Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 34. fejezet 1430. nap
Sohasem feledkezett meg az általa alapított
gyülekezetekről. Ő és Barnabás minden misszióút befejezése után, ismét
visszatértek, hogy az általuk életre hívott gyülekezeteket meglátogassák; a
tagok sorából azután férfiakat szemeltek ki, akiket az evangélium hirdetésére
segítőtársaknak képeztek ki.
Pál munkamódszerének ez az ága is fontos tanítást tartalmaz
napjaink lelkipásztorai számára. Az apostol, munkája mellett még azt is
feladatának tekintette, hogy fiatal embereket neveljen a prédikátori
tisztségre. Magával vitte őket misszióútjaira, alkalmat nyújtott nekik
tapasztalatok szerzésére, amelyek azután felelősségteljes állások betöltésére
képesítették őket. Ha távol is volt tőlük, mindazáltal érintkezésben maradt
velük és munkájukkal. Timótheushoz és Titushoz intézett levelei a legjobb
bizonyítékai annak, mennyire sóvárogta, hogy eredményes munkát végezzenek.
Isten országának tapasztalt munkásai ma is nemes munkát
végeznek, ha ahelyett, hogy minden terhet hordoznak, fiatalabb munkásokat
képeznek ki és azok vállaira is helyeznek kötelességeket.
Pál állandóan tudatában volt azon felelősségének, amely
rajta, mint Krisztus prédikátorán nyugodott. Tudta, hogy Isten előtt számolnia
kell azon lelkekért, akik esetleges hűtlensége következtében vesznek el. Az
Evangéliumról kijelentette: "Amelynek lettem én szolgájává az Isten
sáfársága szerint, amelyet nékem adott ti rátok nézve, hogy betöltsem az Isten
igéjét. Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek
óta, most pedig megjelentetett az ő szentesnek, akikkel az Isten meg akarta
ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének
gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama
reménysége. Akit mi prédikálunk, intvén minden embert minden bölcsességgel,
hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban; amire
igyekezem is, tusakodván az Ő ereje szerint, mely én bennem hatalmasan
munkálkodik." (Kol. 1, 25-29.)
Ezek a szavak magas célt tűznek ki Krisztus munkásai
számára. Ez azonban olyan cél, amelyet mindenki elérhet, aki alárendeli magát a
Nagy Tanító vezetésének és naponként tanul Krisztus iskolájában. Isten
korlátlan hatalommal rendelkezik; és az a prédikátor, aki nagy ínségében az
Úrhoz fordul, bizonyos lehet benne, hogy elnyeri azt, ami hallgatói részére az
élet illatát jelenti.
Pál súlyt helyez írásaiban arra, hogy az evangélium
prédikátora élje az igazságokat, amelyeket tanít: "Senkit semmiben meg ne
botránkoztassunk, hogy szolgálatunk ne szidalmaztassék." Saját munkájáról,
a korinthusi hívőkhöz intézett második levelében a következőképpen emlékezik
meg: "Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben,
nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben, tömlöcben,
háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben. Tisztaságban,
tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való
szeretetben. Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől
való fegyvereivel; dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint
hitetők, és igazak. Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és
ím élők; mint ostorozottak és meg nem ölettek; mint bánkódók, noha mindig
örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók és
mindennel bírók." (2. Kor. G, 3-10.)
Titusnak így írt: "Az ifjakat hasonlóképpen intsed,
hogy legyenek mértékletesek. Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó
cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván; egészséges,
feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem
tudván rólatok mondani." (Tit. 2, 6-8.)
Isten szemében legértékesebbek Evangéliumának azon szolgái,
kik a föld nagy pusztaságait keresik fel, hogy elhintsék az igazság magvait, s
bizalommal néznek az aratás elé. Egyedül Krisztus tudja csak felmérni
szolgáinak aggodalmait, amikor az elveszetteket keresik. Lelkét árasztja ki
rájuk és fáradozásaik lelkeket késztetnek arra, hogy a bűnös életről az
életszentség és igazság ösvényére térjenek.
Isten férfiakat keres, akik készek birtokaiktól,
üzleteiktől és - ha szükséges - családjuktól is megválni, hogy misszionáriusai
legyenek. Felhívása nem marad eredménytelen. Már a múltban is voltak férfiak,
akiket Isten iránti szeretetük és az elveszettek nyomorúsága arra késztetett, hogy
lemondjanak otthonuk kényelméről, barátaik társaságáról, sőt még feleségükről
és gyermekeikről is; elmentek idegen országokba a bálványimádók, vademberek
közé és ott hirdették a kegyelem üzenetét. Bár sokan életüket vesztették ott,
mások ismét útra keltek, hogy a megkezdett munkát folytassák. Krisztus ügye így
haladt előre lépésről lépésre; az aggodalmak és könnyek között elhintett mag
gazdag aratást eredményezett. Isten ismeretét messze földön terjesztették és a
kereszt zászlaja leng pogány országok földjén.
Egyetlen bűnös megmentéséért is feszítse meg a prédikátor
minden erejét. Az Isten által teremtett és Krisztus által megváltott léleknek
nagy az értéke. Előtte végtelen lehetőségek tárulnak fel; felmérhetetlen lelki
előnyök; képességek, melyek felfokozódnak, ha Isten Igéje megelevenítő
befolyása alá kerülnek; és a halhatatlanság, amelyet elérhet az Evangélium
felajánlott ígérete szerint. Krisztus pedig elhagyta a kilencvenkilenc juhot,
hogy megkeresse az egyetlen elveszettet. Van-e hát mentségünk, ha mi magunk
ennél kevesebbet teszünk? Nem követnénk-e el úgyszólván árulást szent
hagyatékunk iránt? Nem sértenők-e meg Istent, ha nem úgy munkálkodnánk, ahogy
Krisztus munkálkodott és nem úgy áldoznánk, ahogyan Ő áldozott?
Az őszinte lelkipásztor szívében forrón él a vágy, hogy
lelkeket mentsen. Idejét és erejét odaáldozza és nem riad vissza a
legfárasztóbb erőfeszítésektől sem; hiszen másoknak is hallantok kell azt az
igazságot, amely lelkének olyan örömet, békét és boldogságot hozott. Krisztus
Lelke nyugszik meg rajta. Ő pedig úgy őrködik a lelkek felett, mint akinek
számot kell adni róluk. Tekintetét a golgotai keresztre szegzi, a felmagasztalt
Üdvözítőre. Bízik kegyelmében és hisz Benne, hogy Védelmezője, Ereje és Megtartója
marad mindvégig. Így munkálkodik Istenért. Kér, hív, lelkeket beszél Isten
szeretetéről; így igyekszik megnyerni őket Jézusnak. A mennyben pedig "a
hivatalosok és választottak és hívek" közé sorolják. (Jel. 17,14.).
Mai Bibliai szakasz: 1
Sámuel 7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A szövetség ládája biztonságban volt
Kirját-Jeárimban a léviták felügyelete alatt. Régészeti ásatások során
bizonyítékot találtak arra hogy Silót, a láda korábbi otthonát, Kr.e.
körülbelül 1050-ben lerombolták, minden bizonnyal a filiszteusok, miután
elrabolták a ládát. Jeremiás könyve 7:12-15 és 26:6-9 Siló lerombolását
példaként hozza fel arra, hogy mi fog majd történni Jeruzsálemmel. Sámuel húsz
éven át folytatta hűségesen munkáját, Isten Igéjének tanítását. Isten szava és
a filiszteus elnyomás tanulsága voltak
azok, amelyek visszavezették a népet Istenhez „és egész Izrael háza
sóhajtozott az Úr után” (2. vers - új prot. ford.).
A nép készen állt a megújulásra és a
reformációra, Sámuel pedig cselekvésre szólította fel őket. Félretették a
bálványimádásukat, és egyedül az Úrnak szolgáltak. Ezután Sámuel összehívta
Izrael népét Mispába. Ezt a gyülekezést azonban a filiszteusok háborús
lépésként értékelték, és hadsereget küldtek ellenük.
Figyeljük meg, hogy „Sámuel az
Úrhoz kiáltott”, „fogott egy bárányt és feláldozta” (9. vers). Az Úr
hatalmas mennydörgése megverte a filiszteusokat, ami azért érdekes, mert a
filiszteusok által tisztelt Baál a mennydörgés istene volt. Így hát Izrael
győzedelmeskedett.
Minden győzelmünket a Bárány által
érjük el. Úgy, ahogyan a Jelenések könyvében olvassuk: „legyőzték őt a
Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével” (Jel 12:11 - új prot. ford.).
A végső események idején a sárkány, a fenevad és a hamis próféta egyesítik
erejüket a Bárány ellen. A harc kimenetele reménytelennek látszik a Bárány
szempontjából. Azonban hadd áruljak el egy titkot: a Bárány már legyőzte őket!
„Urunk, segíts mindnyájunknak
meglátni a győztes bárányt, ahogyan diadalmasan hazavezeti maradék népét!”
David Manzano
201. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 34-35. fejezeteihez (június 9-15.).
Ó, az ígéretek! Milyen
könnyű megígérni valamit, és milyen könnyű megszegni ugyanazt! A
beteljesületlen ígéretek gyakran éket vernek a kapcsolatokba a sérült bizalom
miatt. Másfelől, a teljesített ígéretek erősebb, teljesebb kapcsolatokat
teremnek. A teljesített ígéretek az ígérettevő integritását és jellemét
mutatják meg, ami megbízható, felelősségteljes és olyan, akire lehet számítani.
Mivel az emberi ígéretek gyorsan elillannak, „Jobb az Úrban bízni, mint
emberekben reménykedni …. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.”
(Zsolt 118:8, 33:9)
Olyan Isten szolgálunk,
akinek a szavai erőteljesek, örökkévalóak és megbízhatóak, és a tanítványok is
Őt szolgálták. A feltámadott Megváltóval való találkozás következtében a
tanítványok megértették Isten szavának hatalmát. Örömmel és hitben várták a
Szentlélek kiáradását pünkösdkor. Azonban nem tétlenül vártak, hanem
dicsőítették Őt, és sokat imádkoztak az Atyához Jézus nevében, miközben igényt
tartottak Isten ígéreteire. Ezt cselekedvén az Istennel való kapcsolatuk is
megerősödött.
Isten örvendezik,
amikor a gyermekei bíznak az Ő szavában. „Istent megtiszteljük, amikor a szaván
fogjuk és hitben cselekszünk, elhivén azt, hogy komolyan gondolja, amit mond.
Nem tartotta vissza a legjobb ajándékát.” {Review and Herald, 1889. március
19., 3. bek.} Míg Jézus második eljövetelére várunk, kapaszkodjunk szorosan az
ígéreteibe, ahogy előre tartunk, sürgetvén az Ő eljövetelét.
Yik Min Wong
a Hartland Főiskola
hallgatója
Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés