2020. június 7., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 7 - VASÁRNAP - Zsoltárok 126


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 40. fejezet 1789. nap

40. (fejezet, első rész) Isten népe megszabadul

Amikor az emberi törvények védelmét megvonják Isten törvényének tisztelőitől, számos országban intézkednek elpusztításukról. A rendeletben kitűzött idő közeledtére az emberek eltervezik a gyűlölt közösség kiirtását. Elhatározzák, hogy egy éjszakán döntő csapást mérnek rájuk, hogy végképp elnémítsák az ellenkezés és a dorgálás hangját.

Isten gyermekei - egyesek a börtöncellákban, mások az erdők és a hegyek eldugott rejtekében - Istenhez könyörögnek védelemért, miközben mindenféle gonosz angyalok által befolyásolt fegyveresek megölésüket tervezik. De amikor a válság tetőzik, Izrael Istene közbelép, hogy megszabadítsa választottait. Az Úr ezt mondja: "És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepek éjszakáján, és örvendez szívetek, amint azé, aki... megy az Úr hegyére, Izrael kőszálához. És megzendíti az Úr dicsőséges szavát, karjának lesújtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztő tűz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégeső kövével" (Ésa 30:2930).

Amikor a diadalittas, gúnyolódó, átkozódó gonosz tömeg már-már ráront zsákmányára, az éj sötétjénél sűrűbb feketeség ereszkedik a földre. Majd egy szivárvány, amely az Isten trónjáról áradó dicsfényben ragyog, átíveli az eget, és - úgy tűnik - mintha körülzárna minden imádkozó csoportot. A dühös sokaság megtorpan. Elhal a gúnyos kiáltás. Elfelejtkeznek gyilkos dühük célpontjáról. Szörnyű balsejtelmek között merednek Isten szövetségének jelére, és szeretnének elrejtőzni megsemmisítő fényessége elől.

Isten népe ekkor egy tiszta, csengő hangot hall, amely ezt mondja: "Nézzetek fel!" És ők az égre emelve szemüket, meglátják az ígéret szivárványát. Eltűnnek az eget eltakaró haragos, fekete felhők, és Isten népének tekintete, mint egykor Istváné, a mennyre mered. Megpillantják Isten dicsőségét és a trónon ülő Emberfiát, akinek mennyei alakján a megalázás jelei láthatók; ajkáról pedig hallják a kérést, amelyet Atyja és a szent angyalok előtt mond: "Akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek" (Jn 17:24). Ismét egy zengő, győzelmes hang hallatszik: "Jönnek! Jönnek a szentek, az ártatlanok és makulátlanok; megtartották az én béketűrésre intő beszédemet; angyalok közt fognak járni. " És a szilárd hitűek halvány, remegő ajkáról győzelmes kiáltás hangzik.

Isten éjfélkor mutatja meg hatalmát népe szabadítására. Feltűnik a nap, és teljes fényben ragyog. Jelek és csodák történnek gyors egymásutánban. A gonoszok rémülten és csodálkozva nézik e jeleneteket, az igazak pedig szent örömmel szemlélik szabadulásuk jeleit. A természetben mintha minden a visszájára fordulna. A folyók állóvizekké válnak. Sötét, nehéz felhők jelennek meg, majd egymásra tornyosulnak. A haragos ég közepén egyetlen tiszta hely van, amely leírhatatlan dicsőségtől tündököl. Onnan hallatszik Isten hangja, amely olyan, mint a sok víz zúgása. Ezt mondja: "Meglett!" (Jel 16:17).

Ez a hang megremegteti az eget és a földet. Hatalmas földrengés támad, olyan, "amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy" (Jel 16:18). Úgy tűnik, mintha az ég megnyílna és bezárulna, és az Isten trónjáról áradó dicsőség sugarakat lövellne. A hegyek szélben hajladozó nádként inognak, és durva kövek szóródnak szerteszét. Mennydörgés hallatszik. Vihart jelez. A tenger tombol. Forgószél süvölt, mintha öldöklő démonok kiáltoznának. Az egész föld megduzzad, mint a hullámzó tenger. Felszíne széttöredezik. Mintha az alapja kimozdult volna. Egész hegyláncok lesüllyednek. Lakott szigetek eltűnnek. A kikötők környékét, amelyet a gonoszság Sodomává formált, elnyelik a tajtékzó hullámok. Isten megemlékezik a nagy Babilonról, "hogy adjon annak inni az Ő búsult haragja borának poharából". Hatalmas jégdarabok, "tálentom"-nyi nagyságúak pusztítanak (Jel 16:19.21). A föld legragyogóbb városai összeomlanak. Nagyúri paloták, amelyekre a föld nagyjai vagyonukat tékozolták, hogy a maguk dicsőségét emeljék, szemük láttára válnak romhalmazzá. A börtönfalak széthasadnak, és Isten gyermekei, a hitükért raboskodók megszabadulnak.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 126

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:


Miközben a zarándokok Jeruzsálem felé tartottak, egyik énekük a „megemlékezés dala” volt, ami arról szólt, miként szabadította meg Isten az Ő népét. 

Képzeljük el, micsoda örömöt és csodálatot éreztek az izraeliták, amikor Círusz kiadta rendeletét, hogy a zsidó foglyok visszatérhetnek jeruzsálemi otthonukba (lásd Ezsdrás 1. fejezete). Milyen hálaének volt ajkukon hazafelé menet? Egyet biztosan tudunk: boldogan dicsőítették Istent!

A 126. zsoltár 2. verse elmondja nekünk, hogy  Isten népének visszatérése az ígéret földjére (ez már a második szabadulás, ami után hazatérhettek) olyan esemény volt, amire a szomszédos népek is felfigyeltek, és még a hitetlenek is elismerően szóltak Istenről, mondván:  „Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!”

Én mélységes vigaszt merítek ebből a szakaszból, különösen életem azon időszakaiban, amikor úgy tűnik, semminek sincs értelme, mert nem látom az aratását mindannak, amit időm és erőm odaáldozásával elvetettem. Az ilyen igék segítségével megyek tovább, és nyerek reménységet. Isten így bátorít engem: „Hálaénekkel ajkadon és áldással kezedben térsz majd vissza a bőség földjére, és nevemet dicséred örökké!”

                                           Cindy Nash

253. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   40. fejezetéhez (június 7-13.).

Az újabb és újabb kihívásokkal való szembenézés elcsüggesztő lehet. Gyakran láttam pácienseken, amikor első alkalommal részesülnek érzéstelenítésben, hogy felgyorsult a szívverésük és nyirkos lett a tenyerük.

Sötét felhők jönnek? Mit érzékelt Illés, amikor először hallott arról a „kis felhőről?” Az Ember Fiának a jelét látta. Azonnal utasította Akhábot, hogy készítse el a kocsiját. Mit látnak Isten gyermekei, amikor a közelgő felhők közé tekintenek? Ne féljünk, mert egy tüzes szekér ránk is vár.

A gonoszok számára a vastag felhők úgy látszanak, mint amikor beborítják a földet és egymásba ütköznek. Az igazak azonban azt látják, hogy a napsugarak áttörnek rajtuk, és az a jelentős csillag reményről és örömről beszél nekik, és végül a felhők elvonulnak, hogy a csillagos ég láthatóvá váljon.

Ajánlom számotokra elolvasásra a 86. zsoltárt, amelyben egy szent arra buzdít másokat, hogy féljék Istent és dicsőítsék szent nevét. Az ő üzenete az, hogy imádják azt, Aki mindent alkotott. Azonban voltak ott összegyűlt emberek, akik elhatározták, hogy meg fogják őt ölni. És mit kért ő Istentől? Azt, hogy adjon jelt az ő javára.

Négyezer év alatt a megváltás jele, a szivárvány a felhőben, nem változott. Nem tudjuk, hogy a zsoltáros látott-e szivárványt, de ha mi megtanulunk minden felhőben szivárványt látni, Isten ígéreteit bizonyossággá tesszük minden próbában, biztosak lehetünk abban, hogy meg fogjuk látni a jelet azon a nagy napon is. Kipróbáltad ma az Ő Igéjét, hogy kitartásra és bátorításra találj majd azon a napon?

Joe Kim
Yakima, Washington USA



2 megjegyzés: