2020. június 5., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 5 - PÉNTEK - Zsoltárok 124


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 39. fejezet 1787. nap

39. (fejezet, 6-ik rész) A nyomorúság ideje

Ezek a csapások nem egyetemesek, különben a föld lakói mind elpusztulnának. De ilyen szörnyű csapásokról halandó ember soha nem hallott. Azok a büntetések, amelyek a kegyelemidő lezárta előtt sújtották az embereket, mind kegyelemmel voltak elegyítve. A közbenjáró Krisztus vére pajzsként védte a bűnöst bűnének teljes büntetésétől, de a végítéletkor Isten irgalom nélkül önti ki haragját.

Azon a napon tömegek fognak vágyakozni Isten kegyelmének védelme után, amelyet oly sokáig semmibe vettek. "Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg" (Ám 8:11-12).

Isten népe sem menekül meg a szenvedéstől. Üldözni és nyomorgatni fogják őket, nélkülözni és éhezni fognak, de nem pusztulnak el. Az az Isten, aki Illésről gondot viselt, egyetlen önfeláldozó gyermekét sem hagyja magára. Aki számon tartja fejük hajszálait, gondja lesz rájuk, és az éhínség idején is eledelt ad nekik. Míg a gonoszok az éhségtől és a ragálytól elpusztulnak, az igazakat angyalok védik, és kielégítik szükségleteiket. Annak, "aki igazságban jár", szól az ígéret: "Kenyerét megkapja, vize el nem fogy. " "A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a szomjúságban elepedt: én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket" (Ésa 33:15-16; 41:17).

"Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. " De azok, akik félik Őt, "örvendezni" fognak "az Úrban", és vigadni szabadításuk Istenében (Hab 3:17-18).

"Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobb kezed felől. Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. " "Ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az Ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; a dögvésztől, amely a homályban jár; a döghaláltól, amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; - hozzád nem is közelít. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését! Mert azt mondtad te: az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad hajlékoddá: nem illet téged a veszedelem, és csapást nem közelget a te sátorodhoz" (Zsolt 121:5-7; 91:3-10).

Emberileg mégis az lesz várható, hogy Isten népe ekkor vérével fogja bizonyságtevését megpecsételni, akárcsak az előtte járó mártírok. Ők maguk is attól tartanak, hogy az Úr kiszolgáltatja őket ellenségeik gyilkos kezébe. Félelem és gyötrelem ideje ez. Éjjel és nappal szabadulásért kiáltanak Istenhez. A gonoszok ujjonganak, és gúnyosan kiáltják: "Hol van a ti hitetek? Isten miért nem szabadít meg titeket kezünkből, ha valóban az Ő népe vagytok?" De a várakozók visszagondolnak a golgotai kereszten haldokló Jézusra, és az így kiáltozó, gúnyolódó főpapokra és főemberekre: "Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki" (Mt 27:42). Jákóbhoz hasonlóan ők is küzdenek Istennel. Tekintetük belső harcról árulkodik. Sápadtság ül minden arcon. De nem hagyják abba a buzgó imát.

Ha az emberek szeme mennyei látásra nyílna, hatalmas erejű angyalok csoportjait látnák azok körül, akik megtartották Krisztus béketűrésre intő beszédét. Az angyalok szeretettel figyelik Krisztus követőinek szorult helyzetét, és hallgatják imájukat. Vezérüktől várják a parancsot, hogy kiragadják őket a veszedelemből. De még egy kicsit várniuk kell. Isten népének ki kell innia a kelyhet, és meg kell keresztelkednie a szenvedések tüzében. Pontosan az a késedelem a legjobb válasz könyörgésükre, amely oly nagyon fáj nekik. Miközben bizakodva várnak az Úr cselekvésére, gyakorolniuk kell azt a hitet, reménységet és türelmet, amelyet oly kevéssé gyakoroltak vallásos életükben. De Isten a választottakért megrövidíti a nyomorúság idejét. "Az Isten nem áll-é bosszút az Ő választottaiért, kik Őhozzá kiáltanak éjjel és nappal? ... Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar" (Lk 18:7-8). A vég hamarabb itt lesz, mint ahogy az ember várja. A búzát az angyalok kévékbe kötve fogják Isten csűrébe gyűjteni; a konkolyt pedig nyalábba fogva a pusztulás tüzébe vetni.

A mennyei őrszemek megbízatásukat híven teljesítve tovább őrködnek. Bár rendelet jelöli meg azt az időt, amikor Isten parancsolatainak megtartóit meg lehet ölni, ellenségeik helyenként elébe fognak vágni a rendeletnek, és idő előtt megkísérlik kioltani életüket. De senki sem törhet át a hatalmas őrzők seregén, akiket Isten a hűséges emberek köré állít. A városokból és a falvakból menekülők közül egyeseket megtámadnak ugyan, de az ellenük felemelt kard összetörik, és gyenge szalmaként hullik le. Lesznek olyanok, akiket harcosok alakjában megjelent angyalok védenek meg.

Isten minden korban angyalok útján nyújtott segítséget és szabadulást népének. A mennyei lények tevékenyen részt vesznek az emberek ügyeiben. Hol villámlásként fénylő ruhában, hol vándoröltözetű emberekként tűntek fel, és megjelentek Isten embereinek emberi formában. Délidőben megpihentek a tölgyek alatt, mintha elfáradtak volna. Elfogadták az emberek vendégszeretetét. Vezettek vándorokat, akikre ráesteledett. Saját kezükkel szították lángra az oltár tüzét. Kinyitottak börtönajtókat, és kiszabadították az Úr szolgáit. A menny vértjében jöttek, hogy elhengerítsék a követ a Megváltó sírjáról.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 124

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A zsoltáríró már az első sorokban kihangsúlyozza, s ez által segít felismernünk azt a tényt, hogy senkik sem vagyunk Isten nélkül, aki szeret minket.

Tetszik, ahogy az író elkezdi ezt a zsoltárt, ahogy megszámlálja, hogy mi minden történhetett volna, ha Isten oltalmazó keze nem kísért volna bennünket. Gondolkodjunk el egy pillanatra! Milyen lenne az életünk nélküle, a remény nélkül, amit csak benne találhatunk? Beleborzongok a gondolatba.

A zsoltáríró nem csak aktív részvételre hív a zsoltár csoportos éneklésében, hanem arra is kér, hogy ismételjük meg újra és újra. („Gyülekezet, énekeljük el újra. És most még erőteljesebben!) Képzeljük el, hogy a sötét ellenséget mennyire meg tudja ijeszteni, amikor Isten népe egyesülve énekli Isten igazságát! Mondjuk ki! „Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, azért szólunk” (2Kor 4:13).

Néha nem is fogom fel, hogy mi mindenem van Krisztusban – mindenem nála van, és saját számmal mondom el az az igazságot, amit tudok róla, és róla énekelek. Feledkezzünk meg magunkról, és figyeljünk egyedül Jézusra!

Tudom, hogy ebben a világban lesznek még problémáim, de bátorságot önt belém az, hogy Isten legyőzte ezt a világot az Ő Fia, Jézus Krisztus által, aki széttörte a bűn csapdáit, amiket a gonosz állított nekem, így minden alkalommal győzhetek a segítségével. És nem miattam, hanem miatta.

Tehát ezt az igazságot megéri megismételni, nem? Ámen.

Cindy Nash

252. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   39. fejezetéhez (május 31 – június 6.).

Aggódtál már azon, hogy Krisztus a te nevedhez ér az ítéletkor, mielőtt megbántad volna minden bűnödet? Sokakat nyugtalanítanak az ilyen dolgok.

És érezted már azoknak a gúnyolódását, akik megkérdezik, miért tartott Istennek idáig 176 évig, hogy véghez vigye a vizsgálati ítéletet?

Mindkét probléma megoldódik a második bekezdésben. Jézus akkor, és csak akkor zárja le művét, amikor minden ember meghozta a végső döntését. Arra vár, hogy mi megállapodjunk, nem pedig egy jogi eljárás befejezésére.

És ez a fejezet sokkal több kérdésre válaszol, mint amennyit a címből feltételeznél. Több „húsbavágó” kérdés is van benne, még azoknak is hasznosak, akik növényi étrenden élnek.

Amire jutottam, az az, hogy a természetfeletti jelenségek egyre szaporodni fognak, és „Jákob háborúsága idejének” megpróbáltatásai aszerint lesznek jelen életünkben, hogy mennyire gyakoroljuk a hit szerinti életet most. Több önmegtagadó hit most? Kevesebb szenvedés akkor. Több kényelem most? Több szenvedés akkor.

És az első oldalon lévő állítás sem kerülte el a figyelmemet, az, hogy akkorra befejeztük a munkálkodásunkat. Te befejezted már a tiédet? Gondoltál már a felfedezetlen területekre is? A még el nem ért emberekre? Eszedbe jutott már, hogy misszionáriusokat támogass, vagy missziós útra menj Thaiföldre, Laoszba, Mianmarba, Mongóliába, Törökországba, Marokkóba vagy Butánba?

Nem állíthatom, hogy örömmel nézek elébe a nyomorúság idejének. Ez végül is rosszabb a valóságban, mint vártuk. Nagyon várom azonban a megszabadítást, a segítséget és az imákra kapott válaszokat, amiket azokban a szörnyű időkben tapasztalunk majd.

Eugene Prewitt
igazgató, Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet
Perak, Malajzia
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: