Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 11 - KEDD - 1 Sámuel 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 34. fejezet 1429. nap

Sátán bámulatos eredménnyel alkalmazza ravaszságát a csüggedőkkel szemben. Ha a prédikátorra a csüggedés fellege nyomasztólag hat, forduljon Istenhez, tárja Elé szükségleteit. Pál is akkor bízott legjobban Istenben, amikor sötét felhők takarták el előle az eget. Pedig ő jobban ismerte a szenvedést, mint bárki más. Figyeljük meg azonban győzelmi kiáltását a kísértések és küzdelmek közepette: "Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra." (2. Kor. 4, 17. 18.) Pál tekintete állandóan a láthatatlan, de örök valóságokra irányult. Tudatában annak, hogy érzékfeletti hatalmakkal kell küzdenie, Istenbe vetette bizalmát, és ez volt erejének forrása. Ha feltekintünk Hozzá, a Láthatatlanhoz, akkor lelkünk erőt nyer és megtörik a világ hatalma értelmünk és jellemünk fölött.

A lelkipásztor vegyüljön a nyáj közé, hogy juhait megismerve, jobban tudja tanításait szükségletükhöz alkalmazni. Mikor a prédikátor az igét hirdeti, munkája ezzel még csak megkezdődik. Azután személyes munkát kell végeznie. Keresse fel az embereket otthonaikban és barátságosan, komolyan és alázatosan beszéljen velük és imádkozzanak együtt. Vannak családok, kikhez Isten Igéjének igazságai sohasem juthattak volna el, ha kegyelmének sáfárai nem térnek be házaikba és nem mutatják meg nekik a menny felé vezető utat. Csakhogy azok szíve, akik ilyen munkát végeznek, dobbanjon Jézus szívével egy ütemben és összhangban.

Nagy horderejű ez a parancs: "Eredj az utakra és a sövényekre és kényszeríts befőni mindenkit, hogy megteljék az én házam." (Luk. 14, 23.) Amidőn Isten szolgái családi körben tanítják az igazságot, igyekezzenek közel férkőzni azokhoz, akikért fáradoznak. Miközben együttmunkálkodnak Istennel, felruházza őket lelki erővel. Krisztus irányítja majd munkájukat, olyan szavakat adván ajkukra, melyek mélyen bevésődnek hallgatóik szívébe. Minden prédikátornak kiváltsága, hogy Pállal együtt elmondhassa: "Mert nem vonogatom magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát." "Hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként"... "az Istenhez való megtérés és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől." (Apcs. 20, 27. 20. 2.)

Az Üdvözítő házról házra járt, betegeket gyógyított, bánkódókat vigasztalt, szenvedőket nyugtatott meg és lesújtottakat emelt fel. Kicsiny gyermekeket vett karjaiba és megáldotta őket. Soha ki nem apadó gyöngédséggel és irgalommal szentelte magát az emberi nyomorúság és szenvedés enyhítésének. Nem önmagáért dolgozott, hanem másokért. Szolgája volt mindenkinek. Étele és itala az volt, hogy bátorítsa és erősítse azokat, akikkel érintkezett. Az ajkairól áradó igazság annyira különbözött a rabbik tanításaitól és hagyományaitól, hogy hallgatói szívében új reményt gyújtott. Tanításai bensőségesen komolyak voltak; meggyőző erővel hatottak.

Isten szolgáinak meg kell tanulniuk Krisztus módszereit, hogy Igéjének kincseskamrájából mindazt kimerítsék, amivel kielégíthetik azok lelki szükségleteit, akikért fáradoznak. Csakis így végezhetik el eredményesen feladatukat. Ugyanaz a Lélek legyen forrása tudásuknak és titka erejüknek, mint Aki Krisztust uralta, amikor az Atyától kapott tanításokat továbbadta. Így végezhetik eredményesen az Üdvözítő munkáját e földön.

Néhányan, a prédikátori tisztséget betöltők közül, nem tudtak eredményt felmutatni, mivel nem szentelték osztatlan figyelmüket az Úr művének. A prédikátoroknak azon fontos feladaton kívül, hogy lelkeket vezessenek az Üdvözítőhöz, semmi más ne kösse le érdeklődésüket. A halászok, kiket Jézus elhívott, gondolkodás nélkül otthagyták hálóikat és követték Őt. Hithirdetők nem végezhetnek Istennek tetsző munkát, ha egyidejűleg kiterjedt üzleti vállalkozásaik terheit is hordozzák. Erőik szétforgácsolása elhomályosítja ítélőképességüket a lelki dolgokban. Szívüket és értelmüket mindjobban földi dolgok töltik be, mialatt Krisztus szolgálata háttérbe szorul. Istenért végzett munkájuk a körülményekhez igazodik, ahelyett, hogy a körülményeket Isten követelményeinek megfelelően irányítanák.

Isten szolgája, magasztos hivatásának végzése közben, teljes tetterejére szorul. Legjobb erői Istent illetik meg. Ne foglalkozzék se merész vállalkozással, semmilyen más üzlettel sem, ami elvonhatná magasztos feladatának teljesítésétől. Pál kijelentette: "Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta." (2. Tim. 2, 4.) Így hangsúlyozta az apostol a prédikátor teljes odaadásának szükségességét a Mester szolgálatában. Az az evangélista, aki teljesen Istennek szentelte magát, nem vesz részt üzletekben, mert ezek akadályozzák szent hivatásában. Hiszen nem földi tisztségekre, vagy vagyonra pályázik, hanem egyetlen vágya, hogy másoknak az Üdvözítőről beszéljen, Aki odaadta önmagát, hogy az embereket az örök élet kincseivel gazdagítsa. Prédikátornak nem az a legfőbb vágya, hogy földi kincseket gyűjtsön, hanem, hogy a közömbösök és hitetlenek figyelmét az örök valóságokra irányítsa. Ha felkérik, hogy busás nyereséggel kecsegtető vállalkozásokban vegyen részt, az ilyen kísértésekre így válaszol: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Márk 8, 36.)

Sátán ezzel a csábítással járult Jézushoz, jól tudván, hogy ha az Üdvözítő hallgat indítványára, a világot meg nem válthatja. Noha leplezetten, de ma is ezzel a kísértéssel surran Isten szolgáihoz, mivel nagyon jól tudja, hogy mindazok, akik engednek a csábításnak, kötelességükhöz hűtlenekké válnak.

Isten nem akarja, hogy szolgái vagyon után törekedjenek. Pál erre vonatkozólag így írt Timótheusnak: "Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme; mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől és magokat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget." Mind tanítás, mind példaadás által mutassa be Krisztus követője "a világ gazdagainak, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra; hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők. Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet." (1. Tim. 6, 10. 17-19.)

Az evangélium szolgáinak Pál apostol tapasztalatai és tanításai a lelkipásztori munka szentségét illetőleg, üdülésük és lelkesedésük forrása. Pál szíve szeretettől izzott a bűnösökén. Minden erejét belevetette a lélekmentés munkájába. Isten országának ő volt a legönmegtagadóbb és legkitartóbb munkása. Az elnyert áldásokat alkalmaknak tekintette, hogy másokkal megossza. Sohasem mulasztott el egyetlen lehetőséget sem, hogy az Üdvözítőről beszéljen vagy felsegítse az ínségeseket. Helységről helységre járva prédikálta Krisztus evangéliumát és gyülekezeteket alapított. Mindenütt, ahol meghallgatták, igyekezett lerontani a gonosz munkáját; férfiakat és nőket vezetett az életszentség, az igazság útjára.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+6&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+6&version=NT-HU

Isten leleplezte a filiszteus istenek tehetetlenségét. A filiszteusok nem azért győztek, mert jobbak voltak, hanem Izrael bűnei miatt engedte meg Isten, hogy Izrael vereséget szenvedjen tőlük.

A papok és jövendőmondók az alábbi tanácsot adták a filiszteus fejedelmeknek: „adjatok Izráel Istenének dicsőséget,... ne keményítsétek meg a szíveteket, ahogy az Egyiptomiak tették.” Ismerték az igaz Istent, de ez nem késztette őket arra, hogy azt mondják: "Meg kellene tanulnunk Őt szolgálni!" A papok tanácsának a félelem volt az alapja, mert rossz dolgok történtek velük és a bálványaikkal. A félelem késztetheti az embereket, hogy a jót tegyenek, de ez önmagában nem elég az üdvösséghez. A filiszteusok megtapasztalták Izráel Istenének hatalmát, de ahogy megszűnt a büntetése, visszatértek régi életükhöz.

A frigyláda visszajuttatásához készített terv nem volt természetes, de lehetővé tette, hogy Isten egy sokkal tanulságosabb tapasztalatot adjon a filiszteusoknak, mint a csapások, amiket az egyiptomiak kaptak. A tehenek még nem viseltek igát, és még sohasem hagyták el újszülött borjaikat úgy mint most. És honnan tudták a tehenek, hogy át kell menni a határon Béth-Semes felé, és meg kell állni egy mező közepén?

Mit tett Izráel népe és vezetői a hét hónap alatt, azután, hogy vereséget szenvedtek, és elvesztették a frigyládát? Bűnbánatot gyakoroltak?

Örültek amikor a frigyláda visszakerült hozzájuk, és áldozatot mutattak be, de utána „azt tették, ami helyesnek tűnt nekik” és belenéztek. Engedetlenségükért azonnal megfizettek. Ez nem arról szól, hogy mennyit tudunk Istenről és a Bibliáról. Az igazság szeretetére van szükségünk, és hitre, ami szeretet által munkálkodik, és megtisztítja az életünket. Így  Isten tanításának követése által meg fogunk változni.

David Manzano

201. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  34-35. fejezeteihez (június 9-15.).

Ó, az ígéretek! Milyen könnyű megígérni valamit, és milyen könnyű megszegni ugyanazt! A beteljesületlen ígéretek gyakran éket vernek a kapcsolatokba a sérült bizalom miatt. Másfelől, a teljesített ígéretek erősebb, teljesebb kapcsolatokat teremnek. A teljesített ígéretek az ígérettevő integritását és jellemét mutatják meg, ami megbízható, felelősségteljes és olyan, akire lehet számítani. Mivel az emberi ígéretek gyorsan elillannak, „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni …. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.” (Zsolt 118:8, 33:9)

 

Olyan Isten szolgálunk, akinek a szavai erőteljesek, örökkévalóak és megbízhatóak, és a tanítványok is Őt szolgálták. A feltámadott Megváltóval való találkozás következtében a tanítványok megértették Isten szavának hatalmát. Örömmel és hitben várták a Szentlélek kiáradását pünkösdkor. Azonban nem tétlenül vártak, hanem dicsőítették Őt, és sokat imádkoztak az Atyához Jézus nevében, miközben igényt tartottak Isten ígéreteire. Ezt cselekedvén az Istennel való kapcsolatuk is megerősödött.

 

Isten örvendezik, amikor a gyermekei bíznak az Ő szavában. „Istent megtiszteljük, amikor a szaván fogjuk és hitben cselekszünk, elhivén azt, hogy komolyan gondolja, amit mond. Nem tartotta vissza a legjobb ajándékát.” {Review and Herald, 1889. március 19., 3. bek.} Míg Jézus második eljövetelére várunk, kapaszkodjunk szorosan az ígéreteibe, ahogy előre tartunk, sürgetvén az Ő eljövetelét.

 

Yik Min Wong

a Hartland Főiskola hallgatója

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba