Higgyeztek az Ő prófétáinak - május 7 - KEDD - Józsué 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 26. fejezet 1394. nap

Bár Isten szolgái nem kapnak egyenlő képességeket és adományokat, azonban mégis mindannyian az Ő munkásai. Mindenkinek a nagy Mestertől kell tanulnia és azután a tanultakat továbbadni. Isten minden egyes hírnökére más-más munkát bízott. Jóllehet adományaik különbözők, mégis valamennyi munkás a Szentlélek megszentelő erejének hatása alatt, egyetértésben kapcsolódjék össze. Ha majd ily módon hirdetik az üdvösség evangéliumát, akkor Isten ereje sokakat meggyőz és megtérésre késztet. Így az emberi közeg Krisztussal Istenben rejtőzik el és Krisztus lép előtérbe, mint a kiválasztott, aki "tízezrek közül is kitetszik."

"A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenki a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." (1. Kor. 3, 8. 9.) Az apostol itt a gyülekezetet a szántóföldhöz hasonlítja, amelyen földművesek dolgoznak; vagy a szőlőhegyhez, ahol a vincellérek gondozzák az Úr szőlőtőkéit. Épülethez is hasonlítja, melynek az Úr szent templomává kell növekednie. Isten a Mester, Ő jelölte ki mindenki munkáját. Mindenki az Ő felügyelete alatt dolgozzék és engedje, hogy Isten, munkásaiért, és munkásai által tevékenykedjék. Képességekkel és ügyességgel ruházza fel őket, és ha utasításaira figyelnek, eredménnyel koronázza fáradozásaikat.

Isten szolgái nyájasan és udvariasan munkálkodjanak együtt és "egymás iránt gyöngédek, tiszteletadásban egymást megelőzőek" legyenek. (Róma 12, 10.) Ne legyen közöttük barátságtalan bírálgatás, vagy mások munkájának lebecsülése; és pártokra oszlás sem. Mindenkinek teljesítenie kell külön feladatát, akire Isten üzenetet bízott; és mindenkinek megvan saját egyénisége, jellegzetessége is, amit mindenkivel szemben meg kell óvnia. Azonban egymással mindig egyetértésben munkálkodjanak. Isten munkatársainak a szolgálatban, alapjában véve, egységeseknek kell lenniük. Egyik se akarjon bíróként felülkerekedni; munkatársairól ne nyilatkozzék lekicsinylőleg, s ne bánjon velük alárendelt személyekként. Mindenki Isten vezetése alatt végezze a reá kiszabott munkát; emellett többi munkatársát tisztelje, szeresse és bátorítsa. Együttesen járuljanak hozzá a mű befejezéséhez.

Pál ezeket az alapelveket részletesen kifejti a korinthusi gyülekezethez intézett első levelében. "Krisztus szolgáira" mint "Isten titkainak sáfáraira" utal és munkájukról így szól: "Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék. Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól, sőt magam sem ítélem meg magamat. Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete." (l. Kor. 4, 1-5.)

Egyetlen embernek sincsen joga Isten szolgái felett ítélkezni. Az Úr az egyedüli bírája minden ember munkájának; Ő osztja ki mindenkinek megérdemelt jutalmát. Az apostol ezután kerülgetés nélkül arra az összehasonlításra utal, amelyet tettek Apollós és az ő munkálkodása között: "Ezeket pedig atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra, ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette ami írva van, nem kell bölcselkedni, hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig így kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?" (1. Kor. 4, 6. 7.)

Pál világosan a közösség elé tárta azokat a veszélyeket és nehézségeket, amelyeket ő és munkatársai, szolgálatukban Krisztusért türelemmel elviseltek. Majd megjegyzi az apostol: "Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is. Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük. Ha gyaláztatunk, könyörgünk; szinte a világ szemétjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek. Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által." (1. Kor. 4, 11-15.)

A Mester, saját követeiként küldi szét az evangélium munkásait; a hallgatók Őt szégyenítik meg, ha annyira ragaszkodnak kedvenc prédikátorukhoz és mellőzik a másik prédikátortárs tanításait. Az Úr segítséget küld gyermekeinek, de nem mindig úgy, ahogy ők szeretnék, hanem szükségletűkhez mérten; ugyanis az emberek rövidlátók és nem mindig tudják megítélni, hogy mi válik javukra. Egyetlen prédikátor ritkán rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek szükségesek a gyülekezet tökéletesítésére és mindarra, amit a keresztény vallás megkíván. Isten tehát gyakran küld újabb prédikátorokat is, akiknek mindegyike bír néhány olyan jó tulajdonsággal, amelyet a többiek nélkülöztek.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 20

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+20&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+20&version=NT-HU

Az ebben a fejezetben megemlített hat menedékvárosnak az volt a rendeltetése, hogy biztonságot nyújtson azoknak, akik feltehetően véletlenül ölték meg embertársukat. Három ilyen város volt a Jordán folyó nyugati oldalán, és három másik a keleti oldalán. A városokat úgy választották ki, hogy az ország bármely pontjáról fél napon belül el lehetett érni őket. Az utakat tisztán tartották, valamint útjelző táblákat is elhelyeztek. A „vérbosszút” elvileg az áldozat bármelyik közeli rokona megfontolhatta, aki esetleg elégtételt akart venni.

Aki bebocsátást kért egy menedékvárosba, annak a törvény előtt kellett felelnie tettéért, hogy a bírák eldöntsék, vajon a haláleset véletlen emberölés volt, vagy szándékos gyilkosság. Ha a haláleset nem volt szándékos, akkor megengedték, hogy a városban maradhasson, és védelem alatt legyen egészen addig, amíg a város határain belül marad. Ott kellett laknia az akkori főpap haláláig.

A menedékvárosok a mi hatalmas menedékünkre, Jézus Krisztusra mutattak előre. Ha vannak vétkeink (éspedig senki sem mondhatja, hogy neki nincsenek), akkor mi is bizalommal siethetünk Jézushoz, és biztonságban leszünk egészen addig, amíg Vele vagyunk.

Ralph Neall  

 

196. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  26-27. fejezeteihez (május 5-11.).

Apollós és Pál között verseny kerekedett, és ez ártalmas hatással bírt a korinthusi gyülekezet egészséges növekedésére. Sem Pál, sem Apollós nem támogatta a kivételezést, valójában Pál szenvedélyesen szólt is ellene. De a gonosz feltételezése és a féltékenység megtették a munkájukat, nehézzé téve Pál számára, hogy a korinthusi megtérteknek a megváltás mélyebb titkait tanítsa.

Ezt a szituációt könnyen alkalmazhatjuk a mi időnkre is. Ha Pál a mi gyülekezetünkben tanítana, nyitottak lennénk-e, hogy megértsük, és megtanuljuk a Szentlélek mélyebb dolgait, vagy túlságosan is el lennénk veszve a helyi és globális egyházpolitikában ahhoz, hogy teljes szívvel válaszoljunk a Lélek késztetésére, hogy hasson a szívünkre az Írás mélyebb megértésével?

Mindannyiunk számára van munka, amire Isten elhívott minket. "Ne legyen barátságtalan bírálat, sem más munkájának lebecsülése, sem pártokra szakadás! … Egyik se akarjon bíróként felülkerekedni, tiszteletlenül beszélve munkatársairól, de ne bánjon velük alárendelt személyekként sem! Isten vezetésével mindenki végezze a reá bízott feladatot, a többiek pedig tiszteljék, szeressék és bátorítsák!”

Isten kegyelméből és az ő Szentlelke irányítása alatt egységes mozgalomként dolgozhatunk az Ő királyságáért!

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba