Higgyeztek az Ő prófétáinak - május 2 - CSÜTÖRTÖK - Józsué 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 25. fejezet 1389. nap

Az apostol figyelmeztette a thessalonikaiakat, hogy ne vessék meg a jövendőmondás adományát; a legnagyobb óvatosságot ajánlotta, mellyel az igazat a hamistól megkülönböztessék. "A Lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek. Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok!" Kérte, hogy kerüljenek minden gonosz látszatot. Végül is azzal az imával fejezte be levelét, hogy Isten mindenestől szentelje meg őket, hogy "mind lelketek, mint testetek feddhetetlenül megőriztessék a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére". "Hű az, aki elhívott titeket, és ő meg is cselekszi azt."

Az apostolnak a thessalonikaiakhoz írott első levelében Krisztus visszajöveteléről szóló tanítása teljesen összhangban állt előbbi oktatásaival. Mindazáltal néhányan félreértették szavait, amennyiben állításuk szerint Pál azt a reménységét fejezte ki, hogy még ő maga megéri az Üdvözítő visszajövetelét. Ez a hit arra szolgált, hogy növelje lelkesedésüket és izgalmukat. Akik azelőtt hanyagok voltak kötelességeik és felelősségeik teljesítésében, most annál nagyobb kitartással igyekeztek téves nézeteiket másokra ráerőszakolni.

Pál tehát második levelében igyekezett tanításainak ezt a hamis értelmezését helyreigazítani és igazi álláspontját megvilágítani. Ismételten kifejezte őszinteségükbe vetett bizalmát. Háláját tolmácsolta, hogy hitük erős; hogy oly nagy szeretettel viseltetnek egymás és Mesterük műve iránt. Közölte velük azt is, hogy nagy türelmük és állhatatosságuk a hitben, lehetővé tette, hogy minden üldözésnek és kísértésnek oly bátran ellenállottak, amit például állított más gyülekezetek elé. Most azután figyelmüket ráirányította Krisztus visszajövetelének időpontjára és utalt arra, hogy Isten népe akkor majd megpihen minden gondjától és nehézségeitől.

"...Mi magunk dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok és hitetek felől, minden ti üldöztetéstek és szorongattatástok között, amelyeket szenvedtek. ...Néktek pedig, akik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival; tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának; akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától és az Ő hatalmának dicsőségétől... Mivégből imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek hathatós munkálásával. Hogy dicsőíttessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve ti bennetek, és ti is ő benne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből."

Mai Bibliai szakasz: Józsué 15

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+15&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+15&version=NT-HU

Izrael már elég területet hódított meg Kánaán földjéből ahhoz, hogy Józsué fel tudja osztani a többi kilenc és fél törzs között. Ruben, Gád és Manassé fél törzse már megkapta jussát a Jordántól keletre. Józsué a föld szétosztását szent feladatnak tekintette, mert abban Isten Ábrahámnak tett ígéretének a teljesedését látta, amely 430 évvel korábban hangzott el (1Móz 12:3).

Ábrahám, Izsák és Jákób azt várták, hogy örökölni fogják Kánaánt az Egyiptom folyójától egészen az Eufráteszig, de 1 Móz 13:14-17 azt jelzi, hogy Istennek sokkal nagyobb terve volt velük. Azt mondta Ábrahámnak, hogy tekintsen északra, délre, keletre és nyugatra, mert neki adja mindazt, amit lát. Ábrahámnak gondot jelentett volna kerítéssel körbevenni a területet, mivel bármely irányba indult volna el addig míg ellátott, egyre tovább látott volna el! Pál azt mondta (Róm 4:13), hogy Isten terve az volt, hogy az egész világ örököse legyen.

Nekünk is szól az ígéret: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal 3:29). Köszönet Istennek ígéretéért!

Ralph Neall  

 

195. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  25. fejezetéhez (április 28 – május 4.).

A thesszalonikaiak azonnali megszabadulást reméltek bűnös természetüktől, mihelyt eljutott hozzájuk Krisztus üzenete. Nem akartak abba belegondolni, hogy istenfélő életet kell folytatniuk egész életük során, soha nem választva vágyaik azonnali kielégítését a Jézus szolgálata melletti tudatos döntés helyett.

Pál azt akarta, hogy a thesszalonikaiak megértsék, hogy Jézus nem rögtön jön el. A bűn emberét előbb le kell leplezni. Minden mai kereszténynek azt mondják, hogy az Úr hamarosan el fog jönni. Mégis, a thesszalonikaiknak lényegében véve azt mondták, hogy ne várják Jézus visszajövetelét az életük során. Néhányunk számára lehet, hogy Jézus nem fog eljönni az életünk során. Talán az a jellem valódi próbája, hogy minden egyes napot Jézusért éljünk, még akkor is, ha nem tudhatjuk, mikor fog visszatérni.

Amíg várjuk Jézus visszatérését, nem engedhetünk a lustaságnak vagy e világ élvezeteinek. Ehelyett összpontosítsunk arra, hogy milyen példák lehetünk mások számára.

Lacey Butler

Parkview Adventista Akadémia

Lacombe, Alberta, Kanada

Fordította: Gősi Csaba