Higgyeztek az Ő prófétáinak - május 8 - SZERDA - Józsué 21

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 26. fejezet 1395. nap

A gyülekezet fogadja Istennek ezen szolgáit olyan hálásan, mintha a Mestert fogadná. Arra kell törekednie, hogy a tanításból annyi jót merítsen, amennyit mindegyik nyújtani képes az Isten Igéjéből. Az Isten szolgái által nyújtott igazságokat fogadja mindig alázatosan, szerényen és értékelje kellőképpen; viszont ne bálványozzon egyetlen prédikátort sem.

Krisztus kegyelme folytán, Isten prédikátorai: a világosság és áldás hírnökei. Ha komoly és állandó imaélet által a Szentlélek adományát elnyerik; ha az egyetlen vágytól égve lelkek megmentésére vonulnak ki; ha izzó buzgalommal hirdetik a kereszt dicsőségét: úgy meglátják majd munkájuk gyümölcsét. Ha ellenállnak a kísértésnek, hogy emberileg bölcselkedjenek vagy önmagukat magasztalják, akkor olyan munkát végeznek, amely Sátán támadásaival szemben szilárdan megáll. Akkor sok lélek tér meg a sötétségből a világosságra és számos gyülekezet fog alakulni. Az emberek pedig nem emberekhez fognak vonzódni, hanem Krisztushoz térnek meg. A saját "Én" háttérbe szorul majd és csupán Jézus, a golgota Férfia válik láthatóvá.

Akik ma Krisztusért munkálkodnak, ugyanolyan rendkívüli előnyök birtokában lehetnek, mint azok, akik az apostoli korszakban hirdették az evangéliumot. Isten kész ma is szolgáinak erőt adni, miként egykor megáldotta Pált, Apollóst, Silást, Timótheust, Pétert, Jakabot és Jánost.

Az apostolok korában is volt néhány tévútra vezetett lélek; hangoztatták ugyan, hogy hisznek Jézusban, de nem voltak hajlandók követei iránt tisztelettel viseltetni. Azt állították, hogy nem követnek emberi tanítót, mert közvetlen Krisztustól - az evangélium hírnökeinek segítsége nélkül - nyernek oktatást. Teljesen függetleneknek érezték magukat és nem voltak hajlandók a gyülekezet szavának engedelmeskedni. Az ilyen emberek abban a nagy veszélyben forognak, hogy könnyen elbukhatnak.

Isten a különféle adományokkal rendelkező embereket - mint általa elrendelt segítőket - azért helyezte a gyülekezetbe, hogy együttes tanácskozással tegyenek eleget a Lélek kívánságainak. Az olyan ember, aki állandóan csak a saját akaratát akarja keresztülvinni és nem hajlandó másokkal, akik Isten művében gazdag tapasztalatokat szereztek, együttműködni, önbizalmától elvakultan képtelen lesz a tévelygést az igazságtól megkülönböztetni. Az ilyen embereket nem tanácsos a gyülekezetben vezető tisztségre megválasztani, mivel ezek, a testvérek ítéletét mellőzve, csupán saját akaratukat vinnék keresztül és saját terveik szerint járnának el. Könnyű azután az ellenségnek az ilyen emberek által tevékenykedni. Ezek, annak ellenére, hogy minden lépésnél tanácsra szorulnak, Krisztustól pedig nem tanultak szelídlelkűséget és alázatosságot, mégis saját erejükből lelkek vezetésére vállalkoznak.

Hangulatok egymagukban nem bizonyulnak biztos vezetőknek a kötelességteljesítésben. Az ellenség gyakran ringatja az embereket abban a hitben, hogy Isten vezetése alatt állanak, holott a valóságban pusztán emberi érzéseket követnek. Ellenben, ha éberen figyelünk és tanácskozunk hittestvéreinkkel, az Úr közli velünk akaratát, mivel nekünk szól ígérete: "Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosakat." (Zsolt. 25, 9.)

Az első keresztény gyülekezetekben néhány olyan ember is akadt, aki sem Pált, sem Apollóst nem akarta elismerni. Ezek azt állították, hogy Péter a vezetőjük, mert ő a Mesterrel járt és Vele bizalmas barátságban élt, ellenben Pál üldözte a hívőket. Nézeteiket, érzéseiket előítéletük irányította; nem is nyilvánítottak életükben bensőséges nagylelkűséget, gyöngéd szeretetet, ami pedig bizonyítéka annak, hogy Krisztus uralja a szívet.

Ez a pártszellem súlyos következményekkel fenyegette a keresztény gyülekezetet. Pál tehát utasítást kapott az Úrtól, hogy komoly figyelmeztetést intézzen hozzájuk és ünnepélyesen tiltakozzék ez ellen. Akik azt mondták: "Én Pálé vagyok... én meg Apollósé... én meg Kéfásé... én meg Krisztusé" ezektől azt kérdezte az apostol: "Vajon részekre osztatott- é Krisztus? Vajon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg?" Majd kérte őket: "Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek. Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené." (1. Kor. 1, 12. 13; 3, 21-23.)

Pál és Apollós között teljes volt az egyetértés. Apollós a korinthusi gyülekezet pártoskodása és egyenetlenkedése miatt csalódást és nagy szomorúságot érvett. Nem akart abból hasznot húzni, hogy előnyben részesítették és erre nem is bátorította őket, hanem gyorsan eltávozott a viszálykodó gyülekezetből. Amikor Pál később felkérte, hogy látogassa meg ismét Korinthust, egyenesen visszautasította. Csak hosszú idő múltán vette fel velük újra a kapcsolatot, amikor a gyülekezet már sokkal magasabb lelki színvonalra emelkedett.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 21

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+21&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+21&version=NT-HU

A léviták, akiknek nem adtak saját törzsi területet, eljöttek Eleázárhoz, a főpaphoz Silóba, és emlékeztették őt arra, hogy az Úr azt mondta Mózesnek: Izráel fiai adjanak városokat és azokhoz tartozó legelőket a lévitáknak és családjaiknak, hogy legyen hol lakniuk. Így az Úr parancsolata szerint (3. vers) ez meg is történt.

Mivel a léviták voltak az emberek lelki vezetői, a városok és a legelők, amelyeket kaptak, szétszórtan helyezkedtek el a törzsek között. Összesen  48 várost és azokhoz tartozó legelőt kaptak a léviták és családjaik. Utána az Úr nyugalmat adott az izraelitáknak mindenhol a földjeiken, ahogy megígérte az ő atyáiknak és „senki sem tudott megállni velük szemben ellenségeik közül. Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izráel házának tett. Minden beteljesedett” (Józs 21:45 – új prot. ford.).

Isten gondoskodik rólunk és családunkról, és az Ő ígéretei biztosak. Bár talán lehetnek nehézségeink, Ő nem hagy el, és nem felejt el minket. Habár vannak nehézségeink ezen a világon, de a mennyei Kánaán határán állunk; Isten ígéretei be fognak teljesedni, és nyugalmunk lesz mindörökké.

Ralph Neall  

 

196. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  26-27. fejezeteihez (május 5-11.).

Apollós és Pál között verseny kerekedett, és ez ártalmas hatással bírt a korinthusi gyülekezet egészséges növekedésére. Sem Pál, sem Apollós nem támogatta a kivételezést, valójában Pál szenvedélyesen szólt is ellene. De a gonosz feltételezése és a féltékenység megtették a munkájukat, nehézzé téve Pál számára, hogy a korinthusi megtérteknek a megváltás mélyebb titkait tanítsa.

Ezt a szituációt könnyen alkalmazhatjuk a mi időnkre is. Ha Pál a mi gyülekezetünkben tanítana, nyitottak lennénk-e, hogy megértsük, és megtanuljuk a Szentlélek mélyebb dolgait, vagy túlságosan is el lennénk veszve a helyi és globális egyházpolitikában ahhoz, hogy teljes szívvel válaszoljunk a Lélek késztetésére, hogy hasson a szívünkre az Írás mélyebb megértésével?

Mindannyiunk számára van munka, amire Isten elhívott minket. "Ne legyen barátságtalan bírálat, sem más munkájának lebecsülése, sem pártokra szakadás! … Egyik se akarjon bíróként felülkerekedni, tiszteletlenül beszélve munkatársairól, de ne bánjon velük alárendelt személyekként sem! Isten vezetésével mindenki végezze a reá bízott feladatot, a többiek pedig tiszteljék, szeressék és bátorítsák!”

Isten kegyelméből és az ő Szentlelke irányítása alatt egységes mozgalomként dolgozhatunk az Ő királyságáért!

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba