Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 32. fejezet 1737. nap
A népszerű teológia tévedései sok olyan embert kergettek
kételkedésbe, aki különben a Szentírás híve lehetett volna. De képtelen volt
elfogadni azokat a tantételeket, amelyek durván sértették igazságérzetét, az
irgalomról és a jóságról alkotott fogalmait. Mivel ezeket a tantételeket
egyesek a Biblia tanításaként tüntetik fel, sokan nem hajlandók elfogadni a
Szentírást Isten szavaként.
Sátán pontosan ezt akarja elérni. Semmit sem óhajt jobban,
mint azt, hogy lerombolja az emberek Istenbe és szavába vetett bizalmát. Sátán
áll a kételkedők nagy seregének élén, és mindent megtesz, ami hatalmában áll,
hogy embereket a maga oldalára állítson. A kételkedés divatossá válik. Isten
rosszallja és elítéli a bűnt, ezért Isten iránt és szava iránt sokan
bizalmatlanok. Akik nem akarnak engedelmeskedni az Ige kívánalmainak, azok
igyekeznek lerombolni tekintélyét. Csupán azért olvassák a Bibliát, vagy hallgatják
a prédikációt, hogy hibát találjanak benne. Nem kevés azoknak a száma, akik
azért válnak hitetlenekké, hogy igazolják magukat, vagy kibújjanak a
kötelességük teljesítése alól. Mások büszkeségből és nemtörődömségből fogadnak
el szkeptikus elveket. Mivel túlságosan szeretik a kényelmet ahhoz, hogy valami
dicséretre méltó - de erőfeszítést és önmegtagadást igénylő - dologgal
kitűnjenek, a Biblia bírálásával akarnak a rendkívül bölcs ember hírében állni.
A mennyei bölcsesség által meg nem világított, véges elme sok mindent képtelen
felfogni, és ezért talál okot a kritizálásra. Sokan mintha erénynek éreznék,
hogy a hitetlenség, kétkedés és a vallástalanság oldalán állnak. De a
becsületesség látszata olyan embert takar, akit az önteltség és a gőg sarkall.
Sokan örülnek, ha olyan dolgot találnak a Szentírásban, amivel másokat zavarba
hozhatnak. Egyesek először csupán a vita kedvéért bírálnak és érvelnek a rossz
mellett. Nem veszik észre, hogy ezzel a madarász hálójába kerülnek. Miután
pedig nyilvánosan hitetlenséget vallottak, úgy érzik, ki kell tartani
állásfoglalásuk mellett. Ezért az istentelenekhez csatlakoznak, és bezárják
maguk előtt az Éden kapuját.
Isten elégséges bizonyítékot adott Igéjében a maga isteni
jelleméről. Azok a nagy igazságok, amelyek megváltásunkat érintik, az Igében
világosan feltárulnak. Isten megígérte a Szentlélek segítségét mindazoknak,
akik őszintén vágynak rá. Az Ő segítségével mindenki megértheti ezeket az
igazságokat. Isten erős fundamentumot adott az embernek, amelyre hite támaszkodhat.
A véges emberi elme azonban nem képes arra, hogy teljesen
felfogja a végtelen Isten terveit és szándékait. Istent nem lehet kikutatni.
Nem szabad megpróbálnunk fellebbenteni azt a függönyt, amely mögött Isten
fensége rejtőzik. Ez vakmerőség lenne. Az apostol így kiált: "Mely igen
kikutathatatlanok az Ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ő útjai!" (Róm
11:33). Abból, amit fel tudunk fogni hozzánk való viszonyából és a
szándékaiból, határtalan szeretettel és irgalommal párosuló végtelen hatalmat
látunk. Mennyei Atyánk mindent bölcsen és igazságosan irányít. Mi pedig ne
legyünk elégedetlenek és bizalmatlanok, hanem tisztelettel és hódolattal
hajtsuk meg fejünket! Terveiből Isten csak annyit nyilatkoztat ki, amennyinek
ismerete a javunkat szolgálja. Azon túl pedig bízzunk abban a kézben, amely
mindenható, és abban a szívben, amely tele van szeretettel!
Isten elegendő bizonyítékot adott ahhoz, hogy hinni
tudjunk, de soha nem fogja a hitetlenség minden okát megszüntetni. Aki okot
keres a kételkedésre, fog találni. Akik pedig addig nem hajlandók Istenben
hinni és szavának engedelmeskedni, amíg minden akadály és a kétely minden
lehetősége el nem tűnik, azok soha nem fogják megismerni a világosságot.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
74
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Valószínűleg
semmi sem tudja jobban felszítani egy nép haragját, mint amikor meggyalázzák az
istenüket, és megszentségtelenítik az istentiszteleti helyüket. Közel 150 évvel
Jézus születése előtt Antiokhosz Epiphanész megrohamozta Jeruzsálemet, és
feldühítette a zsidókat azzal, hogy egy disznót áldoztak fel a templom oltárán.
Hinduk, muszlimok és keresztények mind az elpusztított vagy
megszentségtelenített szentélyek, mecsetek és templomok miatt harcolnak.
Ezt az imát olyasvalaki mondta el, aki elítélte a templom megszentségtelenítését. Isten ellenfelei meghódították a szent helyet, összetörték a faragványokat, földig égették a szentélyt (4–8. vers), beszennyezve azt a helyet, ahol Isten neve lakott.
De az „ellenfél” nem mindig a gyülekezeten kívül van. Mindannyiunknak más nézőpontja van arról, hogy miképpen viszonyuljunk Isten szentélyéhez. Eltérő nézőpontunk van arról is, hogy mi az, ami beszennyezi a templomot. Le kell vennünk a cipőnket? Be kell fednünk a fejünket? Ezt a kérdést nem könnyű megoldani, mivel azok a dolgok, amelyek elősegítik valakinek az Isten-imádatát, akadályozhatják másokét.
Az imádat helye szent hely, és annyira tisztán kell tartanunk, amennyire lehetséges. Bármilyen hanyagság a templom állapotával kapcsolatban tiszteletlenségnek minősül. Semmilyen kulturális szokás nem menthet fel ez alól. A cipő és a kendő használata azonban kulturális szokás. Egyes kultúrákban a felvétele, másokban a hanyagolása lenne tiszteletlenség. A cél az, hogy olyan tiszteletteljes környezetet hozzunk létre az istentisztelet számára, amilyet csak lehetséges.
Gordon Christo
245. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
32. fejezeteihez (április 12-18.).
Közel hatezer éve a gonosz teljes erőbedobással
azon dolgozik, hogy az embereket eltérítse attól, hogy az örökkévaló dolgokat
keressék. Ezzel aztán Isten szívének okoz fájdalmat. Ő és a szolgái még a
szentek közösségében, a gyülekezetekben is élnek a megtévesztés eszközével
azoknál, akik elhanyagolják a lelki közösséget. Eretnek dolgokat állítanak be
örvendetesnek, és a viszály és a megosztás hangjait erősítik fel.
A Szentírás eltorzított értelmezései által sátán
óriási sikereket ér el azon igyekezetében, hogy a hithű keresztények világába
olyan tanításokat ültessen el, amelyek a test vágyainak kielégítésének
megerősítését szolgálják. „Akik nem akarják elfogadni a Biblia világos, szilárd
igazságait, azok állandóan tetszetős mesék után kutatnak, hogy megnyugtassák
lelkiismeretüket. Minél kevésbé lelkiek a tanítások, minél kevésbé szólítanak
önmegtagadásra és alázatosságra, annál szívesebben fogadják őket.” (A nagy
küzdelem, 465. o.) Noha úgy tűnhet, az ellenség tervei kiválóan megvalósulni
látszanak, azok nem mások, mint puszta kétségbeesett próbálkozások valakitől,
aki tudja, hogy kevés ideje van hátra! (Jelenések könyve 12:12)
Isten népének továbbra is kitartóan kell
imádkoznia és a Szentírást tanulmányozni. Biztosak lehetnek afelől, hogy
„Minden kísértésnek, minden kedvezőtlen befolyásnak – akár nyílt, akár titkos –
ellen lehet állni, de »nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! Azt
mondja a seregeknek Ura.« (Zakariás 4:6)” (A nagy küzdelem, 470-471. o.)
Milyen megnyugtató tudni, hogy minden lélek,
amelyik bízik Istenben és engedelmeskedik az Ő parancsolatainak, biztonságban
tudhatja magát. Legyünk éberek és imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Ámen ✝️✝️🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés