2019. szeptember 28., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 28 - SZOMBAT - 1 Krónikák 13


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1538. nap

Miután a Bibliát, a tévelygés leleplezőjét eltávolították, Sátán azt csinálhatta, amit akart. A prófécia kinyilatkoztatta, hogy a pápaság "véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt" (Dán 7:25). És ezt tétovázás nélkül meg is tette. Hogy a pogányságból áttérteknek a bálványimádást pótolják, és így elősegítsék a kereszténységbe való névleges felvételüket, fokozatosan bevitték a szobrok és ereklyék imádását a keresztény istentiszteletbe. Egy egyetemes zsinaton hozott rendelet végül bevezette a bálványimádás rendszerét. Hogy a szentségtörés teljes legyen, Róma vakmerően kitörölte a törvényből a második parancsolatot, amely megtiltja a bálványimádást, - és a tízes szám megőrzésére kettéosztotta a tizedik parancsolatot.

Ez az irányzat, amely a pogányoknak engedményeket tett, a menny tekintélyének további mellőzéséhez is kaput nyitott. Sátán megszenteletlen egyházvezetők útján meghamisította a negyedik parancsolatot is. Megpróbálta eltörölni az ősi szombatot, azt a napot, amelyet Isten megáldott és megszentelt (lMóz 2:2-3); és helyébe a pogányok által, "a Nap tiszteletre méltó napja"-ként ünnepelt napot akarta tenni. Ezt a változtatást először nem nyíltan kísérelték meg. Az első századokban minden keresztény az igazi szombatot tartotta. Féltve őrizték Isten dicsőségét, és mivel hitték, hogy Isten törvénye változhatatlan, buzgón vigyáztak előírásainak sérthetetlenségére. Sátán azonban nagyon körmönfontan dolgozott eszközei által célja megvalósításáért. Hogy az emberek figyelme a vasárnapra terelődjék, Krisztus feltámadásának tiszteletére ünnepelték. Istentiszteleteket tartottak azon a napon, de azért a szórakozás napjának is tekintették; a szombatot pedig még mindig szent napként ünnepelték.

Krisztus első adventje előtt Sátán arra ösztönözte a zsidókat, hogy a szombat ünneplését a legszigorúbb követelményekkel nehezítsék meg, és tegyék teherré. Sátán így készítette elő terve megvalósítását. Előnyt húzva abból a hamis képből, amit ő festett a szombatról, ezt a napot, mint zsidó intézményt, ellenszenvessé tette. Míg a keresztények a vasárnapot általában örömnapként tartották meg, Sátán arra késztette őket, hogy a szombatot böjtnapnak, a szomorúság, a gyász napjának tartsák, és így fejezzék ki gyűlöletüket a zsidó vallással szemben.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Dávid egyik első tette az egyesített Izrael királyaként az volt, hogy a szövetség ládájának átszállítását megszervezze, vidékről a kormányzó fővárosba.

A frigyláda az izraelita vallás legfőbb jelképe volt, benne a Tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblával. Kívül, a láda fedelén lévő két kérub között volt az a hely, ahol az Úr kinyilatkoztatta dicsőségét.

Dávid szándéka, hogy a nemzetet Isten imádata körül egyesítse, dicséretre méltó volt. Az ország minden részéből érkeztek emberek erre a nagyszabású eseményre. A hangszerek szavára énekelve és táncolva, király és népe együtt ünnepelték a frigyláda egy alkalmasabb helyre való költöztetését.

A szállításért Uzza és Ahió volt a felelős. Amikor azonban az ökrök megbotlottak, Uzza, aki titokban bűnben élt, kinyújtotta a karját, és megérintette a ládát, ami után azonnal meghalt.  Dávid nagyon megharagudott Istenre, amiért Uzza halálát okozta. Ez a tapasztalat azonban megtanította arra, hogy Isten szemében nem bűntelen az, aki nem tiszteli az Ő személyének szentségét.

Mi ugyanennek a kockázatnak vagyunk kitéve. Könnyen hozzáférhetünk a Bibliához; gyülekezetbe járhatunk, amikor csak kedvünk tartja; és ezért Isten dolgaihoz néha a kellő tisztelet nélkül közeledünk.

Dávid félte Istent. Ez alkalommal letett arról, hogy a frigyládát Jeruzsálembe vigye, viszont mégis valami meglepő történt. Obed-Edom családját, akikhez a láda került, bőségesen megáldotta az Úr. Ezek az áldások oly nagyszerűek voltak, hogy három hónappal később Dávid mégis úgy döntött, hogy ismét magához veszi a frigyládát, és Jeruzsálembe viteti.

Gyakran úgy gondolkodunk, Istennek sok időbe telik megáldani bennünket. Obed-Edom története azonban ennek ellenkezőjét bizonyítja. Mindössze három hónap alatt Isten olyannyira megáldotta háza népét, hogy annak híre egész Izraelben elterjedt.

Ha Istent az Őt megillető első helyre tesszük, rövid időn belül óriási áldásokat láthatunk és érezhetünk az életünkben!

Jobson Santos

216. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  2. fejezetéhez (szeptember 22-28.).

Amikor a családom tagjai hetednapi adventisták lettek, én még csak 12 éves voltam. Abban a tanévben az iskolatársaim terrorizáltak, így majdnem minden nap elrejtőztem a szünetekben. Azonban ha az osztálytársaimnak segítségre volt szüksége, én hajlandó voltam segíteni őket a tanulmányaikban vagy más tevékenységekben. A tanév végén bocsánatot kértek tőlem. Nem nyertem új barátokat, de boldog voltam Jézus mosolya miatt, az Ő helyeslésének bizonyosságával.

A korai egyház pontosan azt szenvedte el, amit Jézus megjövendölt. A keresztény életstílusukkal és hűségükkel mércévé váltak, és ezzel leleplezték a gonoszok bűneit. A Megváltó életének elveinek megfelelő gyakorlatuk olyan volt a bűnösök számára, mint egy halálos nyíl, és ők az irigységtől és gyűlölettől hajtva az igaz Istenfélők legrosszabb üldözőivé váltak.

Krisztus iskolájának ezen tanítványai azonban a folyamatos fenyegetettség alatt is rendületlenül ragaszkodtak hozzá, hogy Mesterük nyomában járjanak. Isten helyeslése volt a legbecsesebb tulajdonuk. Az üldözés csak megerősítette a Szentírás tiszta igazságát: „De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.” (2Tim 3:12)

„Éledjen csak fel az őskeresztény egyház hite és ereje, az majd életre kelti a gyűlölet szellemét, és felszítja az üldözés tüzét!” (46. o.) Legyünk mi az okai Jézus mosolyának! Éleszd újra az egyházadat, Uram!

Rosana Barros
feleség, édesanya, író.

2 megjegyzés: