Higgyetek az Ő prófétáinak

2022. január 5., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 5 - SZERDA - Jelenések 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezet 2359. nap

9. fejezet – Őrizzük az új tapasztalatot (4. rész)

A játékok iránti rajongás miatt elvesztett lelki győzelem

A diákok között a szórakozás és a dévajkodás szellemét szabadjára engedték. Annyira belevetették magukat a játékokba, hogy az Urat kirekesztették a gondolataikból. Jézus pedig ott áll közöttetek a játéktéren és ezt mondja: „Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók” (Lk 19:42). „De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, mégsem hisztek”. (Jn 6:36) Igen, Krisztus kijelentette Önmagát nektek és mély benyomást tett rátok, amikor a Szentlélek munkálkodott a szívetekben. Számotokra azonban, egy ilyen más út követése miatt, ezek a szent benyomások ködbe vesztek és nem maradt kezetekben a győzelem. „Minden, amit nékem ád az Atya, énhozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem”. (Jn 6:37) Elkezdtetek Krisztushoz jönni, de nem maradtatok meg Krisztusban. Elhagytátok Őt, és az a felismerés is elveszett a szívetekből, hogy milyen nagy kegyben és áldásokban részesültetek. A szórakozás kérdése túlságosan nagy részt hasított ki a gondolataitokból, aminek az lett az eredménye, hogy amikor Isten Lelke ünnepélyesen meglátogatott titeket, igen nagy buzgalommal kezdtétek vitatni azt, emiatt körülöttetek minden védősövény megsemmisült. A játékok iránti rajongásotok miatt pedig nem fordítottatok figyelmet Krisztus intésére: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok” (Mk 14:38). Szívetekben azt a helyet, amit Jézusnak kellett volna elfoglalnia, a játékok iránti rajongásotok bitorolta. A szórakozást választottátok a Szentlélek vigasztalása helyett. Nem követtétek Jézus példáját, aki így szólt: „Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem” (Jn 6:38).

Sokan vannak, akiknek a gondolatait annyira megzavarják saját emberi vágyaik és hajlamaik, és oly mértékben hozzászoktak ahhoz, hogy engedjenek nekik, hogy már nem is képesek felfogni a Szentírás igazi értelmét. Tömegek vélekednek úgy, hogy Krisztus követésével kötelesek lesznek borúsak és komorak lenni, merthogy az a nyilvánvaló kívánalom feléjük, hogy tagadják meg maguktól azokat az örömöket és könnyelmű dolgokat, amik a világban találhatók. Az élő hitű keresztények azonban derűvel és békességgel teljesek, mert úgy élnek, mint akik látják a láthatatlant, és azokban, akik Krisztust valódi mivoltában törekszenek megismerni, megvannak az örök élet alkotóelemei, mivel isteni természet részesei, elszakadván a romlottságtól, amely a kívánságban van e világon. Jézus ezt mondta: „Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt utolsó napon”. (Jn 6:39-40)

Isten gyermeke Isten munkatársa

Minden lelki élet Krisztustól jön. „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek” (Jn 1:12). Mi a biztosan meglátszó gyümölcse annak, ha Isten gyermekei leszünk? — Ha egyben Isten munkatársaivá is válunk! Tulajdon lelked üdvösségéért nagy munkát kell elvégezned, felkészülve mások megnyerésére, hogy forduljanak el a hitetlenségtől a Krisztus Jézusban való hit élete felé: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem HISZ (esetleges hittel? – Nem. Megingathatatlan hittel, amely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket), örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere… Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét, és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon… A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki”.(Jn 6:47-48,51,53-54,63-65)

Amikor Jézus e szavakat szólta, hatalommal, bizonyossággal és erővel szólta azokat. Időnként olyan módon nyilvánult meg, hogy a Szentlélek mélyreható munkálkodása egészen érzékelhető volt. Sokan voltak mégis, akik elmentek és hamar elfeledkeztek a világosságról, amit Ő nyújtott nekik, bár a vele töltött óra áldásait látták és hallották.

Az örökkévalóság kincsestárát Jézus Krisztus őrzi, hogy annak adjon belőle, akinek akar. Milyen szomorú viszont, hogy sokan gyorsan szem elől tévesztik azt a drága kegyelmet, amit a belé vetett hit útján közölt velük. Azok között osztja szét a mennyei kincseket, akik hisznek Benne, Őreá néznek, és Benne maradnak. Nem tekintette zsákmánynak azt, hogy az Istennel egyenlő, és nem ismer korlátozást, sem mértéket, hogy azoknak adja a mennyei kincseket, akiknek akarja. Nem e világ hatalmasait — akiket körülhízelegnek és megtapsolnak — magasztalja fel és részesíti tiszteletben, hanem választottaihoz, kiváltképpen való népéhez szól, amely szereti és szolgálja Őt, hogy menjenek Hozzá és kérjék Tőle — és Ő adni is fogja nekik — az élet kenyerét, és részt ad nekik az élet vizének áldásában, amely örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbennük.

Jézus elhozta világunknak Isten összegyűjtött kincseit, és mindazokat, akik hisznek Őbenne, örököseivé teszi. Kijelenti, hogy nagy lesz azok jutalma, akik az Ő nevéért szenvednek. „Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek”. (1Kor 2:9.

https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.416/

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 14

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2014&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2014&version=NT-HU

A 14. fejezet egy látomással kezdődik, amelyben János azokat látja, akiken az Isten pecsétje van, valamint azt, hogy „a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva”. Miközben az egész világ követi a fenevadat és annak képét felveszi, ezek „követik a Bárányt, ahová megy”(1, 4. vers – új prot. ford.).
Ugyanezen fejezetben található a hármas angyali üzenet, ami választóvonalat húz a fenevad követői és a Bárány követői közé. Ők Isten utolsó felhívását közvetítik a Föld bolygó felé, mielőtt Jézus eljön sarlóval a kezében, hogy learassa annak lakóit. Az első üzenet egy meghívás, hogy fogadják el az emberek az örökkévaló evangéliumot, és adjanak dicsőséget a teremtő Istennek. A második egy kijelentés arról, hogy Babilon elbukott. A harmadik pedig figyelmeztetés, hogy az emberek ne vegyék magukra a fenevad bélyegét. Ha hisszük, hogy Jézus eljövetele előtt mi vagyunk az utolsó nemzedék, akkor a hármas angyali üzenet még inkább időszerű és még sürgősebb, mint amennyire valaha képzeltük.
Akik elfogadják az első angyal evangéliumi hívását, és elutasítják a fenevad dogmáját, amit a harmadik angyal elítél, azokat Jel 14:12 úgy jellemzi, mint Isten szentjeit, akik „megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét”. Ennélfogva a Bárány neve és Isten neve egyaránt fel van írva homlokukra. Jézusba vetett hitük arra készteti őket, hogy megtartsák Isten parancsolatait még a szörnyű üldözés ellenére is. Megtartják parancsait ám nem azért, hogy üdvösséget nyerjenek, hanem mert már megváltást kaptak. Efézus 2:8-10 szerint: „kegyelemből tartattatok meg, hit által;… jó cselekedetekre”.

Az utolsó nemzedékkel kapcsolatos leírás Jézus hite és Isten parancsolatai körül összpontosul. Az antikrisztust azért vádolja az Írás, mert „szabadon választható utakat” kínál a mennybe, ezerféle kitalált módot arra, hogy helyettesítse vagy kiegészítse Isten egyetlen és kizárólagos megoldását a bűn problémájára. Jézust nincs mivel helyettesíteni, megváltói művéhez pedig SEMMIT sem tudunk hozzátenni. Az antikrisztus abban is bűnös, hogy Isten parancsolatait úgy változtatta meg, hogy azok igazodjanak az emberi kigondolásokhoz, vagy pedig egészen elvetette azokat, mint a múlt poros relikviáit. Isten szentjei azonban dicsőséget adnak Istennek az által, hogy belekapaszkodnak Jézusba vetett hitükbe, mint üdvösségük egyetlen reménységébe, és engedelmeskednek Isten parancsolatainak, amelyeket a Szentlélek szívükbe és elméjükbe írt.

Garth Bainbridge

336. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezeteihez (január 2-8.).

Ha a teljes Bibliában kellene megkeresned a valódi megújulás megőrzésének két legjobb módját, mik lennének azok? Alább megnevezem és kifejtem az elsődleges választásomat, míg a második a következő heti olvasmányban lesz benne.

Ésaiás 27:5-ben, az első választásomban, hallhatjuk az Istentől jövő hívást: „fogd meg erősségemet.” Ezután következik a magyarázat: „azért, hogy békés köss velem.” Végül Jahve ezt a hatalmas ígéretet teszi: „és békét kötsz velem.”

Habakuk 3:4-ből tudjuk, hogy az Ő erejéhez fogható nagyszerű dolog csak a fénysugár lehet az Ő tenyeréből, ami a Kálvária sebeit jelenti, a Bárány kiontott vérét a régi, göcsörtös kereszten, hogy elvegye a világ bűneit, azaz „Ha jön bánva bűnét a leggonoszabb, az Úr néki azonnal kegyelmet ad.” („Az Úr légyen áldott” c. ének) Itt Jézus arra hív minket, hogy folyamatosan (naponta) fogadjuk el az Ő Kereszten való győzelmét és függjünk tőle. Tudunk ennél az oltalomnál bizonyosabbat elképzelni a lelki hanyatlás ellen? Pál ennek a Kereszten való megbocsátásnak a tapasztalatát „boldog” (szó szerint: áldott) létnek nevezi (Róma 4:6), különösképpen azért, mert „Adni semmit nem tudok, keresztfádra borulok.” („Rejts magadba sziklaszál” c. ének HÉ 221)

Végezetül minden ember, aki Ésaiás 27:5-öt követi, meg fogja hallani az Új Jeruzsálemből ezeket a csodálatos szavakat Jézus ajkáról: „Íme, ők azok, akikért véremet ontottam! Értük szenvedtem, értük haltam meg, hogy velem éljenek az örökkévalóságban.” (A nagy küzdelem, 671. o.)

Micsoda megdöbbentő gondolat; egy ilyen ajándékra a válaszunk, „Az áldozatom oly csekély.” („Én Uram, teremtőm” c. ének)

John T. Baldwin

Nyugalmazott teológiaprofesszor, HNA Teológiai Szeminárium,

Andrews Egyetem, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba

2022. január 4., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 4 - KEDD - Jelenések 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezet 2358. nap

9. fejezet – Őrizzük az új tapasztalatot (3. rész)

A világosság sötétséggé válásának veszélye

Az Úr lehajolt hozzátok, hogy kiárassza rátok Szentlelkét. A tábori alkalmakon és a különböző intézményeinkben hatalmas áldáseső hullott rátok. A világosság, az igazság és az erő mennyei hírnökei meglátogattak titeket, és semmi különösre nem szabad gondolni azzal, hogy Isten ily módon áld meg titeket. Hogyan vonja igájába Krisztus választott népét a maga számára? A Szentlélek hatalmával. A Szentlélek tudniillik a Szentíráson keresztül szól az ember lelkéhez és az igazsággal mély benyomást gyakorol a szívére. Keresztre feszítését megelőzően Krisztus ígéretet tett arra, hogy elküldi a Vigasztalót a tanítványaihoz: „Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében… De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek”. (Jn 16:7,8,13-15)

Krisztusnak ezt az ígéretét kevéssé becsültük meg, és Isten Lelke híján a törvényből és annak örök kötelezettségeiből fakadó lelkiséget sokan nem értették meg. Azok, akik vallották, hogy szeretik Krisztust, nem fogták fel a közöttük és Isten közötti kapcsolat mibenlétét és még most is homályosan körvonalazódik az értelmük előtt. Épp hogy dereng számukra Isten csodálatos kegyelme abban, ahogy odaadta egyszülött Fiát a világ üdvösségéért. Nem értik, milyen nagy horderejűek a szent törvény követelményei s milyen bensőséges az a mód, ahogy a törvény előírásai bevezetést nyernek a gyakorlati életbe. Nem fogják fel, mennyire nagy kiváltság és szükség az ima, a bűnbánat és a Krisztus szavai szerinti cselekedetek. A Szentlélek feladata feltárni az elme számára, milyen az az odaszentelődés, amit Isten elfogad. A lélek a Szentlélek közreműködése által megvilágosodik, a jellem pedig megújul, megszenteltetik és felemeltetik.

Isten Lelkének mélyreható munkálkodásán keresztül megnyílt előttem, hogy miben is áll az mű, amikor Isten Lelke meglátogatja a szívet. Megnyílt előttem, miből fakad az a veszély, amelybe az ily módon meglátogatott lélek kerül. Tudniillik a Szentlélek meglátogatását követően az ellenség még ádázabb támadásokat indít, kísértéseivel ront rájuk, hogy hatástalanná tegye az előbbi munkát, és azt okozza ezzel, hogy a Szentlélektől feltárt, nagy fontosságú és bebizonyított igazságok a gyakorlati életben nem tisztítják meg és nem szentelik meg a mennyei világosság befogadóit, aminek az az eredménye, hogy Krisztus így nem dicsőíttetik meg bennük.

Ha a világosságot nem ápolják megszentelt módon és nem élnek a szerint, a nagy lelki világosság időszaka hasonlóan nagy lelki sötétségbe megy át. Az Isten Lelke által keltett benyomás – ha az emberek nem ápolják azt a szent benyomást és nem szentek az indítékaik – el fog halványulni a lélekben. Azoknak, akik előbbre akarnak lépni a lelki dolgok ismeretében, oda kell állniuk az isteni kútfőhöz, hogy újra és újra igyanak a számukra kegyelmesen megnyíló üdvösség kútforrásából. Soha nem távolodhatnak el a felüdülés forrásától, hanem mivel látják az isteni jóságnak és irgalomnak ezt a megnyilvánulását, folyamatosan inniuk kell az élő vízből.

Ó milyen sokatmondóak ezek a szavak a lelkek számára: „Én vagyok a világ világossága…”; „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik [valami olyanra, ami jobban kielégítené], és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Jn 8:12, 6:35). Erre az állapotra eljutni annyit jelent, hogy megtaláltátok a világosság és a szeretet Forrását, továbbá megtanultátok, mikor és hogyan töltődhettek fel és élhettek Isten ígéreteivel, állandóan saját lelketekre alkalmazva azokat.

„De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, mégsem hisztek”. (Jn 6:36) Ez szó szerint teljesedett be sokak esetében. Merthogy az Úr mélyebb betekintést engedett nekik az igazságba, illetve kegyelmébe, irgalmába és szeretetébe, ők ennek ellenére, miután részesültek a világosságban, hitetlenül hátat fordítottak Neki. Látták Isten Lelkének mélyreható munkálkodását, ám amikor jöttek Sátán alattomos kísértései, ahogyan az ébredés időszaka után rendszeresen megérkeznek, ők nem álltak ellen vérig, harcolva a bűn ellen. Így azokat, akik kedvező helyzetben lehettek volna, ha megfelelő módon élnek a nekik juttatott drága világossággal, legyőzte az ellenség. Tükrözniük kellett volna mások lelkére a világosságot, amit Isten nekik adott. A Szentlélek szent megnyilvánulásaival összhangban kellett volna járniuk és munkálkodniuk. Azzal pedig, hogy nem így tettek, vereséget szenvedtek.

https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.416/

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2013&version=NT-HU

A Jelenések könyvének 13. fejezete egy új háromságot, a Szentháromság utánzatát mutatja be. A sárkány maga sátán, akinek eredeti törekvése az volt, hogy hasonló legyen a Magasságoshoz (lásd: Ézs 14:14). A tengerből feljövő fenevad Krisztust utánozza: halálosan megsebesíttetik, mégis feltámad; tekintélyt, erőt és királyi széket kap a sárkánytól, valamint hatalmat a népek fölött negyvenkét hónapig (3,5 év). Ám mégiscsak istenkáromló antikrisztus marad. A földből feljövő fenevad a Szentlélek tevékenységét utánozza: tüzet hoz alá az égből, és csodajeleket hajt végre. Ahogy a Szentlélek Jézusra mutat, ugyanúgy a fenevad is az antikrisztusra mutat. Jel 19:20 hamis prófétának nevezi őt, aki azt állítja, hogy Istenről beszél, ám valójában valaki másnak a képviseletében van: báránynak látszik, de sárkányként szól.

E gonosz „tengelyhatalmak” tagjain és azok követőin a fenevad száma olvasható: 666. A zsidó numerológia a 7-es számot a teljesség, a tökéletesség számának tartja. Isten számát még meg is háromszorozzák: 777, hogy feltétlenül tükrözze az abszolút tökéletességét és mindenek feletti uralmát. A hét 7. napja szintén az igaz Isten tiszteletét hivatott jelezni. Ám itt Isten utánzatával is dolgunk van, hiszen leírást találunk egy fenevadról, amelynek hét feje van, minden fején istenkáromló névvel. A 6-os szám az ember száma (13:18), hiszen az embert a 6. napon teremtette Isten. A fenevad száma, a háromszoros 6, azt jelzi, miként próbál az ember folyton Isten helyére kerülni abszolút és eredendően bűnös állapota ellenére is. Pál apostol (2Thess 2:4) és János (1Jn 2:18-19) egyaránt úgy beszél erről az antikrisztusról, mint ami az egyházon belül támad, ám a vallási köntös nem szentesíti az emberi büszkeséget és hiú törekvéseket. Sőt, engedélyt sem ad arra, hogy üldözze azokat, akik nem értenek egyet vele.

Az antikrisztus hamis evangéliumot hirdet és nem biblikus törvényeket támogat Isten nevében. Minden „evangélium” hamis, ami tagadja vagy kisebbíti a kizárólag Krisztus által elnyerhető üdvösség központi igazságát, és ebből következően magán viseli a rettegett 666-os jelet. Bármi, amit mi próbálunk hozzátenni Jézus Krisztus, a Megváltónk érdemeihez abban a reményben, hogy Isten majd elfogadja a mi „hozzájárulásunkat”, ugyanezt a jelet viseli. Ahhoz, hogy Isten jóváhagyó pecsétjét megkaphassuk, annak alapján kell élnünk, amit a következő ének megfogalmaz: „Reményem semmi másra nem épül, mint Jézus vérére és igazságára.” (Edward Mote)

Garth Bainbridge

336. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezeteihez (január 2-8.).

Micsoda megdöbbentő gondolat; egy ilyen ajándékra a válaszunk, „Az áldozatom oly csekély.” („Én Uram, teremtőm” c. ének)

John T. Baldwin

Nyugalmazott teológiaprofesszor, HNA Teológiai Szeminárium,

Andrews Egyetem, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba

2022. január 3., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 3 - HÉTFŐ - Jelenések 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezet 2357. nap

9. fejezet – Őrizzük az új tapasztalatot (2. rész)

Az áldás elvesztésének könnyű útjai

Bizonyos dolgok miatt hosszabb idő óta nagy erővel érzem a késztetést a szólásra és érzem, Isten Lelke arra kényszerít, hogy írjak ezekről a dolgokról. Az Úr kegyelmesen megnyitotta számotokra a menny ablakait és áldást árasztott ki rátok? Akkor ez volt a legalkalmasabb ideje annak, hogy a tanárok és a diákok megtanulják, hogyan őrizhetik Isten drága kegyelmét azzal, hogy a növekvő világosság mértéke szerint munkálkodnak és továbbküldik annak drága sugarait másoknak is. Megadatott nektek a Menny világossága? És vajon mi végett adatott meg? Hogy ugyanez a világosság az igazság gyakorlati munkái révén áradjon tovább. Amikor azt kellene látnunk, hogy azok, akik oly bőséges áldásban részesültek, mélyebb és buzgóságosabb vallási életet élnek — tudatára ébredve annak, hogy az Isten Bárányának drága vérén vétettek meg és az Ő üdvösségének ruháiba öltöztettek fel —, ők nem képviselik Krisztust?

Nem a Sátán útmutatása szerint oktatták őket a játékokra, a jutalmakra, a bokszkesztyű felvételére, aki így akarta elérni azt, hogy az ő tulajdonságaival bírjanak? Mi lenne, ha ők is akként láthatnák Jézust, a Golgota férfiát, amint én szemlélhettem őt látásban: azt, ahogy szomorúan tekint rájuk? Vannak dolgok, amelyek bizonyosan rossz kerékvágásban haladnak és szöges ellentétben vannak a kegyelmesen reánk bízott isteni erők munkálkodásával. Minden igaz keresztény dolga, hogy Krisztust képviselje, hogy visszatükrözze a világosságot, hogy felemelje az erkölcsi színvonalat és Istennek szentelt szavakkal, befolyással kényszerítse a gondtalan és nemtörődöm embereket arra, hogy gondoljanak Istennel és az örökkévalósággal. A világ örömmel vetné ki az emlékezetéből az örökkévalóságot, de nem járnak sikerrel addig, ameddig azok, akik Krisztust képviselik, ott vannak az életükben.

Az a kötelék, ami a lelkeket Jézus Krisztushoz köti, olyan, mint egy arany láncolat, amelyben minden hívő külön-külön láncszem, és annak a világosságnak a csatornája, amely a sötétségben élőkre kell, hogy áradjon. Csak veszítse el a kapcsolatát valamelyikünk Krisztussal, Sátán máris megragadja az alkalmat, arra késztetve őt, hogy Krisztust szavakkal, lelkülettel, tettel gyalázza, hogy ily módon Krisztus jelleme rossz színbe kerüljön. Megkérdezlek titeket, testvéreim, hogy vajon nem kerül helytelen megvilágításba Jézus Krisztus vallása a szórakozások túlzásba vitelével? Amikor az Úr Battle Creeknek adta kegyelmének gazdagságait, ott voltak-e a felelős állást viselők, akiknek az lett volna a dolguk, hogy útmutatást adjanak ezeknek a lelkeknek arról, hogy hogyan fejlesszék a kapott javakat, jót téve, hasznos munkát végezve, ami másféle kikapcsolódást nyújtott volna nekik a tanulmányaik közepette, mint a játékaik által nyert izgalmak és érzések? Ez a fajta időtöltés nem fejleszti az elmét, a lelkületet és a modort abba az irányba, hogy az illető felkészüljön a próbaidő jeleneteire, amiknek hamarosan elébe kell néznie. A vallásosságnak nevezett felszínes kegyességet a kemence emészti meg a próbák tüzében.

Az Úr azt szeretné, ha a tanárok megfontolnák milyen mételyező a példaadásuk. Többet kell imádkozniuk és meg kell gondolniuk, hogy a jó életből és istenfélő élettapasztalatból, az élő és eltökélt kereszténységből kiáramló hit nem más, mint a szív kertjének előkészítése az igazság magjai számára. Azt pedig a bőséges aratás reményében vetik be, illetve az igazság Napja felemelkedésére, amikor feljön, hogy sugaraival gyógyítson. Igazságotok úgy ragyogjon az emberek előtt, „hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5:16). Krisztus így szólt a tanítványaihoz: „Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek” (Mt 5:13). A gyülekezet bevilágítja a világot, nem az istenfélelem hitvallásával, hanem az igazságnak az életre és a jellemre gyakorolt átalakító, megszentelő erejének megnyilatkozása által.

A dolognak summája pedig az, hogy annyira egymást érik a közelgő küzdelmet beharangozó jelek, hogy nincs idő arra, hogy az ifjakat szórakoztatással és játékkal neveljük.

https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.416/

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2012&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2012&version=NT-HU

A 12. fejezettől kezdődően bemutatásra kerülnek a jó és a rossz közötti küzdelem főszereplői, és olvashatunk ezeknek a főszereplőknek a végső sorsáról is. Az egyik oldalon találjuk a sárkány, a fenevad, és a hamis próféta gonosz hármasát, a föld királyaival és lakosaival a hátuk mögött, a mások oldalon pedig ott áll a Bárány, a „Bárány követői”, a „napba öltözött asszony”, a „maradék”, és a „144000”. Minden baljós előjel ellenére a Bárány diadalmaskodik a fenevad felett, és a maradék osztozik győzelmében.

A Jelenések Könyve közepén a 12. fejezet 7-12. versei találhatók (e szakasz előtt 200, utána pedig 198 vers van). Ezek a versek egy meghökkentő bejelentést és egy diadalmas kinyilatkoztatást tartalmaznak. A bejelentést a 7. versben találjuk: „És lőn az égben viaskodás”. Ezt a Szentírás legrémisztőbb bejelentései közé kell sorolnunk. Isten közvetlen jelenlétében, a Békesség Fejedelmének házában, az egyetlen helyen, ahol soha sem gondolnánk, háború van! A gonoszság a világegyetem legszentebb helyén született meg. Isten saját gyermekei lázadtak fel. Az angyalok egyharmada nem bízott többé Isten szeretetében és megvetette uralmát, és a Sárkány mögé sorakoztak fel.

A diadalmas kinyilatkoztatást a 10. és a 11. versben, az ítélethozatal jelenetei között hangzik el: „Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért”. A Jelenések könyvének épp a közepén, a kozmikus küzdelem forgatagában, fektette le Isten a Golgota keresztjének tervét. Kiontott vére által szerezte meg a jogot Krisztus, hogy felmenthessen bennünket sátán vádjai alól, bármennyire sajnálatosan igazak is azok. Nincs semmi egyéb érvük a vádakkal szemben. Nem találhatunk kifogást, nem tudjuk szépíteni bűneinket, nem tudjuk jócselekedetekkel kiváltani a rosszakat. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy személyesen vallást teszünk Krisztus haláláról bűneink bocsánatára, üdvösségünkre (Róm 10:10). Ez az egyetlen, ami mentségünkre szolgálhat, de hála Istennek, ez az egyetlen, amire szükségünk van.

Garth Bainbridge

336. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezeteihez (január 2-8.).

Micsoda megdöbbentő gondolat; egy ilyen ajándékra a válaszunk, „Az áldozatom oly csekély.” („Én Uram, teremtőm” c. ének)

John T. Baldwin

Nyugalmazott teológiaprofesszor, HNA Teológiai Szeminárium,

Andrews Egyetem, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba

2022. január 2., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 2 - VASÁRNAP - Jelenések 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezet 2356. nap

9. fejezet – Őrizzük az új tapasztalatot (1. rész)

Az ébredést követő harc

Isten Lelkének kiárasztását követően Battle Creekben a főiskolán bizonyossá vált, hogy a nagy lelki világosság időszaka egybeesik a nagy lelki sötétség időszakával. Sátán és ördögi seregei színre léptek, és minden lelket össztűz alá vettek, hogy a mennyből érkező áldások esője ne fejthesse ki a hatását, hiszen ez serkentené fel és tartaná életben az alvó erőforrásokat, hogy a hívők eltökélt munkában adják át másoknak azt, amit Isten nekik adott. Ha akkor az a sok lélek, aki a világosságban részesült hiánytalanul és egyszerre elindult volna a munka mezejére, hogy átadják másoknak azt, amit Isten épp e célból ajándékozott nekik, nagyobb világosságban részesültek volna, nagyobb erő nyugodott volna meg rajtuk. Isten a világosságot mindenkinek azért adja, hogy szerteárassza a világra, és az Isten dicsőíttessék. Ez az a befolyás, ami érzékelhető.

A lelki ébredést és a Szentlélek kiáradását minden korban a lelki sötétség és a mindent átható romlás időszakai követték. Ha számba vesszük mindazokat az alkalmakat, kiváltságokat és áldásokat, amit Isten Battle Creekben adott, kijelenthetjük, hogy a gyülekezet nem mutatott dicséretre méltó fejlődést, ahogy a munkáját végezte. Isten áldása azzal még nem nyugszik meg a gyülekezeten, hogy a beszédekben több világosságot adnak elő, mindaddig, amíg a gyülekezet nem éli azt a világosságot, az Igében olvasható isteni parancsnak megfelelően. A világosság, amely tiszta és jól kivehető sugarakban ragyogna, elhalványul a lelki sötétség közepette. Isten igazságának hatóereje az emberi eszköznek az Istennel összekapcsolódó együttműködésén áll vagy bukik, amely a kegyességen, buzgóságon és önzetlen fáradozáson alapul, mert ennek révén juthat el az igazság világossága másokhoz is. – 45. kézirat, 1893.

A veszélyes Lélek munkáját a fanatizmussal összekeverni

Megírtak nekem egyet s mást az Isten Lelkének munkálkodásával kapcsolatban, amit a legutóbbi konferencia (1893) alkalmával és a főiskolán tapasztaltak, s ezek az írások egyértelműen rámutatnak arra, hogy mivel nem éltek a kapott áldások szerint, a lelkek tanácstalanokká váltak, és hogy azt nevezték izgágaságnak, ami mennyből jövő világosság volt. Szomorúsággal töltött el, ahogy ezt a kérdést ebben a megvilágításban kellett látnom. Rendkívül alaposaknak kell lennünk, hogy ne szomorítsuk meg az Istennek Szentlelkét azzal, hogy a Szentlélek kiárasztását némelyek egyfajta fanatizmusnak nevezik. Hogyan fogadjuk majd Isten Lelke munkálkodását, hiszen annak kinyilatkoztatása egyértelműen és félreérthetetlen körvonalakban történik, és nem csupán Battle Creekben, hanem sok helyen?

Nem lep meg, hogy szinte mindenki tanácstalan az utólagos eredmények láttán. De az elmúlt negyvenkilenc esztendő tapasztalata alapján mondom, hogy már sok ilyet láttam, és tudomásomra jutott, hogy Isten ott szembeszökő módon munkálkodott. Senki ne merészelje hát azt mondani, hogy ez nem Isten Lelke volt! Pontosan arra kaptunk felhatalmazást, hogy higgyünk benne és imádkozzunk érte, mert Isten készségesebben adja Szentlelkét azoknak, akik kérik Őt, mint ahogy szülők adnak jó ajándékokat gyermekeiknek. Nem az ember dolga, hogy működésbe hozza a Szentlelket: ellenkezőleg, a Szentlélek dolgoztatja és használja fel az emberi eszközt. A felől semmi kétségem, hogy Isten nagy bőséggel közölte áldásait a diákokkal az iskolában és a gyülekezetben, de a nagy világosság és a Szentlélek kiáradásának időszakát meglehetősen gyakran követték a nagy sötétség korszakai. Hogy miért? —Azért, mert az ellenség minden megtévesztő erejét latba veti annak érdekében, hogy Isten Lelke mélyreható munkálkodásának semmilyen eredménye ne legyen az emberekben.

Amikor az iskolában a diákok a meccseikre és futballozni mentek, amikor átitatta őket a szórakozás izgalma, Sátán alkalmasnak látta az időt arra, hogy lépjen és hatástalanná tegye Isten Szentlelkét, az emberek saját akarata szerinti formálásával és felhasználásával. Ha a tanárok eleget tettek volna a kötelességüknek, ha felfogták volna, hogy számot kell majd adniuk Isten előtt, ha erkölcsileg önállóak lettek volna, ha használták volna azt a képességüket, amit a lélek megszentelése szerint, az igazság szeretete által Isten nekik adott, meglett volna bennük az az erkölcsi erő és isteni világosság ahhoz, hogy mind előbbre és feljebb lépjenek a mennybe vezető létrafokokon. Nyilvánvaló a tény, hogy nem értékelték a világosságot, nem jártak abban, nem követték a világ világosságát.

Mi sem könnyebb, mint tétlenkedéssel, trécseléssel és játékkal messze űzni a Szentlélek befolyását. A világosságban járás annyit tesz, mint tovább és továbbhaladni a mennyei fény útján. Ha az, aki az áldást elvette, nemtörődöm és figyelmetlen lesz, nem vigyáz és nem imádkozik, ha nem veszi fel magára a keresztet és nem hordozza Krisztus igáját, ha a szórakozások szeretete és az elsőség utáni harc felemészti az erejét és képességét, akkor nem Istent tette az első helyre és nem ő az első és utolsó mindenben, Sátán pedig munkába lendül, hogy lejátssza a nagy játszmát azért a lélekért. Ő sokkal nagyobb komolysággal veti magát a játékba, mint ahogyan a könnyelműek, és alattomosan kiagyalt terveket sző a lélek megrontására…

Azok az eredmények, amiket a Szentlélek Battle Creek-i munkálkodását követően látunk, nem a fanatizmus miatt, hanem azért következtek be, mert azok, akik áldásban részesültek, nem dicsőítették tovább azt, Aki kihívta őket a sötétség országából az Ő csodálatos világosságára. Amikor pedig Isten dicsősége bevilágítja a földet, némelyek nem tudják majd, mi az, honnan származik, mert félremagyarázták, és helytelenül használták a Lélek rájuk árasztott fényét. Isten féltve őrzi dicsőségét. Nem részesíti tisztességben azokat, akik gyalázzák Őt. Néhány embernek – aki a világosság szerint él – oktatnia kellett volna ezeket a tapasztalatlan lelkeket, hogy járjanak a világosságban — a világosság befogadása után is. Bár lenne időm többet írni erről, de attól félek, nincs.” – 58. levél, 1893.

https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.370/

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2011&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2011&version=NT-HU

A hetedik trombita által jelzett időszakban Isten népének gondosabban kellett tanulmányoznia Dániel könyvét, és hirdetnie a az ítélet órájáról szóló üzenetet. Miután gondosan tanulmányozták Jézus áldozatát és a mennyei Szentélyben végzett, főpapi szolgálatát, hirdetniük kellett, hogy Jézus az Isten „mérővesszeje”, aki megméri azokat, akik vallják, hogy benne hisznek.

János itt leírja, mi történt a két tanúbizonysággal azokban az években, mielőtt Jézus még belépett volna a Szentek Szentjébe. Ki ez a két tanúbizonyság? Az Ó- és Újszövetség szimbólumai. A két olajfaág, amelyeket János említ, a Szentlélek erőt adó olaját biztosítja. Az Isten előtt álló két lámpatartó pedig mutatja azt, hogy kapcsolatban állnak a mennyei Szentéllyel.

A két tanúbizonyság a világegyetem Ura előtt áll, és ők képviselik az erőt, ami legyőz minden hamisságot és tévtanítást, amiket az Istent gyűlölők hirdetnek. Arra is van hatalmuk, hogy az engedelmességre válaszul megnyissák a menny ablakait, és elzárják az áldásokat az engedetlenek elől. Az Ő Igéjének lapjain ott van Isten hatalma, az igazság és az élet. A két tanúbizonyságnak van hatalma arra is, hogy bármilyen eszközzel, de megkíséreljék visszafordítani az embereket Isten igaz imádatához. Egy ideig holtan fekszenek az utcákon – ez a kép azt jelképezi, ami Franciaországban történt az ész és az értelem istenítése idején, amikor a törvénytelen magatartás tartotta rabságban az embereket. A két tanúbizonyság azonban a Szentlélek hatalma által feltámadt, hogy újra hirdesse az Isten igazságát. A nagy ébredés 1798-tól 1840-ig tartó időszakában a Szentírás gyorsan terjedt. A hetedik trombita vagy a harmadik jaj időszaka a nagy ébredés után következik, és a próbaidő lezárásáig tartó periódust jelzi. Ez a trombita adja hírül a világnak a figyelmeztetést, hogy „eljött az Ő ítéletnek órája” (Jel 14:7).

Világos, hogy az ötödik és hatodik trombita idején volt szerepe az iszlámnak is (első és második jaj). Lehetséges, hogy a hetedik trombita (a harmadik jaj) idején is lesz szerepe? Nem tudjuk. Dániel 11. fejezetéből azonban nyilvánvaló, hogy mennyire közel van az az idő, amikor az angyalok már nem tartják az erős szeleket, hanem hagyják tombolni azokat. Jézus le fogja venni főpapi ruháját és felveszi királyi öltözékét, s ekkor világunk országai az ő országai lesznek. A nemzetek dühösek, a hét csapás hullni fog, az igazak elnyerik jutalmukat, a gonoszok pedig ítéletüket.

Amint a mennyei Szentek Szentjének függönyét félrehúzza az Úr, János látja a frigyládát, amelyben a Tízparancsolat van. Isten törvényének megtartása létfontosságú. Jézus jön! Készen vagy arra, hogy hirdesd a világnak: nemsokára Jézus veszi át e világ országai fölött az uralmat?

Dr Kenneth Mathews

336. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezeteihez (január 2-8.).

Micsoda megdöbbentő gondolat; egy ilyen ajándékra a válaszunk, „Az áldozatom oly csekély.” („Én Uram, teremtőm” c. ének)

John T. Baldwin

Nyugalmazott teológiaprofesszor, HNA Teológiai Szeminárium,

Andrews Egyetem, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba

2022. január 1., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 1 - SZOMBAT - Jelenések 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 8. fejezet 2355. nap

8. fejezet – A közdelem még folyik (7. rész)

Tudhatom-e a választ?

„Kinek gondoljátok a Krisztust?” – ez a mindennél fontosabb kérdés. Befogadtad Őt személyes Üdvözítőként? Azoknak, akik csak befogadják Őt, hatalmat ad, hogy Isten fiai legyenek.

Krisztus olyan módon nyilatkoztatta ki Istent a tanítványainak, amelynek nyomán a szívükben különleges munkát végzett el, éppen amilyet a mi szívünkben is vágyik elvégezni. Sokan vannak, akik miután túl sok időt töltöttek el az elmélet tanulmányozásával, szem elől veszítették az Üdvözítő példájából nyerhető élő erőforrást. Szem elől tévesztették Őt, az alázatos és önmegtagadó munkást. Nekik is Jézust kell szemlélni. Naponként szükségünk van az Ő jelenlétének üde megnyilatkozására. Szorosabban kell követnünk önmegtagadásának és önfeláldozásának példáját, amit Tőle vehetünk.

Szükség van arra a tapasztalatra, amire Pál tett szert, amikor így írt: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem”.(Gal 2:20)

Isten és Jézus Krisztus ismeretének a jellemben való megnyilatkozása minden másnál – a mennyen és földön egyaránt nagy megbecsülésnek örvendő dolgoknál is – feljebb magasztalja Istent. Ez a legmagasabb rendű oktatás. Ez az a kulcs, amely megnyitja a mennyei város kapuit. Isten célja szerint ez az ismeret az, amellyel mindazoknak, akik felöltözik a Krisztust, rendelkezniük kell. – A nagy orvos lábnyomában, pp. 451-457.

https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.370/

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2010&version=NT-HU

Miközben a Jelenések könyvének 9. fejezete a hatodik trombitával zárul (idő szerint 1840, ahogy Josiah Litch, William Miller kollégája jövendölte), ez a fejezet egy hosszabb szünettel kezdődik, ami a hetedik trombita megszólalását és a harmadik jajt előzi meg. János magát Jézust látja, aki tekintéllyel áll meg a földön és a tengeren. Egyik kezében egy kis nyitott könyv, másik kezét pedig felemeli és kijelenti, hogy Dániel és Jelenések idői próféciái befejeződtek.

Ezután János hallotta a hét mennydörgést, amelyek az első és a második angyal üzenetét jelezték, de azt a parancsot kapta, hogy ne írjon ezekről. Az advent hívők nem lennének képesek elviselni, ha előre tudnák ezeket a megpróbáló eseményeket. A hetedik versben egy kis időrés van a hatodik trombita elnémulása és a hetedik trombita megszólalása között. Isten titka a hetedik trombitaszó idején teljesedik ki. Ez mutatja, hogy a hetedik trombita is egy időszakot jelöl, nem pedig egy időpontot.

Mi az „Isten titka”? Egyesek úgy gondolják, ez az evangélium, aminek el kell jutnia az egész világra még Jézus második eljövetele előtt. Ám ennél sokkal többet jelent: a Szentháromság által kigondolt egész megváltási tervet magába foglalja, ami a mi megmentésünkért történt, és azért, hogy Jézust befogadják a dicsőségbe (1Tim 3:16). „Isten titkát” a vizsgálati ítélettel és az engesztelés végső szakaszával maga Jézus fogja bevégezni a hetedik trombitaszó által jelzett eseményekkel, amelyek a próbaidő végén fognak megtörténni.

János – aki itt Isten végidőben élő népét jelképezi – azt a parancsot kapja, hogy vegye el Jézustól a kis könyvet, és egye meg. A szájában édes lesz, de gyomrában megkeseredik. Mindez Isten népe tapasztalatának a szimbóluma, akik a második advent mozgalmának idején a 2300 éves prófécia alapján 1844-re hirdették Jézus visszajövetelének csodálatos örömhírét, de keserű csalódás érte őket, amikor Jézus nem tért vissza a várakozásuk szerint. Alapos bibliatanulmányozás után saját magukat ismerték fel ebben a leírásban. Bátorságot nyertek, amikor megértették, hogy Jézus – ahelyett, hogy ekkor a földre tért volna vissza – a mennyei szentélyben a Szentek Szentjébe lépett be, hogy megkezdje az ítélet utolsó szakaszát.

A maradék nép, amely átélte az 1844. október 22-i csalódást, azt a felszólítást kapta, hogy újra prófétáljon (hirdesse az örömhírt). Krisztus áldozatáról, főpapi szolgálatáról kellett beszélniük a világnak, valamint inteni mindenkit, hogy készüljenek az utolsó ítéletre. Vágysz arra te is, hogy azok között légy, akik hirdetik ezt az üzenetet „minden ágazatnak, nyelvnek és népnek”?

Dr Kenneth Mathews

335. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 8. fejezeteihez (december 26 – január 2.).

Amikor a fiam kicsi volt, éppen a Zion Nemzeti Parkban lévő látogató központ felé sétáltunk, amikor ő úgy gondolta, hogy inkább a széles, betonból készült szegélyen gyalogol, az ösvény széle mentén. Ezzel lefoglalta magát és elég biztonságosnak tűnt, így nem foglalkoztam vele túlságosan, amíg az ösvény egy kis lejtőhöz nem ért. Csak néhány pillanattal később vettem észre, hogy a beton „szegély” nem követte a példáját a lejtésben, hanem magasabb szinten maradt, és most már egy betonpárkánnyá vált az ösvény széle mentén. Szóltam a fiamnak, hogy le kell jönnie, és visszatérnie az ösvényre. Úgy döntött, leugrik. Biztonságosan földet ért a lábain, és nem lett volna semmi baja, ha nem hajol előre annyira, hogy beverje a fejét egy kőből kirakott szemetes éles szélébe. Volt vér, kiabálás és utána öltések. Már nem élveztük a helyzetet. Az a bizonyos majdhogynem észrevehetetlen, fokozatos eltérés, amíg szegélyből párkánnyá vált, volt a veszély forrása.

Előfordult valaha, hogy eltérítettek az utadról? Igen, ha találkoztál kísértéssel és a saját utadon járást választottad. „A bűn lealacsonyította a lélek képességeit. A kívülről jövő kísértések visszhangra találnak a szívben és a lábak észrevétlenül sietnek a gonoszra.” Az egyetlen hely, ahol biztonságban lehetsz, ha visszatérsz a hit ösvényére és visszatérsz Jézushoz. Ő megígéri a Példabeszédek 3:6-ban, hogy igazgatja útaidat, ha megismered Őt.

Karen D. Lifshay

Hermiston HNA Egyházi kommunikációs asszisztens, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba