2020. április 21., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 21 - KEDD - Zsoltárok 79


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 33. fejezet 1742. nap

Az örök gyötrelem elmélete is hamis tan, Babilon utálatosságainak egyfajta bora, amellyel minden népet megitat (Jel 14:8; 17:2). Igazán rejtély, hogyan tudták Krisztus szolgái elfogadni és hirdetni ezt az eretnekséget a szószékről. Ez a téves tanítás Rómától származik, akárcsak a hamis szombat. Az igaz, hogy nagy és jó emberek tanították, de ők még nem láttak olyan világosan, mint mi. Ók csak azért a világosságért voltak felelősek, amely az ő korukban sugárzott; nekünk pedig azzal a világossággal kell elszámolnunk, amely a mi időnkben fénylik. Ha elfordulunk Isten Igéjének bizonyságtételétől, és elfogadunk hamis tanításokat csupán azért, mert atyáink tanították őket, mi is a Babilonra kimondott ítélet alá esünk, utálatosságainak borából iszunk.

Sokan, akiket felháborít az örök gyötrelem tana, a másik végletbe esnek. A Szentírásból Istent a szeretet és a könyörület Istenének ismerték meg, és nem tudják elhinni, hogy teremtményeit az örökké égő pokolba fogja küldeni. Mivel azonban azt vallják, hogy a lélek természeténél fogva halhatatlan, csak arra a következtetésre juthatnak, hogy végül az egész emberiség üdvözül. Sokan a bibliai intéseket csak ijesztgetésnek tartják, amelyekkel Isten az embert engedelmességre akarja bírni, fenyegetéseit azonban úgy sem fogja beváltani. A bűnös tehát, aki Isten kívánalmaival nem törődve önző élvezetekkel tölti életét, reménykedhet abban, hogy végül Isten megkegyelmez neki. Ez a tanítás, amely Isten irgalmára számít, de nem vesz tudomást igazságáról, tetszik az érzéki szívnek, és bűnre bátorítja a gonoszt.

Annak bizonyítására, hogy az egyetemes üdvösség hívei menynyire kiforgatják a Szentírást lélekromboló dogmáik alátámasztására, csupán saját szavaikat kell idézni. Egy hitetlen fiatalember temetésén, aki baleset áldozata lett, egy univerzalista lelkész a Dávidról szóló szentírási kijelentést idézte: "Megvigasztalódott Amnon felől, hogy meghalt" (2Sám 13:39).

"Sokszor megkérdezik tőlem - mondta a szónok -, mi lesz a sorsa azoknak, akik bűnösen távoznak e világból, talán részegen, a bűntől skárlátvörösen, szennyfoltosan, megtisztulatlanul halnak meg, vagy mint ez a fiatalember, aki soha nem vallott vagy gyakorolt semmilyen vallást. Mi beérjük a Szentírással; válasza megoldja a félelmes problémát. Amnon nagyon gonosz és megátalkodott volt. Amnont leitatták, és részegségében megölték. Dávid Isten prófétája volt. Neki tudnia kellett, hogy Amnonnak rossz vagy jó lesz az eljövendő világban. Hogyan fejezte ki azt, amit érzett? 'Dávid király pedig felhagyott azzal, hogy Absolon ellen menjen, mert megvigasztalódott Amnon felől, hogy meghalt' (2Sám 13:39).

Mire következtethetünk ezekből a szavakból? Vajon nem arra, hogy nem hitt az idők végtelenségéig tartó szenvedésben? Ahogy mi sem hiszünk. És itt örvendetes érvet találunk annak a tetszetős, felvilágosult és kedvező feltevésnek az alátámasztására, hogy végül egyetemes tisztaság és béke lesz. Dávid megvigasztalódott, amikor látta, hogy fia meghalt. Vajon miért? Mert prófétai szemmel látta a dicsőséges jövőt, és látta fiát minden kísértéstől távol, a megkötözöttségtől megszabadultan, és a bűn rontásaitól megtisztítva. És miután Amnon megfelelő szentségre jutott, és eléggé tisztán látott, beléphetett az üdvözült, örvendező lelkek gyülekezetébe. Dávid egyetlen vigasza az volt, hogy a bűnös állapotból és a szenvedésből kiemelt szeretett fia elment oda, ahol a Szentlélek fennköltebb befolyása árad sötét lelkére; ahol lelke kitárul a menny bölcsessége és az örökké tartó szeretet édes gyönyörei előtt, és megszentelt jellemmel alkalmassá lesz arra, hogy a menny örököseinek nyugalmát és társaságát élvezze.

Ezekből a gondolatokból megérthetjük és elhihetjük, hogy az üdvösség semmi olyan dolgon nem múlik, amit mi ebben az életben teszünk; sem a szívünk megváltozásán, sem a hitünkön vagy a hitvallásunkon. "

Krisztus állítólagos szolgája tehát elismételte azt a hazugságot, amit a kígyó az Édenben mondott: "Bizony nem haltok meg". "Amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek, mint az Isten. " Ezek szerint a leggonoszabb bűnös is - a gyilkos, a tolvaj, a házasságtörő - halála után részese lehet a halhatatlan boldogságnak.

Honnan veszi következtetéseit a Szentírásnak ez a kiforgatója? Dávid egyetlen mondatából, amellyel kifejezte, hogy megnyugszik a Gondviselésben. "Felhagyott azzal, hogy Absolon ellen menjen, mert megvigasztalódott Amnon felől, hogy meghalt. " Miután az idő enyhítette mardosó fájdalmát, gondolatai a halott fiától az élőhöz szálltak, aki félve bűnének jogos büntetésétől, önkéntes száműzetésbe vonult. Ez bizonyítaná azt, hogy a vérfertőző, részeges Amnon halálakor azonnal a boldogság honába került, és ott megtisztulva felkészült arra, hogy a bűntelen
angyalok társaságában éljen?! Tetszetős mese valóban, alkalmas az érzéki szív kielégítésére! Ez Sátán tanítása, amellyel hatékony munkát végez. Csodálkozhatunk-e akkor azon, hogy ilyen tanítás nyomán a gonoszság terjed?

Ennek a hamis tanítónak a hitvallása sok más tanító hitvallását illusztrálja. Sokan, akik a Szentírás néhány szavát összefüggéséből kiemelve, sokszor az eredeti szöveget a visszájára fordítják, e szétdarabolt szakaszokat olyan tanítások bizonyítására használják, amelyeknek nincs alapjuk Isten Igéjében. Az csupán feltételezés, hogy az idézett bibliaszöveg bizonyítja az iszákos Amnon mennybejutását, ugyanis ezt félreérthetetlenül megcáfolja a Szentírásnak az a világos és határozott kijelentése, hogy a részegesek nem örökölhetik Isten országát (lKor 6:10). A kétkedők, hitetlenek és szkeptikusok így teszik az igazságot

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 79

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ezt a zsoltárt az után írta Ászáf, hogy a babiloniak lerombolták Jeruzsálemet. Sötét időszak volt ez Júda népének életében. Salamon templomát lerombolták, és felgyújtották. A város tele volt kőtörmelékkel és hamuval, és füst szállingózott a megmaradt romokból. Az emberek, akik túlélték az eseményeket, megviseltek, fáradtak és szívükben megtörtek voltak. Sokan látták meggyilkolt szeretteiket, és temetetlenül heverő holttesteiket. Mindezek közepette Ászáf a szenvedésből való szabadulásért kiált Istenhez. Visszatekintve a történelmükre, az izraeliták sok esetet tudtak felidézni, amikor a hitehagyás és lázadás eredményezte szenvedést követően Isten kifogyhatatlan szeretete és kegyelme kiáradt a megtért szívű emberekre. Ezért a kegyelemért könyörög most Ászáf.

Eljutottál már arra a pontra, amikor a legszívesebben megragadtad volna Istent, azt kiáltva: „Elég! Nem bírok többet elviselni!”? Mindegy, hogy csalódottság, harag vagy elkeseredés miatt, de mindannyiunkkal megtörténhetett ez. Helyzetünk talán a saját vétkünk eredménye, vagy egyszerűen annak következménye, hogy bűnös világban élünk. Talán nem is komoly csapás vagy tragédia kényszerít a térdeinkre; egy nehéz nap is lehet rettenetesen nyomasztó. Nem számít, milyen helyzetben vagy, Isten hűséges kegyelme és szeretete a mi alázatos szívünkre is kiárad, vigasztalást és gyógyulást hozva.

Jeremiás könyve 33. fejezetében találjuk Isten válaszát gyermekei kegyelemért könyörgő kiáltására. A negyedik verstől így olvassuk: Mert így szól az Úr, Izráel Istene e város házairól és Júda királyának palotáiról, amelyeket leromboltak, hogy felhasználják az ostromsáncokkal és fegyverekkel szembeni védelemként… Íme, én hozok nekik enyhülést és orvosságot, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a békesség és a hűség kincsét. Visszahozom Júdát és Izráelt a fogságból, és fölépítem olyanná, mint kezdetben volt. Megtisztítom minden vétkétől, amellyel vétkezett ellenem, megbocsátom minden bűntettét, amellyel vétkezett ellenem, és gonoszul föllázadt ellenem. És ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a Föld minden népe előtt, ha meghallják mindazt a jót, amelyet szerzek nekik.
Ez az Úr ígérete számodra!

Amikor lesújtva érzed magadat bűnösség és érzelmi zűrzavar miatt, ez az Ő válasza gyötrő kiáltásodra. Isten az Ő túláradó szeretetében békét és biztonságot ígér. Milyen csodálatos ajándék! Gyarlóságunk ellenére Isten szeretete örökké tart. „Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert kegyelme örökkévaló… mert jóra fordítom az ország sorsát, mint amilyen kezdetben volt. Ezt mondja az Úr.” (Jer 33:11/b)

Kimberly Harris

246. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   33. fejezetéhez (április 19-25.).

Sátán, ravasz eszközei segítségével, ugyanazokat a megtévesztő módszereket alkalmazza meggyőzően, mint amelyek az ősszüleink bukását eredményezték. Az Édenkert óta sokakat belegabalyított a lélek halhatatlanságának hamis tanításába a kígyó visszhangja. Ugyanazzal az éles eszével, amivel Évát becsapta, elhomályosítja az ember értelmét a bűn zsoldjára vonatkozólag, miközben ezt a tanítását igazságosabbnak és vonzóbbnak tünteti fel.

„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak.” (1Thessz 4:13) A végső nagy próba közeleg, és csak buzgó felkészülés által tudunk megállni benne. Akik azonban nem készülnek, és alszik a lelkiismeretük, elcserélik az igazságot a tévhitre, hogy hamis biztonságot élvezhessenek, amely ugyanazon alapszik, mint az első csalás: „Bizony nem haltok meg.” (1Móz 3:4)

Azok a tanítások, amelyek szerint létezik egy mennyország, amely mindenkit befogad, illetve hogy Isten örvendezik a pokolban való örökkévaló szenvedés felett, semmivé teszik Krisztus áldozatát, és lerombolják a Szentírás azon értékes igazságait, amelyek az isteni szereteten és igazságon alapszanak. Az ítélet órája valós és közeleg. A mi reményünket Jézus szavaira kell, hogy alapozzuk, aki az Ő szavának bizonyosságával jelentette ki: „eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (Ján 5:28–29) Legyünk éberek és imádkozzunk!

Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: