2019. május 12., vasárnap

Higgyeztek az Ő prófétáinak - május 12 - VASÁRNAP - Bírák 1


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 28. fejezet 1399. nap

28. A fáradozás és megpróbáltatás napjai

Efézus több mint három éven át volt az apostol munkásságának központja. A gyülekezet, melyet ezen a helyen alapított, virágzásnak indult. Az evangélium innen terjedt el, messze Ázsia tartományain túl, úgy a zsidók, mint a pogányok között.

Az apostol azonban már egy idő óta hosszabb misszióutat vett tervbe. "Elvégezé Pál magában, hogy Maczedóniát és Akháját eljárván, Jeruzsálembe megy, mondván: Ott létem után Rómát is meg kell nekem látnom". Ezen tervvel kapcsolatban "elküldvén pedig Maczedóniába kettőt azok közül, kik néki szolgálnak vala, Timótheust és Erőstust." Ő maga ellenben elhatározta, hogy pünkösd utánig Efézusban marad, mert észrevette, hogy a műnek még szüksége van jelenlétére. Azonban csakhamar olyan esemény jött közbe, mely elutazását siettette.

Évente egyszer Diána istennő tiszteletére nagy ünnepséget rendeztek Efézusban, mely nagy embertömegeket vonzott ide a tartomány minden részéből. Ezen idő alatt fényes külsőségek és pompa kíséretében végezték a szertartásokat.

Ez az ünnepség nagy próbát jelentett azok részére, akik csak nemrégen tértek meg. A hívők csoportja, amely Tyrannus iskolájában gyűlt össze, szinte zavaró hangként hatott az ünnepi kórusban és ezért gúnnyal és szidalmakkal illették őket. Az apostol működése súlyos csapást mért a pogány bálványtiszteletre; s ez a nemzeti ünnepen részt vevők számának csökkenésében és az ellanyhult lelkesedésben is észrevehető volt. Tanainak befolyása sokkal messze hatóbb volt, nem korlátozódott csupán a megtért hívőkre. Sokan annyira felvilágosodtak, hogy pogány isteneikben többé már nem bíztak; bár még nem vallották nyíltan az új tanokat.

Más okok is hozzájárultak az elégedetlenkedéshez. Efézusban nagyszabású és jövedelmező kegyszer-kereskedelem alakult ki. Kicsiny oltárokat és szobrokat gyártottak, melyek a templomot, illetve Diána istennőt ábrázolták. Ezek a kegyszer-iparosok és kereskedők egyszerre észrevették, hogy bevételük megcsappant és ezt a kellemetlen változást Pál működésének tulajdonították.

Demeter, aki ezüst oltárokat készített, összehívta szaktársait és így szólt hozzájuk: "Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi jólétünk. Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusban, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, amelyek kézzel csináltatnak. Nemcsak az a veszély fenyeget bennünket, hogy ez a mesterség tönkre jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vesz az ő nagysága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel." Ezek a szavak nagy izgalomba hozták a hallgatóságot; "...és haraggal megtelének, kiállnak vala: mondván: Nagy az efézusi Diána!"

Mai Bibliai szakasz: Bírák 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A Józsué halála utáni korszak egészen jó kezdet volt Izrael életében. Istent keresték, Őt kérdezték meg döntésük előtt. „Ki menjen legelőször közülünk…?” Júda és Simeon hűségesek voltak. A következő kifejezés azonban az első fejezet másik fontos témájául szolgál: „nem űzték ki”. Ez nagyon messze állt Isten szándékától, mert az Úr akarata az volt, hogy a kánaánitákat maradéktalanul távolítsák el. A 27-28. versben ezt olvashatjuk: „… a Kananeusoknak tetszett ott lakni azon a földön. … Izráel adófizetőjévé tette a Kananeust; de elűzni nem űzte el”. Izrael elbukott azon a területen, hogy nem engedelmeskedett teljes mértékig Istennek, és ez azzal a szomorú következménnyel járt, hogy Isten iránti szeretetük egészen a szívük mélyéből tűnt el.  

Amint ezt a fejezetet olvasom, lelkünk négy ellensége jut eszembe, amelyeket Isten teljesen ki akar ütni belőlünk: a vádló lelkületet, a gyűlölködést, a kapzsiságot és az irigységet. Mind a négy ellenség az énünket ülteti szívünk trónjára. A vádoló lelkület így szól: „Tartozol nekem, és meg kell fizetned azért, amit tettél!”; a gyűlölködés így: „Az enyém vagy, és uralkodom rajtad!”; a kapzsiság így: „Többel tartozom magamnak, mint amennyim van!”; az irigység pedig így: „Isten több áldással tartozik nekem, hiszen másokhoz viszonyítva kevesebbet kapok!” Lehet, hogy ezen ellenségek mindegyike felett részleges győzelmet aratunk Isten segítségével, és egy-egy rövid időre elenyésző lesz hatalmuk életünkben. Ám ha engedjük, hogy tartósan ott maradjanak lelkünkben, az olyan, mintha földünkön hagynánk a kánaánitákat – szaporodni és erősödni fognak, akár a rák, és lelki életünk ugyanolyan változékony és ingadozó lesz, mint Izrael nemzete a Bírák korában. Minden esetben Istent állítjuk félre, és énünk kerül a trónra.

Brennon Kirstein 
 
197. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  28-29. fejezeteihez (május 12-18.).

„Istenbe vetett hittel, mint harci vértezetükkel s az Ő igéjével, mint harci fegyverzetükkel egyszersmind olyan benső erőt nyernek, amellyel az ellenség minden támadását eredményesen visszaverhetik.”

Pál apostol sok megpróbáltatáson ment keresztül, amikor a hitre jutásban és hitük megerősítésében segítette azokat, akik újólag jutottak el a Krisztusban való hitre. Pál buzgósága Isten Igéjének terjesztésében nem egy könnyen járható út volt. A Krisztusban hívők manapság is sok kísértéssel találkoznak mindabban, amit a világ felajánl nekik. A bűnös emberi természet miatt nagyon könnyű eltévelyedni Isten ösvényéről.

„Sátán állandóan arra törekszik, hogy bizalmatlanságot, elidegenülést és gyűlöletet hintsen el Isten népe között.” A gonosz azt keresi, hogyan tudja Istentől eltávolítani az embereket. A mai nemzedék számára különösen könnyű eltévelyedni az egyháztól, a globalizálódó világnak köszönhetően. A közösségi média és az internet információk garmadáját kínálja azoknak, akik meg akarják kérdőjelezni Isten szavát. Ha szívünket és lelkünket teljesen átadjuk neki, akkor képesek leszünk a világ kísértéseinek ellenállni. Ha Istentől kérünk vezetést, Ő vezetni fog minket, épp úgy, ahogyan Pál apostol vezette az új hívőket. Isten azt akarja, hogy keressük az Ő könyörületességét és kegyelmét; azt akarja, hogy tudjuk, sosem mond le rólunk. Isten irántunk való múlhatatlan szeretete folytonos oltalmában és gondoskodásában ölt testet.

Jare-anne Maratas
Parkview Adventista Akadémia
Lacombe, Alberta, Kanada
Fordította: Gősi Csaba

2 megjegyzés: