Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezet 2356. nap
9. fejezet – Őrizzük az új tapasztalatot (1. rész)
Az ébredést követő harc
Isten Lelkének kiárasztását követően Battle Creekben a főiskolán bizonyossá vált, hogy a nagy lelki világosság időszaka egybeesik a nagy lelki sötétség időszakával. Sátán és ördögi seregei színre léptek, és minden lelket össztűz alá vettek, hogy a mennyből érkező áldások esője ne fejthesse ki a hatását, hiszen ez serkentené fel és tartaná életben az alvó erőforrásokat, hogy a hívők eltökélt munkában adják át másoknak azt, amit Isten nekik adott. Ha akkor az a sok lélek, aki a világosságban részesült hiánytalanul és egyszerre elindult volna a munka mezejére, hogy átadják másoknak azt, amit Isten épp e célból ajándékozott nekik, nagyobb világosságban részesültek volna, nagyobb erő nyugodott volna meg rajtuk. Isten a világosságot mindenkinek azért adja, hogy szerteárassza a világra, és az Isten dicsőíttessék. Ez az a befolyás, ami érzékelhető.
A lelki ébredést és a Szentlélek kiáradását minden korban a lelki sötétség és a mindent átható romlás időszakai követték. Ha számba vesszük mindazokat az alkalmakat, kiváltságokat és áldásokat, amit Isten Battle Creekben adott, kijelenthetjük, hogy a gyülekezet nem mutatott dicséretre méltó fejlődést, ahogy a munkáját végezte. Isten áldása azzal még nem nyugszik meg a gyülekezeten, hogy a beszédekben több világosságot adnak elő, mindaddig, amíg a gyülekezet nem éli azt a világosságot, az Igében olvasható isteni parancsnak megfelelően. A világosság, amely tiszta és jól kivehető sugarakban ragyogna, elhalványul a lelki sötétség közepette. Isten igazságának hatóereje az emberi eszköznek az Istennel összekapcsolódó együttműködésén áll vagy bukik, amely a kegyességen, buzgóságon és önzetlen fáradozáson alapul, mert ennek révén juthat el az igazság világossága másokhoz is. – 45. kézirat, 1893.
A veszélyes Lélek munkáját a fanatizmussal összekeverni
Megírtak nekem egyet s mást az Isten Lelkének munkálkodásával kapcsolatban, amit a legutóbbi konferencia (1893) alkalmával és a főiskolán tapasztaltak, s ezek az írások egyértelműen rámutatnak arra, hogy mivel nem éltek a kapott áldások szerint, a lelkek tanácstalanokká váltak, és hogy azt nevezték izgágaságnak, ami mennyből jövő világosság volt. Szomorúsággal töltött el, ahogy ezt a kérdést ebben a megvilágításban kellett látnom. Rendkívül alaposaknak kell lennünk, hogy ne szomorítsuk meg az Istennek Szentlelkét azzal, hogy a Szentlélek kiárasztását némelyek egyfajta fanatizmusnak nevezik. Hogyan fogadjuk majd Isten Lelke munkálkodását, hiszen annak kinyilatkoztatása egyértelműen és félreérthetetlen körvonalakban történik, és nem csupán Battle Creekben, hanem sok helyen?
Nem lep meg, hogy szinte mindenki tanácstalan az utólagos eredmények láttán. De az elmúlt negyvenkilenc esztendő tapasztalata alapján mondom, hogy már sok ilyet láttam, és tudomásomra jutott, hogy Isten ott szembeszökő módon munkálkodott. Senki ne merészelje hát azt mondani, hogy ez nem Isten Lelke volt! Pontosan arra kaptunk felhatalmazást, hogy higgyünk benne és imádkozzunk érte, mert Isten készségesebben adja Szentlelkét azoknak, akik kérik Őt, mint ahogy szülők adnak jó ajándékokat gyermekeiknek. Nem az ember dolga, hogy működésbe hozza a Szentlelket: ellenkezőleg, a Szentlélek dolgoztatja és használja fel az emberi eszközt. A felől semmi kétségem, hogy Isten nagy bőséggel közölte áldásait a diákokkal az iskolában és a gyülekezetben, de a nagy világosság és a Szentlélek kiáradásának időszakát meglehetősen gyakran követték a nagy sötétség korszakai. Hogy miért? —Azért, mert az ellenség minden megtévesztő erejét latba veti annak érdekében, hogy Isten Lelke mélyreható munkálkodásának semmilyen eredménye ne legyen az emberekben.
Amikor az iskolában a diákok a meccseikre és futballozni mentek, amikor átitatta őket a szórakozás izgalma, Sátán alkalmasnak látta az időt arra, hogy lépjen és hatástalanná tegye Isten Szentlelkét, az emberek saját akarata szerinti formálásával és felhasználásával. Ha a tanárok eleget tettek volna a kötelességüknek, ha felfogták volna, hogy számot kell majd adniuk Isten előtt, ha erkölcsileg önállóak lettek volna, ha használták volna azt a képességüket, amit a lélek megszentelése szerint, az igazság szeretete által Isten nekik adott, meglett volna bennük az az erkölcsi erő és isteni világosság ahhoz, hogy mind előbbre és feljebb lépjenek a mennybe vezető létrafokokon. Nyilvánvaló a tény, hogy nem értékelték a világosságot, nem jártak abban, nem követték a világ világosságát.
Mi sem könnyebb, mint tétlenkedéssel, trécseléssel és játékkal messze űzni a Szentlélek befolyását. A világosságban járás annyit tesz, mint tovább és továbbhaladni a mennyei fény útján. Ha az, aki az áldást elvette, nemtörődöm és figyelmetlen lesz, nem vigyáz és nem imádkozik, ha nem veszi fel magára a keresztet és nem hordozza Krisztus igáját, ha a szórakozások szeretete és az elsőség utáni harc felemészti az erejét és képességét, akkor nem Istent tette az első helyre és nem ő az első és utolsó mindenben, Sátán pedig munkába lendül, hogy lejátssza a nagy játszmát azért a lélekért. Ő sokkal nagyobb komolysággal veti magát a játékba, mint ahogyan a könnyelműek, és alattomosan kiagyalt terveket sző a lélek megrontására…
Azok az eredmények, amiket a Szentlélek Battle Creek-i munkálkodását követően látunk, nem a fanatizmus miatt, hanem azért következtek be, mert azok, akik áldásban részesültek, nem dicsőítették tovább azt, Aki kihívta őket a sötétség országából az Ő csodálatos világosságára. Amikor pedig Isten dicsősége bevilágítja a földet, némelyek nem tudják majd, mi az, honnan származik, mert félremagyarázták, és helytelenül használták a Lélek rájuk árasztott fényét. Isten féltve őrzi dicsőségét. Nem részesíti tisztességben azokat, akik gyalázzák Őt. Néhány embernek – aki a világosság szerint él – oktatnia kellett volna ezeket a tapasztalatlan lelkeket, hogy járjanak a világosságban — a világosság befogadása után is. Bár lenne időm többet írni erről, de attól félek, nincs.” – 58. levél, 1893.
https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.370/
Mai Bibliai szakasz: Jelenések 11
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2011&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2011&version=NT-HU
A hetedik trombita által jelzett időszakban Isten népének gondosabban kellett tanulmányoznia Dániel könyvét, és hirdetnie a az ítélet órájáról szóló üzenetet. Miután gondosan tanulmányozták Jézus áldozatát és a mennyei Szentélyben végzett, főpapi szolgálatát, hirdetniük kellett, hogy Jézus az Isten „mérővesszeje”, aki megméri azokat, akik vallják, hogy benne hisznek.
János itt leírja, mi történt a két tanúbizonysággal azokban az években, mielőtt Jézus még belépett volna a Szentek Szentjébe. Ki ez a két tanúbizonyság? Az Ó- és Újszövetség szimbólumai. A két olajfaág, amelyeket János említ, a Szentlélek erőt adó olaját biztosítja. Az Isten előtt álló két lámpatartó pedig mutatja azt, hogy kapcsolatban állnak a mennyei Szentéllyel.
A két tanúbizonyság a világegyetem Ura előtt áll, és ők képviselik az erőt, ami legyőz minden hamisságot és tévtanítást, amiket az Istent gyűlölők hirdetnek. Arra is van hatalmuk, hogy az engedelmességre válaszul megnyissák a menny ablakait, és elzárják az áldásokat az engedetlenek elől. Az Ő Igéjének lapjain ott van Isten hatalma, az igazság és az élet. A két tanúbizonyságnak van hatalma arra is, hogy bármilyen eszközzel, de megkíséreljék visszafordítani az embereket Isten igaz imádatához. Egy ideig holtan fekszenek az utcákon – ez a kép azt jelképezi, ami Franciaországban történt az ész és az értelem istenítése idején, amikor a törvénytelen magatartás tartotta rabságban az embereket. A két tanúbizonyság azonban a Szentlélek hatalma által feltámadt, hogy újra hirdesse az Isten igazságát. A nagy ébredés 1798-tól 1840-ig tartó időszakában a Szentírás gyorsan terjedt. A hetedik trombita vagy a harmadik jaj időszaka a nagy ébredés után következik, és a próbaidő lezárásáig tartó periódust jelzi. Ez a trombita adja hírül a világnak a figyelmeztetést, hogy „eljött az Ő ítéletnek órája” (Jel 14:7).
Világos, hogy az ötödik és hatodik trombita idején volt szerepe az iszlámnak is (első és második jaj). Lehetséges, hogy a hetedik trombita (a harmadik jaj) idején is lesz szerepe? Nem tudjuk. Dániel 11. fejezetéből azonban nyilvánvaló, hogy mennyire közel van az az idő, amikor az angyalok már nem tartják az erős szeleket, hanem hagyják tombolni azokat. Jézus le fogja venni főpapi ruháját és felveszi királyi öltözékét, s ekkor világunk országai az ő országai lesznek. A nemzetek dühösek, a hét csapás hullni fog, az igazak elnyerik jutalmukat, a gonoszok pedig ítéletüket.
Amint a mennyei Szentek Szentjének függönyét félrehúzza az Úr, János látja a frigyládát, amelyben a Tízparancsolat van. Isten törvényének megtartása létfontosságú. Jézus jön! Készen vagy arra, hogy hirdesd a világnak: nemsokára Jézus veszi át e világ országai fölött az uralmat?
Dr Kenneth Mathews
336. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezeteihez (január 2-8.).
Ha a teljes Bibliában kellene megkeresned a valódi megújulás megőrzésének két legjobb módját, mik lennének azok? Alább megnevezem és kifejtem az elsődleges választásomat, míg a második a következő heti olvasmányban lesz benne.
Ésaiás 27:5-ben, az első választásomban, hallhatjuk az Istentől jövő hívást: „fogd meg erősségemet.” Ezután következik a magyarázat: „azért, hogy békés köss velem.” Végül Jahve ezt a hatalmas ígéretet teszi: „és békét kötsz velem.”
Habakuk 3:4-ből tudjuk, hogy az Ő erejéhez fogható nagyszerű dolog csak a fénysugár lehet az Ő tenyeréből, ami a Kálvária sebeit jelenti, a Bárány kiontott vérét a régi, göcsörtös kereszten, hogy elvegye a világ bűneit, azaz „Ha jön bánva bűnét a leggonoszabb, az Úr néki azonnal kegyelmet ad.” („Az Úr légyen áldott” c. ének) Itt Jézus arra hív minket, hogy folyamatosan (naponta) fogadjuk el az Ő Kereszten való győzelmét és függjünk tőle. Tudunk ennél az oltalomnál bizonyosabbat elképzelni a lelki hanyatlás ellen? Pál ennek a Kereszten való megbocsátásnak a tapasztalatát „boldog” (szó szerint: áldott) létnek nevezi (Róma 4:6), különösképpen azért, mert „Adni semmit nem tudok, keresztfádra borulok.” („Rejts magadba sziklaszál” c. ének HÉ 221)
Végezetül minden ember, aki Ésaiás 27:5-öt követi, meg fogja hallani az Új Jeruzsálemből ezeket a csodálatos szavakat Jézus ajkáról: „Íme, ők azok, akikért véremet ontottam! Értük szenvedtem, értük haltam meg, hogy velem éljenek az örökkévalóságban.” (A nagy küzdelem, 671. o.)
Micsoda megdöbbentő gondolat; egy ilyen ajándékra a válaszunk, „Az áldozatom oly csekély.” („Én Uram, teremtőm” c. ének)
John T. Baldwin
Nyugalmazott teológiaprofesszor, HNA Teológiai Szeminárium,
Andrews Egyetem, Michigan, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés