Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 34. fejezet 1428. nap
A próféta szavai hangsúlyozzák azok ünnepélyes
felelősségét, akiket őrállókul és titkainak sáfárául hívott el Isten. Álljanak
Sion falain mint őrállók, hogy az ellenség közeledtére riadójukat hallassák. Ha
Isten szolgái nem teljesítik hűségesen kötelességüket, lelkek abban a
veszélyben forognak, hogy a kísértésben elbuknak és elvesznek. Ha bármi okból
kifolyólag lelkileg annyira eltompulnak, hogy nem képesek a veszélyt felismerni
és hanyagságuk által emberi lelkek vesznek el, Isten az elveszettek vérét kezükből
követeli meg.
Sion falain álló őröknek kiváltsága, hogy legszorosabb
összeköttetésben élhetnek Istennel, és a Szentlélek befolyása rájuk olyan
közvetlen, hogy általuk figyelmeztethet férfiakat és nőket a közeledő
veszélyről; egyszersmind megmutathatják a biztos menedékhelyet is. Hűségesen
figyelmeztetniük kell őket a törvényszegés következményeire; őrizniük kell
továbbá az egyház érdekeit. Éberségünknek sohasem szabad lankadni. Munkájuk
igényli lényük minden képességét. Kürtszóhoz hasonlóan hallassák hangjukat, de
sohase adjanak bizonytalan, határozatlan hangot. Ne a bérért munkálkodjanak,
hanem azért, mert másként nem tehetnek és mert tudatában vannak, hogy
"Jaj" nekik, ha nem prédikálják az evangéliumot. Isten választotta
őket, megszentelt vérrel pecsételte el; így kell megmenteniük az embereket a
fenyegető pusztulástól.
Isten szolgája: Krisztus munkatársa. Világosan felismeri,
hogy munkája szent; tudja, hogy milyen ernyedetlen, önfeláldozó lelkület
szükséges ahhoz, hogy eredményesen végezze. Nem gondol saját kényelmére vagy
jólétére. Sőt megfeledkezik magáról. Mialatt az elveszett juhot keresi, észre
sem veszi, hogy fáradt, fázik vagy éhes. Egyetlen cél lebeg szemei előtt:
megmenteni az elveszettet.
Aki Immánuel véráztatta zászlaja alatt szolgál, olyan
munkát végez, amely hősies erőfeszítést és türelmes kitartást igényel. Azonban
a kereszt harcosa bátran kiáll az első vonalba. Ha az ellenség támadásba megy
át, az Erődhöz fordul segítségért; miután az Úr elé tárta Igéjében adott
ígéreteit, a pillanat szükségleteinek megfelelően erősítést nyer. Felismeri,
hogy a győzelemhez felülről jövő erőre van szüksége; amelyet ha kivív, nem
készteti öndicséretre, hanem arra, hogy annál jobban támaszkodjék a
Mindenhatóra. Ezzel a hatalommal egybekapcsolódva, olyan bensőséggel hirdetheti
az üdvüzenetet, hogy áthatja mások lelkületét is.
Az Ige hirdetőjének bensőséges és állandó összeköttetésben
kell élnie Istennel; ima és az Ige tanulmányozása által. Ez képezi erejének
forrását. Istennel való közössége olyan erővel hatja át igyekezetét, melynek
befolyása hatalmasabb, mint minden prédikációja. Ezt az erőt nem szabad
elveszítenie. Komolyan, bensőségesen kérje Istent, hogy kötelességei
teljesítésére ruházza fel erővel, a kísértések alatt pedig állhatatossággal;
ajkait érintse az oltárról vett eleven parázzsal. Nagyon gyakran igen gyengén
kapaszkodik Krisztus követe az örök valóságokba. Aki azonban Istennel jár,
rejtekhelyet talál az örök Sziklában, ahonnan láthatja Istent, miként Mózes is
látta. Az Istentől nyert világosság és erő által többet érthet meg, többet
foghat fel, többet végezhet el, mint amennyit véges ítélkezése lehetségesnek
tartott.
Mai Bibliai szakasz: 1
Sámuel 5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amikor az emberek visszautasítják a
bűnbocsánatot, és továbbra is bűnben élnek, akkor milyen messzire mennek el? A
negyedik fejezet tragikus beszámolója feltárja, hogy nem csak Hofni és Fineás,
de Izráel vezetői is bármit megtettek azért, hogy folytathassák büszke, bűnös
útjaikat. Meg sem kísérelték, hogy megfontolják Isten akaratát, inkább háborúba
indultak. Tetteik azt bizonyították, hogy hitük szerint „Isten választott
népének" lenni annyit jelent, hogy nem tudnak rosszat tenni, és csakis
győzhetnek.
Ezek az események sok bölcs gondolatot
juttatnak eszünkbe Isten Igéjéből. „Nem késlekedik az Úr az ígérettel... hanem
türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt,
hogy mindenki megtérjen.” „Mivel nem
ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a
szíve gonosz törekvésekkel." Aki nem figyel és továbbra is
makacskodik, az elpusztul. „Saját
gonoszságod ver meg." (2Pt 3:9; Préd 8:11; Péld 29:1; Jer 2:19 – új
prot. ford.) Izráel elvesztette a háborút, a filiszteusok megszerezték a
frigyládát. Éli 98 éves volt akkor, mikor ezt meghallotta. Hátraesett a
székéből és meghalt. Mikor pedig a menye meghallotta ezt, idő előtt megszülte
fiát, és meghalt. De előtte még elnevezte a fiát, akinek a neve Ikábód lett,
ami azt jelenti: „odalett Izráel
dicsősége."
Később Saul inkább megbízott Ahijában, Ikábód
testvérének a fiában, aki vászon efódot viselt és papnak adta ki magát, mint
Sámuel prófétában.
Sosem lehet nagy hitünk, ha nem hallgatunk Isten prófétáira, nem engedelmeskedünk szavuknak, és nem maradunk hűségesek a kis dolgokban. Kívánom, hogy Ikábód jelentését, „odalett Izráel dicsősége" soha ne kelljen ránk alkalmazni!
David Manzano
201. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 34-35. fejezeteihez (június 9-15.).
Ó, az ígéretek! Milyen
könnyű megígérni valamit, és milyen könnyű megszegni ugyanazt! A
beteljesületlen ígéretek gyakran éket vernek a kapcsolatokba a sérült bizalom
miatt. Másfelől, a teljesített ígéretek erősebb, teljesebb kapcsolatokat
teremnek. A teljesített ígéretek az ígérettevő integritását és jellemét
mutatják meg, ami megbízható, felelősségteljes és olyan, akire lehet számítani.
Mivel az emberi ígéretek gyorsan elillannak, „Jobb az Úrban bízni, mint
emberekben reménykedni …. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.”
(Zsolt 118:8, 33:9)
Olyan Isten szolgálunk,
akinek a szavai erőteljesek, örökkévalóak és megbízhatóak, és a tanítványok is
Őt szolgálták. A feltámadott Megváltóval való találkozás következtében a
tanítványok megértették Isten szavának hatalmát. Örömmel és hitben várták a
Szentlélek kiáradását pünkösdkor. Azonban nem tétlenül vártak, hanem
dicsőítették Őt, és sokat imádkoztak az Atyához Jézus nevében, miközben igényt
tartottak Isten ígéreteire. Ezt cselekedvén az Istennel való kapcsolatuk is
megerősödött.
Isten örvendezik,
amikor a gyermekei bíznak az Ő szavában. „Istent megtiszteljük, amikor a szaván
fogjuk és hitben cselekszünk, elhivén azt, hogy komolyan gondolja, amit mond.
Nem tartotta vissza a legjobb ajándékát.” {Review and Herald, 1889. március
19., 3. bek.} Míg Jézus második eljövetelére várunk, kapaszkodjunk szorosan az
ígéreteibe, ahogy előre tartunk, sürgetvén az Ő eljövetelét.
Yik Min Wong
a Hartland Főiskola
hallgatója
Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés