Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 1. fejezet 1528. nap
Jézus kinyilatkoztatta a tanítványoknak a hitehagyó Izraelt
sújtó ítéletet, különösen azt a megtorló büntetést, amely a Messiás elutasítása
és megfeszítése miatt éri őket. Félreérthetetlen jelek fogják megelőzni a
félelmes, végső eseményeket. A rettegett óra hirtelen és szélsebesen jön. A
Megváltó figyelmeztette követőit: "Mikor azért látjátok majd, hogy az a
pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen
(aki olvassa, értse meg), akkor akik Judeában lesznek, fussanak a hegyekre"
(Mt 24:15-l6; Lk 21:20-21). Amikor a bálványimádó rómaiak kitűzik
hadijelvényeiket a szent térségen, amely több száz méteres sávban vette körül a
város falait, akkor Krisztus követői meneküljenek. Amikor az intő jel feltűnik,
akik meg akarnak menekülni, ne késlekedjenek! Látva a menekülésre intő jelet,
azonnal engedelmeskedjenek egész Júdeában és magában Jeruzsálemben is. Aki
éppen a háztetőn van, ne menjen be a házba, még azért sem, hogy a legértékesebb
kincseit megmentse! Aki a mezőn vagy a szőlőben dolgozik, ne időzzön azzal,
hogy visszatér a felső ruhájáért, amelyet levetett arra az időre, amíg a nap
hevében dolgozik! Egy pillanatig se tétovázzon, nehogy a többiekkel együtt
elpusztuljon!
Heródes uralkodása idején Jeruzsálem nemcsak nagyon
megszépült, de a fekvéséből adódó természetes erősségének növelésére emelt
tornyokkal, falakkal és erődökkel látszólag bevehetetlenné is vált. Ha valaki
ebben az időben nyilvánosan megjövendölte volna a város pusztulását, azt
mondták volna róla - akárcsak annak idején Nóéról -, hogy őrült vészjósló. De
Krisztus ezt mondta: "Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim
semmiképpen el nem múlnak" (Mt 24:35). Jézus megjövendölte a bűnös
Jeruzsálem vesztét. A város népének konok hitetlensége tette végzetét
elkerülhetetlenné.
Az Úr kijelentette Mikeás próféta által: "Halljátok
ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izrael házának vezérei! Akik utáljátok az
ítéletet, s minden igazságot elcsavartok; akik vérrel építitek a Siont, és
Jeruzsálemet hamissággal! Kinek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik
jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra
támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mireánk
veszedelem! " (Mik 3:9-11 )
Ezek a szavak híven jellemzik Jeruzsálem romlott és
önigazult lakóit. Azt állították, hogy szigorúan megtartják Isten törvényét, és
közben a törvény minden elvét áthágták. Gyűlölték Krisztust, mert tisztasága és
szentsége leleplezte gonoszságukat. Őt okolták minden bajukért, pedig azok
bűneik miatt zúdultak rájuk. Tudták, hogy Jézus bűntelen, mégis azt mondták,
hogy nemzeti létük biztonsága érdekében meg kell halnia. "Ha ekképpen
hagyjuk Őt - mondták a zsidó vezetők -, mindenki hinni fog Őbenne: és eljőnek
majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet" (Jn 11:48).
Ha pedig feláldozzák Krisztust, talán újra erős, egységes nép lehetnek. Így
okoskodtak, és a főpappal együtt ők is azt vallották, hogy inkább egy ember
vesszen el, mintsem az egész nemzet.
A zsidó vezetők így építették "vérrel... a Siont, és
Jeruzsálemet hamissággal" (Mik 3:10). Megölték Megváltójukat, mert
helytelenítette bűneiket, de önigazultságukban mégis Isten kedves népének tartották
magukat, és elvárták, hogy az Úr megszabadítsa őket ellenségeiktől. "Azért
timiattatok mezővé szántatik a Sion - folytatta a próféta -, és kőhalommá lesz
Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé" (12. vers).
Miután Krisztus meghirdette Jeruzsálem pusztulását, az Úr
majdnem negyven évig halogatta a város és a nemzet megbüntetését. Isten
csodálatos hosszútűréssel hordozta azokat, akik evangéliumát elvetették, és
Fiát megölték. A terméketlen fügefáról szóló példázat szemléltette, hogy miként
bánik Isten a zsidó néppel. A parancs elhangzott: "Vágd ki azt: miért
foglalja a földet is hiába?" (Lk 13:17). Az irgalmas Isten azonban mégis
megkímélte egy kis ideig. Még voltak sokan a zsidók között, akik nem ismerték
Krisztus jellemét és munkáját. A gyermekek még nem részesültek szüleik
lehetőségeiben, és nem kapták meg azt a világosságot, amelyet szüleik eldobtak
maguktól. Az apostolok és munkatársaik prédikálása útján Isten rájuk is fényt
hintett, és megláthatták, miként teljesedett a prófécia nem csupán Krisztus
születésével és életével, hanem halálával és feltámadásával is. Isten nem
ítélte el a gyermekeket szüleik bűneiért. Amikor azonban a gyermekek a
szüleiknek adott világosság ismeretében az általuk kapott újabb világosságot
elvetették, részesei lettek szüleik bűneinek, és betöltötték bűneik mértékét.
Az a türelem, amelyet Isten Jeruzsálem iránt tanúsított,
még konokabbá, még megátalkodottabbá tette a zsidókat. Jézus tanítványait
kegyetlen módon gyűlölték és így elvetették a kegyelem utolsó hívását. Isten
ezután visszavonta védelmét tőlük, és hatalmával nem fékezte többé Sátánt és
angyalait. A nemzet annak a hatalmába került, akit vezetőül választott magának.
Fiai eldobták maguktól Krisztus kegyelmét, amelynek segítségével legyőzhették
volna gonosz indulataikat, és most ezek győzték le őket. Sátán felkeltette
lelkük leghevesebb és legdurvább szenvedélyeit. Nem mérlegeltek.
Meggondolatlanul cselekedtek. Elragadta őket az indulat és az elvakult düh.
Kegyetlenségük sátánivá tette őket. A családon és a nemzeten belül a
legmagasabb és a legalacsonyabb osztályok egyaránt gyanakodtak, irigykedtek,
gyűlölködtek, viszálykodtak, lázadtak és gyilkoltak. Sehol nem volt biztonság.
Barátok és rokonok elárulták egymást. Szülők megölték gyermekeiket, a gyermekek
pedig szüleiket. A nép vezetői nem tudtak uralkodni magukon. A szabadjára
engedett szenvedélyek zsarnokká tették őket. A zsidók annak idején elfogadták a
hamis tanúzást, hogy elítélhessék Isten ártatlan Fiát. Most a hamis vádak az ő
életüket is bizonytalanná tették. Tetteikkel már régóta ezt vallották:
"Vigyétek el előlünk Izraelnek Szentjét!" (Ésa 30:11). Most teljesült
kívánságuk. Nem nyugtalanította őket az istenfélelem. Sátán állt a nemzet élén,
és neki hódoltak a legmagasabb polgári és vallási hatalmasságok.
Mai Bibliai szakasz: 1
Krónikák 3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a fejezetben az Isten szíve szerint való
embernek, Dávidnak a vérvonalát követhetjük nyomon, ami egyedülállóan vezethet
el minket a Menny örökkévaló kegyelmének megértéséhez. Dávidról tegnapi
olvasmányunkban esik szó először, Isai hetedik fiaként. Másutt a Szentírásban (ApCsel 13:22) Isten a saját szíve és akarata
szerinti férfinak nevezi Dávidot.
Lehet ez ugyanaz a személy, aki elcsábította
Betsabét, majd feleségül vette és négy fia született tőle a házasságtöréssel
kezdődő kapcsolatban (ld. 5. vers)? Figyeljük meg Isten türelmét, ahogy Dávid
vérvonala kibontakozik! Salamont – Dávid és Betsabé törvénytelen fiát –
megemlíti később az Írás Krisztus családfájában (lásd: Mt 1:6).
Ennek a házasságtörő leszármazási vonalnak a
tanulmányozása csak egy következtetésre vezethet bennünket. Tekintsünk
Krisztusra, és lássuk meg, hogy bár úgy tűnhet, a körülményeink
megronthatják a családfánkat, mégis Krisztus határozza meg az
örökségünket Őbenne. Dávid a saját szavaival írja le, milyennek kell a mi
krisztusi hitvallásuknak lennie. „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd
meg bennem!" (Zsolt 51:12 -
új prot. ford.). Ez lesz a mi imánk is
ma?
Christopher Beason
215. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
1. fejezetéhez
(szeptember 15-21.).
Gary Ridgway sorozatgyilkos rezzenéstelen arccal
hallgatta a bíróságon az ellene felhozott vádat, miszerint negyvennyolc nőt
különös kegyetlenséggel meggyilkolt. Amikor az áldozatok családtagjai
kifejezték felé fájdalmukat, gyászukat és izzó haragjukat, Gary továbbra is
tökéletesen közönyös maradt. Egyedül azon szavak hallatán fakadt sírva,
amelyeket Robert Rule, az egyik áldozat édesapja mondott neki: „Ridgeway,
vannak itt emberek, akik gyűlölik magát. Én nem. Megbocsátom, amit tett. Őszintén
bevallom, iszonyúan megnehezítette, hogy a hitem szerint éljek, aszerint, amit
Isten szeretne, hogy tegyek, ez pedig a megbocsátás. De megbocsátok.”
Az isteni meglátogatás idején Izrael nem ismerte
fel a szeretet leghatalmasabb, és leginkább várt megnyilvánulását. Krisztus „Az
övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1:11, ÚRK). Figyelembe véve,
hogy Jézus elutasításával és keresztre feszítésével az emberek a lehető
legnagyobb gonoszságot követték el, a világ a legmeghatóbb és leginkább felfoghatatlan
megbocsátásnak lehetett tanúja, amikor Jézus kiejtette e szavakat: „Atyám,
bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23:34, ÚRK).
A megbocsátás, amit Jézus felajánlott azoknak,
akik megfeszítették Őt, nem jelenti azt, hogy Isten nem állít fel határokat.
Jeruzsálem lerombolása előképezte azok végső sorsát, akik elutasítják az Isten
hívásait. Nem tudjuk, vajon a bevezetőben említett sorozatgyilkos elfogadta-e
az áldozat apja által felajánlott megbocsátást. Hasonlóképpen: nem mindenki
fogadja el Jézus feltétel nélküli megbocsátását.
Fogadjuk el még ma a meg nem érdemelt
bűnbocsánatot, amit Krisztus adott a kereszten! Igazi boldogság és örök élet
van abban, ha elfogadjuk ezt a felbecsülhetetlenül értékes ajándékot.
Rosana Barros
feleség, édesanya, író.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése