Higgyetek az Ő prófétáinak - június 23 - KEDD - Zsoltárok 142

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 42. fejezet 1805. nap

42. fejezet (3. rész) – A küzdelem véget ér

Majd a végső jelenetek tárulnak a hullámzó tömeg elé - a Golgota felé vezető utat taposó türelmes Szenvedő; a kereszten függő mennyei Fejedelem; a haláltusáján nevető gőgös papok és gúnyolódó csőcselék; a természetfölötti sötétség; a hullámzó föld, a megrepedt sziklák, a megnyílt sírok - jelezve azt a pillanatot, amikor a világ Megváltója kilehelte lelkét.

E rettenetes jelenetek a valóságnak megfelelően játszódnak le. Sátán, angyalai és alattvalói nem tudják szemüket levenni a maguk kovácsolta eseményekről. Mindenki visszaemlékszik a maga szerepére. Heródes, aki Betlehemben meggyilkolta az ártatlan gyermekeket, hogy megszabaduljon Izrael Királyától; az aljas Heródiás, akinek bűnös lelkén szárad Keresztelő János vére; a gyenge, megalkuvó Pilátus; a gúnyolódó katonák; a papok, a főemberek és az őrjöngő tömeg, akik ezt kiáltották: "Az Ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon!". Mindnyájan látják vétkük szörnyűségét. És miközben az üdvözült sereg " Ő meghalt értem! " kiáltással a Megváltó lábához teszi koronáját, ők hasztalan próbálnak elrejtőzni Krisztus tekintetének mennyei fenségétől, amely túlszárnyalja a nap ragyogását.

Krisztus apostolai - a hős Pál, a szenvedélyes Péter, a szeretett és szerető szívű János, valamint hűséges testvéreik is ott vannak a megváltottak sokaságában, és velük a mártírok hatalmas serege; a falakon kívül pedig - minden hitvány és förtelmes dologgal együtt - azok, akik üldözték, börtönbe vetették és megölték őket. Néró - e kegyetlen és erkölcstelen szörnyeteg - látja azok boldogságát és megdicsőülését, akiket egykor megkínzott, és akiknek határtalan szenvedésében gyönyörködött. Néró anyja is tanúja saját tettei gyümölcsének, annak, hogy miként öröklődtek fiában az ő jellemének gonosz vonásai, a szenvedélyek, amelyek az ő befolyása és példája nyomán fejlődtek ki és erősödtek meg fiában, és olyan bűncselekményekben gyümölcsöztek, amelyek megremegtették a világot.

Vannak ott pápista papok és főpapok, akik Krisztus követőinek vallották magukat, de Isten népének lelkiismeretét úgy akarták elfojtani, hogy kínpadra, börtönbe és máglyára küldték őket. Ott vannak a gőgös pápák, akik Isten fölé emelték magukat, akiknek volt bátorságuk arra, hogy a Magasságos törvényét megváltoztassák. Az úgynevezett egyházatyáknak lesz mivel elszámolniuk Isten előtt, de szívesen elmenekülnének e számadás elől. Túl későn látják be, hogy a Mindenható féltőn őrzi törvényét, és korántsem fogja igazolni a bűnöst. Most ismerik csak fel, hogy Krisztus azonosul szenvedő népének érdekeivel. Most érzik szavainak súlyát: "Amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg" (Mt 25:40).

Az egész gonosz világ a menny kormányzásával szembeni lázadása miatt Isten ítélőszéke előtt áll. Nincs senki, aki ügyüket védené. Nincs mentségük. A rájuk kimondott ítélet: örök halál.

Ekkor mindenki előtt világossá válik, hogy a bűn zsoldja nem a csodálatos függetlenség, nem az örök élet, hanem rabság, romlás és halál. A gonoszok látni fogják, mit vesztettek lázadó életükkel. Az "igen-igen nagy örök dicsőséget" semmibe vették, amikor Isten felkínálta nekik. De milyen kívánatosnak tűnik most! "Mindez az enyém lehetett volna - kesergi az elveszett ember -, de én eldobtam magamtól. Ó, micsoda elvakultság! Nyomorúsággal, gyalázattal és reménytelenséggel cseréltem fel a békességet, boldogságot és dicsőséget. " Belátják, hogy Isten jogosan rekeszti ki őket a mennyből. Életükkel ezt vallották: "Nem akarjuk, hogy Ő (Jézus) uralkodjék rajtunk!"

A gonoszok megigézve nézik Isten Fiának koronázását. Látják kezében a mennyei törvénytáblákat - a tilalmakat, amelyeket semmibe vettek és áthágtak. Tanúi a megváltottak kitörő csodálatának és elragadtatott imádatának; és miközben az ének hangja végigzúg a városon kívül rekedt tömeg felett, egy emberként kiáltják: "Nagyok és csodálatosak a Te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a Te utaid, óh szentek Királya! " (Jel 15:3) - és térdre hullva imádják az élet Fejedelmét.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 142

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+142&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+142&version=NT-HU

2012-ben Észak-Amerikában több mint 44 millió ember szenvedett a magányosságtól. A statisztikák szerint évtizedről évtizedre növekszik világszerte a magánytól szenvedők száma. A magányosság meghatározása a következő: „összetett és általában kellemetlen érzelmi reakció az elszigeteltségre.” A magányosság igen összetett lehet, mert oka is sokféle. Egy emberekkel teli teremben is érezheted magányosnak magad, tehát az elszigeteltség nem mindig földrajzi, vagy fizikai.

Dávid magányos ebben a zsoltárban. Saul üldözi őt, és éppen egy barlangban bujkál, valószínűleg Adullámban (1Sám 22:1-4), vagy Engediben (1Sám 22:1-22). Kimerült, rosszkedvű, búskomor (3., 4., 6. vers) és bizonyos értelemben rabságban van (7. vers). Reménytelenül egyedül érzi magát: „senki sem tudakozódik felőlem.” (5. vers) Ő, az Isten szíve szerinti ember, életének mélypontjára került. Nincsen ebben semmi szégyellnivaló, mindnyájunk életében vannak reménytelen, rosszkedvű, magányos, sőt depressziós időszakok.

Mit tesz Dávid életének ebben a látszólag sötét és reménytelen időszakában? Istenhez fordul? Igen! Ám ennél többről van itt szó. Bizonyossággal fordul Istenhez. Dávid tudja, hogy életében bármi másban kételkedhet, de Isten ismeri az útjait (4. vers), és Ő kormányozza az életét.

Istenhez fordul megvallva, hogy Ő az egyetlen oltalom a menekülők számára (6. vers), az egyetlen hely, ahol Dávid biztonságban van. Mi is csak Isten jelenlétében lehetünk biztonságban az ellenségtől.

Közvetlenül Istenhez fordul, elismerve az Ő elsőbbségét. Dávid tudja, hogy Isten az ő öröksége (6. vers.). Az örökség szó az Izrael törzseinek kiosztott földekre utal. A léviták nem kaptak földet, az Úr volt az ő örökségük (4Móz 18:20). Dávid ugyanakkor megvallja Istennek, hogy a javak birtoklása nem fontosabb, hiszen Isten szeretete és jelenléte az ő legbecsesebb tulajdona.

Thandi Klingbeil

255. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   42. fejezetéhez (június 21-27.).

Először is, Isten tökéletesen csodálatos jó hírnévvel zárja a történetet. Ellenségei és teremtményei egyaránt belátják, hogy Isten igazságos, szerető és következetes a kezdettől a végig. (Valószínűleg hallottál már a három szóról, ami A nagy küzdelem sorozatot elkezdi és lezárja.)

Másodszorra, nagy megbánás és sajnálkozás következik, amely a valaha volt legnagyobb nézőszámú filmet követi nyomon, amelyet 60 milliárdan néznek az első bemutatóján. (Ne kérd kérlek, hogy támasszam alá ezt a feltételezett számot.) És bár valódi bűnöket mutat be majd végig, fikarcnyi színészkedés sincs az egész filmben.

Olyan sok minden van még ebben a fejezetben, amire érdemes időt szánni. Időzzünk el azonban inkább e két gondolaton: a jó hírnéven és a megbánáson.

Istennek jó híre van ma az otthonodban? Vagy Őt hibáztatják a bajokért, betegségekért és nehézségekért? A gyermekek ellen elkövetett bűnökért? Ha valaki haragszik a mennyre, ez a könyv és ez a fejezet egy fennkölt védőbeszéd az ártatlanságunk érdekében. Méltó a figyelmünkre.

Megbántál valamit ma? Én igen. És itt van az idő a megbánásra, a bűnbánatra, a jóvátételre. A nagy fehér királyiszék előtti percekben már késő lesz a bűnbánatra.

Harmadszorra és végül, ha az új földre gondolunk ma, az önsajnálat hajói elsüllyednek. És ahogy alámerülnek, ne aggódj. Az önsajnálat sose tett még töredéknyi jót sem, mint amennyi jót az új földről való gondolkodás.

Olvass tovább. És igen, a könyv rendkívül jól végződik.

Eugene Prewitt, aki egy koronavírus miatt lezárt területről ír, a dél-afrikai Dundeeból. Később vissza fog térni Ázsiába, ahol misszionáriusokat képez.

Fordította Gősi Csaba