2019. szeptember 26., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 26 - CSÜTÖRTÖK - 1 Krónikák 11


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1536. nap

3. A hitehagyás

Pál apostol a thesszalonikai gyülekezethez intézett második levelében megjövendölte a nagy hitehagyást, amely nyomán létrejön a pápai hatalom. Pál kijelentette, hogy Krisztus napja addig nem jön el, "mígnem bekövetkezik előbb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát". Az apostol továbbá arra figyelmezteti testvéreit, hogy "működik... már a törvényszegés titkos bűne" (2Thessz 2:3-4.7). Már ilyen korán látta, hogy tévelygések csúsznak az egyházba, amelyek utat készítenek a pápaság kialakulásához.

Lassan-lassan, először csak lopva és csendben, majd pedig, amikor megerősödött, és hatalmába kerítette az emberek lelkét, nyíltabban végezte megtévesztő és istenkáromló munkáját "a törvényszegés titkos bűne". A pogányság szokásai szinte észrevétlenül utat találtak a keresztény egyházba. A megalkuvás és a behódolás szellemét egy ideig fékezte a vad üldözés, amelyet az egyház a pogányságtól elszenvedett. De amikor az üldözés megszűnt, és a kereszténység bekerült a királyok udvarába és palotájába, felcserélte Krisztus és az apostolok alázatosságát és egyszerűségét a pogány papok és uralkodók pompájával és hivalkodásával, Isten kívánalmait pedig emberi elméletekkel és hagyományokkal. Nagy volt az öröm, amikor Konstantin a negyedik század elején névlegesen megtért, és a világ a látszatszentség öltönyében besétált az egyházba. Ekkor felgyorsult a bomlasztás. A látszólag vereséget szenvedő pogányság lett a győztes. Az ő szelleme irányította az egyházat. Tanításai, szertartásai és babonái összekeveredtek Krisztus névleges követőinek istentiszteletével.

A pogányság és a kereszténység közötti megegyezésből kelt életre a próféciában megjövendölt "bűn embere", aki szembefordult Istennel, és fölé helyezte magát. Sátán mesterműve a hamis vallás, az a gigászi egyházszervezet, mely ékesen tanúskodik arról, hogy Sátán akarja tetszése szerint uralni a földet.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Isten megígérte Dávidnak, hogy királlyá teszi őt egész Izrael felett. A jövendölés beteljesedése Isten áldásának következménye volt, de emberi közreműködést is igényelt.

Dávid nemes gondolkodású vezér volt. Egy hadjáratban, amikor három katonája életét kockáztatva vitt neki ivóvizet, nem volt hajlandó azt elfogyasztani. Nem akarta szomját emberei élete árán csillapítani. Amikor Saul üldözte őt, és bár a körülmények könnyen lehetővé tették volna, nem akarta megölni üldözőjét. Dávidot ezért mélyen szerették és tisztelték katonái és Izrael népének többsége.

Vetélkedés soha nem háborgatta Dávid lelkét. Biztos volt saját katonai képességeiben, és kétségtelenül legnagyobb becsben tartotta legjobb katonáit. A legmesszebb menőkig megbecsülte őket. Ebben a fejezetben láthatjuk a „Hírességek Csarnokát”, Dávid legkiválóbb harcosainak listáját. Olvashatunk a „harminc” és a „három” hősről is, akik felülmúlhatatlanok voltak Dávid idejében.

Dávid megtanít minket, hogy milyen fontos az Úr ígéreteire várni, és közben tőlünk telhetően mindent megtenni azért, hogy Isten terve életünkben megvalósuljon. Megtanulhatjuk még tőle, hogy a siker nagyrészt kapcsolataink minőségén múlik.

Drága Istenünk, add, hogy legyünk kedvesek és udvariasak a körülöttünk élőkkel, s így mindenekfelett érezzék, hogy szeretjük és megbecsüljük őket!

Jobson Santos

216. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  2. fejezetéhez (szeptember 22-28.).

Amikor a családom tagjai hetednapi adventisták lettek, én még csak 12 éves voltam. Abban a tanévben az iskolatársaim terrorizáltak, így majdnem minden nap elrejtőztem a szünetekben. Azonban ha az osztálytársaimnak segítségre volt szüksége, én hajlandó voltam segíteni őket a tanulmányaikban vagy más tevékenységekben. A tanév végén bocsánatot kértek tőlem. Nem nyertem új barátokat, de boldog voltam Jézus mosolya miatt, az Ő helyeslésének bizonyosságával.

A korai egyház pontosan azt szenvedte el, amit Jézus megjövendölt. A keresztény életstílusukkal és hűségükkel mércévé váltak, és ezzel leleplezték a gonoszok bűneit. A Megváltó életének elveinek megfelelő gyakorlatuk olyan volt a bűnösök számára, mint egy halálos nyíl, és ők az irigységtől és gyűlölettől hajtva az igaz Istenfélők legrosszabb üldözőivé váltak.

Krisztus iskolájának ezen tanítványai azonban a folyamatos fenyegetettség alatt is rendületlenül ragaszkodtak hozzá, hogy Mesterük nyomában járjanak. Isten helyeslése volt a legbecsesebb tulajdonuk. Az üldözés csak megerősítette a Szentírás tiszta igazságát: „De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.” (2Tim 3:12)

„Éledjen csak fel az őskeresztény egyház hite és ereje, az majd életre kelti a gyűlölet szellemét, és felszítja az üldözés tüzét!” (46. o.) Legyünk mi az okai Jézus mosolyának! Éleszd újra az egyházadat, Uram!

Rosana Barros
feleség, édesanya, író.

1 megjegyzés: