezetőit,
valószínűleg Sikhembe
(2. vers). Emlékeztette őket arra, miként osztotta el közöttük azt a földet,
amit Isten a kánaánita törzsektől vett el (9-11. vers).
Azután azzal fordult hozzájuk, hogy legyenek erősek, és engedelmeskedjenek mindannak, amit a Mózes törvényének könyvében megírva találnak. Felszólította őket, hogy ne keveredjenek azokkal a népekkel, amelyek fennmaradtak közöttük; isteneiknek nevét ki se ejtsék, azokra ne esküdjenek, hanem ragaszkodjanak az Úrhoz, az ő Istenükhöz (6-8 vers).
Arra figyelmeztette
őket, hogy ha összeadják magukat azokkal a népekkel, amelyek
fennmaradtak közöttük, az Úr ki nem űzi többé azokat a bálványimádó
népeket előlük, sőt inkább tőrré és hurokká lesznek a számukra, oldalaikban
ostorrá, szemeikben pedig tövisekké, amíg kivesznek arról a jó földről, amelyet
az Úr adott nekik.
„… egy szó sem esett el mindama jó szóból, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott felőletek” – mondta Józsué. „Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból! De amiképpen betelt rajtatok mind az a jó szó, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott felőletek: akképpen teljesíti majd rajtatok mind a gonosz szót is az Úr, míglen kipusztít titeket e jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek” (14-15. vers).
Mindezek a mi tanulságunkra írattak meg. Isten mindig megtartja ígéreteit. Nekünk is erőseknek kell maradnunk, és engedelmeskednünk kell mindannak, amelyek az Ő törvényének könyvében megírattak.
Ralph Neall
196. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 26-27. fejezeteihez (május 5-11.).
Apollós és Pál között
verseny kerekedett, és ez ártalmas hatással bírt a korinthusi gyülekezet
egészséges növekedésére. Sem Pál, sem Apollós nem támogatta a kivételezést,
valójában Pál szenvedélyesen szólt is ellene. De a gonosz feltételezése és a
féltékenység megtették a munkájukat, nehézzé téve Pál számára, hogy a
korinthusi megtérteknek a megváltás mélyebb titkait tanítsa.
Ezt a szituációt
könnyen alkalmazhatjuk a mi időnkre is. Ha Pál a mi gyülekezetünkben tanítana,
nyitottak lennénk-e, hogy megértsük, és megtanuljuk a Szentlélek mélyebb
dolgait, vagy túlságosan is el lennénk veszve a helyi és globális
egyházpolitikában ahhoz, hogy teljes szívvel válaszoljunk a Lélek késztetésére,
hogy hasson a szívünkre az Írás mélyebb megértésével?
Mindannyiunk számára
van munka, amire Isten elhívott minket. "Ne legyen barátságtalan bírálat,
sem más munkájának lebecsülése, sem pártokra szakadás! … Egyik se akarjon
bíróként felülkerekedni, tiszteletlenül beszélve munkatársairól, de ne bánjon
velük alárendelt személyekként sem! Isten vezetésével mindenki végezze a reá
bízott feladatot, a többiek pedig tiszteljék, szeressék és bátorítsák!”
Isten kegyelméből és az
ő Szentlelke irányítása alatt egységes mozgalomként dolgozhatunk az Ő
királyságáért!
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés