Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 33. fejezet 1745. nap
Mit mond a Szentírás ezekről a dolgokról? Dávid
kijelentette, hogy az ember öntudatlan a halálban. "Kimegyen a lelke;
visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei" (Zsolt 146:4).
Salamon ugyanígy vélekedett: "Az élők tudják, hogy meghalnak, de a
halottak semmit nem tudnak. " "Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind
gerjedezésük immár elveszett; és többé semmi részük nincs semmi dologban, amely
a nap alatt történik. " "Semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és
bölcsesség nincs a seolban, ahová menendő vagy" (Préd 9:7-8.12).
Amikor Ezékiás imájára Isten azt válaszolta, hogy tizenöt
évvel meghosszabbítja életét, a hálás király dicsőítette Istent e nagy
irgalomért. Énekéből megtudjuk, hogy miért örvendezett: "Nem a sír dicsőít
Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók
várnak! Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! " (Ésa 38:18-19).
A népszerű teológia tanítása szerint az igaz halottak a mennyben vannak;
boldogan és soha el nem haló ajakkal dicsőítik Istent. Ezékiás király nem látta
ilyen biztatónak és dicsőségesnek a halált. Szavai összecsengenek a zsoltáríró
bizonyságtevésével: "Nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda
dicsőít Téged?" "Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik
alászállanak a csendességbe" (Zsolt 6:6; 115:17).
Péter pünkösdkor azt mondta, hogy Dávid pátriárka
"megholt és eltemettetett, és az ő sírja e mai napig minálunk van".
"Mert nem Dávid ment fel a mennyországba" (Acs 2:29.34). Az a tény,
hogy Dávid a sírban marad a feltámadásig, bizonyítja, hogy az igazak nem jutnak
a mennybe halálukkor. Mivel Krisztus feltámadt, Dávid végül Isten jobbjára
ülhet, de csak a feltámadás után.
Pál ezt mondta: "Ha a halottak fel nem támadnak, a
Krisztus sem támadott fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti
hitetek, még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek
tehát" (lKor 15:16-18). Ha az igazak négyezer éven át haláluk után
egyenesen a mennybe mentek, hogyan mondhatta Pál, hogy ha nincs feltámadás,
akkor "akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek". Ez esetben
nem volna szükség feltámadásra.
A vértanú Tyndale ezt mondta a holtak állapotáról: "Az
igazat megvallva, nem vagyok meggyőződve arról, hogy (a halottak) már abban a
dicsőségben vannak, amelyben Krisztus vagy Isten kiválasztott angyalai. Ez
hitvallásunktól is teljesen idegen; mert ha ez úgy lenne, amit nem hiszek,
akkor a test feltámadásáról hiábavaló lenne prédikálni. "
Tagadhatatlan tény, hogy a halálkor megkapható halhatatlan
boldogság reménye sok embert arra késztetett, hogy mellőzze a feltámadás
bibliai tanítását. Ezt az irányzatot dr. Adam Clarke így észrevételezte:
"Úgy tűnik, hogy a feltámadás tanának az őskeresztények sokkal nagyobb
fontosságot tulajdonítottak, mint napjaink keresztényei. Ez hogy lehet? Az
apostolok állandóan ismételgették ezt a tant, és Isten gyermekeit ezzel
szorgalomra, engedelmességre és jókedvre lelkesítették. De korunkbeli utódaik
csak ritkán említik! Hirdették ezt az apostolok, és hitték az őskeresztények.
Ezt prédikáljuk mi is, és így hiszik hallgatóink is. Az evangélium egyetlen
tantételre sem helyez nagyobb súlyt, mint erre. Az igehirdetés jelenlegi
rendszerében pedig egy olyan tantétel sincs, amit nagyobb hanyagsággal
kezelnénk, mint ezt. "
Ennek az lett a következménye, hogy a keresztény világ
majdnem teljesen elhomályosította és szem elől tévesztette a feltámadás dicső
igazságát. Egy neves vallásos író lThessz 4:13-18-hoz ezt a magyarázatot fűzi:
"Az Úr második eljövetelének megbízhatatlan tanát az igazak boldog
halhatatlanságának tanával cseréljük fel, ami alkalmas a vigasztalásra.
Számunkra az Úr halálunkkor jön el. Erre várunk és erre készülünk. A halottak
már eljutottak a dicsőségbe. Ők nem várnak a megítélésüket és boldogságukat
jelző trombitaszóra. "
Pedig amikor Jézus távozni készült tanítványai köréből, nem
azt mondta nekik, hogy nemsokára ők fognak hozzá menni. "Elmegyek, hogy
helyet készítsek néktek - mondta. És ha majd elmegyek, és helyet készítek
néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket" (Jn 14:2-3). Pál pedig
azt mondja, hogy "maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni
harsonával leszáll az égből, és feltámadnak először, akik meghaltak volt a
Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal
együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk".
Majd hozzáteszi: "Vigasztaljátok egymást e beszédekkel" (lThessz
4:16-18). Milyen nagy különbség van e vigasztaló szavak és az univerzalista
lelkész fent idézett szavai között! Az utóbbi azzal vigasztalta a gyászoló
barátokat, hogy bármilyen bűnös is volt barátjuk, amikor kilehelte lelkét, az
angyalok maguk közé fogadták. Pál az Úr eljövetelére hívja fel hittestvérei
figyelmét, amikor majd a sír béklyói lehullanak, és azok, "akik meghaltak
volt a Krisztusban", feltámadnak az örök életre.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
82
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A zsoltár nyitóverse
egy tárgyalóterem képét idézi fel. Isten elnököl és ítélkezik ezen a hatalmas
gyűlésen, és érdekes módon, pont Izráel bírái ellen emelnek vádat. Az Igaz Bíró
elmarasztalja őket gonosz elfogultságuk miatt, és kéri ezeket a bírákat, hogy
álljanak a védtelenek szükségletei és jogai mellé.
Ahogy olvastam Isten
kérlelését, hogy védjék meg az apátlanokat és gyengéket, valamint mentsék meg a
szükségben szenvedőket, a gondolataim önkéntelenül Jézus életére és
cselekedeteire ugrottak. Lukács így írja, „És
méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a
zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta
könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva: Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a
szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket
meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek
megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy
hirdessem az Úrnak kedves esztendejét” (Lukács 4:16-19).
Ugyanaz a Jézus, aki
tanácsolta a népét az Ótestamentumban, most példát mutat feddhetetlen életén
keresztül, hogy hogyan kell védeni a védtelent, az özvegyet, árvát és a
szegényt. Szinte látom Jézust, ahogy gyengéden védelmezi az özvegyet az ő két
fillérjével. Látom, ahogy hívogatja a gyerekeket, miközben a barátait erre
ösztönzi: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket.” Látom, ahogy ránéz összetört
szívű édesanyjára, és János gondjaira bízza. Milyen gyönyörű szemléltetése a
szeretetnek! Egy éles kép, amin keresztül láthatjuk, hogy Jézus hogyan kezelte
az embereket, és hogyan szeretné, hogy mi kezeljük a saját embertársainkat. Mi
a te kedvenc történeted Jézusról, ahol Jézus bemutatja szerető gondoskodását
azoknak, akiknek szüksége volt Reá?
„Boldogok a lelki
szegények: mert övék a mennyeknek országa.” Ámen.
Kimberly Bobenhausen
246. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
33. fejezetéhez (április 19-25.).
Sátán, ravasz eszközei segítségével, ugyanazokat
a megtévesztő módszereket alkalmazza meggyőzően, mint amelyek az ősszüleink
bukását eredményezték. Az Édenkert óta sokakat belegabalyított a lélek
halhatatlanságának hamis tanításába a kígyó visszhangja. Ugyanazzal az éles
eszével, amivel Évát becsapta, elhomályosítja az ember értelmét a bűn zsoldjára
vonatkozólag, miközben ezt a tanítását igazságosabbnak és vonzóbbnak tünteti
fel.
„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy
tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak.” (1Thessz 4:13) A végső
nagy próba közeleg, és csak buzgó felkészülés által tudunk megállni benne. Akik
azonban nem készülnek, és alszik a lelkiismeretük, elcserélik az igazságot a
tévhitre, hogy hamis biztonságot élvezhessenek, amely ugyanazon alapszik, mint
az első csalás: „Bizony nem haltok meg.” (1Móz 3:4)
Azok a tanítások, amelyek szerint létezik egy
mennyország, amely mindenkit befogad, illetve hogy Isten örvendezik a pokolban
való örökkévaló szenvedés felett, semmivé teszik Krisztus áldozatát, és
lerombolják a Szentírás azon értékes igazságait, amelyek az isteni szereteten
és igazságon alapszanak. Az ítélet órája valós és közeleg. A mi reményünket Jézus
szavaira kell, hogy alapozzuk, aki az Ő szavának bizonyosságával jelentette ki:
„eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő
szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a
gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (Ján 5:28–29) Legyünk éberek és
imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés