Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 41. fejezet 1802. nap
41.
fejezet (7. rész) – A Föld pusztulása
Isten népének Sátán fogsága örömet és boldogságot hoz. Így
szól a próféta: "Majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr
fáradságodtól és nyomorúságodtól, és ama kemény szolgálattól, amellyel
szolgálnod kellett, e gúnydalt mondod Babilon királya felett (aki itt Sátánt
ábrázolja), és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak... ! Eltörte az Úr a gonoszok
pálcáját, az uralkodónak vesszejét. Aki népeket vert dühében szüntelen való
veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatatlanul"
(Ésa 14:3--6).
Az első és második feltámadás közötti ezer év alatt ítélet
folyik a gonoszok felett. Pál apostol írásaiból kitűnik, hogy ez az ítélet a
második adventet fogja követni. "Idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem
jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti
a szíveknek tanácsait" (lKor 4:5). Dániel kijelenti, hogy amikor
"eljöve az Öregkorú", "ítélet adaték a magasságos egek
szemeinek" (Dán 7:22). Ekkor az igazak mennyei királyokként és papokként
uralkodnak. János ezt mondja a Jelenések könyvében: "Láték királyi
székeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel. " "Lesznek
az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak Ővele ezer esztendeig"
(Jel 20:4.6). Erről mondta Pál, hogy "a szentek a világot ítélik meg"
(lKor 6:2). Krisztussal együtt ítélkeznek a gonoszokon. Összevetik tetteiket a
törvénykönyvvel, a Bibliával, és mindenkinek az ügyét a cselekedetei szerint
döntik el. Majd kiszabják a gonoszok büntetését a cselekedeteik szerint; és ez
az ítélet bekerül a nevük mellé a halál könyvébe.
Krisztus és népe Sátánt és angyalait is megítéli. Pál ezt mondja:
"Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni?" (lKor 6:3). Júdás
pedig kijelenti, hogy "az angyalokat is, akik nem tartották meg
fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök
bilincsekben, sötétségben tartotta" (Jud 6).
A második feltámadás az ezer esztendő végén lesz. Ekkor a
gonoszok feltámadnak, és megjelennek Isten előtt, hogy "a megírott
ítélet"-et végrehajtsák rajtuk. A Jelenések könyvének írója, miután látta
az igazak feltámadását, így szólt: "A többi halottak ...meg nem
elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő" (Jel 20:5). Ésaiás pedig
ezt mondja a gonoszokról: "Összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a
foglyok, és bezáratnak tömlöcbe, és sok napok után meglátogattatnak" (Ésa
24:22).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
139
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a kedvenc zsoltárom.
Istenről, mint személyes és meghitt barátomról és édesapámról szól. Először is
Ő jól ismer engem – fizikai tulajdonságaimat és lelkem minden rezdülését.
Tudja, hogy mikor ébredek, és mit teszek nap közben. Azt is tudja, hogy mit
gondolok, és milyen szavakat fogok használni. Nagyon bátorító számomra az a
tudat, hogy Isten tökéletesen ismer engem.
Másodsorban Isten mindenütt
jelen van (7. vers). Nem bújhatok el előle, és nem kerülhetem el Őt, ahogyan
Ádám és Éva (1 Móz 3:8), vagy mint Jónás próbálkozott. De miért is akarnám,
amikor Ő védelméről (10. vers) és világosságáról biztosít engem és arról, hogy
ragyogóvá teszi a legsötétebb napomat is.
Harmadszor pedig Ő a
Teremtőm. Ő teremtette az egész világegyetemet és mindent, ami abban van, és az
embert is tervszerűen és tudatosan megtervezte a legapróbb részletekig: a
szemünket, bőrünk és hajunk színét, egyedi vonásainkat. Egyediek és
különlegesek vagyunk, és mindannyiunkkal külön terve van (16. vers) – ez
csodálatos! Ez az a válasz, amelyet ennek a zsoltárnak az olvasása szívemben
gerjeszt.
Teljesen ámulatba ejt
az a csodálatos Isten, akit szolgálok. Ő nem egy távoli Isten, aki túlságosan
elfoglalt a világegyetem kormányzásával ahhoz, hogy meghitt és bensőséges
kapcsolatot létesítsen velem. Az én imám az, ami a zsoltárosé is, hogy Isten
folyamatosan vizsgálja a szívemet, és vezessen engem azon az úton, amely a
mennyországba vezet. Legyen ez a te imád is ma reggel!
Thandi Klingbeil
254. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
41. fejezetéhez (június 14-20.).
Jézus visszatértekor a „széles úton” járók
idejének vége lesz ezen a bolygón. Babilon elesett, és a boros pohár
kitöltetik. Sokan ráeszmélnek, már túl későn, hogy elszalasztották az
örökkévalóságot. Milyen kijózanító a veszteség felismerése: az üresség, szomorúság
és rémület érzése együtt jelenik meg. Ez
a kikényszerített reakció azonban már túl későn jön, hiszen örök sorsunk
addigra már el lesz döntve.
Szomorú módon sokan a lelkészeiknek
tulajdonítják örök kárhozatukat, azoknak, akik nem felrázó igehirdetéseket
tartottak, és kiszolgálták a tömeg igényeit, akik nem „kiáltottak teljes
torokkal, és hirdették népemnek bűneiket” (Ézsaiás 58:1). Milyen erős kép ez,
amit szemlélhetünk, amikor épp azok, akik a legtöbb áldásban és jutalomban
bővelkedtek, most a legkeserűbb kárhoztatásban részesülnek a gyülekezet
tagjaitól.
Kijózanító gondolat, hogy a Szentírás
tanítójaként a szavaim, befolyásom és a cselekedeteim számtalan ember örök
sorsára lehetnek hatással. Ez a fejezet kíméletlen emlékeztető a hamis lelki
vezetők szomorú sorsára, azoknak, akik a befolyásukat és a szószéket arra
használták, hogy felhígítsák az igazságot és embereknek tetsszenek (Gal. 1:10).
Az ellenkezője is igaz, hogy a lelkészeknek és a vezetőknek jelentős pozitív
hatása lehet Isten művében, ha teljesen alárendelik magukat és naponta
megkeresztelkednek a Szent Lélek által. Képzeljük csak el, micsoda öröm lesz az
ilyen szolgák jutalma!
Jó töprengeni. Én is gyakran szoktam. Gondold
át, hogy merre is tart most az életed. Tedd meg a szükséges kiigazításokat,
amíg a kegyelem ajtaja még nyitva áll.
Shandrell Penniken
Személyes Missziószolgálatok Igazgató,
Északi Egyházterület, Dél-Afrika
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen🙏🙏✝
VálaszTörlés