2019. szeptember 10., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 10 - KEDD - 2 Királyok 20


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 58. fejezet 1520. nap

A korinthusiaknak így írt: "Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa, mimódon épít reá. Mert más fundamentumot senki sem vethet azonkívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra, kinek-kinek munkája nyilván lészen; mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg." (1. Kor. 3, 10-13.)

Az apostolok a biztos fundamentomra építettek, az örök Sziklára. Erre az alapra helyezték azokat a köveket, amelyeket a világ bányáiból vájtak ki. Az építők azonban nem munkálkodhattak zavartalanul. Krisztus ellenségei rendkívül megnehezítették munkájukat. Harcolniuk kellett azok vakbuzgósága, babonái, előítéletei és gyűlölete ellen, akik az ingatag alapra építettek. A gyülekezet felépítésén közreműködők közül sokakat a Nehémiás idejében épülő fal munkásaihoz lehetett hasonlítani, akikről olvashatjuk: "A kőfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezökkel, amely a munkát végezé, rakodónak, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala." (Neh. 4, 17.)

Királyok és kormányzók, papok és főemberek igyekeztek lerombolni Isten templomát. Azonban Isten hűséges emberei folytatták a munkát, bátran szembenéztek fogsággal, kínzatással és a halállal. Az épület készült, szépen és arányosan. Időközönként ugyan a munkásokat már-már elvakította a környező babonák köde és homálya, máskor viszont erőszakos ellenfeleik majdnem legyőzték őket. Ők azonban folytatták munkájukat rendíthetetlen hittel és tántoríthatatlan bátorsággal.

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 20

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ezékiás újabb kihívással nézett szembe – élete a végéhez közeledett!  E földi élet rövidségének tudatában természetes volt Ezékiás számára, hogy sírjon sorsa miatt.

Ézsaiás közvetítette az üzenetet a királynak. A próféta valószínűleg morgott egy kicsit, amikor Isten azzal a rossz hírrel küldte őt Ezékiáshoz, hogy meg fog halni. Még jobban zúgolódhatott, amikor az Úr arra kérte, menjen vissza és közölje Ezékiással, hogy mégsem kell meghalnia.

Vajon nem döntött határozottan Isten, amikor Ézsaiást először Ezékiáshoz küldte? Mi késztette Istent, hogy meggondolja magát? Ez megint azzal kapcsolatos, hogy Isten hogyan biztosítja nekünk a választás szabadságát. Isten örökkévaló tervében az volt a legjobb, ha Ezékiás élete akkor véget ér, de Isten megengedte neki, hogy a további 15 év életet válassza. Ezek az utolsó évek gyümölcstelennek bizonyultak Ezékiás számára, és ajtót nyitottak az eljövendő ellenséges megszállásnak.

Az engedelmesség leckéje a legnehezebb, amit az életben meg kell tanulnunk. Ezékiás nem akart engedelmeskedni, és Isten megengedte neki, hogy meglássa engedetlensége következményeit. Jézustól kell tanulnunk, aki tökéletes engedelmességben élt, amikor így imádkozott, hogy Isten vegye el tőle a keserű poharat: „mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem, amint te” (Mt 26:39).

Daniel Jiao

214. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  58. fejezetéhez (szeptember 8-14.).

A Bibliában azt olvashatjuk, hogy Jézus iskolázatlan embereket választott Isten egyházának építéséhez. Nem volt könnyű ezeknek a tanítványoknak a munkája. Megtapasztalták a nélkülözést, a rágalmazást és az üldöztetést. Jézus tanítványai azonban véghez vitték küldetésüket, és tömegek követték a kereszt üzenetét. De mi volt a sikerük titka? Hogyan cselekedtek ezek a tanulatlan emberek, hogy a munkájuk felrázza a nemzedéküket?

A Biblia felfedi, hogy a tanítványok Krisztus ügyének szentelték életüket. Engedelmesek voltak minden parancsnak, amit a Mesterüktől kaptak. Sőt, Jézus apostolai úgy határoztak, hogy nem egyedül, hanem a mindenható Isten hatalmával együtt dolgoznak. Ez volt győzelmük kulcsa. Biztos alapzatra építkeztek, az Örök Kősziklára. Nem számított azok vakbuzgósága, előítélete és gyűlölete, akik azt hitték, Isten vezeti őket. És bár a tanítványok egymás után haltak meg Jézus ügyéért, rögtön átvették helyüket az új munkások.

Majdnem két évezred telt el, és Jézus üzenetét még mindig prédikálni kell valamennyi nemzet számára. Ezeknek az apostoloknak az életrajza csodálatosan emlékeztet minket arra, hogy életünket Jézusra kell építenünk, a legfőbb sarokkőre, és a mennyei Szentlélekkel együttműködve kell dolgoznunk. Így lehetünk modern apostolok, akik felrázzák ezt a világot Isten üzenetével.

Jesus Hanco
Újszövetség és bibliai görög oktató
Teológiai szeminárium
Perui Unió Egyeteme
Fordította Gősi Csaba

3 megjegyzés:

  1. Ezékiás nem tudta elfogadni Isten akaratát, és ragaszkodott földi életéhez. Rendkívül különös ajándékot kapott, a kegyelmi idő jelentős meghosszabbítását, méghozzá pontos évszámokban előre megjelentve.
    Sajnos nem tudta jól használni ezt az időt. Ezékiás a betegségéből felgyógyulva egy másik hatalmas lehetőséget kapott, követek érkeztek hozzá Babilonból, feltehetően érdeklődéssel, hogy miképpen, milyen hatalom által jött vissza a halálos betegségből. Ez egy remek alkalom lett volna Isten kegyelméről, gyógyításáról, dicsőségéről beszélni. De nem így történt, hanem talán magától is vezérelve, vagy pedig feltételezéssel élve a pogány vendégek érdeklődési területével kapcsolatban úgy döntött, hogy a lelki helyett a földi kincseit tárja a vendégek számára.
    Ezzel valamelyest megtestesíti az Ószövetségi nép evangelizációs motivációját – illetve annak hiányát - és egyben ránk is mutat a történet, hiszen a Laodiceai kor gyermekei – azaz mi - úgyszintén nem jeleskednek az evangélium hirdetésében.
    Ezékiás Isten felé mutatott hűsége, és a nép felé gyakorolt kormányzása példaértékű volt, „nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között sem előtte, sem utána” Viszont a küldetés betöltésében, Isten dicsőségének, és az Ő szabadításának a hirdetésében nem jeleskedett, ahogyan mi sem. Ha rajta múlt volna, akkor meglehetőst sokára jutott volna el Isten üzenete a környező népekhez, mint ahogyan a Babiloni követ, és a királyuk sem kapott belőle, pedig házhoz jöttek.
    Tanulhatunk ebből a történetből, és megerősödhetünk általa a jó sáfárságunk gyakorlása terén, hogy ismerjük fel, és használjuk lelki ajándékainkat olyan bőkezűen, ahogyan az a Lélek kirendeli számunkra, s hirdessük Isten dicsőségét és az örökkévaló evangéliumot mindazok számára, akik sóvárogva várják. Nem kell félnünk, hogy elfogy, amit Istentől kaptunk, mert Ő újra betölt bennünket. Viszont újratölteni csak a megürült edényt lehet, adjunk hát abból jó szívvel, amiből bőséggel áldott meg bennünket az Úr.

    VálaszTörlés