Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 33. fejezet 1425. nap
Isten önfeláldozó szolgája, aki fáradhatatlanul hirdeti és
tanítja az Igét, súlyos terhet hordoz szívén. Munkáját nem órák szerint méri.
Bére nem befolyásolja munkásságát, kötelességei teljesítését fel nem hagyja,
noha körülményei kedvezőtlenek. Megbízatását a mennyből nyerte és onnan várja
jutalmát is, miután bevégezte munkáját.
Az Úr úgy rendelte, hogy az ilyen munkások a fölösleges
gondoktól mentesüljenek; legyen meg minden alkalmuk, hogy megszívlelhessék Pál
apostol figyelmeztetését: "Ezekről gondoskodjál, ezeken légy, hogy
előhaladásod nyilvánvaló legyen." (1. Tim. 4, 15.) Miközben gondoskodjanak
arról, hogy elegendő mozgásuk legyen lelkük és testük egészségben, épségben
tartására, de Isten nem akarja, hogy idejük nagy részét világi foglalkozásukban
kényszerüljenek eltölteni.
Ezek a hűséges munkások, noha készek az áldozatra és arra,
hogy feláldozzák magukat az evangéliumért, mégsem mentesek teljesen a
kísértésektől. Ha gondok nehezednek rájuk és nyugtalanítják őket, mert a
gyülekezet elmulasztja, hogy kellő anyagi támogatást nyújtson nekik, igen sokan
szenvednek a kísértő heves támadásaitól. Amikor látják, hogy munkájukat olyan
csekélyre értékelik, levertség vesz erőt rajtuk. Igaz, hogy előretekintenek, az
ítélet idejére, amikor elnyerik jogos jutalmukat, és ez új erőt kölcsönöz
nekik, időközben azonban családjuk élelemre és ruházatra szorul. Ha
meggyőződnének arról, hogy Isten felmentette őket kötelességük teljesítése
alól, szívesen élnének kezük munkájából. Azonban tudatában vannak, hogy idejük
az Úré, tekintet nélkül azok rövidlátására, kiknek kötelessége volna őket
elegendő anyagiakkal ellátni. Igyekeznek felülemelkedni olyan kísértéseken,
hogy üzleti vállalkozásba fogjanak, mely csakhamar megszüntetné ínséges
helyzetüket. Folytatják tehát munkájukat az Úr művének előmozdítására, melyet
jobban szeretnek saját életüknél. Hogy ezt megtehessék, arra kényszerülnek, hogy
kövessék Pál apostol példáját és átmenetileg mesterséget folytatnak; mialatt
természetesen továbbra is végzik lélekmentő tevékenységüket. Ezt azonban nem
személyes előnyökért teszik, hanem, hogy Isten ügyének előmenetelét szolgálják.
Mai Bibliai szakasz: 1
Sámuel 2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A szégyen, és a sok
szemrehányás, amit Annának meddősége miatt el kellett viselnie, már a múlté.
Imája egy Istent dicsőítő himnusz. Az ebben lévő gondolatok Mózes ötödik
könyvéből és más mózesi írásokból származnak. Hogyan ismerhetett ennyi mindent
Isten Igéjéből? Mivel férje lévita volt, bizonyára megtanulta tőle Mózes énekét
(lásd 5Mózes 31:22, 30). Ezek voltak Isten azon szavai, amelyeket memorizáltak,
és nemzedékről nemzedékre továbbadtak.
„Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem
ellened” (Zsolt
119:11).
„Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága”
(Zsolt 119: 105). A „Megújulás Isten Igéje által” elnevezésű kezdeményezésnek
éppen ez a célja, hogy Isten és az Ő szava irányítsa az életünket.
Hofni és Fineás
szemében teljesen jelentéktelen dolog volt, hogy elfogyasszák az áldozatoknak
azt a részét, amit nem lett volna szabad. Hamarosan könnyelműen haladtak az
engedetlenség útján, papi hivatalukat a
saját céljaikra használták, míg ez szexuális erkölcstelenséghez és ahhoz
vezetett, hogy az emberek megvetették a papságot és az Istennek felajánlott áldozatokat.
Éli beszélt a fiaival, de ez nem volt elég, el kellett volna tiltania őket a
papi hivatástól. Valószínűleg viccelődtek az „öregen” és folytatták
szórakozásukat. „A gyermek Sámuel pedig
nőttön-nőtt, és kedves volt mind az ÚR előtt, mind az emberek előtt.” (1Sám
2:26 – új prot. ford.). Aztán az Úr elküldte egyik emberét Élihez egy
figyelmeztető üzenettel.
Mi a helyzet a mi
életünkkel? Mi a helyzet az én életemmel? Van-e olyasvalami, amit felismertem,
és eldöntöttem, hogy tennem kell ellene valamit, ám azután haladtam tovább a
régi rutin szerint? Nem szabad olyannak lennünk, mint Éli, hogy halljuk a
figyelmeztetést, és azt gondoljuk „Igen, meg kellene tennem", de mégsem
lépünk a helyes irányba. Térdeljünk le még ma, és imádkozzunk bűnbánó, odaadó szívvel!
Ha megtesszük, az Úr meghallgat, és megbocsát nekünk. Kegyelemet és bátorságot
fog adni, hogy győzhessünk. Az Ő ígérete biztos!
David Manzano
200. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 33. fejezetéhez (május június 2-8.).
Voltál valaha olyan
helyzetben, hogy „jogod” volt valamit megtenni, birtokolni, vagy valahogyan
érezni, azonban a nagyobb jó érdekében lemondtál „jogodról”? Lelkipásztorként
Pálnak joga volt ahhoz, hogy anyagilag támogassák a gyülekezetek. Azonban
azért, hogy a kézzel végzett munka méltóságát népszerűsítse és megakadályozza
azt, hogy félreértsék a motivációját, Pál úgy döntött, hogy lemond erről a
jogról, és felhasználja sátorkészítő szakmáját.
Pál munkaereje az
egyházban Jézus döntésére emlékeztet, hogy lemond „jogáról” egy nagyobb és
magasabb cél érdekében, a megváltásunkért. Bár Jézus egyenlő volt Istennel és
az Istennel megegyező jogai, előjogai és kiváltságai voltak, mégis, amíg a
földön járt, úgy döntött, lemond ezekről. Maradhatott volna az angyalok
társadalmában, mégis úgy döntött, maga mögött hagyja ezt. Úgy döntött,
megalázza magát, hogy olyan halált haljon, amilyet nem kellett volna neki, hogy
mi élhessük azt az életet, amit nem érdemlünk meg.
Milyen jogokról kell
lemondanunk egy magasabb cél és a nagyobb jó érdekében? Megengedtük-e Jézus
szeretetének és szelídségének, hogy beáramoljon a szívünkbe azért, hogy
lemondhassunk róluk? Pál és Jézus példája ösztönözzön minket arra, hogy úgy
döntsünk, lemondunk róluk egy nagyobb és magasabb cél érdekében.
Gabrielle da Silva
Hartland Főiskola
Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés