Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 12 - SZERDA - 1 Sámuel 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 34. fejezet 1430. nap

Sohasem feledkezett meg az általa alapított gyülekezetekről. Ő és Barnabás minden misszióút befejezése után, ismét visszatértek, hogy az általuk életre hívott gyülekezeteket meglátogassák; a tagok sorából azután férfiakat szemeltek ki, akiket az evangélium hirdetésére segítőtársaknak képeztek ki.

Pál munkamódszerének ez az ága is fontos tanítást tartalmaz napjaink lelkipásztorai számára. Az apostol, munkája mellett még azt is feladatának tekintette, hogy fiatal embereket neveljen a prédikátori tisztségre. Magával vitte őket misszióútjaira, alkalmat nyújtott nekik tapasztalatok szerzésére, amelyek azután felelősségteljes állások betöltésére képesítették őket. Ha távol is volt tőlük, mindazáltal érintkezésben maradt velük és munkájukkal. Timótheushoz és Titushoz intézett levelei a legjobb bizonyítékai annak, mennyire sóvárogta, hogy eredményes munkát végezzenek.

Isten országának tapasztalt munkásai ma is nemes munkát végeznek, ha ahelyett, hogy minden terhet hordoznak, fiatalabb munkásokat képeznek ki és azok vállaira is helyeznek kötelességeket.

Pál állandóan tudatában volt azon felelősségének, amely rajta, mint Krisztus prédikátorán nyugodott. Tudta, hogy Isten előtt számolnia kell azon lelkekért, akik esetleges hűtlensége következtében vesznek el. Az Evangéliumról kijelentette: "Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága szerint, amelyet nékem adott ti rátok nézve, hogy betöltsem az Isten igéjét. Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az ő szentesnek, akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége. Akit mi prédikálunk, intvén minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban; amire igyekezem is, tusakodván az Ő ereje szerint, mely én bennem hatalmasan munkálkodik." (Kol. 1, 25-29.)

Ezek a szavak magas célt tűznek ki Krisztus munkásai számára. Ez azonban olyan cél, amelyet mindenki elérhet, aki alárendeli magát a Nagy Tanító vezetésének és naponként tanul Krisztus iskolájában. Isten korlátlan hatalommal rendelkezik; és az a prédikátor, aki nagy ínségében az Úrhoz fordul, bizonyos lehet benne, hogy elnyeri azt, ami hallgatói részére az élet illatát jelenti.

Pál súlyt helyez írásaiban arra, hogy az evangélium prédikátora élje az igazságokat, amelyeket tanít: "Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy szolgálatunk ne szidalmaztassék." Saját munkájáról, a korinthusi hívőkhöz intézett második levelében a következőképpen emlékezik meg: "Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben. Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben. Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel; dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak. Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak és meg nem ölettek; mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók és mindennel bírók." (2. Kor. G, 3-10.)

Titusnak így írt: "Az ifjakat hasonlóképpen intsed, hogy legyenek mértékletesek. Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván; egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani." (Tit. 2, 6-8.)

Isten szemében legértékesebbek Evangéliumának azon szolgái, kik a föld nagy pusztaságait keresik fel, hogy elhintsék az igazság magvait, s bizalommal néznek az aratás elé. Egyedül Krisztus tudja csak felmérni szolgáinak aggodalmait, amikor az elveszetteket keresik. Lelkét árasztja ki rájuk és fáradozásaik lelkeket késztetnek arra, hogy a bűnös életről az életszentség és igazság ösvényére térjenek.

Isten férfiakat keres, akik készek birtokaiktól, üzleteiktől és - ha szükséges - családjuktól is megválni, hogy misszionáriusai legyenek. Felhívása nem marad eredménytelen. Már a múltban is voltak férfiak, akiket Isten iránti szeretetük és az elveszettek nyomorúsága arra késztetett, hogy lemondjanak otthonuk kényelméről, barátaik társaságáról, sőt még feleségükről és gyermekeikről is; elmentek idegen országokba a bálványimádók, vademberek közé és ott hirdették a kegyelem üzenetét. Bár sokan életüket vesztették ott, mások ismét útra keltek, hogy a megkezdett munkát folytassák. Krisztus ügye így haladt előre lépésről lépésre; az aggodalmak és könnyek között elhintett mag gazdag aratást eredményezett. Isten ismeretét messze földön terjesztették és a kereszt zászlaja leng pogány országok földjén.

Egyetlen bűnös megmentéséért is feszítse meg a prédikátor minden erejét. Az Isten által teremtett és Krisztus által megváltott léleknek nagy az értéke. Előtte végtelen lehetőségek tárulnak fel; felmérhetetlen lelki előnyök; képességek, melyek felfokozódnak, ha Isten Igéje megelevenítő befolyása alá kerülnek; és a halhatatlanság, amelyet elérhet az Evangélium felajánlott ígérete szerint. Krisztus pedig elhagyta a kilencvenkilenc juhot, hogy megkeresse az egyetlen elveszettet. Van-e hát mentségünk, ha mi magunk ennél kevesebbet teszünk? Nem követnénk-e el úgyszólván árulást szent hagyatékunk iránt? Nem sértenők-e meg Istent, ha nem úgy munkálkodnánk, ahogy Krisztus munkálkodott és nem úgy áldoznánk, ahogyan Ő áldozott?

Az őszinte lelkipásztor szívében forrón él a vágy, hogy lelkeket mentsen. Idejét és erejét odaáldozza és nem riad vissza a legfárasztóbb erőfeszítésektől sem; hiszen másoknak is hallantok kell azt az igazságot, amely lelkének olyan örömet, békét és boldogságot hozott. Krisztus Lelke nyugszik meg rajta. Ő pedig úgy őrködik a lelkek felett, mint akinek számot kell adni róluk. Tekintetét a golgotai keresztre szegzi, a felmagasztalt Üdvözítőre. Bízik kegyelmében és hisz Benne, hogy Védelmezője, Ereje és Megtartója marad mindvégig. Így munkálkodik Istenért. Kér, hív, lelkeket beszél Isten szeretetéről; így igyekszik megnyerni őket Jézusnak. A mennyben pedig "a hivatalosok és választottak és hívek" közé sorolják. (Jel. 17,14.).

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+7&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+7&version=NT-HU

A szövetség ládája biztonságban volt Kirját-Jeárimban a léviták felügyelete alatt. Régészeti ásatások során bizonyítékot találtak arra hogy Silót, a láda korábbi otthonát, Kr.e. körülbelül 1050-ben lerombolták, minden bizonnyal a filiszteusok, miután elrabolták a ládát. Jeremiás könyve 7:12-15 és 26:6-9 Siló lerombolását példaként hozza fel arra, hogy mi fog majd történni Jeruzsálemmel. Sámuel húsz éven át folytatta hűségesen munkáját, Isten Igéjének tanítását. Isten szava és a filiszteus elnyomás tanulsága voltak azok, amelyek visszavezették a népet Istenhez „és egész Izrael háza sóhajtozott az Úr után” (2. vers - új prot. ford.).

A nép készen állt a megújulásra és a reformációra, Sámuel pedig cselekvésre szólította fel őket. Félretették a bálványimádásukat, és egyedül az Úrnak szolgáltak. Ezután Sámuel összehívta Izrael népét Mispába. Ezt a gyülekezést azonban a filiszteusok háborús lépésként értékelték, és hadsereget küldtek ellenük.

Figyeljük meg, hogy „Sámuel az Úrhoz kiáltott”, „fogott egy bárányt és feláldozta” (9. vers). Az Úr hatalmas mennydörgése megverte a filiszteusokat, ami azért érdekes, mert a filiszteusok által tisztelt Baál a mennydörgés istene volt. Így hát Izrael győzedelmeskedett.

Minden győzelmünket a Bárány által érjük el. Úgy, ahogyan a Jelenések könyvében olvassuk: „legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével” (Jel 12:11 - új prot. ford.). A végső események idején a sárkány, a fenevad és a hamis próféta egyesítik erejüket a Bárány ellen. A harc kimenetele reménytelennek látszik a Bárány szempontjából. Azonban hadd áruljak el egy titkot: a Bárány már legyőzte őket!

„Urunk, segíts mindnyájunknak meglátni a győztes bárányt, ahogyan diadalmasan hazavezeti maradék népét!”

David Manzano

201. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  34-35. fejezeteihez (június 9-15.).

Ó, az ígéretek! Milyen könnyű megígérni valamit, és milyen könnyű megszegni ugyanazt! A beteljesületlen ígéretek gyakran éket vernek a kapcsolatokba a sérült bizalom miatt. Másfelől, a teljesített ígéretek erősebb, teljesebb kapcsolatokat teremnek. A teljesített ígéretek az ígérettevő integritását és jellemét mutatják meg, ami megbízható, felelősségteljes és olyan, akire lehet számítani. Mivel az emberi ígéretek gyorsan elillannak, „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni …. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.” (Zsolt 118:8, 33:9)

 

Olyan Isten szolgálunk, akinek a szavai erőteljesek, örökkévalóak és megbízhatóak, és a tanítványok is Őt szolgálták. A feltámadott Megváltóval való találkozás következtében a tanítványok megértették Isten szavának hatalmát. Örömmel és hitben várták a Szentlélek kiáradását pünkösdkor. Azonban nem tétlenül vártak, hanem dicsőítették Őt, és sokat imádkoztak az Atyához Jézus nevében, miközben igényt tartottak Isten ígéreteire. Ezt cselekedvén az Istennel való kapcsolatuk is megerősödött.

 

Isten örvendezik, amikor a gyermekei bíznak az Ő szavában. „Istent megtiszteljük, amikor a szaván fogjuk és hitben cselekszünk, elhivén azt, hogy komolyan gondolja, amit mond. Nem tartotta vissza a legjobb ajándékát.” {Review and Herald, 1889. március 19., 3. bek.} Míg Jézus második eljövetelére várunk, kapaszkodjunk szorosan az ígéreteibe, ahogy előre tartunk, sürgetvén az Ő eljövetelét.

 

Yik Min Wong

a Hartland Főiskola hallgatója

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 11 - KEDD - 1 Sámuel 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 34. fejezet 1429. nap

Sátán bámulatos eredménnyel alkalmazza ravaszságát a csüggedőkkel szemben. Ha a prédikátorra a csüggedés fellege nyomasztólag hat, forduljon Istenhez, tárja Elé szükségleteit. Pál is akkor bízott legjobban Istenben, amikor sötét felhők takarták el előle az eget. Pedig ő jobban ismerte a szenvedést, mint bárki más. Figyeljük meg azonban győzelmi kiáltását a kísértések és küzdelmek közepette: "Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra." (2. Kor. 4, 17. 18.) Pál tekintete állandóan a láthatatlan, de örök valóságokra irányult. Tudatában annak, hogy érzékfeletti hatalmakkal kell küzdenie, Istenbe vetette bizalmát, és ez volt erejének forrása. Ha feltekintünk Hozzá, a Láthatatlanhoz, akkor lelkünk erőt nyer és megtörik a világ hatalma értelmünk és jellemünk fölött.

A lelkipásztor vegyüljön a nyáj közé, hogy juhait megismerve, jobban tudja tanításait szükségletükhöz alkalmazni. Mikor a prédikátor az igét hirdeti, munkája ezzel még csak megkezdődik. Azután személyes munkát kell végeznie. Keresse fel az embereket otthonaikban és barátságosan, komolyan és alázatosan beszéljen velük és imádkozzanak együtt. Vannak családok, kikhez Isten Igéjének igazságai sohasem juthattak volna el, ha kegyelmének sáfárai nem térnek be házaikba és nem mutatják meg nekik a menny felé vezető utat. Csakhogy azok szíve, akik ilyen munkát végeznek, dobbanjon Jézus szívével egy ütemben és összhangban.

Nagy horderejű ez a parancs: "Eredj az utakra és a sövényekre és kényszeríts befőni mindenkit, hogy megteljék az én házam." (Luk. 14, 23.) Amidőn Isten szolgái családi körben tanítják az igazságot, igyekezzenek közel férkőzni azokhoz, akikért fáradoznak. Miközben együttmunkálkodnak Istennel, felruházza őket lelki erővel. Krisztus irányítja majd munkájukat, olyan szavakat adván ajkukra, melyek mélyen bevésődnek hallgatóik szívébe. Minden prédikátornak kiváltsága, hogy Pállal együtt elmondhassa: "Mert nem vonogatom magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát." "Hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként"... "az Istenhez való megtérés és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől." (Apcs. 20, 27. 20. 2.)

Az Üdvözítő házról házra járt, betegeket gyógyított, bánkódókat vigasztalt, szenvedőket nyugtatott meg és lesújtottakat emelt fel. Kicsiny gyermekeket vett karjaiba és megáldotta őket. Soha ki nem apadó gyöngédséggel és irgalommal szentelte magát az emberi nyomorúság és szenvedés enyhítésének. Nem önmagáért dolgozott, hanem másokért. Szolgája volt mindenkinek. Étele és itala az volt, hogy bátorítsa és erősítse azokat, akikkel érintkezett. Az ajkairól áradó igazság annyira különbözött a rabbik tanításaitól és hagyományaitól, hogy hallgatói szívében új reményt gyújtott. Tanításai bensőségesen komolyak voltak; meggyőző erővel hatottak.

Isten szolgáinak meg kell tanulniuk Krisztus módszereit, hogy Igéjének kincseskamrájából mindazt kimerítsék, amivel kielégíthetik azok lelki szükségleteit, akikért fáradoznak. Csakis így végezhetik el eredményesen feladatukat. Ugyanaz a Lélek legyen forrása tudásuknak és titka erejüknek, mint Aki Krisztust uralta, amikor az Atyától kapott tanításokat továbbadta. Így végezhetik eredményesen az Üdvözítő munkáját e földön.

Néhányan, a prédikátori tisztséget betöltők közül, nem tudtak eredményt felmutatni, mivel nem szentelték osztatlan figyelmüket az Úr művének. A prédikátoroknak azon fontos feladaton kívül, hogy lelkeket vezessenek az Üdvözítőhöz, semmi más ne kösse le érdeklődésüket. A halászok, kiket Jézus elhívott, gondolkodás nélkül otthagyták hálóikat és követték Őt. Hithirdetők nem végezhetnek Istennek tetsző munkát, ha egyidejűleg kiterjedt üzleti vállalkozásaik terheit is hordozzák. Erőik szétforgácsolása elhomályosítja ítélőképességüket a lelki dolgokban. Szívüket és értelmüket mindjobban földi dolgok töltik be, mialatt Krisztus szolgálata háttérbe szorul. Istenért végzett munkájuk a körülményekhez igazodik, ahelyett, hogy a körülményeket Isten követelményeinek megfelelően irányítanák.

Isten szolgája, magasztos hivatásának végzése közben, teljes tetterejére szorul. Legjobb erői Istent illetik meg. Ne foglalkozzék se merész vállalkozással, semmilyen más üzlettel sem, ami elvonhatná magasztos feladatának teljesítésétől. Pál kijelentette: "Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta." (2. Tim. 2, 4.) Így hangsúlyozta az apostol a prédikátor teljes odaadásának szükségességét a Mester szolgálatában. Az az evangélista, aki teljesen Istennek szentelte magát, nem vesz részt üzletekben, mert ezek akadályozzák szent hivatásában. Hiszen nem földi tisztségekre, vagy vagyonra pályázik, hanem egyetlen vágya, hogy másoknak az Üdvözítőről beszéljen, Aki odaadta önmagát, hogy az embereket az örök élet kincseivel gazdagítsa. Prédikátornak nem az a legfőbb vágya, hogy földi kincseket gyűjtsön, hanem, hogy a közömbösök és hitetlenek figyelmét az örök valóságokra irányítsa. Ha felkérik, hogy busás nyereséggel kecsegtető vállalkozásokban vegyen részt, az ilyen kísértésekre így válaszol: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Márk 8, 36.)

Sátán ezzel a csábítással járult Jézushoz, jól tudván, hogy ha az Üdvözítő hallgat indítványára, a világot meg nem válthatja. Noha leplezetten, de ma is ezzel a kísértéssel surran Isten szolgáihoz, mivel nagyon jól tudja, hogy mindazok, akik engednek a csábításnak, kötelességükhöz hűtlenekké válnak.

Isten nem akarja, hogy szolgái vagyon után törekedjenek. Pál erre vonatkozólag így írt Timótheusnak: "Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme; mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől és magokat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget." Mind tanítás, mind példaadás által mutassa be Krisztus követője "a világ gazdagainak, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra; hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők. Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet." (1. Tim. 6, 10. 17-19.)

Az evangélium szolgáinak Pál apostol tapasztalatai és tanításai a lelkipásztori munka szentségét illetőleg, üdülésük és lelkesedésük forrása. Pál szíve szeretettől izzott a bűnösökén. Minden erejét belevetette a lélekmentés munkájába. Isten országának ő volt a legönmegtagadóbb és legkitartóbb munkása. Az elnyert áldásokat alkalmaknak tekintette, hogy másokkal megossza. Sohasem mulasztott el egyetlen lehetőséget sem, hogy az Üdvözítőről beszéljen vagy felsegítse az ínségeseket. Helységről helységre járva prédikálta Krisztus evangéliumát és gyülekezeteket alapított. Mindenütt, ahol meghallgatták, igyekezett lerontani a gonosz munkáját; férfiakat és nőket vezetett az életszentség, az igazság útjára.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+6&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+6&version=NT-HU

Isten leleplezte a filiszteus istenek tehetetlenségét. A filiszteusok nem azért győztek, mert jobbak voltak, hanem Izrael bűnei miatt engedte meg Isten, hogy Izrael vereséget szenvedjen tőlük.

A papok és jövendőmondók az alábbi tanácsot adták a filiszteus fejedelmeknek: „adjatok Izráel Istenének dicsőséget,... ne keményítsétek meg a szíveteket, ahogy az Egyiptomiak tették.” Ismerték az igaz Istent, de ez nem késztette őket arra, hogy azt mondják: "Meg kellene tanulnunk Őt szolgálni!" A papok tanácsának a félelem volt az alapja, mert rossz dolgok történtek velük és a bálványaikkal. A félelem késztetheti az embereket, hogy a jót tegyenek, de ez önmagában nem elég az üdvösséghez. A filiszteusok megtapasztalták Izráel Istenének hatalmát, de ahogy megszűnt a büntetése, visszatértek régi életükhöz.

A frigyláda visszajuttatásához készített terv nem volt természetes, de lehetővé tette, hogy Isten egy sokkal tanulságosabb tapasztalatot adjon a filiszteusoknak, mint a csapások, amiket az egyiptomiak kaptak. A tehenek még nem viseltek igát, és még sohasem hagyták el újszülött borjaikat úgy mint most. És honnan tudták a tehenek, hogy át kell menni a határon Béth-Semes felé, és meg kell állni egy mező közepén?

Mit tett Izráel népe és vezetői a hét hónap alatt, azután, hogy vereséget szenvedtek, és elvesztették a frigyládát? Bűnbánatot gyakoroltak?

Örültek amikor a frigyláda visszakerült hozzájuk, és áldozatot mutattak be, de utána „azt tették, ami helyesnek tűnt nekik” és belenéztek. Engedetlenségükért azonnal megfizettek. Ez nem arról szól, hogy mennyit tudunk Istenről és a Bibliáról. Az igazság szeretetére van szükségünk, és hitre, ami szeretet által munkálkodik, és megtisztítja az életünket. Így  Isten tanításának követése által meg fogunk változni.

David Manzano

201. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  34-35. fejezeteihez (június 9-15.).

Ó, az ígéretek! Milyen könnyű megígérni valamit, és milyen könnyű megszegni ugyanazt! A beteljesületlen ígéretek gyakran éket vernek a kapcsolatokba a sérült bizalom miatt. Másfelől, a teljesített ígéretek erősebb, teljesebb kapcsolatokat teremnek. A teljesített ígéretek az ígérettevő integritását és jellemét mutatják meg, ami megbízható, felelősségteljes és olyan, akire lehet számítani. Mivel az emberi ígéretek gyorsan elillannak, „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni …. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.” (Zsolt 118:8, 33:9)

 

Olyan Isten szolgálunk, akinek a szavai erőteljesek, örökkévalóak és megbízhatóak, és a tanítványok is Őt szolgálták. A feltámadott Megváltóval való találkozás következtében a tanítványok megértették Isten szavának hatalmát. Örömmel és hitben várták a Szentlélek kiáradását pünkösdkor. Azonban nem tétlenül vártak, hanem dicsőítették Őt, és sokat imádkoztak az Atyához Jézus nevében, miközben igényt tartottak Isten ígéreteire. Ezt cselekedvén az Istennel való kapcsolatuk is megerősödött.

 

Isten örvendezik, amikor a gyermekei bíznak az Ő szavában. „Istent megtiszteljük, amikor a szaván fogjuk és hitben cselekszünk, elhivén azt, hogy komolyan gondolja, amit mond. Nem tartotta vissza a legjobb ajándékát.” {Review and Herald, 1889. március 19., 3. bek.} Míg Jézus második eljövetelére várunk, kapaszkodjunk szorosan az ígéreteibe, ahogy előre tartunk, sürgetvén az Ő eljövetelét.

 

Yik Min Wong

a Hartland Főiskola hallgatója

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 10 - HÉTFPŐ - 1 Sámuel 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 34. fejezet 1428. nap

A próféta szavai hangsúlyozzák azok ünnepélyes felelősségét, akiket őrállókul és titkainak sáfárául hívott el Isten. Álljanak Sion falain mint őrállók, hogy az ellenség közeledtére riadójukat hallassák. Ha Isten szolgái nem teljesítik hűségesen kötelességüket, lelkek abban a veszélyben forognak, hogy a kísértésben elbuknak és elvesznek. Ha bármi okból kifolyólag lelkileg annyira eltompulnak, hogy nem képesek a veszélyt felismerni és hanyagságuk által emberi lelkek vesznek el, Isten az elveszettek vérét kezükből követeli meg.

Sion falain álló őröknek kiváltsága, hogy legszorosabb összeköttetésben élhetnek Istennel, és a Szentlélek befolyása rájuk olyan közvetlen, hogy általuk figyelmeztethet férfiakat és nőket a közeledő veszélyről; egyszersmind megmutathatják a biztos menedékhelyet is. Hűségesen figyelmeztetniük kell őket a törvényszegés következményeire; őrizniük kell továbbá az egyház érdekeit. Éberségünknek sohasem szabad lankadni. Munkájuk igényli lényük minden képességét. Kürtszóhoz hasonlóan hallassák hangjukat, de sohase adjanak bizonytalan, határozatlan hangot. Ne a bérért munkálkodjanak, hanem azért, mert másként nem tehetnek és mert tudatában vannak, hogy "Jaj" nekik, ha nem prédikálják az evangéliumot. Isten választotta őket, megszentelt vérrel pecsételte el; így kell megmenteniük az embereket a fenyegető pusztulástól.

Isten szolgája: Krisztus munkatársa. Világosan felismeri, hogy munkája szent; tudja, hogy milyen ernyedetlen, önfeláldozó lelkület szükséges ahhoz, hogy eredményesen végezze. Nem gondol saját kényelmére vagy jólétére. Sőt megfeledkezik magáról. Mialatt az elveszett juhot keresi, észre sem veszi, hogy fáradt, fázik vagy éhes. Egyetlen cél lebeg szemei előtt: megmenteni az elveszettet.

Aki Immánuel véráztatta zászlaja alatt szolgál, olyan munkát végez, amely hősies erőfeszítést és türelmes kitartást igényel. Azonban a kereszt harcosa bátran kiáll az első vonalba. Ha az ellenség támadásba megy át, az Erődhöz fordul segítségért; miután az Úr elé tárta Igéjében adott ígéreteit, a pillanat szükségleteinek megfelelően erősítést nyer. Felismeri, hogy a győzelemhez felülről jövő erőre van szüksége; amelyet ha kivív, nem készteti öndicséretre, hanem arra, hogy annál jobban támaszkodjék a Mindenhatóra. Ezzel a hatalommal egybekapcsolódva, olyan bensőséggel hirdetheti az üdvüzenetet, hogy áthatja mások lelkületét is.

Az Ige hirdetőjének bensőséges és állandó összeköttetésben kell élnie Istennel; ima és az Ige tanulmányozása által. Ez képezi erejének forrását. Istennel való közössége olyan erővel hatja át igyekezetét, melynek befolyása hatalmasabb, mint minden prédikációja. Ezt az erőt nem szabad elveszítenie. Komolyan, bensőségesen kérje Istent, hogy kötelességei teljesítésére ruházza fel erővel, a kísértések alatt pedig állhatatossággal; ajkait érintse az oltárról vett eleven parázzsal. Nagyon gyakran igen gyengén kapaszkodik Krisztus követe az örök valóságokba. Aki azonban Istennel jár, rejtekhelyet talál az örök Sziklában, ahonnan láthatja Istent, miként Mózes is látta. Az Istentől nyert világosság és erő által többet érthet meg, többet foghat fel, többet végezhet el, mint amennyit véges ítélkezése lehetségesnek tartott.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+5&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+5&version=NT-HU

Amikor az emberek visszautasítják a bűnbocsánatot, és továbbra is bűnben élnek, akkor milyen messzire mennek el? A negyedik fejezet tragikus beszámolója feltárja, hogy nem csak Hofni és Fineás, de Izráel vezetői is bármit megtettek azért, hogy folytathassák büszke, bűnös útjaikat. Meg sem kísérelték, hogy megfontolják Isten akaratát, inkább háborúba indultak. Tetteik azt bizonyították, hogy hitük szerint „Isten választott népének" lenni annyit jelent, hogy nem tudnak rosszat tenni, és csakis győzhetnek.

Ezek az események sok bölcs gondolatot juttatnak eszünkbe Isten Igéjéből.  „Nem késlekedik az Úr az ígérettel... hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” „Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel." Aki nem figyel és továbbra is makacskodik, az elpusztul. „Saját gonoszságod ver meg." (2Pt 3:9; Préd 8:11; Péld 29:1; Jer 2:19 – új prot. ford.) Izráel elvesztette a háborút, a filiszteusok megszerezték a frigyládát. Éli 98 éves volt akkor, mikor ezt meghallotta. Hátraesett a székéből és meghalt. Mikor pedig a menye meghallotta ezt, idő előtt megszülte fiát, és meghalt. De előtte még elnevezte a fiát, akinek a neve Ikábód lett, ami azt jelenti: „odalett Izráel dicsősége."

Később Saul inkább megbízott Ahijában, Ikábód testvérének a fiában, aki vászon efódot viselt és papnak adta ki magát, mint Sámuel prófétában.

Sosem lehet nagy hitünk, ha nem hallgatunk Isten prófétáira, nem engedelmeskedünk szavuknak, és nem maradunk hűségesek a kis dolgokban. Kívánom, hogy Ikábód jelentését, „odalett Izráel dicsősége" soha ne kelljen ránk alkalmazni!

David Manzano

201. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  34-35. fejezeteihez (június 9-15.).

Ó, az ígéretek! Milyen könnyű megígérni valamit, és milyen könnyű megszegni ugyanazt! A beteljesületlen ígéretek gyakran éket vernek a kapcsolatokba a sérült bizalom miatt. Másfelől, a teljesített ígéretek erősebb, teljesebb kapcsolatokat teremnek. A teljesített ígéretek az ígérettevő integritását és jellemét mutatják meg, ami megbízható, felelősségteljes és olyan, akire lehet számítani. Mivel az emberi ígéretek gyorsan elillannak, „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni …. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.” (Zsolt 118:8, 33:9)

 

Olyan Isten szolgálunk, akinek a szavai erőteljesek, örökkévalóak és megbízhatóak, és a tanítványok is Őt szolgálták. A feltámadott Megváltóval való találkozás következtében a tanítványok megértették Isten szavának hatalmát. Örömmel és hitben várták a Szentlélek kiáradását pünkösdkor. Azonban nem tétlenül vártak, hanem dicsőítették Őt, és sokat imádkoztak az Atyához Jézus nevében, miközben igényt tartottak Isten ígéreteire. Ezt cselekedvén az Istennel való kapcsolatuk is megerősödött.

 

Isten örvendezik, amikor a gyermekei bíznak az Ő szavában. „Istent megtiszteljük, amikor a szaván fogjuk és hitben cselekszünk, elhivén azt, hogy komolyan gondolja, amit mond. Nem tartotta vissza a legjobb ajándékát.” {Review and Herald, 1889. március 19., 3. bek.} Míg Jézus második eljövetelére várunk, kapaszkodjunk szorosan az ígéreteibe, ahogy előre tartunk, sürgetvén az Ő eljövetelét.

 

Yik Min Wong

a Hartland Főiskola hallgatója

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 9 - VASÁRNAP- 1 Sámuel 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 34. fejezet 1427. nap

34. Megszentelt igehirdetés

Jézus Krisztus tanításaival és példaadásával tökéletes képet nyújtott arról az önzetlen szolgálatról, amely Istentől ered. Isten nem önmagának él. A világ teremtése és minden dolog fenntartása bizonyítja, hogy állandóan másoknak szolgál. "Aki felhozza az Ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." (Máté 5, 45.) A szolgálat ezen eszményét az Atya bízta a Fiúra. Jézust állította Isten az emberiség élére, hogy példaadása által tanítsa: mit jelent a szolgálat! Egész életét a szolgálat törvénye alá rendelte. Szolgált mindenkinek és segített mindenkinek.

Jézus mindig és újból arra igyekezett, hogy ezt az alapelvet tanítványai lelkébe vésse. Amikor Jakab és János eléje tárták kívánságukat az elsőbbségért, így felelt nekik "Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért." (Máté 20, 26-28.)

Mennybemenetele óta Krisztus tovább folytatta művét e földön, kiválasztott követei útján, akik által szól az emberekhez és segít szükségleteiken. Az egyház magasztos Feje, művét emberek segítségével végzi, akiket Isten rendelt, hogy mint képviselői tevékenykedjenek.

Akiket Isten elhívott, hogy szavaik és tanításuk által munkálkodjanak gyülekezete felépítésén, azoknak tisztsége komoly és felelősségteljes. Krisztus helyett kérik embertársaikat, hogy béküljenek meg Istennel. Ezen megbízatásuknak azonban csak akkor tudnak megfelelni, ha felülről nyernek bölcsességet és erőt.

Krisztus szolgái lelkipásztorai a népnek, melyet Isten őrizetükre bízott. Munkájuk az őrállók munkájához hasonlít. Régmúlt időkben gyakran állítottak őrállókat a várfalak kiszögelléseire, ahonnan a fontosabb helyeket áttekinthették, úgyhogy mindenkor jelezhették az ellenség közeledtét. Hűségüktől függött a város egész lakosságának biztonsága. Az őrállók kötelessége volt, bizonyos időközökben egymásnak jelt adni, és ezzel bizonyítani, hogy mindannyian ébren vannak és senkinek baja nem történt. A bátorító vagy intő felhívás egyiktől a másikig, szájról szájra szállt, amíg az egész város körül visszhangzott.

Az Úr kijelenti minden prédikátornak: "És te embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogyha szót hallasz számból, megintsd őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról; az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla... megmentetted a te lelkedet." (Ezék. 33, 7-9.)

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+4&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+4&version=NT-HU

A filiszteusok elrabolták a frigyládát, és azt mondták: „a mi isteneink a legnagyobbak.”  Isten jobban szerette volna, ha Izrael  népén keresztül mutathatta volna be önmagát, de a hitetlenségük miatt ez lehetetlenné vált. Isten tehát annak az ismeretnek alapján bizonyította önmagát a filiszteusoknak, amivel ők rendelkeztek. A frigyládát Asdódból Gáthba, majd Ekronba vitték. Mindenhol megismerték Izrael Istenének mindenek felett való hatalmát. A filiszteusok gyakran beszéltek az „istenekről”, akik csapással sújtották az egyiptomiakat, és most a csapást saját magukon tapasztalták meg. Kétségbeesésükben elhatározták, hogy visszaviszik a frigyládát a saját helyére, és ezt meg is tették.

Az Úr nekünk adott tanácsai között ezt találjuk: „Isten a megadott áldások által beszél népéhez és ha azokat nem értékelik, az áldások visszavonásával figyelmezteti őket.” (Pátriárkák és Próféták, 440. oldal). Világunk egyre szaporodó problémái az áldások visszavonásának a jelei. Most van annak az ideje, hogy belekapaszkodjunk Isten erejébe és hitben és engedelmességben közelebb húzódjunk hozzá.

David Manzano

201. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  34-35. fejezeteihez (június 9-15.).

Ó, az ígéretek! Milyen könnyű megígérni valamit, és milyen könnyű megszegni ugyanazt! A beteljesületlen ígéretek gyakran éket vernek a kapcsolatokba a sérült bizalom miatt. Másfelől, a teljesített ígéretek erősebb, teljesebb kapcsolatokat teremnek. A teljesített ígéretek az ígérettevő integritását és jellemét mutatják meg, ami megbízható, felelősségteljes és olyan, akire lehet számítani. Mivel az emberi ígéretek gyorsan elillannak, „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni …. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.” (Zsolt 118:8, 33:9)

 

Olyan Isten szolgálunk, akinek a szavai erőteljesek, örökkévalóak és megbízhatóak, és a tanítványok is Őt szolgálták. A feltámadott Megváltóval való találkozás következtében a tanítványok megértették Isten szavának hatalmát. Örömmel és hitben várták a Szentlélek kiáradását pünkösdkor. Azonban nem tétlenül vártak, hanem dicsőítették Őt, és sokat imádkoztak az Atyához Jézus nevében, miközben igényt tartottak Isten ígéreteire. Ezt cselekedvén az Istennel való kapcsolatuk is megerősödött.

 

Isten örvendezik, amikor a gyermekei bíznak az Ő szavában. „Istent megtiszteljük, amikor a szaván fogjuk és hitben cselekszünk, elhivén azt, hogy komolyan gondolja, amit mond. Nem tartotta vissza a legjobb ajándékát.” {Review and Herald, 1889. március 19., 3. bek.} Míg Jézus második eljövetelére várunk, kapaszkodjunk szorosan az ígéreteibe, ahogy előre tartunk, sürgetvén az Ő eljövetelét.

 

Yik Min Wong

a Hartland Főiskola hallgatója

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 8 - SZOMBAT - 1 Sámuel 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 33. fejezet 1426. nap

Jönnek napok, amikor Isten szolgája lehetetlennek tartja, hogy elvégezze a szükséges munkát; hiányzanak ugyanis az anyagi eszközök a számottevő és alapos munka végzéséhez. Fél, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel nem tudja mindazt véghezvinni, amit kötelességének tart. De valahányszor hittel fog hozzá, látni fogja Isten dicsőségének megnyilatkozását, és fáradozásait siker fogja koronázni. Ő, Aki megparancsolta követőinek, hogy menjetek el e széles világra - ellátja majd minden munkását, aki parancsának engedelmeskedik és igyekszik hirdetni üzenetét.

Művének felépítésénél az Úr nem mindenkor világít meg mindent szolgái előtt. Néha próbára teszi gyermekei bizalmát, amennyiben olyan körülményeket enged rájuk, amelyek kényszerítik őket, hogy hitben haladjanak előre. Gyakran súlyos és kellemetlen helyzeteket teremt, és előhaladásra készteti őket, mialatt lábaikat szinte verdesi a haragos áradat. Éppen ilyen időkben küldik fel Hozzá komoly imáikat; Isten pedig utat mutat nekik és tágas terekre vezeti őket.

Ha Isten szolgái felismerik kötelességüket az Úr szőlőskertjének még szükséget szenvedő részével szemben, és a Mester szellemében fáradhatatlanul munkálkodnak lelkek megtéréséért, akkor Isten angyalai előkészítik az utat és gondoskodnak a szükséges eszközökről is a mű fejlesztése érdekében. Akik világosságot nyertek, azok gazdagon járulnak majd hozzá az érettük folyó mű fejlesztéséhez. Szívesen és bőkezűen tesznek eleget minden segélykérésnek; Isten Lelke pedig készteti szívüket, hogy az Úr ügyét ne csak otthon, hanem a külmisszió területein is támogassák. Ily módon jut erősítés az egyéb helyeken dolgozó munkások részére; és az Úr műve az Általa tervezett módon halad előre.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+3&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+3&version=NT-HU

Krisztus ezt mondta: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az” (Lk 16:10) - ezt látjuk a fiatal Sámuel életében is. Nem tudjuk, milyen gyakran hívta Sámuelt az öregedő Éli, hogy segítsen neki, de ez később rendszeressé vált. Sámuel egyik feladata az volt, hogy naponta kinyissa, majd becsukja a szentély ajtóit.

Éli tudta, hogy fiai megszegték a papság szentségét, hiszen erről beszélt is velük. Isten egy figyelmeztető üzenetet küldött Élinek, ezúttal Sámuel által, aki akkor még nem volt felnőtt férfi. Ezt az üzenetet hitpróbaként küldte Isten újra Élinek, Sámuelen keresztül. Áron nemzetségének papi hivatása itt ért véget, és innen Sámuel vette át a helyüket, aki hűségesen adta át Isten üzenetét Élinek. A próféta nem tartja titokban azt az üzenetet, amit Isten titokban nyilatkoztat ki számára. Meg kell osztania azokkal, akiknek szól.

A negyedik fejezet nyitómondata: „És ismeretessé lett Sámuel beszéde egész Izraelben” (1Sám 4:1) valójában a harmadik fejezet záró gondolata kellene, hogy legyen. Isten szándéka az volt, hogy az Éli és fiai feletti ítéletről szóló üzenet figyelmeztetésként eljusson az egész Izraelhez, hogy népe visszaforduljon Hozzá.

Éli belenyugodott Isten szavaiba, elfogadta azokat, de nem tette meg a szükséges lépéseket. Milyen tragikus vég ez egy idős pap számára!
A Biblia összesen két pozitív dolgot említ meg Éliről abból a negyven évből, amikor Izraelt vezette: Annához intézett szavait – amikor megáldotta az asszonyt (1:17); majd azt, hogyan gondoskodott Sámuelről. Nagyon szerette Sámuelt, fiaként utal rá. Kétségkívül azt kívánta: bárcsak saját fiai is olyanok lettek volna, mint Sámuel.

A kívánságok nem teljesülnek maguktól. Az álmok, amelyeket arról szövünk, milyen nagy dolgokat teszünk majd Istenért, nem teljesülnek addig, amíg hitünk tettekre nem indít bennünket. Meg kell ragadnunk Isten ígéreteit, és hit által cselekedni Érte!

David Manzano

200. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  33. fejezetéhez (május június 2-8.).

Voltál valaha olyan helyzetben, hogy „jogod” volt valamit megtenni, birtokolni, vagy valahogyan érezni, azonban a nagyobb jó érdekében lemondtál „jogodról”? Lelkipásztorként Pálnak joga volt ahhoz, hogy anyagilag támogassák a gyülekezetek. Azonban azért, hogy a kézzel végzett munka méltóságát népszerűsítse és megakadályozza azt, hogy félreértsék a motivációját, Pál úgy döntött, hogy lemond erről a jogról, és felhasználja sátorkészítő szakmáját.

Pál munkaereje az egyházban Jézus döntésére emlékeztet, hogy lemond „jogáról” egy nagyobb és magasabb cél érdekében, a megváltásunkért. Bár Jézus egyenlő volt Istennel és az Istennel megegyező jogai, előjogai és kiváltságai voltak, mégis, amíg a földön járt, úgy döntött, lemond ezekről. Maradhatott volna az angyalok társadalmában, mégis úgy döntött, maga mögött hagyja ezt. Úgy döntött, megalázza magát, hogy olyan halált haljon, amilyet nem kellett volna neki, hogy mi élhessük azt az életet, amit nem érdemlünk meg.

Milyen jogokról kell lemondanunk egy magasabb cél és a nagyobb jó érdekében? Megengedtük-e Jézus szeretetének és szelídségének, hogy beáramoljon a szívünkbe azért, hogy lemondhassunk róluk? Pál és Jézus példája ösztönözzön minket arra, hogy úgy döntsünk, lemondunk róluk egy nagyobb és magasabb cél érdekében.

Gabrielle da Silva

Hartland Főiskola

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 7 - PÉNTEK - 1 Sámuel 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 33. fejezet 1425. nap

Isten önfeláldozó szolgája, aki fáradhatatlanul hirdeti és tanítja az Igét, súlyos terhet hordoz szívén. Munkáját nem órák szerint méri. Bére nem befolyásolja munkásságát, kötelességei teljesítését fel nem hagyja, noha körülményei kedvezőtlenek. Megbízatását a mennyből nyerte és onnan várja jutalmát is, miután bevégezte munkáját.

Az Úr úgy rendelte, hogy az ilyen munkások a fölösleges gondoktól mentesüljenek; legyen meg minden alkalmuk, hogy megszívlelhessék Pál apostol figyelmeztetését: "Ezekről gondoskodjál, ezeken légy, hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen." (1. Tim. 4, 15.) Miközben gondoskodjanak arról, hogy elegendő mozgásuk legyen lelkük és testük egészségben, épségben tartására, de Isten nem akarja, hogy idejük nagy részét világi foglalkozásukban kényszerüljenek eltölteni.

Ezek a hűséges munkások, noha készek az áldozatra és arra, hogy feláldozzák magukat az evangéliumért, mégsem mentesek teljesen a kísértésektől. Ha gondok nehezednek rájuk és nyugtalanítják őket, mert a gyülekezet elmulasztja, hogy kellő anyagi támogatást nyújtson nekik, igen sokan szenvednek a kísértő heves támadásaitól. Amikor látják, hogy munkájukat olyan csekélyre értékelik, levertség vesz erőt rajtuk. Igaz, hogy előretekintenek, az ítélet idejére, amikor elnyerik jogos jutalmukat, és ez új erőt kölcsönöz nekik, időközben azonban családjuk élelemre és ruházatra szorul. Ha meggyőződnének arról, hogy Isten felmentette őket kötelességük teljesítése alól, szívesen élnének kezük munkájából. Azonban tudatában vannak, hogy idejük az Úré, tekintet nélkül azok rövidlátására, kiknek kötelessége volna őket elegendő anyagiakkal ellátni. Igyekeznek felülemelkedni olyan kísértéseken, hogy üzleti vállalkozásba fogjanak, mely csakhamar megszüntetné ínséges helyzetüket. Folytatják tehát munkájukat az Úr művének előmozdítására, melyet jobban szeretnek saját életüknél. Hogy ezt megtehessék, arra kényszerülnek, hogy kövessék Pál apostol példáját és átmenetileg mesterséget folytatnak; mialatt természetesen továbbra is végzik lélekmentő tevékenységüket. Ezt azonban nem személyes előnyökért teszik, hanem, hogy Isten ügyének előmenetelét szolgálják.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+2&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+2&version=NT-HU

A szégyen, és a sok szemrehányás, amit Annának meddősége miatt el kellett viselnie, már a múlté. Imája egy Istent dicsőítő himnusz. Az ebben lévő gondolatok Mózes ötödik könyvéből és más mózesi írásokból származnak. Hogyan ismerhetett ennyi mindent Isten Igéjéből? Mivel férje lévita volt, bizonyára megtanulta tőle Mózes énekét (lásd 5Mózes 31:22, 30). Ezek voltak Isten azon szavai, amelyeket memorizáltak, és nemzedékről nemzedékre továbbadtak.

„Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119:11).  „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága” (Zsolt 119: 105). A „Megújulás Isten Igéje által” elnevezésű kezdeményezésnek éppen ez a célja, hogy Isten és az Ő szava irányítsa az életünket.

Hofni és Fineás szemében teljesen jelentéktelen dolog volt, hogy elfogyasszák az áldozatoknak azt a részét, amit nem lett volna szabad. Hamarosan könnyelműen haladtak az engedetlenség  útján, papi hivatalukat a saját céljaikra használták, míg ez szexuális erkölcstelenséghez és ahhoz vezetett, hogy az emberek megvetették a papságot és az Istennek felajánlott áldozatokat. Éli beszélt a fiaival, de ez nem volt elég, el kellett volna tiltania őket a papi hivatástól. Valószínűleg viccelődtek az „öregen” és folytatták szórakozásukat. „A gyermek Sámuel pedig nőttön-nőtt, és kedves volt mind az ÚR előtt, mind az emberek előtt.” (1Sám 2:26 – új prot. ford.). Aztán az Úr elküldte egyik emberét Élihez egy figyelmeztető üzenettel.

Mi a helyzet a mi életünkkel? Mi a helyzet az én életemmel? Van-e olyasvalami, amit felismertem, és eldöntöttem, hogy tennem kell ellene valamit, ám azután haladtam tovább a régi rutin szerint? Nem szabad olyannak lennünk, mint Éli, hogy halljuk a figyelmeztetést, és azt gondoljuk „Igen, meg kellene tennem", de mégsem lépünk a helyes irányba. Térdeljünk le még ma, és imádkozzunk bűnbánó, odaadó szívvel! Ha megtesszük, az Úr meghallgat, és megbocsát nekünk. Kegyelemet és bátorságot fog adni, hogy győzhessünk. Az Ő ígérete biztos!

David Manzano

200. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  33. fejezetéhez (május június 2-8.).

Voltál valaha olyan helyzetben, hogy „jogod” volt valamit megtenni, birtokolni, vagy valahogyan érezni, azonban a nagyobb jó érdekében lemondtál „jogodról”? Lelkipásztorként Pálnak joga volt ahhoz, hogy anyagilag támogassák a gyülekezetek. Azonban azért, hogy a kézzel végzett munka méltóságát népszerűsítse és megakadályozza azt, hogy félreértsék a motivációját, Pál úgy döntött, hogy lemond erről a jogról, és felhasználja sátorkészítő szakmáját.

Pál munkaereje az egyházban Jézus döntésére emlékeztet, hogy lemond „jogáról” egy nagyobb és magasabb cél érdekében, a megváltásunkért. Bár Jézus egyenlő volt Istennel és az Istennel megegyező jogai, előjogai és kiváltságai voltak, mégis, amíg a földön járt, úgy döntött, lemond ezekről. Maradhatott volna az angyalok társadalmában, mégis úgy döntött, maga mögött hagyja ezt. Úgy döntött, megalázza magát, hogy olyan halált haljon, amilyet nem kellett volna neki, hogy mi élhessük azt az életet, amit nem érdemlünk meg.

Milyen jogokról kell lemondanunk egy magasabb cél és a nagyobb jó érdekében? Megengedtük-e Jézus szeretetének és szelídségének, hogy beáramoljon a szívünkbe azért, hogy lemondhassunk róluk? Pál és Jézus példája ösztönözzön minket arra, hogy úgy döntsünk, lemondunk róluk egy nagyobb és magasabb cél érdekében.

Gabrielle da Silva

Hartland Főiskola

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba