Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 58. fejezet 1523. nap
Krisztus szent kötelességet bízott egyházára. Valamennyi
tagja legyen Isten élő csatornája, melyen keresztül eljuttatja a világnak
kegyelmének kincseit, Krisztus kimeríthetetlen gazdagságát. A Megváltó legfőbb
kívánsága, hogy képviselői legyünk, akik a világgal lelkületét és jellemét
megismertetik. A világnak pedig legnagyobb szükséglete, hogy az Üdvözítő
szeretete emberi lények által megnyilvánuljon. Az egész menny férfiakra és
nőkre vár, akik által Isten kinyilatkoztatja a kereszténység erejét.
A gyülekezet: Isten eszköze, az igazság hirdetésére. Isten
bízta meg, hogy különleges munkát végezzen. Ha minden parancsolatát teljesíti
és hű marad Hozzá, akkor az isteni kegyelem bősége árad reá. Ha engedelmesen
kitart Ura mellett, ha tiszteli Izráel Istenét, a poklok kapui sem vehetnek
rajta diadalmat.
Buzgóságuk Istenén és ügyéért, késztette a tanítványokat,
hogy nagy erővel tegyenek tanúságot az evangéliumról. Vajon a mi szívünket ne
késztesse-e hasonló buzgalom, hasonló elhatározás, hogy hirdessük a megváltó
szeretetet, beszéljünk Krisztusról, a Megfeszítettről? Valamennyi kereszténynek
kiváltsága, hogy ne csupán várja, hanem siettesse is Krisztus újrajövetelét.
Ha a gyülekezet magára öltené Krisztus igazságát és
szentségét, ha mellőzne mindennemű közösséget a világgal, akkor a fénylő és
dicső nap hajnala virradna rá. Az Istentől nyert ígéretei örök időkre szólnak.
Örök gyönyörre, örök örömre. Az igazság elhalad azok mellett, akik megvetik és
elutasítják, de végül diadalt arat. Ha időnként látszólag feltartóztatták is,
de haladását nem akadályozhatták meg. Ha Isten üzenete ellenállásba ütközik,
fokozott erővel ruházza fel, hogy a befolyás annál nagyobb legyen. Hatalmat ad
neki, mely a legerősebb korlátokat is ledönti, és minden akadályon át
diadalmaskodik.
Mi volt az, ami Isten Fiát fáradságos és áldozatos életén
át támogatta? Látta lelke munkájának gyümölcseit és kielégült. Az
örökkévalóságba pillantva, látta azok boldogságát, akik az Ő megalázkodása
folytán bűnbocsánatot és örök életet nyertek. Hallotta a megváltottak
ujjongását. Hallotta énekelni a vére árán megváltottakat. Mózesnek és a
Báránynak énekét zengték.
Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok
23
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jósiás reformja
mindenképpen nagyon figyelemreméltó. Alapos munkát végzett, amikor
eltökélte, hogy eltörli az országban a bálványimádást, és a Biblia így
emlékezik meg róla: „Nem is volt ő
hozzá hasonló király ő előtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívéből
és teljes lelkéből és teljes erejéből, Mózesnek minden törvénye szerint; de
utána sem támadott hozzá hasonló” (25. vers).
Azonban mindezekkel
együtt sem tudta megállítani az ország végzetét, Egyiptom és Babilon
megszállása közeledett. Néhányunkban talán felvetődik a kérdés: mi haszna volt
akkor követni Isten parancsolatait?
Tisztában kell lennünk vele, hogy Isten parancsolatait követni mindig helyes, viszont az Isten iránti hűtlenségünknek következményei vannak. Jósiás megújította a népet, de a bálványimádás időszaka mélyen megrongálta az emberek Istenhez való hűségét, és csupán a bálványimádás helyeit lerombolni nem volt elég. A változásnak belülről kell jönnie.
A változás azonban lehet felületes is, és néha meg tudunk téveszteni néhány embert magunk körül, de nem tudjuk megtéveszteni Istent. Mélyen a szívünkben tudjuk az igazságot magunkról: „te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen” (Jel 3:17). Fel kell ébrednünk, és igazából meg kell újulnunk!
Tisztában kell lennünk vele, hogy Isten parancsolatait követni mindig helyes, viszont az Isten iránti hűtlenségünknek következményei vannak. Jósiás megújította a népet, de a bálványimádás időszaka mélyen megrongálta az emberek Istenhez való hűségét, és csupán a bálványimádás helyeit lerombolni nem volt elég. A változásnak belülről kell jönnie.
A változás azonban lehet felületes is, és néha meg tudunk téveszteni néhány embert magunk körül, de nem tudjuk megtéveszteni Istent. Mélyen a szívünkben tudjuk az igazságot magunkról: „te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen” (Jel 3:17). Fel kell ébrednünk, és igazából meg kell újulnunk!
Daniel Jiao
214. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 58. fejezetéhez (szeptember 8-14.).
A Bibliában azt olvashatjuk, hogy Jézus
iskolázatlan embereket választott Isten egyházának építéséhez. Nem volt könnyű
ezeknek a tanítványoknak a munkája. Megtapasztalták a nélkülözést, a
rágalmazást és az üldöztetést. Jézus tanítványai azonban véghez vitték
küldetésüket, és tömegek követték a kereszt üzenetét. De mi volt a sikerük
titka? Hogyan cselekedtek ezek a tanulatlan emberek, hogy a munkájuk felrázza a
nemzedéküket?
A Biblia felfedi, hogy a tanítványok Krisztus
ügyének szentelték életüket. Engedelmesek voltak minden parancsnak, amit a
Mesterüktől kaptak. Sőt, Jézus apostolai úgy határoztak, hogy nem egyedül,
hanem a mindenható Isten hatalmával együtt dolgoznak. Ez volt győzelmük kulcsa.
Biztos alapzatra építkeztek, az Örök Kősziklára. Nem számított azok
vakbuzgósága, előítélete és gyűlölete, akik azt hitték, Isten vezeti őket. És
bár a tanítványok egymás után haltak meg Jézus ügyéért, rögtön átvették
helyüket az új munkások.
Majdnem két évezred telt el, és Jézus üzenetét
még mindig prédikálni kell valamennyi nemzet számára. Ezeknek az apostoloknak
az életrajza csodálatosan emlékeztet minket arra, hogy életünket Jézusra kell
építenünk, a legfőbb sarokkőre, és a mennyei Szentlélekkel együttműködve kell
dolgoznunk. Így lehetünk modern apostolok, akik felrázzák ezt a világot Isten
üzenetével.
Jesus Hanco
Újszövetség és bibliai görög oktató
Teológiai szeminárium
Perui Unió Egyeteme
Fordította Gősi Csaba
Ámen🛐✝🙏
VálaszTörlésFigyelemre méltó, hogy Jósiás milyen alapossággal és teljességre törekvéssel szüntetett meg minden olyan dolgot Jeruzsálemben, Júdában, amelyek a hamis istentisztelethez tartoztak, és ezért még Samáriába is elment, hogy ott is megszüntesse az áldozóhalmokat. A tökéletességre igyekezett, hogy mindenben az Úrnak tetsző módon járjon el, s minden tisztátalanságot megszüntessen maga körül, és a nép életében is. Úgy olvashatjuk, hogy „nem volt hozzá hasonló király őelőtte, aki teljes szívéből, teljes lelkéből és teljes erejéből megtért volna az Úrhoz”, egészen hasonlatosan ahhoz, ahogyan Jézus fogalmazza meg a nagy parancsolatban.
VálaszTörlésMt 22/37: „Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.””
A királyok korában mind Izráel, mind pedig Júda elhagyta a páskaünnepet. Ezzel feledésbe merültek az egyiptomi csapások, az Egyiptomból, a „szolgálatnak házából” való szabadulás, s mindazok a csodák, mellyel a féltőn szerető Isten vezette népét az ígéret földje felé. S ha mindezek a bizonyságok nem voltak jelen az életükben, hogyan is lehetett volna ott a hálaadás Isten felé, a hűség a Vele kötött szövetséghez, és az akaratában való járás. Itt is átérezhetjük, hogy az ünnepeinknek, a szertartásainknak jelentőségét a tartalom adja, mely a Lélek állapotát tükrözi, s a forma csupán erősítheti azt, segíthet a megőrzésben. De a forma, a külsőség önmagában nem áll meg, ha a tartalom elgyengül, elvész, akkor az alkalmak is kiüresednek, végül az üres formalitás is elmarad. Ha a szívünk nincs Istennel telve, és nem hordozzuk magunkban az Ő szeretetét, ha elvész a tartalom, akkor egy idő után a cselekedeteink is kiüresednek, szólni sem tudunk Róla, hirdetni sem tudjuk dicsőségét és az evangéliumot, hogy milyen nagy dolgot tett értünk az Úr, hiszen:
Lk 6/45: „…Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.”
Sosem feledkezhetünk meg a szabadításról, ahogyan az Úr eljött értünk foglyokért, és a bűn szolgaságából kimenekített bennünket, s halálraítéltekből az örök életre ítéltekké tett bennünket azáltal, hogy Ő, aki tiszta volt minden bűntől, meghalt értünk bűnösökért, és elszenvedte azt, amit mi érdemeltünk volna, hogy minket, akik mindenben vétkeztünk ellene, megmentsen, és azt kaphassuk, amit Ő érdemelt, hogy örökké élhessünk Őáltala és Ővele.
Isten népével megtörtént, hogy nemcsak a páska ünnepről feledkeztek meg, hanem – valószínűleg már korábban – magáról a szabadításról is, vagyis amit ünnepeltek, s az ünnep formai elhagyása már csak következmény volt életükben, s így kezdtek elfordulni a bálványok, az idegen népek istenei felé.
A páska áldozat, az előkép emléke elmúlhatott a nép emlékezetéből, de amire mutat, Jézus áldozata sohasem múlhat el a mi életünkből. Jósiás megpróbálta helyreállítani mindezt, de az Úr haragja nem múlt el Manassé vétkei miatt. Ahogyan Isten a 2. parancsolatban adta:
2 Móz 20/5-6: „…Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat.”
Jósiás a jóra igyekezett, és megkötötte szövetségét az egész néppel együtt Istennel, hogy követik parancsolatait intelmeit és rendelkezéseit, s megtartják a szövetség Igéit. De hosszú időszak állt Júda királysága mögött, amely alatt többnyire nem az Úr akarata szerint jártak a királyok, s a népet is tévútra vezették, hasonlóan Izráel királyaihoz. S az Úr Jeruzsálemet is azzal a mérőzsinórral méri, amellyel Samáriát.
Ámen!
TörlésJúda népe is hiányát érezte annak, amiért Dávid is könyörgött a zsoltárban:
VálaszTörlés51. Zsolt/14: „Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét”
Ámen!
Törlés