Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 28. fejezet 1401. nap
Demeter azt hangoztatta beszédében, hogy mesterségük
tönkremegy és "semmibe sem vétetik." Ezek a szavak mutatják az igazi
hátterét úgy az efézusi lázadásnak, mint annak a sok üldözésnek, amelyet az
apostoloknak munkájuk közben szenvedniük kellett. Demeter és munkatársai
látták, hogy az evangélium tanítása és terjedése szobrászüzemüket
veszélyezteti. A pogány papok és művészek bevétele forgott kockán és ezért
szították a leghevesebb ellenállást Pál apostol ellen.
A városi jegyző, valamint több főtisztviselő határozata
felmentette Pált az emberek előtt minden törvényellenes cselekedet vádja alól.
A kereszténység újabb győzelmét jelentette ez, a tévelygés és babona fölött.
Isten a városi hatóság egyik tisztviselőjét használta fel, hogy apostolát
igazolja és a lázongó csőcseléket megfékezze. Pál szívből hálás volt Istennek
azért, hogy életét megmentette, és hogy a keresztyénség hírneve az efézusi
lázadás miatt csorbát nem szenvedett.
"Minekutána pedig megszűnt a háborúság, magához híván
Pál a tanítványokat és tőlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába
menjen." Ezen az útján két hűséges efézusi testvér: Tikhikus és Trófimus
kísérte el.
Pál működése Efézusban tehát befejeződött. Itteni egész
szolgálata a szüntelen munka, sok kísértés és súlyos gondok időszaka volt. A
népet nyilvánosan, és házról házra járva tanította; könnyek között oktatta és
intette. Emellett a zsidók állandó ellenállást fejtettek ki és egyetlen
alkalmat sem mulasztottak el, hogy a közvéleményt ellene hangolják.
Miközben Pál így küzdött az ellenállással, mialatt
fáradhatatlan buzgalommal fejlesztette az Evangélium munkáját, egyúttal síkra
szállt a hitben még fiatal gyülekezet érdekeiért, de ugyanakkor lelkében súlyos
terheket hordozott valamennyi gyülekezetért.
Nagy bánatot okozott neki egyes tagok hitehagyása, az
általa alapított gyülekezetekben. Attól félt, hogy érettük való fáradozása
esetleg hiábavalónak bizonyul. Sok álmatlan éjszakát töltött el imában és
elmélkedésben, ha arról értesült, hogy mi mindent követtek el munkájának
lerontására. Aszerint, ahogyan alkalom kínálkozott és a viszonyok megkívánták,
írt a gyülekezeteknek. Kifejtette előttük esetleges rosszallását; tanácsokat,
intéseket és bátorításokat küldött nekik. Ezekben a levelekben nem említette
saját nehézségeit és mégis időnként bepillantást engednek a Krisztus ügyéért
folytatott küzdelmeibe és szenvedéseibe. Verést és bebörtönözést, hideget,
éhséget és szomjúságot; veszedelmeket szárazon és vízen, a városban és a
pusztában; saját honfitársaitól, a pogányoktól és hamis testvérektől - mindent
eltűrt az evangéliumért. Rágalmazták, szidalmazták "mindeneknek söpredékévé"
lett, aggódva, üldözve; "mindenütt nyomorgatva", "minden órában
veszedelemben", mindenkor "halálra adatunk a Jézusért".
Az ellenállás állandó viharának közepette, az ellenség
kiáltozása és barátok hitehagyása közben, a rettenthetetlen apostol szinte
elvesztette bátorságát. Ha azonban visszapillantott a Golgotára, újabb
buzgalommal fogott hozzá, hogy a Megfeszítettet prédikálja és ismeretét
terjessze. Csak ama véráztatott úton haladt, amelyen előtte Krisztus is járt és
nem kívánt feloldozást küzdelme alól mindaddig, amíg fegyverzetét le nem
rakhatta Megváltójának lábai elé.
Mai Bibliai szakasz: Bírák
3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Bírák könyvének 3.
fejezete emlékeztet minket Isten végtelen, mindenre kiterjedő hatalmára. Ebben
a fejezetben egy olyan Istent láthatunk, aki nem nézi tétlenül, közönyösen,
elidegenedetten és passzívan az Ő népének döntéseit. Nem csak egyszerűen
megengedi az okozatot és a következményt Izrael döntéseiben, hogy minden a
természetes rendjén haladjon, hanem egy olyan Istent látunk, aki aktívan
tesz egyrészt azért, hogy fegyelmezze, másrészt azért, hogy megszabadítsa az Ő
népét. Amellett, hogy egészen valószínűtlen módon támaszt olyan szabadítókat,
mint Othniel, Ehud és Sámgár; Isten az, aki Kusán-Risathaimnak kezére adva
folyamatosan munkálkodva fegyelmezi Izráelt. Isten ténylegesen megerősíti Eglon
kezeit azután, hogy Izráel ismét gonoszságot művel Isten szeme láttára.
Felismerve azt, hogy
Isten szándékosan erősítette meg az Ő népének ellenségeit, hogy végső célként
visszatérítse az akaratos népet önmagához, az jut eszembe, mennyire nem „bedobozolható”
a mi Istenünk. Mi nem tudjuk Őt belerakni egy dobozba, és korlátozni azt, hogy
mit tud, vagy mit nem tud tenni. Különös, kifürkészhetetlen tettek mutatkoznak
meg itt tökéletes összhangban az Ő céljaival és útjaival. Ezeket a leírásokat
olvasva érzem, hogy csendes tiszteletre hív engem, és bizalomteljes
engedelmességre az Egyetlen iránt, akinek a tervei és cselekedetei felettem
állnak. Hogyan munkálkodik ma Isten a mi életünkben? Lehetséges, hogy Ő olyan
módon próbál meg, fegyelmez, vagy ment meg minket, amit abban a pillanatban nem
értünk? Mindenképpen megbízol Istenben?
Brennon Kirstein
197. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 28-29. fejezeteihez (május 12-18.).
„Istenbe vetett hittel,
mint harci vértezetükkel s az Ő igéjével, mint harci fegyverzetükkel
egyszersmind olyan benső erőt nyernek, amellyel az ellenség minden támadását
eredményesen visszaverhetik.”
Pál apostol sok
megpróbáltatáson ment keresztül, amikor a hitre jutásban és hitük
megerősítésében segítette azokat, akik újólag jutottak el a Krisztusban való
hitre. Pál buzgósága Isten Igéjének terjesztésében nem egy könnyen járható út
volt. A Krisztusban hívők manapság is sok kísértéssel találkoznak mindabban,
amit a világ felajánl nekik. A bűnös emberi természet miatt nagyon könnyű
eltévelyedni Isten ösvényéről.
„Sátán állandóan arra
törekszik, hogy bizalmatlanságot, elidegenülést és gyűlöletet hintsen el Isten
népe között.” A gonosz azt keresi, hogyan tudja Istentől eltávolítani az
embereket. A mai nemzedék számára különösen könnyű eltévelyedni az egyháztól, a
globalizálódó világnak köszönhetően. A közösségi média és az internet
információk garmadáját kínálja azoknak, akik meg akarják kérdőjelezni Isten
szavát. Ha szívünket és lelkünket teljesen átadjuk neki, akkor képesek leszünk
a világ kísértéseinek ellenállni. Ha Istentől kérünk vezetést, Ő vezetni fog
minket, épp úgy, ahogyan Pál apostol vezette az új hívőket. Isten azt akarja,
hogy keressük az Ő könyörületességét és kegyelmét; azt akarja, hogy tudjuk,
sosem mond le rólunk. Isten irántunk való múlhatatlan szeretete folytonos
oltalmában és gondoskodásában ölt testet.
Jare-anne Maratas
Parkview Adventista
Akadémia
Lacombe, Alberta,
Kanada
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés