2024. április 22., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 22 - HÉTFŐ - Ezékiel könyve 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 28 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2028&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2028&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istennek nem lehet kihívója.  Tírusz a sikerei miatt azt gondolta, hogy isten, ezért Istennek meg kellett engedni a bukást, hogy megtudja, nem ő az Isten. Azért, mert gazdag és hatalmas, nem emelkedhet Isten helyére, Isten fölé.

2.    Isten biztosítja a feltételeket. Lucifer bukása nem volt szükségszerű, mert Isten mindent biztosított ahhoz, hogy ne kelljen elbuknia. Tökéletes szépséggel teremtette, tökéletes volt útaiban, szerette Istent és Isten is szerette őt. Isten szinte nem is tett különbséget közte, meg Jézus Krisztus között. Tökéletes volt a bölcsessége is, amit, ha helyesen használt volna, nem kellett volna elbuknia.

3.    Isten bevon bennünket titkaiba. Ha nem lenne Ézsaiás 14, Ezékiel 28 és Jelenések 12, nem tudnánk, ki Sátán, mi az eredete, Isten hogyan teremtette őt, hogyan bukott el és mi a célja, hogyan támadja Isten népét és hogyan akarja tönkretenni Isten művét. Nem tudnánk, hogyan harcoljunk ellene, nem ismernénk Isten szabadító tervét, és nem lenne reményünk egy jobb jövő ígéretében.     

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki szépnek és jónak teremtette, még Sátánt is

b.    aki örült Lucifer szépségének és bölcsességének

c.    akit nem ért meglepetéséként Lucifer lázadása

d.    akinek terve van a gonosz megsemmisítésére és kiirtására világunkból

e.    aki gondoskodik egy Sátán, gonosz és baj nélküli világ elhozataláról

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja kicsoda és kicsoda vagy Te, és adjad, hogy ezt a kettőt sose keverje össze. Adjad, hogy tudja, hogy Te minden feltételt biztosítasz ahhoz, hogy a jó úton megmaradjon és örökölje az üdvösséget, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 26. fejezet

26. fejezet – KAPERNAUMBAN (2. rész)

Jézus otthonukban találkozott az emberekkel, jól ismerte problémáikat. Kedvessé tette az igazságot, mert közvetlenül, egyszerűen mutatta be. Nyelvezete oly tiszta, finom és egyszerű volt, akár a csobogó patak. Hangja zeneként hatott azokra, akik azelőtt a rabbik monoton beszédét hallgatták. Bár tanítása egyszerű volt, mégis úgy beszélt, mint akinek hatalma van. Ez a jellegzetesség élesen megkülönböztette tanítását mindenki másétól. A rabbik fenntartással, kétkedve beszéltek, mintha az Írásokat így is, meg ellenkezőképpen is lehetne értelmezni. A hallgatók napról napra bizonytalanabbak lettek. Jézus azonban kétségbevonhatatlan tekintéllyel tanította az Írásokat. Bármiről beszélt, hatalommal tette, mint akinek szavát nem lehet vita tárgyává tenni.

Mégis inkább komoly volt, mint heves. Úgy szólt, mint aki határozott célt követ. Az örök élet valóságát mutatta be. Bármiről beszélt, Istent nyilatkoztatta ki. Jézus igyekezett megtörni azt az ámító varázst, mely az embert a földi dolgokhoz láncolja. Az evilági dolgokat igazi helyűkre tette, s alárendelte az örök érdekeknek, de nem becsülte le fontosságukat. Azt tanította, hogy a menny és a föld együvé tartozik, és az isteni igazság ismerete felkészíti az embert a mindennapi élet kötelességeinek jobb teljesítésére. Úgy szólt, mint aki jól ismeri a mennyet, tudatában van Istenhez fűződő kapcsolatának, mégis elismeri egységét az emberi család valamennyi tagjával.

Kegyelmi üzeneteit mindig hallgatóihoz alkalmazta. Ismert volt előtte, miképpen tudja "erősíteni a megfáradottat beszéddel" (Ésa 50:4), mivel kegyelem ömlött ajkán, hogy a legvonzóbb módon adhassa át az embernek az igazság kincseit. Tapintatosan bánt azokkal, akiket előítéleteik tartottak vissza, és olyan példákkal lepte meg őket, melyek felkeltették érdeklődésüket. A képzelet segítségével érte el a szívet. Példázatait a mindennapi élet dolgaiból merítette, s bár azok egyszerűek voltak, jelentőségük csodálatos mélységekig hatolt. A madarak, a mezők liliomai, a mag, a pásztor és a bárány - Krisztus ezekkel a dolgokkal szemléltette az örök igazságot, s aztán, amikor hallgatói a természetben látták mindezeket, visszaemlékeztek szavaira. Krisztus példázatai szüntelen ismételték tanulságait.

2 megjegyzés: