2020. március 1., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 1 - VASÁRNAP - Zsoltárok 28


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 25. fejezet 1691. nap

25. Isten változhatatlan törvénye

"Megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az Ő szövetségének ládája" (Jel 11:19). Isten szövetségének ládája a templom második helyiségében - a szentek szentjében - van. A földi szentélyszolgálatban, amely "a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának" szolgálata volt, ebbe a helyiségbe csak a főpap mehetett be a nagy engesztelési napon, hogy megtisztítsa a templomot. Az a kijelentés pedig, hogy az Isten temploma "megnyilatkozék" a mennyben, és szövetségének ládája láthatóvá lett, figyelmünket a mennyei szentek szentjének megnyílására, azaz 1844-re irányítja, amikor Krisztus belépett a szentek szentjébe, hogy elvégezze az engesztelés befejező szolgálatát. Akik hitben felismerték, hogy nagy Főpapjuk a szentek szentjében elkezdte szolgálatát, meglátták a frigyládát is, és a szentély tanát tanulmányozva megértették, hogy a Megváltó szolgálatában változás történt. Látták, hogy Jézus Isten szövetségének ládája előtt szolgál, és saját vérére hivatkozik a bűnösök érdekében.

A földi templomban a frigyláda magában foglalta a két kőtáblát, amelyre Isten felírta törvényét. A frigyláda csupán a törvénytáblák tartója volt, de értékessé és szentté tette a mennyei elvek jelenléte. Amikor Isten temploma megnyílt a mennyben, láthatóvá lett a testamentumát tartalmazó frigyláda is. A mennyei templomban - a szentek szentjében - dicsőség övezi Isten törvényét, azt a törvényt, amelyet Isten mennydörgések közepette hirdetett ki a Sinai-hegyen, és saját ujjával írt a kőtáblákra.

Isten törvénye, amely a mennyei templomban van, az eredeti szent törvény. A kőtáblákra írt és a Mózes öt könyvében feljegyzett rendelkezések pontosan ugyanazt örökítették meg. Akik ezt a fontos dolgot megértették, azok felismerték, hogy Isten törvénye szent és változhatatlan. Megértették úgy, mint soha azelőtt, hogy milyen súlya van a Megváltó e kijelentésének: "Míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik"(Mt 5:18). Isten törvénye, amely kinyilatkoztatja Isten akaratát, és visszatükrözi jellemét, örökre megmarad, "mint a felhőben lévő bizonyság". A törvény egyetlen parancsa sem vesztette hatályát; egy jótája vagy pontocskája sem változott meg. Ezt mondja a zsoltáríró: "Uram! Örökké megmarad a Te igéd a mennyben. " "Minden Ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig" (Zsolt 119:89; 111:7-8).

A Tízparancsolat szívében van a negyedik parancsolat, úgy, ahogyan azt Isten először kihirdette: "Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van; mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt" (2Móz 20:811).

Isten Lelke megérintette Igéjének kutatóit. Rádöbbentek arra, hogy tudtukon kívül áthágták ezt az előírást; nem ügyeltek a Teremtő nyugalomnapjára. Vizsgálni kezdték, hogy miért is tartják a hét első napját az Isten által megszentelt nap helyett. A Szentírásban semmi jelét nem találták a negyedik parancsolat megszüntetésének, sem pedig a szombat megváltoztatásának. Isten soha nem vonta vissza azt az áldást, amely először megszentelte a szombatot. Ezek az emberek őszintén igyekeztek Isten akaratát megismerni és cselekedni.

Amikor rájöttek arra, hogy a törvényt áthágták, nagyon elszomorodtak, és a szombat megszentelésével tanújelét adták Isten iránti hűségüknek.

Sokan próbálták nagy erőfeszítéssel ezeknek az embereknek a hitét megdönteni. Amennyiben a földi templom a mennyei templom formájára és mintájára épült, lehetetlen volt nem látni, hogy a földi frigyládában elhelyezett törvény a mennyei frigyládában foglalt törvény pontos másolata. A mennyei szentélyről szóló igazság elfogadásával együtt-el kellett volna ismerni Isten törvényének és a negyedik parancsolatnak, illetve a szombat megtartásának kötelező voltát. Ezért volt a Szentírás harmonikus magyarázata - amely rávilágított Krisztus mennyei szentélyszolgálatára - olyan elkeseredett és ádáz támadások céltáblája. Az emberek be akarták zárni az ajtót, amelyet Isten kinyitott, és ki akarták nyitni azt, amelyet bezárt. De az, "aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja", kijelentette: "Ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat" (Jel 3:7-8). Krisztus megnyitotta a szentek szentjének ajtaját, illetve megkezdte ott szolgálatát. A mennyei templom nyitott ajtajából fény sugárzott, és kiderült, hogy az ott dicső helyet elfoglaló törvény magában foglalja a negyedik parancsolatot is. Azt, amit Isten hozott létre, ember nem döntheti meg.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 28

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Isten hívta el Dávidot uralkodói szerepre, és tudta róla, hogy nagyszerű vezető lesz. Csodálatosan beszélgettek egymással – olyannyira, hogy beszélgetéseik még a zsoltárok mai olvasóit is mélységesen megihletik és lelkesítik.

Dávid mindig őszintén imádkozott Istenhez, magatartásában semmi tettetés nem volt. Nem „tisztogatta” imáit, hanem nyitott könyvként tárgyalta meg Istennel az életét. Ez a zsoltár nagyszerű példája Dávid egyenes, őszinte megnyilvánulásának. Könyörög Istennek: „… ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló. Halld meg esedezéseimnek szavát, amikor kiáltok hozzád, és amikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé” (1-2. vers).

Dávid olyan példát állít elénk az imaéletet illetően, amit mindnyájan követhetünk… mondjunk el Istennek mindent, és osszuk meg vele lelkünk legmélyének kínzó aggodalmait. Isten mindent kezelni tud! A zsoltárokban az érzelmek és hangulatok szinte egész skáláját megtalálhatjuk, hiszen Dávid mindig nagyon szemléletesen közölte Istennel érzéseit és vágyait.

Az imádságban a legnehezebb igazságokat is félelem nélkül közölhetjük Istennel, hiszen Ő soha nem ért félre bennünket. Hol máshol lehetnénk ennyire szabadok, és önthetnénk ki szívtől-szívig gondolatainkat? Dávid az Istennel való, bensőséges közösségére alapozta összes vezetői feladatát.

A zsoltár végén Istent dicsőíti, hálát ad Neki a megválaszolt imádságokért. Erről Dávid sosem feledkezett el!

„Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát. Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt.” (6-7. vers).

Szenteljük oda újra magunkat egy komoly imaéletre, szívtől-szívig való párbeszédre az Úrral.

Vinita Saunder

239. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  25. fejezetéhez (március 1-7.).

Isten megalkotott minket, és a szombatot adta a teremtés emlékünnepeként, egy olyan napot, amit elkülönített a mi számunkra, az istentisztelet számára, és abból a célból, hogy megújítsuk a vele való kapcsolatunkat. A Tízparancsolat szívében a szombat parancsolata Istenre mutat, mint Teremtőnkre és példaképünkre. Nem csak azt kéri tőlünk, hogy tegyük félre a munkát, de kiterjeszti ezt az áldást mindenre körülöttünk, beleértve a szolgákat, idegeneket és a jószágokat. Isten megáldotta a szombatnapot, hogy ez egy olyan nap legyen számunkra, amit életünk minden egyes hetén vele tölthetünk. Természetes, hogy sátán vissza akar tartani minket attól, hogy ezt az áldást élvezhessük, így aztán minden tőle telhetőt megtesz, hogy elvegye a figyelmünket arról, hogy mi is ennek a napnak a valódi célja. Némelyeket arról győz meg, hogy ez a nap az Istentől távol lévő személyes örömök céljára adatott, másokra teherként rakja a fáradságos előírások és követelmények rendszerét, míg sokakat arról győz meg, hogy Isten törvénye ma már nem vonatkozik ránk. Ennek következményeként sokan nélkülözik annak a helyreállításnak a lehetőségét, amit az Istennel minden egyes héten töltött idő adhat.

A szombat az Istenhez való hűség jele. Ahogy a vég ideje közeledik, sátán földi törvényeket fog hozni, hogy megakadályozza az embereket, hogy istentiszteletet tarthassanak Szombaton. Néhány országban már most így van. Tartsuk hát becsben ezeket a napokat, amikor szabadon tarthatunk istentiszteletet, és minden egyes szombat Istennel való gyönyörűségben telhet.

Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: